Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)

1903-07-15 / 56. szám

56. szám (2) FELSÖMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szerda, julius 15. a béke eszméje . kkor kezdett hódi-j tani; amikor a nemzeti jogokért küzdő | út bor mindenektől elhagyatva, újabb ; é| njabb vereségeket szenvedve, vaj­mi tevés kilátással folytathatta volna a megkezdett küzdelmet: addig a mai-küzdelemben a béke eszméje akkor vetődött felszínre, akkor to­borzott -magának híveket, a bike- párt akkor alakult ki a küzdők tá­borában, amikor ügyük a legjobban j állott, a mikor a legjobb kilátásaik j lehettek a diadalra, amikor seregük nqttön nőtt és a minden áldozatra kész közlelkesedés csaknem tetőfokra hágott. Már magában véve ez a tény ele­gendő volna arra,'hogy a legnagyobb fokú csodálkozással álljon meg az’ ország ez érthetetlen lélektani rej­tély előtt. Mennyivel inkább fokoz­hatja azonban ámulatunkat a béke­párt azon eljárása hogy minden le­hetőt elkövet arra nézve, hogy a harczi párt táborát megbontsa, ma gába olvassza, küzdelmet lehetetlenné tegye. íme juh 6-iki közös értekezletükön a többség oly értelmű indítványt fo­gad el, hogy a korábbi, hallgatólag egyhangúan elfogadott leszerelési határozatot fenntartja és végrehajtja. A kisebbségre nézve kimondatott, hogy állásfoglalása olybá vétetik, mintha azon indítványra szavazott volna, hogy kinek-kinek egyéni po­litikai felelőség mellett való cselek­vési szabadsága fennmarad. A Kom­játhy féle indítvány azonban, mely a leszerelési határozat betartását párt­kérdésnek kívánta tekintetni figye­lembe nem vétetett. Mégis a juh 6-iki határozat ille- j tékes helyről nyert értelmezés sze­rint azt jelenti, hogy igenis, a i azt be nem tartja annak a függetlenségi pártban helye niucs. Mi akart hát akkor egyéb lenni az a juh 6-iki ha­tározat, mint eszköz, ut-mód, alka­lom-szerzés a harczi párt megpu- hitására, s a béke, a leszerelés esz­méjének való megnyerésére?! Es a puhitás munkája a békepárt részéről azóta is szünet nélkül fo­lyik. Valahol csak alkalom nyílik reá, mindenütt. Ezt látva a harczi párt, hogy törekvése meg ne hiu- sittassék : juh hó 14 ikére értekezle­tet hirdetett, meghiván mindenkit, aki a harcot folytatni akarja a nem­zeti jogok érdekében. Es a békepárt vezére csaknem teljesen ugyanazon időre szintén értekezletet hirdet a gazdasági önállóság érdekében szer­vezendő harcz ürügye alatt, meghiva arra a gazdasági önállóság összes hí­veit, tehát természetesen az összes függetlenségi párti képviselőket is,-s igy a harczpártiakat is kivétel nélkül. Ki ne látná, hogy a harczi- párt szervezkedése meghiúsításának kísérlete ez ? ! Mire e sorok napvilágot láthatnak, akkorra már eldőlt, mi sikert értek el a puhitási törekvések és hogy a a női természet ideálják képezik. Különösen vonzóvá tévé őt szemei­nek jnelancholikus tekintete, melyet már régóta csak a stirü nádasra irá­nyított, majd mélyet sóhajtott s ar- cza elborulása jelezte lelke felindu­lását. Talán az élet küzdelme, talán boldogtalan szerelme jutott eszébe, inert kezébe vevén evezőjét, csolna- kát a gyönyörű, de veszélyes helyre irányította. Tudta, hogy onnan nincs szabadulás, ha elborítja a nádas, ha csolnakát körülfogják a vizi indák erős szálai és mindig béljebb és bel­jebb csalják majd a bolygó lidércek a mocsárfény. Tudta ezt és csolna- kával lassú ütemben mégis arra tar­tott , hívogatta, csalogatta a nádas. . . m nádas. Már egész közel jutott ah­hoz a ponthoz, ahonnan nincsen visz- szatérés. mert egy emher ereje meg­bénul a természet erőivel szemben. A nádas meg csak ziz gett, a lili­omok bólingattak s mintha hívogat­ták volna: „óh jer közénk, boldog leszesz, betakarunk, elaltatunk és aj mennyben lesz ébredésed . . . ,!