Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)
1903-12-16 / 98. szám
iiaumitt. tí\ «JO. iSZülii. Sátoraljaújhely, 1903. Szerda, deczember 16, POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vi38za nem adunk. Szerkesztőség: Vekerle-tér 502. Felelős szerkesztő: Dr. Búza Barna Előfizetési ár: egész évre 10 korona, félévre 5 korona, negyedévre 2 korona 50 fillér. — Egyes szám ára 10 fillér Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. Wekerle-lér 502. Hirdetéseket a legjutányoaabk árban közlünk. Meghívás. a hegyaljai bortermelés nem fog fellendülni. (Már ezért is érdemes, hogy a hegyaljai bortermelők továbbra is a közös vámterületet erőszakoló' kormánypárt hívei maradjanak. Hiszen csak igy lehetünk továbbra is kuldusok.) Az olasz bor b.eözönlésén s ezzel a borhamisítások legnagyobb részén már segítene a borvám megfelelő felemelése. — sajnos, erre alig lehet reményünk. Ez is magyar érdek, tehát evvel se sokat törődik az osztrák uralom. Felemeli a borvámot 3 forintról 6 forintra, s ezzel az ol-1 esőbb osztrák borok már védve vannak az olasz verseny ellen. Hogy nekünk ennyi védelem még j egyáltalában semmit semér, azt] már ők nem bánják. A kormánytól hiába remélünk segítséget. Ha eddig nem segített, ezután se fog Csak egy mód van a boldogulásra: ha mi magunk segítünk magunkon. Társadalmi, egyesületi, szövet-1 kezeti úton próbálták már százszor: nem sikerült. De hát itt van a mi ősi autonom szerveze TunkT'á^vármegye. A XIX század első' felében, de meg azelőtt is, ez védte meg a tokaji borokat a hamisításoktól, csalásoktól, ez tartotta fenn azok jó hírnevét s ezzel a piacát. Emlékezünk a szigorú megyei intézkedésekre, a melyek elfojtottak minden hamisítást s visszaélések megelőzése j végett teljesen eltiltották idegen boroknak a Hegyaljára való be- j hozatalát. Ezeket a célravezetőknek bizonyult régi intézkedéseket mért ne lehetne felújítani most is ? Nézetem szerint a vármegye ma j is jogosult szabályrendeletben kimondani, hogy idegen boroknakj — abból a célból, hogy innen tovább szállíttassanak — a Hegy-; aljára való behozatalát eltiltja. Ki lehet ezt mondani, mert semmiféle tételes törvényünkkel, sem pedig miniszteri rendelettel nem ellenkezik, s a megyei sza- bályrendelektől pedig csak ezt kívánja a törvény. Ha pedig ki- Lehet, akkor ki is kell mondani, j mert ez az intézkedés megment- [ heti a Hegyalját a pusztulástól. Itteni fogyasztásra szánt ide gén borok behozatalát persze feltétlenül meg kell engedni, de ezeket aztán szigorúan ellenőrizni,* 1 hogy itt fogyaszszák el, s ne vi gyék ki innen, mint tokaji bort. Az ellenőrzés nedicr le.crinhhan a borok kötelező bejelentésével s állandó nyilvántartásával érhető el. Ilyen megyei intézkedést nagyon alkalmasnak tartanék a Hegyalj a viszonyainak javítására, s azért indítványoztam ily értelmű szabályrendelet alkotását. Hiszem, hogy ilyen szabályrendeletet a belügyminiszter is jóváhagyna, hiszen nem zárkózhatik el a közérdek elől. De a megyének mindenkép meg kellene próbálnia. Kötelessége ez legértékesebb része: a Hegy alj a iránt. b. b. Pár megjegyzés az „Újságokról“ cimü cikkre. Tisztelt szerkesztő ur! B. lapja £. é. dec. 3-iki számában „Újságokról“ cimü vezércikkében súlyos, (' igazságos kritikát mondott