Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)

1903-10-17 / 81. szám

81. szám (3) FELSOMAGYARORSZAGIHÍRLAP Szombat, október 17. hogy e szerződés a községgel köt­tetett meg akkor, midőn a hidat nem a községnek, hanem az egész érde­keltségnek kellett épitenie. De miu­tán tényleg egyedül, a község van mint szerződő fél a vállalkozóval szemben állítva, akkor a 19607/902. sz. Alispáni határozat indokolásának az a része, hogy a hid nem a köz­ségé, hanem az egész érdekeltségé lévén, s igy az utibizottság hatáskö­rébe tartózván, a község képviselő testületének határozatai illetéktele­nek, meg nem állhat. Végül tájéko­zásul értesítem méltóságodat, hogy a földmivelésügyi minister ur kije lentése szerint az alsófoku határozat 9. tehát utolsó bekezdésében foglal­tak az 1805 évi XXIII. t.-c. szempont­jából azért nem volnának kifogásol­hatók, mert a hídépítés tervezetében már bent foglaltatott az, hogy a kö­zépső nyilás alatt egy egységes csa­torna meder lesz létesítendő, és az egyik mellék meder be lesz tömendő, ebből a szempontból vállalkozó meg­felelően vélt eljárhatni akkor a mi­dőn földmunkásaival ezt az egysé­ges medert állította elő, a műszaki művelet szerint pedig csak is a hi­ányzó földet kellett volna vállalko­zónak az anyag termelésre kijelölt helyről szállítani, erre azonban nem kerülhetett ra a sor, mert a község a vállalkozó kubikosait még a hid alatti csatorna földmunkájából kiza varta. A hid alatt lévő egységes csatorna meder előállítására külön bejárásra vagy engedélyre szükség nem volt, mert a hid tervében, a a mely a közigazgatási bejárás alap­jául szolgált, ezen csatona földmun­kája bent foglaltatik. Az 1901. évi 21398 sz. alispáni határozat 9. pont­jának második mondatát ugylátszik felebbezők helytelenül értelmezik, mert az, hogy a meder szelvényé- nyéből földet kiemelni nem szabad, nem jelenthette azt, hogy a terve­zett egységes medret előállítani sem szabad, hanem az előző mondattal kapcsolatban az az értelme lehetett ezen intézkedésnek, hogy a Dúsa ér medrében, kubik gödrökből földet termelni nem szabad. Ebből a szem­pontból is mérlegelendő a fenforgó kérdés. Az ügyre vonatkozó összes iratokat további szabályszerű eljárás és felfolyamodók értesítése végett ./• alatt visszaküldöm Budapest 1903. évi julius 15-én. A miniszter meg­bízásából Dr. Sárkány s. k. minisz­teri tanácsos. Egy helyiérdekű vasútról. A czirokavölgvi helyiérdekű vasút, ügye az érdekeltség közönyössége folytán semmiképen sem bir dűlőre jutni Az érdekelt községek és ma­gánosok a rajongásig örülnek a lé­tesítendő vasútnak, mindenki jóval előre szövi terveit, hogy miképen használhatja ki legjobban a vasút által nyújtott előnyöket, de mihelyt arról van szó, hogy mielőbb létesi­tély kincseivel. Te és szolgáid pe­dig elragadtatnak a pusztulás szín­helyéről. Ez a jóslat. Bolyongani fogsz hót nemzedéken át és mi ki­sérünk útjaidon, megóvunk, vigasz­talunk, mindaddig, inig meg nem találod, akit keresel, a képzett vő­legényt. Elmondtam mindent, várd meg most már a bekövetkezendő katasz­trófát. Meg voltam hatva; látni kíván­tam még egyszer a sziget virágát, de megtagadta. Elbúcsúztam tőle. O mosolygott s szomorúan mondta, nam fogsz látni engem soha. Ne áruld el a titkot. Isten veled! Néhány év után ismét elmentem a Vág parti ismerősünkhöz. Szomorú sejtelem kinzott, hogy elkéstem, nem láthatom többé a sziget virágát. A Vág partján nagy embertömeg állt, de a