“Es mintha a férfi maga is érezte volna ezt, halkan susogta : „a nádas .... a gazdasági önállóság érdekének ürü­gye alatt, egybehívott értekezlettel sikerült-e annyi embert elvonnia a békepártnak a harcra szervezkedő gyűlésen való megjelenéstől, hogy a szervezkedés elegendő résztvevő hi­ányában meghiusittassék. E szervez­kedő gyűlés van ugyanis, mint egy utolsó kísérlet arra hivatva, hogy megái!apittassék : kit akarnak tehát ez idő szerint is, folytatólag tovább küzdeni a nemzet igazaiért? lesznek- e annyian, hogy a küzdelmet siker­rel folytathassák, szóval béke legyen- e vagy háború? E szervezkedő gyűlés eredményét e sorok írásakor még nem tudhatjuk. I Hisszük és reméljük azonban, hogy akik a haicz tovább folytatásán k meggyőződéses és elszánt hívei: azokon minden puhitási kísérlet meg­törött, s azoknak nem szolgálhatott akadályokul a békepárti értekezlet hangzatos jelszava sem a szervezkedő gyűlésen való megjelenésre. Es hisszük és reméljük, hogy ha oly számú harczpárti gyűlhetett egybe azon az értekezleten, mely szám reményt nyújt a küzdelem si­keres' folytatására, s ha eszerint az értekezlet eredménye a harc tovább folytatásának kimondása leendett; akkor tüstént megszűnik a békepárt konkolyt hinteni a harczipárt tagjai közé, sőt küzdelmét amennyire ál­láspontja sérelme nélkül lehet, elő segitendi, s legalább ekképen segéd­kezet nyújt a kivívandó diadalra. (Miglécz) Sütő Kálmán ev. ref. lelkész. A MEGYE ÉS A VÁROS X A dörzsiki kút regénye. Ez alatt a cim alatt volt egy rövidke hir a „F. H.“ múlt számában, azzal a jó­hiszemű befejezéssel, hogy „a ható­ság bizonyosan sürgősen fog intéz­kedni a kút kitisztítása iránt.“ Naiv kívánság! . . Hát a hatóság még ezzel a közkúttal is törődjön ? Nem elég munkát ad az elveszett építkezési iratcsomó kutatása ! Mintha bizony ez volna az első eset, hogy a dörzsiki kút kebelében emberi test lett volna ? Hiszen kérem ez ott na­pirenden van. Gyermekek és felnőt­tek potyognak a kútba, mely a leg- életveszélyesebb állapotban van és még sem gondolt, vele a hatóság. Hát ugyan minek törődne vele most, amikor csak egy betegasszony esett bele? Várjuk meg, inig egy bele is hal. Akkor talán, de csak talán át­alakítják a kutat, úgy, hogy életve­szélyes ne legyen. Addig kérem a regényt be nem fejezni, mert még folytatása biztosan következik. Egy dörzsiki. x A Csaiogányutcza rendezése ügyé­ben a város polgármestere ezennel közhírré teszi, hogy a Csalogány utcza rendelkezése vonatkozó terv és az előlegesen megtartott hely­nádas .. ..