a t. szerkesztő ur a politikai elvtagadás felett. További fejtegetései során megemlékezvén néhány napilapnak az obstrukcióval szemben tanúsított magatartásáról, a többek közt szerfelett elítélte a „Magyar Szót“, mint amely lap eleinte az obstrukció mellett foglalt állást, annak tüzet a legszenvedélyesebben szította, később pedig ugyanoly szenvedélyességgel támadt az obstrukció ellen. Elvtagadást kö vetett-e el ezen eljárásával a „Magyar Szó“ vagy nem? Erről ezúttal nem szólok. Azt azonban meg kell állapítanom, hogy ily váddal fellépni, a „Magyar Szó“- nak az obstrukcióval szemben tanúsított kétféle eljárását elitélni csak az lehet jogosult, aki maga nem liasonlóképen járt el, aki egyszer elfoglalt- álláspontja mellett mindvégig kitartott. Ebből a szempontból tekintve a dolgot, a t. szerkesztő urnák legkevésbbé lehet joga a „Magyar Szó“ eljárását elitélő kritikával illetni. Hiszen mindany- nyian jól emlékezhetünk rá, hogy amikor a függ. és 48-as párt Kimennek egyhangú határozattal leszerelt: a szerkesztő ur egymásután irta a „Győztünk“ és „Diadal“ stb. cimü vezércikkeket, s úgy látszó helyesléssel és megnyugvással fogadta a leszerelési határozatot. Akkor tehát a t. szerkesztő ur a leszerelés mellett volt. Később, amikor a fei háborodott közvélemény újra belekényszeritette a függ. és 48 as . pártot az obstrukcióba: a t. szerkesztő ur is az obstrukció hívei mellé szegődött, s talán az obstrukció híve még ma is. Pedig a leszerelés a Kimen idejében sokkal ke- vésbbé volt indokolt, mint ma. Hiszen a Klmennak történt leszerelést megelőzőleg már csaképenugy nemzeti vívmányokért, magyar vezényszóért Ulvt a küzdelem, mint a később f .luji \ obstrukció folyamán, Ezek a jelszavak mozdították meg az egész magyar társadalmat, s vonzottak a fővárosba százramenő küldöttségeket. És mégis a fiiggetI í-irÍGtím zl&.Qc rvárf TTh normal szemben egyhangú leszerelő határozatot hozott, s vele együtt hajlandó volt leszerelni szerkesztő ur is, holott ezekből a nemzeti vívmányokból, helyesebben : nemzeti követelésekből egyetlenegynek a teljesítését sem hozta be Khuen. Mert amit Kimen hozott, az nem volt egyéb, mint a képviselőházi tárgyalásokban egy kis sorrendváltozás. Az ujonclétszám felemeléséről szóló javaslatot ugyanis a kormány egy- időre visszavonta volna, hogy más sürgősebb törvényjavaslatok tárgyalásának engedjen tért. Az ujonclét- számnak a jelen évre való felemelése már úgyis idejét múlta. Ezzel szemben most csaknem mindent kapunk, amiért az obstrukció küzdött. Magyar tisztképzést, a ma- j gyár tiszteknek magyar ezredekbe v '1 ó helyezését, katonai iskolák litását, a zászló és címer kér- d 's lyatén rendezését, hogy arneny- nyire a közösségi alapon lehet: Magyarország szuverenitása ezekben is kidomborittassék ; a 48, XX. végrehajtását, számos nagyfontosságu belügyi reformot. Egyedül a magyar vezényszót nem kapjuk meg, azt is azonban csak ezidő szerint, mert hogy később megkaphatjuk : arra nézve biztosítékul szolgál a kilences bizottság munkálatán tett az a Ti- sza-féle módosítás, mely a vezényszó megállapítását a király jogai közé sorozza ugyan, de az alkotmányos király jogai közé, melyre, mint ilyenre a parlament és felelős minisztérium befolyását biztosítja, s mely intézkedésnek