Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)

1903-11-11 / 88. szám

WW F Hatodik év 88. szám. ______________________________ Sátoraljaújhely, 1903._____________________________Szerda, november 11. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Vekerle-tér 502. Felelős szerkesztő: Dr. Búza Barna Előfizetési ár: egész évre 10 korona, félévra 5 korona, negyedévre 2 korona 50 fillér. — Egyes szám ára 10 fillér Kiadóhivatal: Landetmann Miksa és Társánil. Wektrls-lér 502. Hirdetéseket a lesjut&nyosabii Srbaa köslUnk. ' A Kossuth-párt derekasan meg állta helyét, megmutatta, hogy rendületlenül küzd a nemzet jo­gaiért, s folytatja a harcot ha­bozás nélkül.. Az isten áldja meg érte azo­kat a derék képviselőket, akikben most már egyedül bizhat ez a sa­ját fiai által elárult szerencsétlen nemzet! Most pedig alighanem miha­mar reánk kerül a sor: magyar választópolgárokra! Az osztrák hatalom kirendelt szolgája, Tisza István főhadnagy úr valószinüleg -a végső eszközökhöz fog nyúlni: leloszlatja a képviselőházat és új választást rendel. Akkor aztán a mi kezünkben, a választópolgárok kezében lesz a nemzet sorsa. Ha megállunk híven, becsületesen a meggyőző- ződésünk mellett, ha erőszak, vesztegetés, érdek meg nem tán­torít, akkor győzni fog a nemzet ügye. Ha megtántorodunk, akkor hazánk sírját ássuk Az a kérdés: magyarók aka­runk-e lenni, vagy osztrák szol­gák? Magyar hadsereget aka- runk-é, vagy német zsarnokcsa­patokat? Önálló, gazdag Magyar- országot akarunk-e, vagy kifosz­tott, koldus osztrák gyarmatot? Erre a kérdésre felelünk a vá­lasztásokon. Készüljünk rá pol­gártársak. Velünk, az igazság, ve­lünk az Isten! Minden ember hir­desse az igét, minden ember -egy egy apostol legyen. Akivel érint­kezik, akivel találkozik, világosítsa fel az ország helyzetéről, buzditsa, lelkesítse a nemzeti jogokért való küzdelemre. Magyarázzák meg mindenkinek, hogy milyen bűn, milyen becstelenség hitvány pén­zért, érdekért meggyőződése el­len szavazni Ébresszék a becsü­letessége^ az elvekhez való hű­séget, az elvekért való rajongást, a vesztegetés megvetését, az erő­szakkal való bátor szembeállást. Használjanak fel minden alkalmat a nép hazafiságának, erkölcsi t erejének erősítésére, elveinek ter­jesztésére. Készüljünk teljes erővel a nagy küzdelemre hazánkért, szabadsá­gunkért! b. b. Az állami tisztviselők elégedetlen­sége. Tisza Istvánnak ismert nyilat­kozata, melylyel végleg eltűnt az állami tisztviselők fizetésrendezésé­nek annyiszor csalogató délibábja is, nagy elkeseredést szült a tiszt­viselők között megyeszerte. Különö­sen Ujhelyben mozgolódnak az ál­lami tisztviselők és váltig fogadkoz- | nak, hogy egy esetleges Tisza-vá- Iasztáskor követik a nagyváradi tiszt- j viselők derék példáját. Nagyváradon tudvalevőleg az állami tisztviselők buktatták meg Tisza Kálmánt. EUllagI, az igazmondó. Ballagi o sz. képviselő úrtól a kö­vetkező lev iet kaptuk : Kérdések a közönséghez. A nyáron Bodrog-Sárán egy nyi­latkozatot tettem, melyet a Felső- magyarországi Hírlap aug. 26-iki számában ekképen reprodukált.