Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)
1903-10-24 / 83. szám
Hatodik év 83. szám. Sátoraljaújhely, 1903. Szombat, október 24. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat viasza nem adunk. Szerkesztőség: Vekerle-tőr 502. Felelős szerkesztő: Dr. Búza Barna Előfizetési ár: egész évre 10 korona, félévre 5 korona, negyedévre 2 korona 50 fillér. — Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. Wekerle-lér 502. Hirdetéseket a legjutányoaabb 4rban közlünk. Szomorú szüretek. Lesz-e még egyszer vidám szüret a Hegyalján? Amilyen szűre-| tek valaha voltak : gazdagok, i arannyal kecsegtetők, csapongó j jó kedvre derítők. Milyen szomorú volt a tavalyi szüret is. És az idei tán még szomorúbb. Tavaly volt borunk meglehetősen, nem sok, de legalább nem is tulkevés. De mit ért, [mikor a minősége még a közepesen is alul maradt. Szüretkor se lehetett egy édes tűrt szőlőt enni. Az idén édes a szőlő, sokkal jobb, sőt kitűnő borunk lesz. Mi haszna, mikor félannyi se lesz,! mint tavaly. Hanem hát erről nem tehetünk, ebben magasabb hatalmak rendelkeznek. Az időjárásnak, a szőlőtőke fakadásának nem parancsolunk, De van aztán, ami már tőlünk is függ, amiben már nekünk is lehetne, kellene valamit tennünk. Ez pedig a borellenőrzés és a borértékesítés. Mert a természeti bajok miatt való sok szomorúságunk felett ott van egy még nagyobb baj és szomorúság : az, hogy még ezt a csekély bort se tudjuk eladni, ez is a pincénkben marad. Ha elkél is, a jóságához, kivételes ritka hírnevéhez képest nevetségesen csekély árért kél el. Es keservesen kell belátnunk, hogy nem csak a szőlőtelepítéshez fűzött sok szép remény foszlik szét, de ha nem javulnak az értékesítési viszonyok, el kell pusz- tulniok a bortermelőknek. Ilyen árak, ilyen kereslet mellett nem lehet megélni á mi drága szőlőinkkel. S hogy a helyzet ilyen nyomasztó, hogy javulás helyett évriil évre rosszabb, arról már sokat tehet a Hegyalja közönsége is, sőt első sorban ez a közönség bűnös e miatt. Mert évek óta csak beszélünk, beszélünk és beszélünk, sírunk, panaszkodunk, vitatkozunk, de tetteket, intézkedéseket, amelyek ebből a keserves állapotból kivezetnének, nem látunk sehol. Még mindig az a mesebeli jámbor ember vagyunk, aki kincsekkel teli ládán ülve meghalt éhen Nekünk is a világ egyik legnagyobb kincse van a kezünkben, más mesés 'gazdaságot tudna teremteni belőle, mi pedig maholnap meghalunk éhen. Szörnyűség az, hogy mindenféle bort el tudnak adni, csak ép a tokaji bornak nem akad a legalacsonyabb árért se vevője Pedig alig van bor, amelyből annyi íogyna el a világon, mint a tokajiból. Minden éven eladnak legalább mégegyszer annyi tokaji bort, mint amennyi aTokaj-Hegy- alján terem. Hát csakugyan lehetetlen ezt a sok gazságot megszüntetni? Hát csakugyan lehetetlen elérni azt, hogy tokaji bor neve alatt csak tokaji bort adjanak el mindenütt a világon ? Dehogy is lehetetlen! Csak egyszer már tenni kellene a sok beszéd helyett. De mindeddig nem tudtunk egyebet, mint folyton felirkálni, könyörögni a kormányhoz, hogy segítsen rajtunk. A kormány pedig az instanciáinkat szépen eltette a többi papír- lomok közé, a deputációknak el mondott egy pár ócska, bázist, amit már száz esztendeje csiripel minden veréb, és nem csinált semmit. S több mint bizonyos, hogy nem is fog