Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)
1903-07-15 / 56. szám
Hatodik év 56. szám. Sátoraljaújhely, 1903. Szerda, julius 15. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nein adunk. Szerkesztőség: Vekerle-tér 502. Felelős szerkesztő: Dr. Búza Barna Előfizetési ár: egész ővro 10 korona, félévre 5 korona, negyedévre 2 korona 50 fillér. — Egyes szám ára 10 fillér Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. Wekerle-lér 502. Hirdetéseket n legjutányosabb árbán közlünk. fi nagyváradi gazság. Sokáig fog még zúgni Magyar- országon a nagyváradi puskalö vések viszhangja. Nem közönséges rendőri bitangság az, ami ott történt, — sokkal több, sokkal nagyobb annál. Azok a puskalövések bevezetői voltak egy uj korszaknak, azok a garázdálkodások szárnypróbálgatásai egy uj rendszernek. Látja, érzi ezt mindenki, ha nem akarja készakarva behunyni mét a tények előtt. Sok húr közt ha egyet megütünk, minden rokon hangú húr együtt kezd zengeni vele, rezonái a hangjára. Úgy lesz Magyarországon is. Megütötték Nagyváradon a piszkos erőszakoskodás be- rozsdálni kezdő húrját, — ahol csak van ilyen húr az országban, az mind zúgni kezd újra. Ahol van rendőrség, az mind gázolni fog a polgárok szabadságában, ahol vannak szolgálatkész mame- lukok, azok mind hozzáfognak újra a becsületes meggyőződés cinikus eltiprásához. A jeladó lövés eldördült Nagyváradon: kezdődik a hadjárat a nemzeti szabadságküzdelem elta posására, vérbeíojtására. 1848-ban Jellasich jött be Horvátországból, hogy elgázolja az öntudatra ébredt magyar nemzetet. Most is felébredt már ez a nemzet, most is, mint akkor, harcot kezdett a szabadságáért. S most is, mint akkor, Horvátországból küldenek ide egy császári szolgát, hogy gázolja el a feltámadt nemzeti öntudatot. Csak egy külömbség van az akkor és a most között. Elszomorító, kétségbeejtő külömbség Akkor horvát rablócsapat élén jött be a horvát bán Magyarországba, hogy a magyar szabadság ellen harcba szálljon. Egy pár hitvány hazaárulót kivéve nem volt ott magyar ember a seregében. Most magyar emberek, magyar ország- gyűlési többség támogatja a horvát bánt a magyar szabadság ellen intézett merényletében. Ez a külömbség mutatja legjobban rettenetes nyomorult sű lyedésiinket. Legyünk hát készen a küzdelemre. Nem horvát betörő bandák ellen, hanem kihalt öntudatu, szolgaságba sülyedt magyar em berek ellen kell majd vívnunk azt a küzdelmet. Ó, lesznek bőven mindenütt ilyen magyar emberek! Hiszen képzelhető-é kormány, amely eb ben az elzüllött társadalomban ne találna támogatókra ? Ha ma kineveznék Haynaut miniszterelnöknek, holnapután már rajon- gana érte a kormánypárt és lelkes feliratokban üdvözölnék a vármegyék. Mindegy ezeknek, akármit csinál, akármilyen irányt követ a kormány, csak kormány legyen. | Ma jön Bánffy az erőszakos választásaival : rajonganak étté, erő- 1 szakoskodnak vele együtt, s hirdetik, hogy ez a helyes. Holnap következik Széli, a jog, törvény, igazság, a tiszta választás politikájával: akkor azért rajonganak, elitélik az előbbi erőszakoskodásokat (nem emlékezve, hogy az ő mandátumuk is ilyen erőszakoskodásokból született), s tele vannak idealizmussal, törvénytisztelettel. Azután jön Khuen, s kezd olyan vad erőszakosságokat, amiket Bánffy se merészelt: hát rajongnak Khuenéit, s vakon rohanva utána, keresztülgázolnak törvényen, igazságon, becsületen