- „Én uraim őszinte hive voltam a 67-es közjogi alapnak. De kijelen­tem, hogy amelyik percben végleg meggyőződöm, s ehhez már na­gyon közel állok, — hogy a 67-es alapon a magyar nemzeti hadsereg nem valósítható meg, abban a perc­ben kilépek a 67-es pártból, s csat­lakozom ahhoz a párthoz, amely 35 éve küzd lankadatlanul Magyar- ország függetlenségéért“. A képviselőház november ö-iki iilélésében ezt a nyilatkozatomat, melyet hogy híven reprodukált a Felsőuagy. Hírlap, vagy sem, er­ről most nem szólok, mely ellen tehát ezúttal kifogást nem teszek, a hiteles gyorsírói feljegyzések sze­rint (közölve a Naplóban, a Buda­pesti Közlöny melléklapjában, sőt a mindenki által könnyen hozzá­férhető Magyar Nemzetben is), ilyen formában ismételtem : „Én, mióta az eszemet tudom, mindig hive voltam a 67-es kiegyezésnek. De ha azt tapasztalnám, hogy az 1867. XII. t.-c. útját állaná a nemzeti állam kiépítésének, ha azt tapasz­talnám, hogy az 1867. XII. t.-cz. út­ját állaná a haásereg olyatén tovább fejlesztésének és szervezésének, hogy a hadsereg beilleszthető legyen a nemzeti állam keretébe, abban az esetben — tehát ebben az esetben — levonnám ebből a tényből ma­gamra nézve a konzekvenciát és •csatlakoznám azokhoz, akik ezt az alapot, t. i. a kiegyezés alapját a nemzetre nézve nem tartják üdvös­nek, Amikor ezt ismétlem — úgy folytattam tovább — akkor aztán természetesen konstatálnom kell azt is, hogy éppen ebben a perc­ben követném el a legnagyobb lo­gikai bukfencet, ha én ma ott hagy­nám ezt a pártot, amelynek min­dig tagja voltam és amely éppen ma szándékozik kezdeményezni azo­kat a reformokat, melyek a hadse­reg nemzeti jellegének kidomboritását célozzák.“ A Felsőm. Hírlap legutóbbi szá­mában a két nyilatkozat közül az utóbbit megcsonkítva és meghami­sítva a következőleg közli: „Mindig hive voltam a 67-es kiegyezésnek, de ha azt tapasztalnám, hogyr a 67. XII. t. cikk útját állaná a nem-' zeti állam kiépítésének, akkor ott-; hagynám ezt az alapot s csatla-! koznám azokhoz, akik a 67-es alap ellen küzdenek. A legnagyobb po­litikai bukfencet követném el, ha éppen ma hagynám oda pártomat, mikor reformok vannak a hadsereg­ben kilátásba helyezve.“ És amikor a Felsőm. Hírlap a ha­misítást elköveti, a következő vak­merő kijelentésre vetemedik: „Kon­statáljuk, hogy Ballagi Géza képvi­selő ur ebben a felszólalásában nem mondóit igazat. Nem áll, hogy a nemzeti állam kiépítését hangoztatta Ballagi Bodrog-Sárán, hanem a magyar nemzeti hadsereg megvalósí­tását. Húsz intelligens úri ember a tanunk rá. Láttunk már perekben sok rosszhiszemű tagadást, de hogy valaki húsz ember füle hallatára tett nyilatkozatát az ország szine előtt ilyen vakmerőén merje leta­gadni, erről eddig nem volt fogal­munk, ez annyira konsternál, hogy szólni sem tudunk hozzá. De le­gyen nyugodt a képviselő ur, mi is a nyilvánosság előtt fogjuk be­bizonyítani, hogy nekünk van iga­zunk.“ Hát már most azt kérdem én a t. közönségtől: van-e különbség a közt, ha én azt mondom, hogy ott hagyom a pártomat, ha azt tapasz­talnám, hogy az 1867. XII. t. c. út­ját állaná a hadsereg olyatén tovább fejlesztésének, illetőleg szervezésének, hogy a hadsereg beilleszthető legyen a nemzeti állam keretébe? Azután en­nek nyomán azt kérdem, ki hazu­dott hát? én-e vagy a Felsőm. Hír­lap? Továbbá azt kérdezem, hogy a hirlapirói ildomossággal össze- egyeztethHő-e, hogy amikor egy hírlap egy országgyűlési képvise lőre az országgyűlésen tett bizo­nyos nyilatkozata alapján a hazug­ság bélyegét akarja sütni, amikor tehát annak nemcsak politikai, de egyéni jóhirneve ellen is a legsú­lyosabb támadást intézi: mellőzi az illető országgyűlési képviselő nyi­latkozatának hivatalos szövegét, s az említett nyilatkozatnak egy részt és meghamisított kivonatát közli? Végül azt kérdem, lehet-e nekem már most szóba átlani azzal az el­lenféllel, aki az én egyéniségemet annyira nem ismeri, hogy fölteszi rólam, hogy én az „osztrák hata­lom kedvéért“, hivatalért, vagy ki­tüntetésére, még nyilvánosan ha­zudni is képes vagyok? Ezekre a kérdésekre a közönség­től várom a feleletet. En magam csak annak a kijelentésére szorítko­zom, hogy a Felsőm. Hírlapnak ve­lem szemben tanúsított rosszhiszemű magatartása, mely joggal minősít­hető rendszeres üldözésnek — kü­lönösen legújabb kirohanása után, ezentúl százszor is meg fogom gon­dolni, hogy közleményeire egyál­talán reflektáljak-é ? írhatja rólam akár azt is, hogy ezüst kanalat loptam. Hiszen van még Magyar- országon sajt.óbiróság is, mely a sajtó utján elkövetett sérelmek elle­nében a megtámadottat mindenkor kész megvédelmezni. Budapesten, 1903. nov. 9. Ballagi Géza. Amit ebben a nyilatkozatban a Felsőmagyarországi Hírlapról mond Ballagi Géza képviselő úr, az jól tu­dom, hogy az én csekélységemre vonatkozik. Ép azért felelek is rá. Először is elismerem, hogy a kép­viselő úr parlamenti nyilatkozatát a mi lapunk nem meghamisítva, de tényleg megcsonkítva, rövidítve kö­zölte. Ez onnan van, hogy a nyilat­kozatot a napilapokból vettük át, a melyek, úgy látszik, nem tartják még elég súlyosoknak a Ballagi nyi­latkozatait arra, hogy szószerint kö­zöljék. Utánanéztem a hivatalos lapban, s meggyőződtem és nyilvánosan el­ismerem, hogy a képviselő ur tény­leg ast mondta a képviselőházban, amit a fent közölt levele tartalmaz. S ezek után és ennek elismerése mellett ismételten konstatálom, hogy dr. Ballagi Géza országgyű­lési képviselő úr 1003. nov. 6-án a magyar nemzet képviselőinek szine előtt nem mondott igazat. Mert nem igaz az, hogy a kép­viselő ur Bodrog-Sárán arról beszélt volna, hogy a hadsereg beilleszthető legyen a nemzeti állam keretébe. Egye­nesen, világosan, félremagyarázha- tatlanul azt mondta, hogy kilép a kormánypártból, ha meggyőződik, hogy a 67-es alapon a magyar nem­zeti hadsereg meg nem valósítható. Ez pedig nem mindegy : a képvi­selő ur a közönségtől kérdi, hogy van-e a kettő közt külömbség ? Mint a közönség egyik sseróny tagja a magam részéről azt felelem rá, hogy igenis van meglehetős külömbség, körülbelül akkora, mint az ég és a föld közt, vagy Kossuth Lajos és Münnich Aurél közt. Magyar nemzeti hadsereg alatt csak egyet lehet érteni; Az önálló had­sereget, amilyen önálló hadserege van a világ minden szabad nemze­tének, s amilyen volna a magyar nemzetnek is, ha a magyar szabad nemzet volna. Ellenben a hadsereg beillesztése a nemzeti állam keretébe egyike azoknak a százfólekép értelmezhető, semmit­mondó értéktelen frázisoknak, ame­lyekkel 36 éve bolonditják már önök, kormánypárti urak, ezt a sze­rencsétlen nemzetet, amik benne vannak mi’.den kormánypárti prog- rammbesz-Mben, s amiknek semmi, de absolute semmi komoly jelentő­ségük nincs. — Ez a frázis párja annak a másiknak, amelylyel zin- tén 36 óv óta csalják az országot: a nemzeti állam kiépítésének. Közön­séges forró kása kerülgetés, csalfa formula, amelylyel tetsze. j ruhába próbálnák öltöztelni a mai nyomo­rult állapotokat. Ez a formula semmit nem jelent, semmire se kötelez, mert hiszen a kormánypárt szerint a hadsereg már régen be van illesztve a nemzeti állam keretébe. Hát azt hiszi a képviselő úr, hogy ezért a minden legutolsó mameluk képviselő által is - rég elkoptatott csűrő-csavaró, haszontalan frázisért lelkesedtünk volna mi ? Ezért tap­soltunk volna, ezért ünnepeltük vol­na őt? Műkedvelők részére Lővy Adolf könyv- és papirkereskedésében. Lap ..nli © oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents