Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)
1903-11-11 / 88. szám
88. sz-ám (2) FELSOMAGYARORSZAGIHIRLAP Szerda novemb#r 11. No már ennyire szénaevő naiv raamelukok nem vagyunk'. Igenis, lelkesedtünk és tapsoltunk azért, mert akkor a képviselő ur nem bujkált a kacskaringósan összetákolt csengő-bongó szavak hamis és üres formulái mögött, hanem egyenesen és érthetően, mint magyar ember szokta, a magyar nemzeti hadsereg hivé-nek vallotta magát. Ezt a három szót: magyar nemzeti hadsereg, már nem lehet elcsavarni és féiremagyarázni, :— ha tehát a képviselő úr e helyett azt a csavargás, komédiás formulát citálta a képviselőházban a bodrogsárai nyilatkozata gyanánt, akkor sajnálattal bár, de kénytelen vagyok fentartani azt a kijelentésemet, hogy Ballagi képviselő ur a parlamentben elferdítette, a valóságot és nem mondott igazat. Szomorúan jellemzi ez a mi züllött közállapotainkat. A kormány- párti képviselők otthon, a választóik előtt, kénytelenek hazafias, függetlenségi irányú nyilatkozatokat tenni, ha tapsöt akarnak. Megteszik egész nyugodtan, s mikor aztán később számon kérik tőlük ezeket a nyilat kozatokat, egyszerűen és minden lel- kiismeretfurdalás nélkül letagadják. De hogy egy képviselő egész nyilvánosan, a képv.-ház előtt képes volna valótlanságot állítani, arra 1867. óta tudtommal csak egy eset volt, a Bal lagi képviselő űré a második. A képvise ő úr roszhiszemiinek mondja irányában való eljárásomat. Pedig higyje el, ha rendszeresen üldözném, akkor nem tapsoltam volna neki olyan lelkesen Bodrog-Sárán. Igazi, őszinte lelkesedéssel tapsoltam a többi hallgatóval együtt arra a beszédre, és nagyon, nagyon örültem, hogy a nemzeti hadsereg ügyének tábora egy ilyen nagytehetségü hasznos taggal szaporodott. Hogy örömöm s lelkesedésem őszinte volt, azt tapasztalhatta a képviselő ur ott is, tapasztalhatta a beszédéről irt tudósításaimban is. (Amelyek, mellesleg szólva, az egész napi sajtóban úgy közölték azt . a nyilatkozatot, ahogy most elmondtam, anélkül, hogy a képviselő ur megczáfolta volna.) Hogy most kénytelen vagyok ezeket a tapsokat csalódottan tisztelettel visszaszivni, az nem az én hi bám. A képviselő ur azt mondja, hogy ezentúl nem reflektál a mi cikkeinkre, még ha azt Írjuk is róla, hogy ezüst kanalat lopott. Helyes, de tessék el hinni, hogy ezüst kanalat lopni kisebb bűn, mint a választókat szán dékosan megtéveszteni, félrevezetni Es .az egész kormánypárt sokkal kevesebb kárt csinált volna az országnak, ha ezüst kanalakat lopott volna, mint csinált avval, hogy a közvéleményt állandóan meghamisította. Emlőmben nagyon örülünk a sajtó- birósággal való fenyegetésnek, s kérjük a képviselő urat, hogy ne tegyen úgy evvel a fenyegetéssel, mint a bodrogsárai nyilatkozattal, hanem váltsa be minél előbb. A mi lapunk azt irta a képviselő úrról, hogy nem mondott igazat. Ha ez az állításunk valótlan, akkor a bűn tető törvény 258. §-ába ütköző és 259. §-a szerint minősülő rágalmazás vétségét képezi. Tessék megtenni a feljelentést, hadd állapítsa hát meg a bíróság, hogy mit mondott a képviselő ur Bodrog-Sárán ! Búza Barna. * A BalIági-féle ügyben külömben dr. Búza Barna a következő nyilatkozatot tette közzé a fővárosi lakokban : Tekintetes Szeidtesztőség! Dr. Ballagi Géza