Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)

1903-12-24 / 100. szám

100. szám (5) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat, deczember 24 ostromlóit két hosszú éven át megszégyenítő' Zrínyi Ilonára. t\ nemzeti történet e nagy alak­jaihoz méltán sorozható a nagy Wesselényi édes anyja, Cscrey Heléna. Hosszú 77 esztendőre terjedő élete nem egyéb mint szakadatlan láncolata a keserű megpróbáltatásoknak és kínos szenvedéseknek. Mint 17 éves leány kerül a nagyszebeni klas- trom falai közül egyenesen első Wesselényi Miklós, e szenvedé­lyeiben fékezhetetlen, indulataiban korlátot nem ismerő nagyeszű és nemes szivü férfiú karjai közzé. Az 1777. év május havában megy férjhez Erős Wesselényi Miklós­hoz, 1778. március 19-én szüle­tik első, 1796. decz. 30-án szü­letik utolsó gyermeke: a nagy Wesselényi. Tizenegy gyermeke közül tizet eltemetett, életben csu­pán egy maradt, és ez az egy is korán árvaságra jutott, mert férje már 1809. október 25-én 59 éves korában elhunyt. Férje halála után szivének minden dob­banása, lelkének minden hevü­lete a 13 éves fiának, az oly szép reményekre jogosító ifjú Wesselényi Miklósnak vala szen­telve. Erre vallanak a fiához és annak nevelőjéhez intézett szá­mos levelei. Telvék ezek az anyai gondosság, az anyai szeretet, az anyai gyöngédség és áldozatkész­ség legszebb bizonyítékaival. Nem csoda tehát, ha Wesselényi édes anyját mint jó és engedelmes fiú, nem csak tisztelte és szerette, hanem a rajongásig menő imá- dássál is környezte. Külsejére nézve gyöngének látszott, de lel­kére nézve csudás hősi bátorsága, és csudás kitartása volt Cserey Helénának. Ujfalvy Sándor, a nagy Wesse­lényi ezen leghübb barátja s leg­belsőbb bizalmasa, minden csa­ládi dolgainak hűséges krónikása, eredeti kéziratban hátra hagyott, eddig még teljesen ismeretlen emlékirataiban ekként jellemzi Cserey Helénát: „Idősb Wesselényi Miklós katonai szolgálatából Zsibóra haza kerülve, gyakoribb látogatói és keresettebb barátai valának a Cserey testvérek Krasznáról. Elragadtatva szóltak ők gyakran fiatal nővérük Cserey Iloná­ról, ki akkor Szebenben az apáczák Uj poéták. Csak azt mondd meg . . . Csak azt mondd meg ideszálló Esti szellő szárnyán, Dobog-e még szived értem, Angyal lelked vár rám ? Az az egy szó boldogító Drága kincsem lenne, Dalos tavaszt, rózsaálmot Lopna a szivembe. Messze, messze, száz mértföldre Hagyna el a bánat, Jókedvemből bőven jutna Az egész világnak. ./ Csillagos ég ragyogása Szelíd holdas éjjel, Tele volna elandalgó Szivem szerelmével. Zúgó szellő azt susogná Akármerre járna, — Csicseregve arról szólna A dalos madárka. A jó Isten örömében Csak a földre nézne Boldog mosoly édes könnye Gyűlne a szemébe! . . . zárdájában növeltetett. Hévvel, tűz-1 zel fölemliték, hogy mi elszomorító ■ fiatal nővérük kitűnő testi és lelki képességeit, — melyek egy méltó férjnek büszkességét és boldogságát eszközölnék, az apáczai elvont élet­ben hervadozni látni; melybe a szü­lők vallásos érzelgése miatt rövid időn végkép fel fog avattatni. Wesselényi heves, ábrándozó lel- külete hő szerelmi lángra gyuladt az ismeretlen apácza növendék iránt. E szerelem első és utolsó szerelme volt. . . de oly hő mint páratlan for­ró véralkata. Wesselényi nem tarto­zott azok közzé, kik vágyaik után némán és tétlenül esengjenek. Titkon Szebenbe utazik anélkül, hogy Cserey Ilonát látná vagy bár érzelmeiről ér­tesítené. elet és halál veszélyei közt k zárdából megszökteti és drága ra- gadmányávál,Zsibóra sietvén, őt ne­jévé teszi. És mi több, az egyedül boldogító katholikus hitről az eret­nek kálvin hitre téríti. Ha Cserey Ilona egyike lett volna azon köny- nyelmü lényeknek, hogy bírhassák az élet elveit, oda dobják magokat az elsőnek, kik előttük azokat meg­nyitja, úgy e körülmény igen keveset számitana: De a gondolkodó Cserey Ilona, ki