Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)
1903-12-12 / 97. szám
Hatodik év 97. szám. Sáhraljaujheiy, 1903. Szombat, deczember 12. ww POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Vekerle-tér 502. Felelős szerkesztő: Dr. Búza Barna Előfizetési ár: egész évre 10 korona, félévre 5 korona, negyedévre 2 korona 50 fillér. — Egyes szám ára 10 fillér Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. Wekerle-iér 502. Hirdetéseket a legjutányosabli árban közlünk. Ex insidiis. Mi szüksége volt arra Zemp- lénvármegye alispánjának, hogy suttyomban, az egyszerüsitési rendelet megkívánta változtatások ürügye alatt csempéssze be a vármegye szervezeti törvényébe a szólásszabadság megfojtását, a klotürt ? Hiszen, ha be akarta hozni, egész nyugodt lehetett felőle, hogy elfogadja a közgyűlés úgyis, ha nyílt sisakkal lép elébe, s elmondja nyíltan, hogy milyen »szabadelvűt változtatást kivan. Hiszen tudhatta, hogy nincs a megyei hatalomnak olyan sötét reakciós terve és gondolata, amit készségesen i; eg ne szavazna a virslievők engedelmes csoportja. Most még nagyon kevesen vagyunk a megyegyülésben ellenzékiek, akik védelmezzük a sza- badelvüséget (az igazi szabadelvü- séget) az ellene intézett fekete merényletektől. Ha fel is szólaltunk volna, ha elleneztük volna is a szólásszabadság elleni támadást, ha el is mondtuk volna, hogy ez blaszfémia Kossuth Lajos vármegyéjétől: bizonyos, hogy semmit se fogott volna a szavunk, semmit se javított volna az igazságunk a többség mindenre kész táborán, bizonyos, hogy megszavazták volna ezt is, mint ahogy megszavaztak még eddig a Kossuth-ünnep mellőzésétől egész a Khuen-féle törvénysértő rendelet tudomásulvételéig mindent, de mindent Miért nem hozta hát férlias nyíltsággal a gyűlés elé ezt a kérdést, miért csempészte be titokban ? A szólásszabadság elleni sötét támadást miért tette még gonoszabbá az által, hogy orvtámadást csinált belőle? Bemehetett volna nyílt homlokkal, felemelt fővel az ajtón: miért mászott be inkább álarcban, lopva az ablakon? Vagy szégyelte volna tán, hogy ő, aki mindig szabadelvűnek mondta magát, a szólásszabadságot megfojtó olyan inditványnyai álljon elő, amelyhez foghatót még Siskovics se mert tenni, amilyenre nincs példa Magyarország egyetlen vármegyéjében sem? Egyik jellemző vonása a zemp léni hivatalos uralomnak, hogy irtóznak a nyíltságtól, a nyilvánosságtól. Titokban, kéz alatt szeretnek elintézni mindent, hogy senki se tudjon róla, hogy csak akkor vegyék észre, mikor már befejezett a dolog. Mint ahogy a pók szövögeti a hálóját sötét sarokban, úgy szövögetik ők ár- mányos terveiket, apró cselszövéseiket csendben és sötétben, s | idegesen félnek az isten szabad napsugarától, amely megvilági- ! taná vicinális furfangjaik szövevényes hálózatát. Így csináltak a múltkor a pa- I taki járás ügyével. Bár beérkezett 4 nappal, a megyegyülés előtt az újhelyi kérvény, nem vették fel a tárgysorozatba, hogy ne is tudjon felőle senki. A gyűlés másodnapján reggel aztán becitálták a törzsmamelukokat s hirtelen meglepetésül elővették és leszavaztatták a kérvényt. így volt az obstrukció elleni felírással. Egy héttel a megyegyűlés előtt még azt hirdette minden mameluk, hogy nem lesz obslrukcióellenes indítvány. Aztán a gyűlés előtt két nappal nagy suttyomban összelátták virslire a jegyzőket és tiszttartókat, 24 órával a gyűlés előtt beadták az indítványt, hogy valahogy meg se sejtse senki, akit nem illet, ami | titokban készül így csináltak a főispáni titkár és társai indítványával a pataki szolgabiróság felállítása felől. — Azt is isszonyu nagy titokban adták be, még az iktatóhivatalnak se volt szabad látnia a tartalmát. S mikor még is kisült a dolog, s az újhelyiek megjelentek, hogy az indítványt leszavazzák, akkor az alispán egy tör vénytelen indoklással levette napirendről, visszaszítta. Azóta se került elő. így tették a Kossutb-szoborrai. Napirendre volt tűzve egy városi határozat felebbezése. De látták, hogy többségben vannak, hát nagy hirtelen megszavaztatták is, hogy a templom háta megett legyen a Kossuth szobor. És igy van az árvakassza ügye is. Ellopták az árvakasszát. Elkezdtek vizsgálni, s vizsgálnak már idestova egy esztendeje. De hogy mit sütöttek ki, mi a vizsgálat eredménye, az hétpecsétes titok, s még a közigazgatási bi zottság tagjait se tartották érdé mesnek arra, hogy közöljék velük Mindent csak titokban, csend ben, kéz alatt: ez az ősrégi zemp léni módszer Hát nagyon csúnya, nagyon visszataszitó módszer. Igaz ember nem fél a napvilágtól! Tessék előállani nyíltan és őszintén avval, amit akarnak, — ez illik férfiakhoz, nem pedig suttyomban taktikázni és szövögetni a cselszövések hálóját. b. b. A