orsz, képviselő ur a képviselőház nov. 6-íki ülésén azt állította, hogy ő Bodrog-Sárán nem beszélt nemzeti hadseregről, hanem csak a magyar nemzeti állam kiépítéséről. Ez az állítása valótlan. A képviselő ur nagy közönség előtt, szabad ég alatt szószerint ezeket mondotta: „Amelyik perez ben meggyőződöm arról, s ehhez már nagyon közel állok, hogy a 67-es alapon a magyar nemzeti hadsereg meg nem valósítható, kilépek a 67-es alapot támogató pártból, s csatlakozom azokhoz, akik mát 36 éve küzdenek Magyarország függetlenségéért. Beszédének ebben a részében épen azt fejtegette, hogy Kossuth Lajos az önálló nemzeti lét egyik nélkülözhetetlen posztulátumának mondotta az önálló hadsereget, s ezt a felfogást ő is osztja. Nem is lehetséges tehát, hogy a nemzeti állam kiépítésének elkoptatott hazug frázisáról beszél, volna. Hogy ez igy volt, annak igazolására közlök egy nyilatkozatot, amelynek ered«tije kezeim közt bárkinek rendelkezésére áll. De a nyilatkozókon kívül tanukul hívom a jelenvoltakat, akiknek fülehalla- tára történt a Ballagi érdekes nyilatkozata. Ezek : Bálint Dezső sárospataki, Abaházy József óíiszkai, Gecse Lajos tolcsvai, Kóróskény István vámosujfalasi református lelkészek, Juhász János tolcsvai, Szabó Gyula bodrogolaszi községi jegyzők, Harsányi Gyula sátoraljaujhe lyi törvényszéki jegyző, Szánthó István bodrogolaszi református lelkész, Harsányi Mihály sárospataki föld- birtokos, dr. Székely Áron és Szánthó Elek sátoraljaújhelyi ügyvédjelöltek. Megdöbbentően szokatlan dolog, hogy egy képviselővel szemben igy kelljen rábizonyítani a letagadott nyilatkozatait, de kényszerít rá a Ballagi Géza merev és előttem megfoghatatlan tagadása. Sátoraljaújhely, 1903. november 7. Dr. Búza Barna ügyvéd, a „Felsőmagyarországi Hírlap“ szerkesztője. Nyilatkozat. Mi alulírottak becsületszavunkra ezennel kijelentjük, hogy Ballagi Géza országgyűlési képviselő ur Bodrog-Sárán 1903. évi augusztus 23-án az ottani iskola felavatási ünnepén nagy társaság előtt nem azt a kijelentést tette, hogy csak akkor lép ki a szabadelvű [tártból, ha meggyőződik, hog/ a 67-es alapon a magyar nemzeti állam ki nem épithető, hanem határozottan és világosan azt jelentette ki, hogy amelyik percben meggyőződik arról, hogy a 67-es alapon a magyar nemzeti hadsereg meg nem valósítható s ehhez már nagyon közel áll, kilép a 67-es pártból és csatlakozik azokhoz, akik 36 év óta küzdenek Magyarország független- st géértj Beszédének ez a része különben is Kossuth Lajos idézése kapcsán az önálló hadsereggel, mint a nemzeti lét követelményével foglalkozott. , Kelt Sátoraljaújhelyben, 1903, november 7-én. — nagykállói Kállay Emánuel s. k. dr. Búza Barna s. k. dr. Székely Albert ügyvéd s. k. Tokaji levél. Tukaj, 1903. november 6. Tekintetes Szerkesztő Ur! Becses lapjának közleményeit mindig figyelemmel szoktam kivétel nélkül átolvasni. Lelkesülök a vezércikkely igazi magyar érzésre mutató fejtr getésein, együtt érzek a megyei s városi élet működését, csigalassúságát, maradiságát. beteges tengődésé.t ostorozó Megye és Város rovat csipős megjegyzéseivel; érdekkel böngészek a hírek tarka útvesztőjében, rendesen találok érdekes sorokat a szerkesztői üzenetek közt is. Nem vagyok ugyan poéta, hogy szivdobogva várnám közlés végett beküldött