Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)
1903-10-24 / 83. szám
83. szám (2) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat október 24. t Hát ezen segíteni kell, még pedig habozás nélkül és nagyon sürgősen. A kormánytól nem várhatunk semmi jót. Hiszen kormányunk sincs, — ami ideiglenes van, az ép azon dolgozik, hogy a nemzet jogait s érdekét elpaklizza A borellenőrzés mai módja nem ér tiz krajcárt. Próbálták az ellenőrzés és értékesítés ügyét szövetkezetekkel, egyesületekkel megoldani. Úgy látszik, ez se lehet. Se az emberek természete, se a borunk minősége nem alkalmas arra, hogy szövetkezve áruljuk a borainkat. Azonfelül gyávák is az emberek. Ép úgy, mint a politikai meggyőződésüket nem merik nyilvánítani, mert télnek a főispántól, — nem mernek értékesítő szövetkezetbe lépni, mert félnek a kereskedőktől. Másnak kell hát segíteni Olyan szervezetnek, amelyben az akarat is megvan, a hatalom is megvan, s a viszonyok felől is tájékozott. S ilyen szervezet csak egy van: a vármegye. Igen, a vármegye segíthetne a Hegyalja bajain, ha akarná. A vármegyének kellene szervezni a borellenőrzés ügyét. Mert máskép, úgy látszik, sohase lesz szervezve. Mondja ki pl. a vármegye sza- bályrendeletileg, hogy községen- kint törzskönyvet vezet a termelők s JieresKedők borkészletéről. Első ízben minden borkészlet felveendő, azután minden változás, szaporodás, fogyás bejelentendő. -— Más“ községből behozott boroknál a származás aggályta- lansága az illető község törzskönyvéből ellenőrzendő. Más borvidékről vagy külföldről behozott borok értékesítése pedig szigorú figyelemmel kisérendő, hogy az eladás és elküldés ne történjen tokaji bor név alatt. Ilyen rendelkezéseknek semmi jogi akadálya nincs, a községi elöljáróságok utján keresztülvihe- tők, s könnyen szabályozható úgy ne korcsosodás s lankadatság sorvasztó rut halálával múljunk ki a nemzetek közül. Rabigában görnyedni egy nyomorult élet fentartásáért gvalázó. Ne engedjük soha, hogy a szolgaság mirigye nemzetiségünket, szabadságunkat izmonként rothasz- sza le rólunk, és igy undor halált haljunk, lehető legdrágábban eladva s habár mindent elvesztve, de becsületet megmentve szálljunk dicső elődeink sírjába“. „Fegyverre Polgártársak ! Elszánt ember kevés is sokat tehet. Engem a balsors , megfosztott attól, hogy zászlót ragadva fölkereshessem a helyet, hol legtöbb a veszély, leg méltóbb a küzdés. De igy is nemzetünknek néhány ellenségét fojtandja meg az izmos két kar, mielőtt még honomnak szabad földjén elvérzen- dem. Elet vagy enyészet vár-e nemzetünkre? Isten kezében áll, de a mi kezünkben van becsületünk és a nemzet becsülete. Ezért kiizdjünk vagy haljunk, de maradjunk magyarok és szabadok véglehelletünkig.“ A vak Wesselényi csodás éleslátással birt, sejtette a vészt és az ir- tóztató megpróbáltatást, mely a sze gény magyar nemzetre várt, és hogy minden eshetőségre készen állott, mi sem igazolja legfényesebben, mint a Zsibón 1848. március 25-ón kelt végrendelete. Ebben a végrendeletben bekövetkező halála esetére két az eljárás, hogy minden visszaélést meg lehessen akadályozni. Hiszen mindenkiről tudják, hogy mennyi szőlője van, — több bort nem jelenthet be, mint amennyi az az évi termés mellett olyan területű szőlőn teremhet. Ha pedig az jelenti, hogy vett bort, az eladó törzskönyvéből rögtön meg lehet győződni, hogy igaz-é. Egyszer — talán 8—10 évvel ezelőtt — alkotott is már ilyenforma szabályrendeletet a vármegye. Miért nem lépett életbe, nem tudjuk. Talán a miniszter nem hagyta jóvá. Ha úgy volt is, erélyes és komoly fellépéssel ki lehet eszközölni, hogy jóváhagyja. Ha nem is lehet minden vizs- szaélést kiirtani ilyen módon, de nagyon sokat meg lehet szüntetni. S ha csak azt elérjük, hogy a tokaji bor neve alatt most el adott borok 60 percentje igazán tokaji bor lesz, — már akkor meg van oldva a borértékesítés kérdése, sőt a legszebb lendületet veheti úgy az eladás gyorsasága, mint a borok ára. Ha igy nem találjuk jónak, találjanak ki okosabb módot, s csinálják úgy, de az istenért, tegyenek már valamit! Ne várják be a teljes pusztulást! Vagy