nagymihályi pártszervezkedés epilógusa- A nagymihályi függetlenségi pártszervezkedésből kifolyólag affér is keletkezett. A várakozáson felül sikerült gyönyörű ünnepélyről ugyanis a Zemplén szokása szerint kicsiny- lőleg referált, a nagymihályi polgárok lelkes tömörülési aktióját mindössze pár kassai jogász összejövetelének titulálta. „Egy volt előkészítő“ lapunkban közzétett nyilatkozatában lecáfolta a Zemplén állításait. A nyilatkozatot nem hagyta válasz uélkül a Zemplén és az „egy volt előkészítő“ nyilatkozatát ízléstelen tolakodásnak minősítette. A nyilatkozat beküldője, R i c h t z e i t Arthur hírlapíró, a kolozsvári Friss Újság szerkesztője, ki jelenleg Nagy-Mi- hályban tartózkodik, sértőnek találta a Zemplén kifejezését és provokálta Szirmay Istvánt, annak felelős szerkesztőjét. Szirmay el is vállalta T Á R C A.. Az áruló. (Vázlat.) A F«ls6ai agyarországi Hírlap eredeti tárcája. Hazafelé tartott. Arcát még égette a sztrájkgyü- lés tüzes szenvedélyessége és lelkét büszke megelégedéssel töltötte el, hogy ő is azokkal tartott, akik nem adták be derekukat, akik nem hagyják abba a sztrájkot. Szeme elé rajzolódott az igazgató gőgös képe és keze ökölbe szorult, Nyugalmát, lelke egyensúlyát mindig felrázta, ha a gyárigazgató szívtelen, gonosz viselkedése jutott eszébe. A gyárigazga. )é, aki házi hasznos állataival, sőt kutyáival is jobban bánt, mint a gyári munkásokkal. A kutyát emberbánásmódra méltatta, de az alkalmazottjaival ál- latiasan bánt. Kinzó szívfájdalommal bandukolt hazafelé, miközben a levegőt gyakorta hevesen szelte izmos ökleivel : az igazgatónak voltak szánva az ökölcsapások. Erezte ügyük igazságát és ennek tudata jól esett I neki. Busákén, felemelve tartotta fe- jet, mintha minden ablakból a gjár- j igazgató figyelne rá! . . . Hadd lássa a nyomorult, hogy Kovács Istvánnal nem lehet packázni! Apostolnak érezte magát.. . . És mégis, amint külvárosi laká sának alacsony kapujába befordult, valami kimondhatatatlan szorongó érzés nehezedett szivére. Epen szombat este volt. Máskor ez-a nap örömnapjuk. Amiért egész héten át véres verejtékkel izzadott, annak ezen a napon élvezték első gyümölcsét. Szegényes szobájának még a ievegöje is meleget b barátságosabb volt, mikor felesége előtt leszámította a heti fizetést az asztalra. Szorongó szívvel nyitott be szobájába. Most nincs pénz, a. kenyér is még a múlt heti. Felesége szeretettel fogadja. Alig eszik valamit naponkint, halvány arcának erőtlen vonásai keservesen panaszkodnak, de ő azért megelégedett. Sohase kesereg, nem tesz szemrehányást férjének. Hisz az ő életének úgyis más célja van már : ápolni, boldogítani azt a kezed közt nyüszörgő pályás apróságot. — Mi újság Pista? — kérdi érdeklődéssel férjét a szép, finom arcú fiatal asszony. — Semmi uj, nem állunk munkába, míg nem teljesitik jogos követelésünket. — Egyik ötök se adta fel a sztrájkot ? — Nem akadt egy becstelen se. — Hát csuk Isten vigye igazságos eredményre ügyünket. — Inkább éhen halunk, de nem engedünk, — vitte tovább Kovács István felesége beszédét. Aztán felejtve a nyomorúság minden gondját, tudja a jó Isten, hányadszor már, megint elejitől kezdve hanytorgatni kezdték a sztrájkot. Próbáltak mentségeket is felhozni az igazgató gonoszságaira, minden szenvedélytől menten tárgya'ták ügyüket, hiába. A megvitatásból a sztrájk teljes jogossága került ki győztesen. A sztrájk, melyből nincs kivezető ut . . . A vigasztalan jelennél még söté- tobb a jövő. Nincs már semmi, amit élelemmé tudnának beváltani. Csak az a kevés eledel, ami innen-onnan esurran, tartja bennük az életet. Jól tudja ezt Kovács István, de azért megkérdi a feleségét: — Lesz holnapra valami enni való ? — Lesz, lesz. — Nem vagy éhes? — Nem. — De ez a gyerek igen sokatsir. Erre már nem válaszolt az aszszony. Látszik rajta, hogy szeretne valamit monda. de küzködik a ki- mo..a.. ”al. Minek is keserítse el urát, minek okozzon neki is fájdalmakat. Elég, ha ő szenved, ha az ő szivét sorvasztja a keserűség. Hisz a szenvedés úgyis az asszonyok számára van rendelve . . . Kovács István szivében végtelen szerelem gyülemlik össze eziránt az asszony iránt. Aki szó nélkül éhen halna, de nem panaszkodik az urának, aki azt hazudja, hogy jóllakott, csakhogy ne okozzon szomorúságot másnak. És az az erős, küzködéshez szokott ember majd beleszédül ennek az irtóztató helyzetnek elgondolásába. Hej, hogy az a jóságos Isten nem törődik a szegény emberrel ! Nyugalmat akar mutatni, de a lelkében viharzó kétségbeesés kicsap az arcára is. Egy doboz 50—50 finom fefíér levélpapír £tjy kOTOlUI. Egy doboz 50—50 finom elefánícsonl levélpapír 1 kot. 40 fill. Kapható: Miiül MIKSA I TÁRSA Évi- cs mMtlMkn. Lapunk 6 oldal,