“ Ekkor a csolnak megin­gott, a repkényinda széléhez ért, de a férfit kábultságából még ez sem ébresztő fel; csak, midőn kutyája, ösztönénél fogva felösmervén a hely­zetet, vonított és urának baljóslatú arczára függesztő kérő szemeit, ocsú­dott fel. De még akkor sem igyeke­zett csolnakát veszélyes helyzeté Tői kimenteni, hanem magában susogva csak nézte a nádast... a nádast . . Majd arcza oly tekintetet árult el, mint a ki az élet és halál között vá­laszt, vonzva a nádas csatogatós su- sogásától és visszatartva a hű ál at vakkantó vonításától. Majd mély só­hajjal erős kezébe kapta evezőjét, nagyott csobbant a viz és a csolnak lassan a part felé haladt. A holdvilágos estén minden csen­des, csak a béka kurutyolása hallszik és egy férfinek lassű, dobogó lépte, ki kutyáját ölében tartva, czirógatva a falu felé tart és csendesen zokog . . . zokog .... Knopfler Ödön. színi szemléről felvett jegyzőkönyv, nemkülönben az igazságügyi minisz­térium által beadott terv az 1890. évi I. t.-c. 57. §-a alapján folyó évi julius hó 17 napjának reggeli 8 órá­jától augusztus hó 19 napjának dél­utáni 2 órájáig, a városháza tanács termében közszemiéfe kitétettek. Felhivatnak ennélfogva mindazok, á kik a bemutatott műszaki tervek és az el ’ílegesen megtartott helyszíni szemle jegyzőkönyvben foglaltak el­len feiszóllalást vagy észrevétele­ket beadni szándékoznak, hogy eb­beli beadványaikat Írásban a köz­szemlére való kitétel ideje alatt be­adják. HÍREK. Tisztelettel felkérjük azokat a t előfizetőinket, a kik még hát- rálékban vannak és a kiknek előfizetése lejár, hogy azokat mielőbb megújítani, illetve a hátrálékokat kiegyenlíteni szí­veskedjenek, nehogy a lap szét­küldésében fennakadás álljon be A kiadóhiv atal. —- Uj tanácsbiró. A felsőzempléni ev. ref. egyházmegyében megürese­dett tanácsbirói állásra Bessenyey Ist­ván, a migléczi egyház gondnoka választatott meg. — A függetlenségi kör zász­lajára dr. Schön Vilmos 30 koro­nái, Bod>iár Gusztáv 2 koronát adományozott és fíobik Mihály a zászlóalap javára rendezett nyári mulatságunk alkalmából utólag szintén 2 koronát küldött Fogad­ják benső köszönetünket A kör nevében: Fuchs Jenő pénztérnok. — Uj ügyvéd. Dr. Klein Károly a a budapesti ügyvédi vizsgálóbizott­ság előtt ügyvédi vizsgát tett és irodáját Budapesten megnyitotta. — Schmid Lajos rendőrkapi­tány emlékezetes bűnügye lassan halad előre. Csudálatos, hogy az újhelyi törvényszék az ügyek gyors lebonyolitása dolgában a legelső Magyarországon, — s ez az ügy egy esztendő óta még mindig nem tudott semmire se jutni. 1902. júniusban történt, hogy a rendőr- kapitány megverte s letartóztatta Lefkovics Jakab joghallgatót, és most 1903. júniusban még a ki­fogások tárgyalása se volt meg, holott más, sokkal komplikáltabb bűnügyeket 4—5 hét alatt befe­jez a mi törvényszékünk. Onnan van ez, hogy a rendőrkapitány mindent elkövet az ügy mester­séges elhúzására, Így pl. a legutóbbi vádiratot 1903. június 6 án küldte át a vizs­gálóbíró a rendőrkapitányi hiva­talhoz, hogy kézbesitse Schmid Lajosnak. Az ilyesmit az eljárási szabályok szerint a legsürgősebben keli kézbesíteni. Hát olyan sürgő­sen csinálták, hogy jtmius 26 án vette át a rendőrkapitány a junius 6-án leküldött vádiratot. Evvel is nyert tehát 20 napot, sőt többet, mert ha átveszi 6-án, akkor már junius végén meg lett volna a kifogási tárgyalás, s eset­leg júliusban a főtárgyalás. így pedig — mintán most már meg­kezdődött a bíróságnál a nyári szünet — csak szeptemberben le­het a főtárgyalás, tehát azzal a kis hivatali mulasztással két hónapra odázta el a kapitány az Ítéletet. Más városban, rendes közigaz­gatásnál okvetlenül fegyelmi eljá­rást indítanának az ilyen botrá­nyos késedelem miatt a rendőr, kapitány ellen s megbüntetnék. De (Jjhelyben úgy látszik, hogy szabad ilyet elkövetni. Törvényszékünk erélyes elnöké­nek figyelmébe ajánljuk ezt a szép kézbesítési esetet. — Halálozás. Páricsy Péter, a Jó­sika uradalomnak évtizedek óta köz­tisztelt számtartója, julius hó 11-én Szomotoron meghalt. Halála széles körben kelt részvétet, mert az öreg urban a magyarság erényeivel díszes derék polgártárs költözött el az élők sorából. Páricsy József czigándi ev'. ref. lelkész édes atyját és Dauscher Miklós, a kulturmérnökség főnöke, apósát gyászolja az elhunytban. — Óvjuk meg a közönséget egy gaz embertől! Most egy éve egy dr. Bium Rudolf nevű, középtermetű, tagba­szakadt, köpczös, gömbölyű arczu, szakáltalan, szemüveges úr jött ügy­védi irodámba, felmutatott egy ro­mán nyelvű okmányt s előadta, hogy ő Romániából kiutasított zsidó ügy­véd, felesége már útban van Frank­furt felé, de ő több társával lema­radt; az esti vonattal tovább kell utaznia Frankfurt felé, hogy még elérje a hajót, tnelylyel Amerikába utazik. Lemaradás okául előadja gaz furfanggal, hogy a „szolgabiró“ a határon nem akarta keresztülbocsá- tani, s előbb táviratozott Budapestre valami „Zsellei“ (Sélley)-hez, hogy átbocsássa-e, mert nincs meg a kellő pénze. Végre megengedték neki, de nincs annyi pénze, hogy elutazzon, s ő Isten mentsen, hogy az ügyvéd collegüktől kérjen, csak a zsidó hit­községtől eszközöljek ki részére némi segélyt. Felmutatott leveleket miskolczi és kassai collegáktól, kik ajánlották az újhelyi kartársak figyelmébe. Természetes, az embernek a szive megesik könnyei láttára, és mi is 50 koronát gyűjtöttünk itt össze ré­szére. Az esetet pár hónap múlva elbe­széltem Karlsbadban egy asztaltár­saságnak, melynek tagjai az ország különböző részeiből voltak valók, ne­vezetesen: Rozsnyó, Szabadka, Síi inegh, Balatonfüred, stb A társaság minden tagja meghökkent és mind előadta, hogy 50—60 koronákat gyűj­töttek ennek a gazembernek ott is. Ez a szélhámos, ki az emberek jószívűségével ily gáládul visszaél, pár nap előtt Homonnán járt és ott is megpumpolta az ügyvédeket. Felhívjuk rá. az összes vidéki és fővárosi lapok figyelmét, és kérjük ezen hírünket közölni, s az országos gazembert bármelyik rendőrhatóság által letartóztatni, mert ellene csa­lásért a sátoraljaújhelyi főkapitány­ságnál a feljelentés megtétetett, a melyben országos köröztetésének az elrendelését is kérték. — Egy ügyvéd. — Az iparos ifjak majálisa f. hó 12-én a Vadászkürt-szálloda kerthe- lyiségében folyt le. A táncmulatsá­got felolvasások és hangverseny előz­ték meg, ami megfelelt annak a célnak, mely javára a majális ren deztetett. Az iparos ifjak ugyanis is­mét önképző kört alakítottak. A szó­rakozást hasznos ismeretgyüjtéssel óhajtják összekötni s igy a majális ilyetén rendezése egészen stilszerü volt. — Dr. Szabó Sándor spataki tanár a munkáskérdósről olvasott fel. Werner Sárika k. a. cimbalomjáté­kával és Kovács Ilonka k. a, egy monológ előadásával szereztek tap­sokat. Utánok dr. Szirmay István tartott szabad előadást a választási jog kiterjesztéséről. Végül Baticz Gyula elszavalta Ábrányi remek köl­teményét, a „Feltámadását A mű­sor minden pontja igen tetszett, El nem mulaszthatjuk azonban felje­gyezni egyik vendégnek, ki a kul­túra terjesztése terén kiváló szerepet visz, azt az észrevételét, hogy „igen szép voT, de az a kár, hogy éppen azok nem voltak jelen, kiket legin­kább érdekel, t. i. az iparosok.“ A táncvigalom kitűnő hangulat«

Next

/
Thumbnails
Contents