igazán olyan nagy ennek a közönségnek az indolenciája, hogy mikor kezében volna segítség, akkor se akar magán segíteni, hanem lusta és bűnös tétlenséggel várja, mig lassan, de biztosan tönkremegy ? * Addig is, mig végre tán valami történik a boraink ügyében, egyet mondunk. Kérjük az újhelyi borkereskedőket — azokat, akiket illet — hogy ne hozzák többet száz hektoliterszámra az olasz bort Ujhelybe.Mert eddig csak ál* talánosságban keseregtünk miatta, de ha folytatják ezt a káros üzletet, bizony isten ki fogjuk írni név szerint, hogy melyik borkereskedő hány hektoliter olasz borihoz be. S gondoskodni fogunk róla, hogy ez a szép kimutatás belekerüljön a fővárosi s a külföldi lapokba is. Teljesíteni akarjuk a kötelességünket, s ami tőlünk telik, megtenni, hogy ne foglalhassa el senki idegen borok számára hamis cégér alatt a tokaji borok piacát. Ujhelyben nincs szükség olaszborkereskedőkre. b. b. Politikai dolgok. Pécs város kormánypárti képvise lőjéhez nyílt levelet intézett, az ottani függetlenségi pártelnö e, hogy talán jönne már egyszer >>eszámolni is választóinak, vagy mi. Nagyon elkényeztethették a kormánypárti képviselők a pécsi közönséget. Mert pl. Zemplénmegvébon nem egy, de hála Istennek 8 kormánypárti képviselő van, de nincs ebben a vármegyében "gy teremtett lélek, aki a választások idejét kivéve képviselőtől beszámolót hallott volna ennek a vármegyének a földjén. Nem sokat adnak itt a mi képviselőink a választóikra. Ahogy átveszik a mandátumot, ott hagyják őket, s öt esztendeig azt se mondják nekik, hogy befellegzett. Pedig érdekes lenne tudni, hogy Ballagi Géza, Bernáth Béla, Dókus Ernő pl. mit szólnak ehhez a mai cifra helyzethez ? Mi a véleményük, programmjuk pl. a magyar vezényszó ügyéről ? Mert a cselekedeteikről, működésükről a mi képviselőink nem igen számolhatnak be, mivelhogy nem szoktak csinálni semmit, hát nincs miről beszámolniok. De legalább elmondhatnák az egyes kérdésekről a programmjukat, hogy tájékozódhassanak a választók, hogy csakugyan az ő meggyőződésüket képvi- seli-é a képviselőjük a parlamentben. Mert ha még ezt se teszik, akkor igazán kutyába se veszik a választóikat. (Ámbár a kormánypárti választók már ezt megszokták.) De hát mit is mondjanak szegény mameluk képviselők, mikor ők maguk se tudják, hogy mi a program juk. Fogadni merünk, hogy most harapófogóval se lehetne egyikből se kihúzni, hogy mi a meggyőződése. Egyszerűen azért, mert még nem készült el a meggyőződésük Bécsben. Soha még a világon emberek szégyenletesebb, lealázóbb helyzetben nem voltak, mint most a magyar kormánypárt. Van programmjuk, mert már elkészítette a kilences bizottság. De ők nem tudják, hogy mi a programmjuk. A hirály már tárgyal felőle, vissza is dobta, hogy nem fogadja eh s ők még ma se tudják, hogy mi az a programra. A programra: a meggyőződés. Ezeknek az uraknak tehát már más elkészítette a meggyőződésüket, de ők még ma se tudják, hogy mi az ő meggyőződésük. Hát ha van abban a pártban nem férfi, mert ez már önérzetet feltételező magasabb fogalom, de ember, hát annak szégyentől kell pirulnia ennyi megalázás után. A vásárra vitt rabszolgák helyzete nem ilyen lealázó, mert azokra lega'ább a meggyőződést nem parancsolja rá a gazdájuk. S mikor kimondja a bizottságuk meggyőződésnek azt, amit a király parancsolt, s felviszik a királyhoz, akkor visszadobják, hogy még igy se jó, mást gondolt a király, még szolgaibb formát akar. S a lakájok pártja engedelmeskedni fog. No, és az újhelyi kormánypárt mit csinál? Hol a progrannnja, hol a bátran bevallott elve s meggyőződése ? A múltkor akadt ebben a pártban pár férfi, akik azt akarták, hogy « férfiasán, szabadon mondja ki a párt a meggyőződését, akaratát. De a szolgalelkii alkalmazkodás elhalasztotta ezt. az akaratnyilvánítást. Azt mondták, hogy majd összejönnek két hét múlva, s akkor megmondják hogy mit akarnak. Nos urak, kormánypárti férfiak\ A két hét elmúlt, hát mórt nem jönnek össze? Mért nem mondják ki a meggyőződésüket? Hiszen emberek önök, s az embert az külöm- bözteti meg a többi élő lénytől, hogy szabad akarata van. Elő hát avval a szabad