Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)
1903-12-12 / 97. szám
97. szám (2) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat deczember 12. azon czikk szerzőségét, de segédei megtagadták az elégtételadást, mert nem találták a cikket sértőnek. Richt- zeit segédei párbajbiróságot ajánlottak, mely Keresztesy Lajos elnöklete alatt kimondotta, bogy nem találja az illető kifejezést alkalmasnak a fegyveres elégtételadásra. Így az affér a következő jegyzőkönyvekben nyert békés elintézést: Jegyzőkönyv, felvéve Sátoraljaújhelyben, 1903. deczember 4-én, a Richtzeit Arthur és dr. Szirmay István urak között felmerült lovagias ügyben. Jelenlevők : Richtzeit Arthur ur képviseletében dr. Bánóczy Kálmán és dr. Pó- lányi Géza urak, és dr. Szirmay István ur képviseletében Staut József és Walther László urak. dr. Bánóczy Kálmán és dr. Pólá- nyi Géza urak lovagias elégtételt j kérnek Staut József és Walter László uraktól a „Zemplén“ czimü politikai heti lap 142. számában megjelent „egy volt előkészítő“ bekezdésü közleményben foglalt sértésekért, a mely közlemény szerzőjeként dr. Szirmay István felelős szerkesztő ur jelentkezik. Staut József és Walther László urak dr. Szirmay István ur nevében kijelentik, hogy felük személyes vonatkozású sértésekért bárkinek mindenkor fegyveres elégtételt is adni kész. A „Zemplén“ 142. számában megjelent közlemény nem személyes vonatkozású, hanem az vonatkozik a Felsőmagyarországi Hírlapnak 93. számában nem is a nyilttérben közétett egy nyitkozatára, a mely nyilatkozat alá nem Richtzeit ur, hanem „Egy volt előkészítő“ van Írva, minélfogva ezen nyilatkozatra adott válasz nem Richtzeit urra, hanem a közfelfogásnak megfelelően a szerkesztőre vonatkozik, mert, ha Rieht zeit ur nevét a közlemény alá Írja, dr. Szirmay ur nehezményezett cikket esetleg más formában irta volna. A szóban forgó cikk egyébként jogos vissautasitása a Felsőmagyar- országi Hírlap 93. számában közölt nyilatkozatnak, a melyben épugy erősebb, de szintén nem sértő kifejezések foglaltatnak, mint az arra adott válaszban. Minthogy a mindennapi élet hullámai, különösen a politika terén, mint jelen esetben is számtalanszor vetnek föl hírlapokban ilyen incidenseket és azok rendszerint nem képeznek lovagias eljárás tárgyát, hanem ha súlyos sértések merülnek föl, a sajtótörvény alapján toroltat- nak meg, megbízottak kijelentik, hogy jelen esetben az ügynek a lovagias térre való terelésével a sajtószabadságot is látják korlátozva, minélfogva a kért lovagias elégtételt tisztán elvi okból a jelen esetben meg nem adhatják. Dr. Bánóczy Kálmán és dr. Polá- nyi Géza kijelentik, hogy nézetük szerint valamely cikk sértő kifejezései nem a válaszra okot adott czikket megjelentető lap szerkesztőjét, hanem a czikk szerzőjét sértik, s azt pedig, hogy valamely kifejezés valakire sértő-e vagy nem, azt az illetőnek subjectiv érzése határozza meg, miután dr. Szirmay ur megbízottjai az incriminált cikkben foglalt sértésekért a kórt lovagias elégtételt meg nem adták, kérik annak az eldöntésére, hog a kifogásolt czikkben foglalt sértő kifejezésekért lovagias elégtételadásnak és kérésnek van-e helye, egy párbajbi- róság döntését. Staut József és Walther László j urak a fölajánlott párbajbiróságot elfogadják és részükről párbajbiróu! Szikszay Károly urat nevezik meg. dr. Bánóczy