Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)
1903-10-17 / 81. szám
81. szám (2). FELSOMAGYARORSZÁGI HÍRLAP Szombat, október 17. alispántól 100 forint költséggel engedélyt kérünk. Legutóbb aztán feltette a kultúrmérnöki hivatal eddigi bölcsességeire a koronát: Kimondotta, hogy azokra a régi vizárkokra is, amelyek még a vizjogi törvény keletkezésekor fenállottak, utólagosan engedélyt kell most kérni, mert külömben azok fenállása jogosulatlannak fog tekintetni. s a vizárkok hatóságilag betö- metnek. Minden szőlőbirtokos elképzelheti, hogy mi lenne, ha ezeket a „jogi“ elveket ilyen szörnyű merevségben keresztülvinnék. S pedig ha már elfogadták, akkor úgy kellene keresztülvinni. Mert ezek a kihágások a törvény szerint hivatalból üldözendők, tehát a fő- szolgabirókpak hivatalból kellett volna eljárni, s végigbüntetni vizjogi kihágásért az i gész Hegyalját kivétel nélkül, mert hiszen kinek nincs árok a szőlőjébe és ki kért az árokra engedélyt? Ezt azonban mégse tették (nagy lázadás lett volna belőle), hanem ha valakinek egy akadékos, pereskedő, haragos szomszédja volt, aki megtette a feljelentést, azt azután a kultúrmérnöki hivatal drákói véleménye alapján keményen elitélték, s fizetett 40—50 forint eljárási költséget S még ha a pahaszos visszavonta is a panaszát, s elismerte, hogy az alaptalan volt, akkor is folytatták az eljárást hivatalból, s elitélték a szegény szőlősgazdát azért, mert árok volt a szőlőjében. S ha felebbezett, akkor járt még csak furcsán. A felebbezését az alispán kiadta véleményadás végett a kultúrmérnöki hivatalnak. S ugyanaz a kulturmérnökség, amely az elsőfokú Ítéletet készítette, maga csinálta most a felebbezésre a másodfokú Ítéletet is. Mert az alispáni hivatalban is az volt a prakszis, hogy egyszerűen lemásolták a kultúrmérnöki hivatal másodfokú Ítélet tervezetét. Nem kell nagy fantázia elképzelni, hogy irgalom nélkül elutasították a felebbefcést, s helybenhagyták az elsőfokú ítéletet. így tartott ez a sok alaptalan zaklatás mostanig. Végre Thuránszky László főjegyző, akiben igazságérzete mellett megvan a szőlőművelés iránti praktikus érzék is. szakított az eddigi helytelen gyakorlattal, félretette a kulturmérnökség bölcs szakvéleményét, s hozott Ítéletet a maga jogi tudása és igazságérzete szerint. Persze felmentette az alaptalanul zaklatott „vádlottat“, kimondva, hogy a szőlőben vizárokcsinálás- hoz nem kell alispáni engedélyKöszönet illeti Thuránszky főjegyzőt ezért a derék és igazságos kezdeményezésért, amelylyel megszüntette a kultúrmérnöki hivatal ferde törvén magyarázatának rémuralmát, s megmentette a szőlőbirtokosokat temérdek jogtalan zaklatástól. ítéletének indoklásából közlünk egy érdekes részt. Bizony megszívlelhetné minden közigazgatási hatóság: Ilyen s ehez hasonló rósz indu- latu és akaratú panaszokkal az egész Tokaj-Hegyalja, de sőt minden hegyvidék szőlőbirtokossága megzaklatható s tetemes költségek okozhatok, de a hatóság kötelessége ezektől, a különben is minden oldalról sújtott szőlőbirtokásságot megóvni, nem pedig még jobban megnehezíteni és még költségesebbé tenni a szőlő kultúra előmozdítását és fejlődését. Nem az a hatóság feladata, hogy a törvény rideg szigorát ottan is alkalmazza, ahol azt a szomszéd birtokosság érdekeinek megóvása nem feltétlenül kívánja meg, hanem az, hogy az ilyen vitás kérdéseket lehetőleg békés utón igyekezzék minden érdekeket kielégi- tőleg kiegyeztetni. Az árvakassza felől irt megjegyzéseink nem tetszenek a