S kinevetik a Széli „lágymeleg“ politikáját. S ha Khuen után újra jön majd egy más irány . . . no, de ne folytassuk. Undorító, na gyón undorító ez. Minden vármegye tele van Ör- ley Kálmánokkal, akik mindenre képesek, csak hogy a kormány kedvében járjanak Mindenre, ha jönne egy kormány, amely úgy kivánná, képesek lennének még tisztességes politikai viselkedésre is, — nem azért, mert szeretik a politikában a tisztességet, hanem mert mindent megtesznek, amit a kormány akar. Politikai tisztességüknek és meggyőződésüknek határa a virsli, amit szavazásuk előestéjén a hatalomtól kapnak. Rendőri fedezet alatt tolakodni a békés ellenzéki hallgatóság közé, hogy ott zavart csináljanak, — buta oláhok szájára adni a szent Kossuth nevet, hogy annak a kiabálásával rontsák meg az ellenzéki beszámoló csendjét, — aztán megvadult rendőrökkel kaszaboltatni a fegyvertelen népet; van ennél piszkosabb, nyomorultabb gazság ? Ez történt Nagyváradon. Ez fog ismétlődni mindenütt az országban. Az Örley Kálmánok gyűlöletes hada mozgósítva van. Ha ilyen egy beszámoló, milyen lesz majd egy-egy választás ? Hát készüljünk el az erőszakra. Nekünk zemplénieknek úgy se lesz nehéz hozzászoknunk, — hiszen voltaképen el se szoktunk még tőle. Nálunk a jog- törvény és igazság korszaka, a Széli-rendszer. amely az ország nagy ré szében tagadhatatlanul sokat javított a közéleten, még el sem kezdődött Nálunk egy percre se szűnt meg a korrupció, az erőszakoskodás Az erőszaknak, vesztegetésnek, korrupciónak ez az eddigi rendszere most csak át fog menni egy még erőszakosabb még romlottabb rendszerbe. Hiszem, hogy szemébe nézünk ennek is, hiszem, hogy az erőszak csak annál lelkesebb ellenállásra, küzdelemre fog ösztönözni. S hiszek még egyet Az eddigi kormánypártnak van sok jóhi- -szemii tiszteletreméltó tagja, akiket igaz hazafias meggyőződés csatolt ahhoz a párthoz. Hiszem, hogy mint odafent Hock János, ezek is meg fogják most már teljesen ismerni azt a pártol, s elmegy a gusztusuk tőle. Megundorodnak a határtalan szolgalel- küségtől, visszaborzadnak a fokozott erőszakosságtól, s ott hagyják az Örley Kálmánok granicsár seregét. És aztán hiszen mindennek van határa. Még tán a kormánypárt szolgalelküségének is. b. b. Béke vagy háború? Aki figyelemmel kiséri az orszá- | gos állapotokat és napi eseményeket, lehetetlen, hogy bizonyos hasonlatosságot ne vegyen észre napjaink és a II. Rákóczi Ferencz korabeli események között. Most is mint akkor, a nemzet jogaiért folyik a küzdelem, más téren, más fegyverekkel, de ugyanazon lényeggel. Most is mint akkor, van békepárt és harczi párt az ugyanazon eszmék által lelkesítettek, az ugyanazon szent czélokért harezba mentek táborában, s e tekintetben — és pedig a mai kor rovására — csak az a különbség a kettő között, hogy mig a Rákóczi idejében a békepárt akkor alakult ki, T Á R C A. A nádas. A Felsőmagyarországi Hírlap eredeti táiczája. Tekervényes mezei ut vezet a kis falucska határában lévő nádashoz, két oldalán a legszebb s legillatosabb tarka barka virágok nyílnak lehajtván fejecskéjüket ,hogy a forrón sütő nyári nap melege el ne tikkassza őket I és nagy munkát adnak a zümmögő j méheknek, mig kiszedik keblükből ! az édes nektárt. Az aratás folyik, messziről mint a sphaerák zenéje rytmikusan, lágyan hallszik az aratók csendes éneke, kiknek e nagy meleg daczára is oly jó kedvük