fölemelkedett lelkületével az élet hiúságairól lemondva mint apácza növendék csak vallásán csün­gött szeretettel . . nem neheztel a férfiúra, ki őt attól elvonja, sőt lelke egész hevével a legőszintébb vonza­lomra gerjed irányába s e vonzal­mát mind végig megtartja. Ki az er­délyi Csereyeknek a róm. katholica hithezi túlságos buzgolkodásukat is­meri, csak annak lehet igaz fogalma azon magos eltökélezettségről, mi Cserey Ilonát vallása elhagyására bírhatta. Később e nő lelki ereje nagy tüzpróbákra állíttatott. Férjét ötödfél hosszú évekig Kufstein vas­ajtói választják el tőle, mi alatt po­litikai és vallásos üldözések egyre kinzák a bánatos özvegy vérző se­beit. A vallás változtatás miatt fel­bőszült papság a kálvin hitre való áttérés előtt született két kis lány gyermeke kiadatását követeli, hogy azok a katholica vallásban neveltes­senek. A papság kérésére a kormány­szék egy tanácsost külde Zsibóra katonai kísérettel: a gyermekeknek erőszakkal való elvétele és a sze- beni apácza zárdába való szállítása végett. A kiküldött kormányszéki tanácsos előterjesztését a bánatos anya meg­vető tekintettel hallgatá, csak némán inte annak, hogy kövesse őt. Egy mellék teremben aztán megállva egy hatalmas gyászravatal előtt igy szóla: „Itt vágynak leányaim földi maradvá­nyai, rendelkezhetik önfelettök, de me­nyei részeik a legfőbb ítélő bíró előtt állanak, hová a mindenható császári kormány zsarnoksága sem képes be­hatolni ...........“ Soká törte fejét a Csak azt mondd meg ideszállló Esti szellő szárnyán Dobog-e még szived értem, Angyal lelked vár rám ? Ha meghalok . . . Ha meghalok s majd eltemetnek, Liliom nő a síromon, Szerelmes gerlék oda szállnak Es elsiratnak, jól tudom, Szomorú fűzről, méla ősszel Rám hullanak a levelek, A szellő is elsugja rólam, Szeretett, búsult, szenvedett. Te meg némán, közömbös arccal Jársz a világban kedvesem. Mosolygva szólsz a kérdezőknek : Én nem szerettem sohasem ! S tudom, estende leborulva Zokogva gondolsz majd reám Emlékemet úgy őrzi lelked, Miként párját a csalogány. Gulyás József. Üzenet. Csak rajta, rajta 1 Tépjétek a lelkünk ! Ne hallgassátok, ha kér a magyar. Csak rajta, rajta! korbácsot a kézbe | szolgalelkü bürokrata, hogy mit csi- j náljon a két halott gyermekkel. Végre is a födözetéül kirendelt katonatiszt oldotta meg a kérdést, kijelentvén, hogy halott gyermekeket nem lehet a katholica egyházban nevelni, azok földi neveltetése már teljesen befe­jezve lévén.“ 11-ik József császár Erős Wes- sele'nyi Miklóst a miatt, mert egyik kedvencz emberét, gróf Haller Jánost gorbói kastélyában 1782-ben megostromolta, várát bevette, magát a grófot fogságra vettette, mint felségsértő hatal- maskodót bizonytalan időig, il­letve Wesselényi megpuhulásáig tartó vártogságra Ítélte. Wesse­lényi elfogatására a nagyszebeni katonai parancsnok Mosch nevű uhlános kapitányt küldötte ki két káplárral és 24 uhlánussal. A ki­küldött uhlánus kapitány arról értesülvén, hogy Wesselényi só­goránál báró Dániel Istvánnál tartózkodik Dátoson, megjelent a helyszínén, körülfogta a kas­télyt és megadásra hívta fel Wes­selényit. Wesselényi ellentállott és roppant testi erejében bízva egymásután dobta félre a reá támadó katonákat. Végre is 10 —12-en körülfogták Wesselényit, földre teperték, megkötözték majd kocsira tették és úgy vitték be Szebenbe és onnét Maros-Vásár­helyre. Ez 1785. február havá­ban történt. Még ugyan ezen esz­tendő március havában egy gyer­mekét, május havában pedig má­sik gyermekét temette el Cserey Heléna. De bár mennyire rá is nehezedett a sors vaskeze, Isten­ben való bizodalmát, férje sza­badulásában való reménységét soha el nem vesztette. És a mi­kor hallotta, hogy a császár sú­lyos beteg, hogy halála minden órán várható, fölsietett Bécsbe, valósággal berontott a betegen fekvő II. József császár