versem bírálatát, de azért találva érzem magamat sokszor, egyik-másik nem nekem szóló üzenettől is. Most is egy tállyai tudósító k. a. részesült dicséretben szorgalmáért és kedvességéért. Ej- nye-ejnye! Biz az derék egy tudósító lehet, — mondok magamban, nem olyan, mint pld. én, meg talán sok más társam is, akinek szorgalma könnyűvé tehetné a szerkesztés munkáját, változatosabbá a lap tartalmát. Elővettem tehát régóta heverő toliamat s megpróbálok egy- ről-másról írni — Tokajból. Itt van pl., azaz hogy itt volt a szüret, a rég nélkülözött, a regényes múltú, de annál sivárabb jelenü szüret. A legdesperáltabb kilátásokat kötöttük hozzá. A hosszas szárazság édes musttal biztatott és sok törkölylyel rémitett. A peronospora, a 2 ízben hullott jégeső, a múlt téli fagyot sinylő tőkék — Apponyi meg Kossuth Ferencz-féle kishitűséggel töltölték el a szőlősgazdák szivét. Nos, és a jelek nem csaltak. Termett bor, jó, de kevés. Szerfelett kevés, fele, harmada, ötödé a tavalyinak, már kinek hogy. De ‘e kevés sem kell sehogy sem. Aki kínálja, köti a vevő nyakára, azé elkel potom áron: aljbor 18—20, hegybor 20—25 írtért hordó nélkül. Jelentékenyebb vételről nincs semmi hir. Jellemző egy kis jelentéktelen véletlen is a tokaji szüretről. A kezdő és végző szüretelő gazdák neveinek kezdőbetűje egyforma: A kezdő volt október közepetáján K. A. hires bortermelő, a végző K A. ki november 2—3 án szüretelt. Az iskolásoknak nálunk ugyancsak kijut a vakációból. A vörheny miatt okt. 6-tól kezdve az elemi iskolák zárva vannak, nagy bosszúságára a szülőknek s nagyobb örömére a gyermekeknek s bizonyára legnagyobb kárára a haladásnak és tudásnak. Nagy harcok dúltak a városi képviselőtestületben, a polg. iskola helye körül. Tudnunk kell, hogy a képviseletben két érdekeltség ütközik egymással: a nagy- és kisto- kaji. A kístokajiak a Tisza-parton, a tüzoltógyakorlótóren akarták az épületet emelni, mig a nagytokajiak bent a „városban“, a kisdedóvó puszta telkén, azon oknál fogva, hogy a nagyobb számban levő nagytokaji gyermekek, a kilométer távolban fekvő iskolába az örökké szellős, télen rémhideg sóház előtt egészségük veszélyeztése nélkül nem járhatnak, a várható idegen növendékek Kis-Tokajban — a gazdálkodó nép között — szállást s kosz- tot ugv sem kaphatnának. A kistó kajiak meg azt mondják, hogy lám ők mind bejártak a városba iskolába. pedig akkor se köves ut, se töltés nem volt, olyan sár volt, hogy lóháton vagy apjok hátán ülve, vagy a Tiszán csónakon jártak iskolába, mégis megnőttek; aztán a levegő pompás, a térség tágas ott az iskola számára., mi ell n az ellenpárt azt hozta fel, hogy mit ér, ha tágas a hely, ha egyszer ki talál a Tisza gátja szakadni s oda lesz a 10000 koronás épület. (Amelynek kölcsönét — mellesleg megjegyezve — soká nyögheti a szegény város még szegényebb népe.) A helybeli Rákóczí-szoboi bizottsága kieszközlé a min. engedélv t az országos gyűjtésre. A múltkoriban tartott gyűlésén Székely Károly elnök le akart tisztjéről mondani, vagyis helyesebben le is mondott, azonban a kurucok ragaszkodó kérésére tovább viseli tisztét. Amint halljuk, a bizottság nagy tevékenységre készül, amennyiben minden évben, vagy ha a szükség kívánja, minden évben kétszer is fog már ezután ülést tartani, hogy