van; hogyne, hisz’ Isten ajándékát szedik le. A lég tiszta, csendes, csak néha hasítja keresztül, mint a vitorlás hajó a tengert, a kőszáli sas, mely szár- j nyának lebbentése nélkül úszik tova már tollasodni kezdő fiaihoz. Hirtelen kellemes, lengedező szellő csapja j meg az ember arczát és ime élőt- \ tünk iterül el egész nagyságában, j teljes fenségében a nádas. Már itt nem olyan csendes az élet, mint a mezőn, vadkacsáknak, szalonkáknak, vizi búvároknak, nádi verébnek s a különböző vizi madaraknak csacsogásából, hápogásából, bugásából eredő fenséges chaos csapja meg a hallgató fülét. A nád egymásra borulva ingadozik, zizegve hajlik szét a sűrűből előjövő vadkacsa család előtt, a kis kacsák fürgén, hápogva követik anyjukat, ki gyöngéd szeretettel tekint- get vissza s terelgeti, hívogatja maga után a kicsinykéit, mintha mondaná: „erre jertek, erre . . . .“ Az ezüstszínű csóriának — mint a nép nevezi — egész raja bukik fel és le a hullámos légben, majd, ha prédát lát hangos visongással veti le magát a vízbe és tovább vadászik az apró halacskákra. Beláthatatlan messzeségben egy embert sem látni, de a természetnek eme pompájába nem is illenék bele az ember; elrontaná e harmonikus fenséget, e fenséges harmóniát. Egyszerre, talán mert róla van szó, kés kény csolnakon, lapátját mélyen a vízbe merítve, előjön az ember, megzavarni e gyönyörű összhangot, meg- I szüntetni a kacsák hápogását, me lyek csendesen, alig zörögve igye- j kéznek vissza a sűrű nádasba anyjuk után, remegve az evező egyhangú csobbanásától, a nád éles zi- zegésétől, midőn ropogva törik meg j a reányomuló csolnak terhe alatt. Most lassan tovasiklik a csolnak s látni enged ú a benneülőt vadászruhában, szemébe lmzott, széles kari- májú kalappal s a csolnak aljába fektetett duplacsövű puskával, mely, hogy jól működik s hogy biztos kezek irányítják, arról a mellette heverő néhány szárcsa és vadkacsa tett tanúságot. De ebben bizonyára részes volt a csolnak orrán gugoló vizsla is, mely okos szemeit az előtte heverő szárnyasokra szegzi, vakkant közbe egyet, mintha elgondolná, mennyi bajba került ezeknek a kihozatala s kellemetlen emlékként meg is rázza csapzott szőrét, hogy a reá tapadt vizet lerázza, nem törődve avval, hogy urát is bevizezi, ki sorsára hagyván csolnakát, elgondolkozva néz a nádasba. Kutyájának ,eme nem épen udvarias tettére felLapunk 4- oldal. riad s mig egyik kezével az arcára frecscsent vizet törli le, másikkal kutyájának nyakát simogatja, miközben a hű kutya farkát csóválva ura lábai elé fekszik, két első lábát a csolnak deszkájára helyezve. Midőn|a férfi feltekintett, gyönyörű szép helyet pillantott meg s önkéntelenül is annak szemlélésébe merült el. Vizi liliomnak, kákával és vizi kúszó növényekkel sűrűn belepett terület volt ez, melynek hátterében a karcsú és sűrű nádszálak egész erdőséget képeztek. Hasonlított ez a hely az őserdőhöz, melynek szélén a szebbnél-szebb virágok csábítják, csalogatják, hívogatják az embert és ez enged a csábnak, pedig tudja, hogy a mögötte levő sűrű rengetegből nem tud majd kiszabadulni. Emberünk is ily ily érdekkel szemlélte e fenséges panorámát, eközben vonásai, melyeket előbb széles kalapellenzője miatt nem lehetett jól kivenni, szabadon állottak a szemlélő előtt. Mintegy 30 éves, nyájas tekintetű férfi volt, felfelé kunkorodó bajusz- szal és oly arczvonásokkal, melyek