törvényhozás utón való megváltoztathatóságát s nevezett módosítás határozottan ki mondja. És biztosítékul szolgál az í kilátásba helyezett házhatározat, a mely először fogja kimondani, hogy Magyarországon minden jognak, te hát a vezényleti nyelv megállapítására vonatkozó jognak is a forrása nem más, mint a törvényhozásban kifejezésre jutó nemzeti akarat. Nos hát tisztelt szerkesztő úr! Ez bizony nem annyi, mint amit Kimen hozott. Ennyiért már sokkal inkább jogosult abbahagyni az obstrukciót, I mint a Khuennal szemben elért ál Utólagos eredményekért. Ha aman nak volt csak némi jogosultsága is hasonlithatlanul több van ennek. Persze jobb lett volna, ha a ma gyár vezényszót is megkapjuk. De hiába, ha ezt most nem lehet! Ha a Felség ebben a részben kimondta az utolsó szót. Ha ezt most nem hajlandó megadni. Hosszas töpren gés, alapos megfontolás után tette s hiába! A Felségnek is van egyén véleménye és meggyőződése. Mii tehetünk róla, ha ezen változtat nuiik nem sikerült. Csak kierőszakolni lehetett volna ezt, erre pedig épensóggel nincs módunk. Szerkesztő ur azt szokta kérdezni: Felteszi-e valaki a királyról, hogy esküje el lené e abszolutisztikusán uralkodjék? Ezt a kérdést kár feltenni. 8 erre egy magyar ember sem fogja felelni, hogy: igen. A legalkotmá nyosabb királyról van szó. És £ törvényhozás egyik faktoráról. Hs (^ lurrhananKK tv», q rv rr \ 7 í \ rj r\ Áo / » cnfwinl ■ ségi párt 1903. évi dec. 21-én délelőtt 8 órakor a sátoraljaújhelyi függetlenségi kör helyisé gében rendkívüli közgyűlést tart, j amelyre a párt tagjait tisztelettel meghívom. A gyűlés tárgya a politikai helyzet megbeszélése. Hazafias tisztelettel: Pékáry Gyula, elnök. Emiből élünk. Alig képzelek hihetetlenebből hangzó dolgot, mint azt, hogy a világ legkitűnőbb borát a termelői j nem tudják értékesíteni. Mindenféle bornak akad gazdája, mindenféle bor elkél, a tokajihoz nem is hasonlítható minőségű borok magas árakat érnek él, csak épen a tokaji bort nem lehet még potom árért sem eladni. Vinnai borokat eladtak az idén 30—35 forintjával hektoliterjét. Szerednyei bor ára 40 forint hektoliüerenkint. S a toknji borC a borok királyát nem képesek az idén a termelők hektoliterenkint 40 forintjával értékesíteni. Kétségbeejtő élhetetlenség volna tőlünk, ha ezen nem tudnánk segíteni. Nevetségesen képtelen dolog, hogy a leghíresebb, a legkitűnőbb borokkal nem tudunk olyan árt elérni, amilyet megadnak nagyon középázerli borokért is. A bajnak az okát, a betegség diagnózisát eléggé ismerjük már. A megrendült bizalom, az olasz borokkal űzött bűnös manipulációk, s a magas orosz és német borvám: ezek a tokaji borok értékesítésének legíőbb akadályai. Az orosz és német vámon mi nem segíthetünk. Ahhoz olyan kor i ány kelleje, amely akar is, tud is valamit elérni Magyarország javára a kereskedelmi szerződéseknél. — Ha Magyarország gazdaságilag független volna s az idegen államokkal külön szer ződne, akkor könnyen mehetne a dolog. De igy Ausztria köti a szerződéseket, osztrák érdekek az irányadók, s amilyen jó szívvel vannak a magyarokhoz az osztrákok, egészen biztosak lehetünk, hogy amíg csak közös vámterületünk lesz Ausztriával, addig a magyar borokat se Oroszországba,- se Németországba nem fogjuk olcsón bevihetni, s addig