Zemplénnek. Csodálkozik, hogy mi eleinte a legszigorúbb eljárást követeltük, most peeig haragszunk a szigorúságért és helytelenítjük a Payzsoss Andor fegyelmi vizsgálat alá helyezését. Akárhogy igyekszik is a Zemplén rettetni magát, mi mégse hisszük el, hogy olyan nehéz felfogású lenne, hogy ne tudná megérteni, amit mi irtunk. Nem a szigort helytelenítettük, sőt most is a teljes szigorúságot követeljük. De helytelenítettük, s a legnagyobb mértékben inegrovandó- nak' tartjuk, hogy a közigazgatási bizottság határozott a tényállásnak, az adatoknak ismertetése 7iélkiil. Mi elhisszük, sőt valószínűnek tartjuk, hogy Payzsoss Andor tényleg mulasztott, s megérdemli a fegyelmi vizsgálatot. De ha nekünk kellene ítélni, hegy elrendeltessék-ó ez a fegyelmi, vagy nem, semmi esetre so ítélnénk addig, mig az összes kidé- j ritett tényeket és adatokat elénk j nem terjesztik, mert a tényállás ismertetése nélkül lelkiismeretesen határozni nem lehet. Id. Meczner Gyula ur átolvasta az adatokat és azok alapján azt a meggyőződést merítette, hogy Payzsoss Andor mulasztást követett el. De csak ennyit jelent be és még azt se mondja meg, hogy milyen fokú, milyen természetű mulasztást. Hogy lehet hát ennyi jelentés alapján Ítélni ? Hát ha a bizottság többségének az adatok meghallgatása után más lett volna a véleménye, mint Meczner Gyulának ? Szabad ó egy ilyen nagy testületnek rábízni magát két ember judiciumára, s vakon követni ennek a két úri embernek a megállapítását, amely utóvégre is könnyen lehet téves? Csodálkozunk, hogy olyan kitűnő jogász, mint dr, Szirmay István, nem tudja vagy nem akarja belátni, hogy a tényállás teljes ismerete nélkül határozatot hozni nem szabad. Erre feleljen hát a Zemplén: 1. Ismerte-é a k. bizottság a tényállást? 2. Igaz-é, hogy a tényállás ismerete nélkül határozott? 3. Helyes-é ez? Igenis, a bizottságnak feltétlenül követelnie kellett volna az összes vizsgálati adatok előterjesztését, s addig nem volt szabad határoznia. De a bizottság határozott anélkül hogy tudná, mit követtek el azok, akik felett határozott. Nem követelte az adatok előterjesztését, s ez által módot nyújtott id. Meczner Gyula urnák arra, hogy indokolatlanul, sőt a közérdek ellenére továbbra is titokban tartsa a kiderült sikkasztásokat, amiket pedig jogunk lenne megtudni, inert mi fogjuk megfizetni. Hogy miért titkolódzik úgy Meczner Gyula, azt igazán nem értjük. A vizsgálatnak nincs érdekében a titoktartás, mert hisz a vizsgálatnak további eredményét, úgy sem lehet meghiúsítani. Nem tudjuk hát, hogy micsoda czéljuk lehet evvel a titoktartással. De még. kevésbbé értjük, hogy a vármegye közönsége tűri, hogy igy orránál fogva vezessék, titokban, suttyomban csinálják az egész vizsgálatot, s neki majd csak a végén adják tudtára, hogy menynyit kell fizetnie. Aradmegyében a Krivány-féle sikkasztás vizsgálatakor hétről-hétre közölték a lapokkal a kiderült adató kát, Itt is úgy kezdett eljárni Tász- ler József, mint Aradon, de eltiltották a közlésektől, s teljes titoktartásra utasították. Ajniből azt látjuk, hegy itt semmit se adnak a megye közönségére, annak itt nincs egyéb joga, mint hogy fizessen. De ha a közönség birkamódra tűri az ilyen méltatlan eljárást, hát akkor meg is érdemli. A Dusa-hid ügye. A buttkai Dusa-hid híressé vált ügyében most határozott a kereskedelmi miniszter. A határozat igy szól: Kereskedelemügyi m. kir. miniszter 82464/903./1. szám Meltóságos Dókus Gyula cs. és kir. kamarás urnák, Zemplénvármegye alispánjának. A butkai Szelepkai közlekedési (vicinális) közúton épült Dusahid ügyében múlt évi október hó 25 én 24520 sz. a. kelt felterjesztésére a következőkről értesítem méltóságodat. Az első fokú főszolgabírói határozatnak Méltóságod másodfokú határozatával helyben és jóváhagyott 1. 