Kálmán és dr. Pólányi Géza urak pedig párbajbiróul dr. Búza Barna urat jelölik ki Az incrimicált czikkek ezen jegyzőkönyvhöz csatoltatnak, felolvastatván, mindkét részről aláíratott. Kmfnt. Dr Bánóczy Kál.nán Staut iuzsef Pőlányi Géza Walther László mint Richtzeit Arthur ur műit dr. Szirmay Ist- mogbizo ttjai. ván ur megbízottjai. Jegyzőkönyv, felvéve Sátoraljaújhelyben, 1903. december 6-án, a Richtzeit Artur és dr. Szirmay István urak között felmerült lovagias ügyben. Jelenlevők az alulírottak. Az ezen ügyben Keresztessy Lajos ur elnöklete alatt megalakult párbajbiróság elnöke szóbelileg kihirdetvén azon határozatát, mely szerint a szóban forgó ügyben lovagias elégtétel kérésnek és adásnak helye nincsen, felek megbízottai ezen. határozat alapján az ügyet a lovagiasság szabályai szerint befejezettnek és elintézett!) ek -nyilvánítják. Kelt mint fent. Polínyi Géza, St;ut József. Dr. Bánóczy Kál.nán. V/alther László. mint Richtzeit Arthur ur mint dr. Szirmay 1st» megbízottai ván ur megbízottai. A zemplénvármegyei függetlenségi párt gyűlése. Deczember hó 21-én, a megyei gyűlés napján d. e. 8 órakor a zemplén- vármegyri függetlenségi párt gyűlést tart, melynek a változott politikai viszonyok és más pártügyek megbeszélése lesz a tárgya. Gyűlésünkre ez utón is felhívjuk párt- híveink figyelmét. A Kossuth-szobor ügye. Örömmel látjuk, hogy végre újra megmozdult a Kossuth-szobor bizottság, de meg kell jegyeznünk, hogy ugyanezt már júniusban megtehette volna, ez a félévi késede- delem tehát feltétlenül a bizottságnak, illetve a bizottság elnökének terhére Írandó. Ellenben abból a határozatából a bizottságnak, hogy ismét Róna Józsefet hívja le művészi vélemény- adás végett, azt olvassuk ki, hogy a bizottság még mindig a napi piac helyét akarja erőszakolni, mert Róna, aki már egys ,er véleményt adott e felől, a hely tekintetében már preok- kupálva van. Hát kijelentjük előre is, hogy ha megint csak ezt, a he lyet határoznák el, újra fellebbezni fogjuk, mert nem nyugodthatunk bele, hogy Kossuth szobrát eldugják egy gödörbe a templom háta megé. A Kossuth-emlóktábla felállítását épen 1902 október havában engedélyezte gróf Andrássáy Dénes Derék dolog tehát, hogy 1903. november havában tudomásul veszi ezt a bizottság. Figyelmeztetjük azonban, hogy a tudomásulvétel által még nem lesz a tábla felállítva. Ahhoz tenni is kellene va'amit. A Kossuth szobor bizottságának legutóbbi gyűléséről a következő jegyzőkönyv ad tudósítást: Jegyzőkönyv. Felvétetett tí.-a.-Ujhelyben 1903. november 29-én a Zemplénvármegyei Kossuth-szobor bizottság üléséről. Jelen voltak : id. Meczner Gyula elnök, Fejes István, Mapzner Béla, Nagy Barna, Miklóssy István, Ka- tinszky Géza, Spillenberg József, Hornyay Béla bizottsági tagok és az aláirott jogyző. Elnök üdvözölve a tagokat azt ülést mognyitja. A szobor ügy állását a következőkben ismerteti: közbetett felebbe- zések után a nagy méltóságú < minis- terium a város azon határozatát, j mely szerint a szobor elhelyezésére ! a napi piacz teret jelelte ki, annyiban megváltoztatta, hogy az említett | térnek átengedése előtt a várost a napipiacz elhelyezésére más alkalmas helynek kijelölésére utasította, minek folytán a város ujabbi m. p. 17533 számú határozatában a megye közönségét az inzurgens szobor áthelyezésének megengedésére és a Kossuth szobornak