csinálni. Legfeljebb, ha sokat könyörgünk a hamisítások ellen, hát kinevez egy bor- hamisítási főfelügyelőt, hatezer forint fizetéssel és megfelelő úti átalánnyal, hogy legyen még egy szinekura boldog hazánkban. S mig mi panaszkodunk és a kormány semmit se csinál, az alatt bőségesen özönlik be a Hegyaljára az olasz bor, hogy mint hegyaljai bor távozzon innen. A múltkor irtuk meg, hogy csak a folyó év első felében magába Ujhelybe 1200 hectoliter olasz bor érkezett. Az udvari bolondjukkal hitessék el azok a behozó kereskedő urak, hogy ezt a 1200 hektoliter italt mint olasz bort adták el innen Aki újhelyi ember budai keserű vizet akar hozatni, az nem Nagymihály- ból hozat, hanem Budáról. Ha a lernbergi kupec olasz bort akar venni, Fiúméból hozatja, nem Sátoraljaújhelyből. A Hegyaljáról pedig hegyaljai bort akar venni mindenki. Azt se fogják elhitetni velünk, hogy nem árt a tokaji bornak, ha tisztán Ujhelyből egy félév alatt 1200 hektoliter olasz bort adnak el tokaji bor néven. Tiszta dolog az, hogy 1200 hektoliter hegyaljai bornak a helyét foglalja el ez az olasz bor, 1200 j hektoliter hegyaljai bort nem tudnak e miatt eladni az újhelyi bortermelők. S ez az olasz bor mindössze egy pár borkereskedőnek jön. Hát nem disznóság az, hogy egy pár borkereskedő kedvéért szenvedjen a többi igazán tokaji bort áruló kereskedő, szenvedjen a bortermelő közönségé Nem bűn éveken át tűrni, hogy egy pár egyén gazdagodjék százak és ezrek romlásának árán ? Szörnyű dolgokat referálnak azok, akik külföldön járnak bort eladni. Hogy el van árasztva Galicia, Németország, Oroszország tokaji bornak keresztelt olasz és egyéb borokkal. Hogy olyan egyének, akiknek egy-két holdnyi szőlőjük van itt mutatóba, terjesztik ezeket odakint, mint bornagytermelők a saját termésüket. t Arca. Deák ferencz és Wesselényi JVtiklós. Irta: Dr. Kardos Samu. A Felső magyarországi Hírlap eredeti tárczája. II. Deák Ferencz azonban nem elégedett meg azzal, hogy őt levélben megvigasztalja, hanem a távol Zalából útra kerekedett és két. hétnél tovább tartó kocsi ut fáradalmai után felkereste őt 1845 nyarán zsi- bói fészkében. Zsibónak ekkor voltak a legfényesebb napjai. Egyszerre mondhatta vendégéül Erdély és Magyarhon legkitűnőbb fiait. Ott voltak báró Jósika Miklós, gróf Bethlen János, báró Kemény Zsig- mond és Ujfalvy Sándor. Erdélyből; Deák Ferencz, Beöthy Ödön és Vö- rösmarthy Mihály Magyarhonból. 10 napnál tovább tartott a boldog egy Útidét. Onnét aztán Deák és Vö- rösmarthy Kolozsvárra mentek, ahol őket az ifjúság és polgárság fáklyás zenével tisztelte meg. Nem sokkal ezen fényes napok után uj öröm érte Wesselényit, megszületett első fia, Szilágy vármegye mostani derék hírneves főispánja, 1845. decz. 13-án. Deczember 28-ára tűzte ki első szülött fiának kereszfelési ünnepélyét a tulboldog apa és erre az ünnepélyre keresztapának meghívta zsibói várkastélyába Deák Ferenczet, Klauzál Gábort, Kossuth Lajost, Be-! zerédy Istvánt, Beöthy Ödönt, báró Wesselényi Ferenczet, Kelemen Benjámint és Ujfalvy Sándort. Deák az akkori postai viszonyoknál fogva későn kapta kézhez a meghívást és igy a keresztelőre el sem mehetett, de 1846. január 14-éről kelt levelében e szavakkal üdvözölte Wesselényit : „Kedves Komám! Örömmel és szeretettel üdvözlöm a kis Miklóst. Isten áldja és nevelje őt, hogy