2. 3. 4, 6. 7 és 8 alatti rendelkezéseit, valamint Méltóságod másodfokú határozatának hatáskörömbe eső egyébb részeit is megsemmisítem, Várj, hadd rendezzem gondolataimat. Pár perez mülva elkezdte az érdekes mesét és én figyeltem. Azt az urat, akit láttál Apály-nak hívják. Előkelő francia származású és roppant gazdag. Tanulmányúton volt Magyarországban s itt szerelmes lett egy kiválóan szép, de alacsony származású magyar leányba. És a szerelem őrjöngévé tette, érzelmei viszonozhattak s ezt valamint nősülési szándékát tudomására hozta atyjának. Ez a hirtelen elhatározás meglepte atyját, lebeszélni próbálta, de ő hajthatatlan maradt, mire apja kitagadta, nevét viselni megtiltotta és kegyelemből vagyonának egy részét rendelkezésére bocsátotta oly feltétel alatt, hogy fia többé francia földre nem teszi lábát. Megtörtén vette apja eme rendelkezését, de szerelme erősebb volt, felvette az Apály nevet és elhatározta, hogy egy félreeső helyen elvonultál! fog fog szerelmének élni. A Vág partját szemelte ki, nem törődve a pos- ványos talajjal ide építette ezt a kastélyt mindenben az ő Irénkéje kedve és ízlése szerint. —- Nagy összeget fizetett ki, de ez csakis része volt a rendelkezésére bocsátott összegnek. Egy falusi plébános eskette őket össze és két esztendőn át lakták ezt a paradicsomot. Boldogok voltak, az úrnő angyal szivv'el birt és sok, nagyon sok jót tett. Szerettük őt és boldogok voltunk, ha kedvére tehettünk. Férje imádta, óhaja parancs volt. Az alkonyaiban, ha sétálni ment férjével, énekelt a madarakkal, virágot szedett, tündérlakká változtatta e helyet. Talán egy évre egy kis angyallal ajándékozta meg férjét. Boldogságuk leírhatatlan volt, becézgették a kicsinyt és apja aka.- rata szerint Irénnek keresztelték. A sors azonban megirigyelte boldogságukat; béköszöntött az ősz és egy vigyázatlan pillanatban úrnőnk any- nyira meghiitötte magát, hogy az életben maradás reményéről mindenki lemondott. Borzasztó éj volt az ő halálán. Férje, ki ott virrasztóit ágyánál, bízott az utolsó pillanatig; az agónia bekövetkezése után őrülten futkosott a parkban, átkozódott, a másik pil.anatban ismét csendes lett. Az ég dörgött, villámlott és megvilágította a fájdalomtól eltorzult arcot, a kis Irén szobájába ment, erős fogadalmat tett a mosolygó baba ágyánál, hogy soha többé a kastélyt el nem hagyja és csak az ő emlékének él. Megeső kolta, párszor a nevét említette és elhalt nejéhez rohant, összecsókolta a szépségéből mit sem veszített drága halottat és a ravatal mellé roskadt. Az éjjeli háború megerősítette a fogadalmát. Látta a Teremtő a kínjait, enyhíteni akarván rajta, leküldé angyalait, hogy ketté osszák a Vágót. Napfelkeltekor már körül folyták a Vág habjai a kastélyt és azóta szigeten vagyunk. Mikor értesítettük őt róla, megfenyegette az eget és hangos nevetésben tört ki, nyilván megőrült. Az angyalt eltemettük. Rövid pár óv múlva eltemettük mellé a mi jó urunkat is. írünkének éltünk azóta mindannyian, mert igy véltük hálánkat leróni. Meghagytunk mindent, ahogy volt; a cselédjei is itt haltak s uj eljárást rendelek el, mivel ez ügy nem utrendészeti ügy és nem az 1890. évi 1. t.