a nagy fejedelem művészi ércszobra e felbuzdult kuruc tevékenységség folytán még ez ezredév folyamán Tokaj valamely alkalmas pontján felállítható legyen. Ez a remény még hamarabb is teljesülhetne talán, de hát nem tartja sürgősnek a tokaji Polg Kör választmánya sem. — A múltkoriban ugyanis Fénykövi J. indítványozta, hogy a Kör mulatságának tisztajövedelméből valamely csekély hányad a Rákóczi-szobor javára adassák, de az indítványt a többség szépnek, üdvösnek, egv művelődési kör céljával egyezőnek találta ugyan, azonban egyúttal el is vetette, mert a szobor-bizottság cirkulusait nem akarta zavarni, nem akart szobor- pártolóbb lenni a szobor-bizottságnál. Ezek után nem volna csuda, ha a tiszai hidvégen levő szent szobor hátat fordítana a hajdani kuruc, de most fő-fő labanc Tokajnak — mint már valaha az adoma szerint meg is tette — s átsétálna a régen sváb volt, de már igazi kuruccá lett — Rakamazra! Kuruc. MEGYE ÉS A VAROS Városi dolgok, Sátoraljaújhely nem fejlődik semmit, a mi városunk ott van most is, ahol évekkel ezelőtt. A sétakert, a telefonállomás, a tűzjelző-hálózat, a vízvezeték stb. eszméje idea volt már öt évvel ezelőtt is. Nem fogjuk mi a dolgot úgy fel, hogy ezek kérem nekünk újhelyieknek is kellenek, mert Budapesten is úgy van. De nem gondolja a polgármester ur, hogy egy város életrevalóságát, egy tanács munkásságát egy cseppet sem igazolja az a körülmény, hogy minden csak . terv marad, mindent csak utópiának kell látnunk, mely után hasztalanabbul futkosunk, mint a gyermek a szi- í várvány után. A polgármester nem teljesiti eléggé 'ellenőrzési kötelességét, hivatalnokai se dolgoznak kellő szorgalommal. Akinek akadt már valamelyes dolga a városházán, kérjük, tegyen igazságot mellettünk, nem töltötte-e meg keblét a legnagyobb felháborodás ? Rendén megy-é ott a dolog? El le- het-é ott intézni egy ügyet tenger mérgelődés nélkül? Hanyagság, felületesség oly nagyon tanyát ütött a városházán, hogy szomorúan kérdezzük a jövőtől, mi lesz ennek a vége? Egyes hivatalnok urat e mel'ett a nagyhatalom oly rideg udvariatlanná, tűrhetetlen modorúvá tett, hogy szinte kellemetlen a velők való érintkezés. Nem tudjuk, hol töltik az urak hivatalos óráik nagy részét? De hogy hivatalos helyiségeikben igen sokszor hiába keresik őket, azt mindenki tudja, akinek gyakrabban van dolga a városházán. Egy közönséges szegénységi bizonyítvány, avagy más okmány kikérése nagyobb gondot okoz a szegény polgárnak, mint a rómaiaknak a pelopponézusi háború. A tartalékos tisztek múlt heti szemléje alkalmával szükségük volt az önkénteseknek polgármesteri aláírásra- Az önkéntesek azonban nem találták a polgármester urat szobájában. Szaladtak a helyettes polgármesterhez, a főjegyzőhöz. Nekik is hült helyüket látták. De téved, aki azt hiszi, hogy fogni tudtak egy más eleven hivatalnokot, akit használhattak volna. Mindezekért az állapotokért első sóiban a polgármestert lehet felelőssé tenni. Az a sok mulasztás, mely a tanácsot terheli, előbb-utóbb meg fogja magát boszulni. Azért sürgős lenne ezeknek az orvoslása ! Sürgetési napló. Tisztelettel kérdezzük az illetékes tényezőket: 1 Mi lesz a Kossuth szoborral? 2. Mi lesz a Kossuth szülőházára helyezendő emléktáblával? 3. Mi lesz az újhelyi vízvezetékkel ?