akarattal, elő avval a meggyőződéssel! Akar- ják-é a magyar vezényszót vagy nem ? A törvényhozás jogának vall- ják-é a hadsereg nyelvének a meghatározását, vagy a király öröklött felségjogának? Csak ki vele bátran. Ne féljenek, nem áll senki korbácscsal a hátuk megett. Nem dűl össze a világ, ha egyszer szabadon szólnak. JMég csak kukoricára se térdepelteti önöket a tanító bácsi. Hiszen nem iskolás gyermekek már, hanem emberek, sőt férfiak, akiknek szabad akaratuk s meggyőződésük van. Hát ha önöknek nem számol be a képviselőjük, számoljanak be önök a képviselőjüknek. Hadd tudja meg, hogy mi az ő választóinak a prog- rammja. Könyvismertetés, fiának Wesselényi Miklósnak és Wes- J selényi Bélának gyámjául Deák Fe- renczet, Kossuth Lajost és Ujvalvy Sándort rendelte ki Széchényi István és Kossuth Lajos végrendelete ösmeretes előttünk. Deák Ferencz végrendelete mindössze egy pár sorból áll. A beteg Deák 1876. január 28-án, tehát halála napján, délelőtt 10 —11 óra között papirt és irónt kért. Széli Kál- mánné, Vörösmarthy Ilona nyújtott neki oda egy quart fehér levélpapír, melyre a haldokló Deák Ferencz e szavakat irta reszkető kezekkel : „Több napja, hogy a baj az, hogy nagyon meg vagyok zavarodva . . . éjjel-nappal, talán már nem tart soké. Minden vagyonomat vegye át Vörösmarthy Béla, fizesse ki tartóz . . . ami megmarad, fordítsa jó célokra (Ebben a pillanatban lépett a szobába Vörösmarthy Béla, kit Deák megpillantván, miután szólam már nem tudott, tovább irta e sorokat) Ezt olvasd: az Isten áldjon meg.“ Deáknak nem volt családja, de Wesselényinek fiatal felesége és két kis fiacskája volt; ezek sorsa t< hát őt, kit különben is élete alkonyán vaksággal vert meg a kegyetlen sors, nagyon aggasztotta. Wes.elé- nyi tehát végrendeletében mindenről és minden eshetőségre gondosni akart és gondoskodott is. Lehet, hogy máskor és másutt közlöm felette érdekes és tanulságos végrendeletét egész terjedelemben. Most azonban csak a végrendelet fenségesen megható záró sorait igtatom ide : „Erősen hiszem, — úgymond a vak Wesselényi— hogy Vérem gyermekimben el nem fajuland és jó anyjukat nemcsak mig ápolása s gyámnői hatalma alatt lesznek, hanem azon túl is tisztelendik, mind- azáltal szeretett iránti hálám, parancsolja azt rendelnem, miszerint gyermekim törvényes, sőt teljes koruk elérte után is . . . Adja az ég, hogy érted jó nőm és értetek fiacskáim, az élet külömben reám nézve nagyon nyomasztó terheit még néhány évig hordozhassam. Midőn pedig örök éjjelemet a túlvilág fénye deritendi, s én többé közöttetek nem leszek, jó Ninám, élj hozzám méltó gyermekidért. Ti pedig fiaim, legyetek honotok rendíthetetlen hív és munkás fiai. Ha és ameddig azok lesztek, követend áldásom, mely midőn az erkölcs és hazafiság útjáról lelépnétek, égető átokká váljék.“ Kelt Zsibón, március 25-én 1848- ban. Wesselényi Miklós. (Vége,) Reánk, újhelyiekre nézve, nagyon érdekes könyvről füzetet kaptam kezemhez e napokban. Amelyért fáradhatatlan szerzőjének mindenek előtt a legnagyobb elösmeróssel kívánok adózni. Ez „Sátoraljaújhely Története. Irta: Dongó Gyárfás Géza.“ Szándékom, midőn a tollat mozgósítom, nem az, hogy legkisebbet is levonjak becséből, sőt inkább jó oldalait óhajtom kiemelni, mentül jobban megkedvelteim, hogy ezzel is terjedését mozdítsam elő. Ha ennek dacára mégis találkoznám oly állításra, kifejezésre, szóra, amely- lyel nem tudok egyetérteni, és ezt nyíltan megmondom : kérem az igen tisztelt szerzőt, ne vegye azt rósz* néven, cáfolja, vagy ne vegye tudomásul, de vegye a szó teljes értelmében jóakaratu bírálatnak. Az említett 1 ső füzetről még igen keveset lehet beszélni. Nagyobb részét az Előszó tölti ki. Erre csak azt mondhatjuk, hogy alig akadhatott volna városunknak oly buzgó, lelkes történetírója, aki annyi költői- séget tudott volna belelehelni; de ez csak emeli annak becsét. Olyan szóra, vagy inkább névre, amely ellen némi megjegyzésem van, ezen 1-ső füzetben csak egyre akadtam s ez a hegyeink közt megnevezett „Kopaszka“. Gyermekkoromban az értelmiség ezt a hegyet „Szárhegy“-nek nevezte, ez az ő eredeti régi magyar neve.