annak helyére j leendő elhelyezésére kérte, a vármegye közönsége pedig 9467 számú határozatával az inzurgens szobor (áthelyezését megtagadta s egyben I ezen bizottságot felhívta, hogy a Kossuth szobornak elhelyezésére az j úgynevezett Wekerle-teret is vegye j combinátióba s azt szobrász szakértővel megszemléltetve tegyen a megye közönségéhez jelentést. Végül a város közönsége a megyei határozat folytán 121 17533 sz. határozatával a Wekerle-térnek átengedését felajánlotta. A bizottság a közbejött felebbe- zések és eltérő városi határozatok j működésében magát akadályozottnak érzi a szobor felállításában be- [ következett késedelem miatt az erkölcsi felelősséget magáról elhárítja s bár tekintette] azon körülményre miszerint a vármegye közönsége a Zempléni vitézek szobrának áthelyezését már kezdetben megtagadta, a Kossuth-szobor elhelyezésére a napi piacz teret a rendelkezésre álló helyek közül ideértve a Wekerle-teret is a legalkalmasabbnak tartja, ezen térnek szakértő megszemlélése és véleményezése végett Róna József szobrász művész urat ismételten meghívja, s ennek eszköz! ésére kapcsolatban a felmerülendő költségeknek a Kossuth alapból leendő utalványozására elnökét felkéri illetve felhatahnasza azzal, hogy a szobrász művész ur megérkeztének napján bizottsági ülés tartassak s a szemle a bizottság tagjainak résztvételével történjék meg. Elnök előterjeszti, hogy a szobor alap már ma mintegy 35—36 ezer koronára emelkedett, beleértve a S.-a.-Ujhely város által külön kezelt alapot is, fel kell azonban említeni, miszerint a vármegye közönsége által a félévi letéti kamatok terhére a szobor alap javára utalt 20.000 koronából 1902. julius 27-ig csak 2091 kor kor 18 fillér lett elszámolva s mintán a letéti kamatok a még hátralévő 17908 kor. 82 fillérnek fedezését beláthatatlan időig nem biztosítják, részint azért mert ezen fedezet már ráutalásokkal kimerittetik, részint és küiönösen azért, mert az ujabbi törvény és intézkedések folytán az állam által átvett, .pénzkezelésben más rendszer lépvén életbe, a letétbe kerülő összegek kamatai rendszerint az illető javára számoltatnak el, ezen letéti kamatok éven- ktnt alig nehány 100 koronát fognak kiteni, nehogy a szobor felállítása körül pénzügyi nehézségek merüljenek fel, annak szüksége .állott be, hogy a bizottság ezen nehézség elhárítása iránt is intézkedjék. A bizottság a pénzügyi előterjesztést általában tudomásul veszi, s bár a befolyt adományok hirlapilag közzétótettek, felkéri elnökét, hogy a legközelebbi ülésre úgy a várostól, mint a m. leír. állampénztártól a részletes kimutatások bekéressenek, egyben pedig a főszolgabirák és a vidéki helyi bizottsági elnökök körlevéllel megkerestessenek, miszerint a legalkalmasabbnak talált módokon a^ gyűjtést tovább is folytassák és Icülönösen a főszolgabíró urak felkéressenek, ho0y a községek költségvetési előirányzatban e célra már felvett, vagy felveendő adományok befollyanak s a sátor- aljaujhelyi állampénztárba beszállit- tassanak, különben pedig úgy a főszolgabíró, mint a vidéki helyi bizottsági elnök urak működésük eredményéről ezen bizottsághoz, ennek az elnökéhez címzetten, jelentést tenni szíveskedjenek. Végű felterjesztést intéz a bizottság a vármegye közönségéhez, hogy a szoborra megszavazott 20000 koronának folyósítása iránt a letéti kamatoktó eltekintőleg intézkedni móltóztassék. Több bizottsági tag részéről elő zetesen lett kifejezve, hogy tekintettel a szobor alap állására, mely szerint a szobor felállításának előkészítését megkezdeni lehet, máskülönben pedig a szobor késedelmes felállítása úgy az egész bizottságnak, mint a vármegye polgárainak hazafias érzelmeit érzékenyen érinti, s gy a szobornak mielőbbi felállítása iránt intézkedni immár szükségesnek mutatkozik. A bizottság elhatározza, hogy a szobor elhelyezésének ' kérdését a folyó év december havi megyei közgyűlésen, mely ha jelentését, e tárgyban Róna József szobrász művész, valamint saját véleményének kapcsán beterjeszteni fogja, végleg elintéztetni kívánja, hogy a szobrot 1904. év folyamán felállittat :i óhajtja s amennyiben ez még továbbá is felebbezgetések által megakadályoztatni nem log, teljesítendő. Tudomásul hozza az elnök, hogy Andrássy Dénes gróf Öméltósága igazgatója Sulyovszky István ur utján Kossuth Lajos monoki szülőházának megfelelő. emléktáblával leendő ellátását hazafiui készséggel engedélyezte. Örvendetes tudomásul szolgál. — Több tárgy nem lévén, elnök az ülést berekesztette. Krnft. Görgey Géza. alj egye ő, MEGYE ÉS A VAROS Jegyzők panasza. Zemplénvármegye jegyzői kara kérvénynyel fordult a főispánhoz és a megyegyüléshez, amelyben előadják a helyzetük javítására vonat kozó óhajaikat. Dicséretreméltó a kérvény férfiasán nyílt hangja. Ha cselekvéseik— Ne csüggedjél asszony; pár napig tart már csak ez az őrült hely zet, aztán megint az előbbi napok szerény békés nyugodal mássága száll vissza szobánkba. Az asszony hálás tekintetet vett rá, aztán csititgatja rívó gyerekét. Oh, csak ez a gyerek ne sírna any- nyit. — Most még ez a gyerek is rosz- szabb, mint máskor. Talán beteg — faggatja az asszonyt ura. Az asszony úgy tesz, mintha nem is hallaná ezeket a fájó szavakat. De mikor köny erőszakoskodik szemébe, nem titkolhat már semmit: — Nem beteg, csak éhes. — Mit? A gyerek is? Hát mán ő is szenved? A kispólyás koldus pedig csak tovább sirt keservesen. Erőszakosan túrta fejét anyja emlőjéhez, követelve tőle megvont jogát. — Szoptatni kéne a gyereket, de nincs tej, — mondd az asszony és rámutatott száraz, behorpadt emlőjére. A kis pólyás koldus pedig csak tovább sirt keservesen. Mialatt az asszony csókjaival igyekezett csititani az éhes gyereket, Kovács István felkelt az asztaltól, s ott hagyta a szomorú szobát. Nem bírta kiállani a gyereksirá.-t A nélkülözés ezer ostorcsapását e! tudta viselni, de azt a gyoreksirásl nem. Az utcán volt már, de a gyerek- sírást folytonosan hallotta. [Jgy érezte, hogy ha ő rövidesen nem tudná azt elállitani, beleőrülne. Meggyorsította lépteit, hogy hamarább érjen a gyárba. Azonnal jelentkezett az igazgatónál, hogy többet nem sztrájkol. Az igazgató vállára tette a kezét s nyájasan mondta : — Tudtam, hogy Kovács István derék, becsületes ember. Aztán kifizette neki a sztrájknapokat, talán még többet is adott. Es Kovács István szivében oly utálat, gyűlölet kerekedett ez iránt az ember iránt, hogy szerette volna leütni, mint az utolsó kutyát. Do eszébe jutott a gyereksirás és azt mondta : — Hálásan megköszönöm !! Ezalatt a munkások körében is hire ment, hogy Kovács István szolgálatba állott. Fenyegető öklök emelkedtek a levegőben és mindegyik megvetve mormogta : — Nyomorult áruló !! Gombos Bertalan.