derék polgára lehessen e hazának, melyet csak hü fiai menthetnek meg lángoló hazaszeretettel és csüg- gedést nem ismerő kitűréssel a sü- lyedóstől. Lelkem mélyéből Írtam mindazt, mit fiadra nézve tőlem mint keresztatyától követelsz, s ezek re válaszolva csak azon rövid szó, hogy barátod vagyok. Ninádnak (Wesselényi feleségét Lux Annát bizalmas körben Ninának hívták) mondd el szives részvétemet szenvedéseiben és örömeiben, Nősülésedet és azt, hogy fiad született többeknek elmondám, s ők mind a legszívesebb örömmel vették a hirt. Barátid, kik náiunk .számosak, szívesen tisztelnek, én Ninádat, kedves komám asszonyt melegen üdvözlöm, kis kereszt fiamat csókold meg he-j lyettem. Isten veled, ölel hü bará- j tód: Deák Ferencz.“ \ 1848-ban a márciusi napok nagy eseményei a vak Wesselényit zsibói várkastélyában találták. És bár ekkor Wesselényi nemcsak teljesen világtalan, de beteges is volt, mégis nem tért ki a haza iránti kötelességei teljesítése elől. Megjelent a kolozs vári országgyűlésen, keresztülvitte és megvalósította legszebb álmát, Erdélynek Magyarországgal való unióját. Kolozsvárról Pestre ment és ott a nép kivánatára a nemzeti muzeum lépcsőzetén az egybegyült ezerek előtt a következő örökké emlékezetes beszédet tartotta: „Polgártársak ! Fegyverre mindenki, ki azt csak valamennyire is bírja. Használják fel a sajtót, a szónak hatalmát, s a fpetitio jogát igaz ügyünk mellett a becsületes emberek és az egész világ rokonszenvét fel- költeni. Tudassátok a hon lakosaival és a föld minden népeivel az illírek, horvátok raerónyónek vétkességét, a bécsi kormány átkos célzatát. Szóljunk magunk az illírek horvátok jobbjai és józanabb eszéhez, helye sebb érzetéhez Mondjuk meg nekik minő kétes az ut, merre csábittat- nak és hogy hasonlittatlanul jobb reájuk nézve a szabadságot, melyet oly örömest osztunk meg velők, élvezni velünk, s azt együtt összes erővel védve folyvást biztosan élvezni, mintsem vér és átok bérén vásárolni valamit, minek eredménye nagyon is bizonytalan. Szólítsuk fel tót honfitársainkat a kivívott szabadság nevében, mondjuk meg nekik, hogy habár faj rokonaik is azok, kik mi ellenünk tesznek, de az ő szabadságuk ellen is törnek azok és reájuk is a régi rosznak özönét akarják visszaidézni. És mondjuk a monarchia minden részeinek, melyekre mostanában általánosságban derült az alkotmányosság napja, miként Jellasich illyreivel nemcsak mi ellenünk, hanem szintúgy izent ő ellenük háborút. Azt akarja ő semmivé tenni, miért Bécs nemes fiainak (célzás a bécsi márciusi napok hőseire) vérök folyt s mit a legjobb király áldásként nyújtott hü népének. Járuljunk tovább illő petitióval minisztériumunkhoz, kérjük meg azt, szólítsa fel jó királyunkat, hogy sem mint magyar király, sem mint többi tartományainak fejedelme ne szenvedje azon egyene- nesen személye ellen intézett rágalmat, mintha azt, mit jósága s jót eszközlő hatalma teljességében tett, csak gyalázó kényszerítés folytán tette volna. Ily szellemben, ily célra szólaljunk mi fel mindenütt és un- talan, de tegyünk is amellett, amit csak legmegfeszitettebb áldozat mellett tenni képesek lehetünk. — Fegyverre azért, legyünk szilárdul elhatározva küzdeni ernyedetlen s ha a sors enyészetet mért reánk, 1 Műkedvelők részé re Lővy Adolf könyv- és papirkereskedésében Lapunk 6 oldal.