-c. 102. §-ában megjelölt hatóságok illetékességi körébe tartozik, hanem annak elbírálása tekintetében az 1890. évi 1. t. c. 63. §-ában megjelölt hatóságok éspedig az idézett törvény szakasz szerint nem a főszolgabíró, hanem Méltóságod illetékes első f Aulag határozni. Megjegyzem továbbá, hogy a feleb- bezések az összes ügyiratok kíséretében az alsó fokú határozatokban érintett fegyelmi eljárás ügye miatt illetékes elbírálás végett az 1886. évi XXII. t, c. 91. §-ának határoz- mányaihoz képest a vármegye köz- igazgatási bizottságához lesznek annak idején vagy is akkor, ha magában az ügy érdekében, az 1890. évi 1. t. c. 65. §. alapján hozott határozat jogerőre emelkedett, — további eljárás végett áteendők. Megemli- tendőnek tartom e helyen, hogy a belügyminisztérium ideiglenes veze tésével megbízott miniszterelnök ur nyilatkozata szerint a fegyelmi eljárás el vagy el nem rendelésének kérdése csak akkor dönthető el, ha a főkérdés végleges eldöntést nyert, mert csak akkor lesz kellően elbírálható az, hogy a községi elöljáróság helyesen, vagy helytelenül járt e el és mennyiben ? Megjegyzem továbbá, hogy a hid épités engedélyezését tartalmazó 21398/901. sz. Alispáni határozat 9. pontja szerint úgy látszik, hogy a földanyag a téglavető pászitjáról lett volna szerzendő és hogy annak a mederből való vétele tilos. Tüzetes megfontolást és megbirálást igényel azonban azon kérdés, váljon tekintettel azon körülményre, hogy a vállalkozóval kötött szerződésben ezen rendelkezés figyelembe nem vétetett, mennyiben volna még is az kötelezőnek tekinthető a vállalkozóra nézve ? Ennek elbírálásánál pedig mérlegelendő lesz az a körülmény is, hogy a közigazgatási bejárás alkalmával elfogadott műszaki terv és annak kiegészítő részét képező műszaki műveletben és esetleg a részletes feltételekben foglaltak, melyekben a feltöltéshez szükséges anyag beszerzése tekintetében oly rendelkezés foglaltatik, hogy a régi feljárók levágásából és a csatlakozó utak tenyesóséböl szerezze be a töltéshez szükséges anyagot és csak a» hiányzó földanyagot tartóznék a vállalkozó szállítani, — mily mérvben és mily irányban lenének a kérdés elbírálásánál figyelembe veendők. Továbbá mérlegelendő az is, hogy azon körülmény, hogy az említett alispáni határozatban a földanyag nyerésére vonatkozó rendelkezés magába a szerződésbe fel nem vétetett, a község hátrányára egyáltalában vehető-e, s ha igen mennyiben és mily törvényes alapon ? Az említett szerződésre egyébiránt az a megjegyzés tehető, hogy nem mutatkozik helyesnek az meg s most már csak hárman maradtunk : a nevelő, a szakács és én. Irénke pótolja anyja helyét. Itt elhallgatott. Tovább, tovább barátom. Átok alatt volt és van az a kastély, azért van annyi baj is ; körül foly bennünket a Vág és a kiváncsiak százával akarják látni a hires szépségű Vágmenti kastélyt. Nagyon keveset eresztünk be i csak a külsőségeket mutatom nekik. Hogy miért teszem azt, az nagyon érthető. Ami jó úrnőnk szelleme köztünk jár és értésünkre adta, vigyázzunk a kis Irénkére, mert ő fopja szülőit megmenteni. Apály ur, akit te láttál, az itt lakik, de csak szellem alakban és ellenőrizi a már gyönyörűen kifejlődött leánya nevelését. Irénke szegény arra van kárhoztatva, hogy szeressen hót nemzedéken át. Férfit nem szabad ismernie, más, csak minket szolgáit. Beteljesül az átok teljesen. Néha ábrándozik s mintha ön magával beszélgetne valakiről, akit ő szeret. Szegény angyal, nem szabad férjhez menned. Nem messze van már az idő és elsülyed a kas-