szobá­jába, könnyeivel áztatta a hal­dokló császár kezeit, esdeklő szavával megkérlelte annak szi­vét, úgy hogy a császár 1789. decz. 15-én megkegyelmezett a 4 és fél év óta Kufsteinban síny­lődő Weselényinek. Karácsony estéjén, ma 214 éve szabadult Kufstein várából Wesselényi, Szil- vester estéjén érkezett Zsibóra 1 és az ő megérkezéséről írja a Suhintsatok a nyakunk közé véle, így lesz mienk a végső diadal. Csak rajta, rajta! Még alszik a nem­[zet Korbácsoljátok vakmerőén — talpra, Hogy feltámadjon véres zivatarja ! Csak rajta, rajta! . . En már tűzbe [látom, Kossuth s Rákóczi fölkelő hadát. Most nincs labanc! Oh végre valahára Kuruc mindenki s Kossuth katonája, Két szent nevével járja a csatát! Csak rajta, rajta! Van egy Messiásunk Kibe Rákóczi s Kossuth lelke szállott És meghódítjuk az egész világot! Gyökössy Endre. Uj lakás. Nádfedeles, töpörödött Öreg házunk oda van! Félrecsapott vén kéménye Nem pöfékel untalan, Nem integet ősz fejével, Kormos kerek fólszemével, — Nádfödeles öreg házunk oda van ! Szép cserepes, magas házat Emeltek a helyébe ; Tölgyfa kapu, három ablak — Három akác elébe. két Wesselényiről szóló tanulmá­nyában báró Kemény Zsigmond a következő jellemző epizódott: „Wesselényi az udvarba érkezvén, egyenesen az istállóba sietett. Midőn kedvencz paripája közelgő urának hangját hallá, hegyezni kezdé’füleit, megforditá nyakát, és előnyujtva ci- kár csontos fejét, a belépőt hangos nyerítéssel üdvözlé. Az állat hűsége megremegtető a vaskaru és idegzetű Wesselényi szivét. Odalépett kedvenc lovához, megsimogatta, megveregette, magához szorította annak szép okos fejét, majd felsóhajtott és igy szólott az őt bámuló környezetéhez : Ez ál­lat hűsége és ragaszkodása sorsom­mal kibékített! . . .“ Cserey Heléna férjével annak kiszabadulása után még teljes 10 esztendeig élt boldog, mondhatni zavartalan házasságot. Férje 1895. okt. 25-én elhalálozván, az öz­vegyi fátyolt 22 évig tartó öz­vegysége alatt le nem tette, s magát minden fontosabb Írásban vagy levélben következetesen Wesselényi özvegyének vagy árva Cserey Helénának nevezte. Cse­rey Heléna fiát, a nagy Wesse­lényit oly gondos nevelésben ré­szesítette, a minőben csak a trón­örököseket szokás részesíteni. Nevelőjén kívül még külön vivő mestert és nyelvmestert tartott mellette. így aztán nem csoda, hogy a mikor 1814-ben Wesse­lényi nevelőjével Pataky Mózes­sel először kelt útra, testi erejé­vel, sok oldalú tudásával és fen- költ gondolkozásával mindenkit nem csak meglepett, de valósá- ges ámulatba ejtett. Hogy Wesselényi édes anyjá­hoz lelkének minden gondolatá­val és szivének minden csepjé- vel ragaszkodott, arról a közel 1000 ivet tevő naplójának majd minden oldala fényes bizonysá­gon teszen. De hogy 1831. dec. 16-án bekövetkezett halála a leg­jobb édes anyának miként hatott reája, azt ő maga örökíti meg legszebben az édes anya halálá­ról megirott gyászjelentésében. E szomorú gyászjelentés, helye­sebben levél egyik példánya bir­tokomban lévén, azt méltónak tartom arra, hogy mint az édes anya érdemeit és a fiú bánatát leghívebben visszatükröző nagy­becsű ereklyét, egész terjedelmé­ben közöljem. Nagyot nézek, mikor látom : Az öreget már nem látom ! Szép cserepes,magas ház nőtt helyébe Szép cserepes magos házunk Végigsepert udvarán Aprómarhát, galambokat Etet, itat éd’s anyám, A ketrecben liba gágog, S nyiladoznak a virágok Szép cserepes magas házunk udvarán. Kis eperfa lombos ága Hozzám hajlik, hívogat .. . Édes apám borral kínál, Iszogatunk nagyokat . . . Egymás mellett szótlan ülünk Langyos szellő száll köriiltünk, Kis eperfa lombos ága hívogat. Gondolkozunk múlt időkről Az idő száll csendesen Úgy • érezem : ilyen boldog Nem leszek én sohasem! A galambok turbékolnak, A falombok lehajolnak, Gondolkozunk ... s az idő száll csen­desen. Oláh Gábor.

Next

/
Thumbnails
Contents