kastély nincs. Rohanok egyik­hez is, másikhoz is, mi történt. Hol a kastély ? Eltűnt volt a szomorú felelet. Már napok óta erdő van a helyén, Kerestem a csónakot, amely a bol­tését tehetségéhez mérten támogassa s némi áldozatot hozon, akkor már mindannyian tétováznak. Pedig vol- taképen nem is áldozatról, de inkább bőséges nyereségről van szó, mivel az egész vasút vonal nagy forgalmú jövőnek elébe. Nem kevesebb mint 130,009 hold erdő esik a vonal men­tébe s ez a rengeteg erdő eddig nem volt kihasználható, mivel fáját a szállítási nehézségek miatt nem le­hetett értékesíteni. Csupán az utóbbi időben keletkezett 2—3 fiirészgyár. Ez a nagy erdőség és az óriási vi­dék, mely e vasút vónal felé gravi- tál, beláthatatlan hosszú időre bizto­sítja a vasút létjogosultságát és jö vedelmezőségét. Még nem találtam embert, a ki en­nek ellenkezőjét bizonyította, vagy bizonyítani megkísértette volna. Min­duntalan csak azt hallom, hogy jö­vedelmezőbb vasútvonalat kívánni nem lehet, hogy már régen meg kellett volna építeni s több effélét, sőt a hozzáértőbbek még azt is ki­számították, hogy ezen vasút rész­vényeseinek legkevesebb 14—15 per- czentet fog jövedelmezni. Miért van az mégis, hogy az érdekelt közsé gek annyira késlekednek s tétováz­nak ? Hiszen a községeknek nem csupán az a hasznuk van, a mit a részvények jövedelmeznek, hiszen nekik sokkal nagyobb hasznuk van abból, a mit a vasút építése és for­galma, vagyis az erdők irtása, a fa anyag feldolgozására és fuvarozása, valamint az erdőknek újból való be­ültetése óvről-évre nyújt. Hol van­nak a jegyzők, a községek tanács­adói, miért nem világosítják fel a népet ? Úgy hiszem, hogy községeik jólétéről és vagyoni gyarapodásáról gondoskodni nekik erkölcsi köteles­ségük. Úgy tudom, hogy a vasút tervezői az érdekelt községektől nem kívánnak valami nagy hozzájárulási összeget. Azok a részvények, melye­ket a községek hozzájárulás czimén megvásárolnak, tekiutve a vasút elő­relátható nagy jövedelmezőségét gét már az első második évben je­lentékeny jövedelmet biztosíthatnak a községeknek. Hogy mennyire jövedelmező vál­lalatnak ígérkezik az építendő vasút, eléggé bizonyítja ama körülmény, hogy egy idegen honos, jól számitó üzletember, a sztakcsini földbirtokos Hering Gusztáv 200,000 korona ér tékü részvényt jegyzett. A kiktől pedig leginkább várható lett volna a „vasutügy támogatása, azok távolmaradásukkal tüntetnek, igy pl. a vonal mentébe eső legna­gyobb községek Cziróka-Hosszumező, Sztakcsin és tíztarina még mai na­pig sem jegyeztek részvényeket. Csak igen kevés azon községek száma, melyek a vasutat illetőleg nem csupán a perczentekből eredő hasznot avagy veszteséget mérlegel­ték, hanem úgy az egyes polgárok, mint az egész község jólétet és fel­dog időben átvitt a paradicsomba, de nem volt; másikkal akartam menni, de nem engedtek, Nem hallja a „sziget virágát“ mint keresi az elveszett vőlegényt Ne há­borgassa, hét nemzedéken át kell keresnie, akit szeret s csak úgy nyug- hatik meg. Sírtam keservesen. S’rattam Irént, a tündért, aki elment, akit mégegy- szer látni akartam. Kiáltottam Irén! Irén ! de csak az az édes melódia hallatszott feleletül: „Szeretlek szép vőlegényem« . . . Szomorúan zengte vissza az erdő a sziget virágának dalát. Azóta min­den évben meglátogattam a helyet és kisírtam magamat ott, ahol a leg­szebb leány szelleme leng és elhall­gatom a panaszos dalt Letelt immár az átok ideje, meg­találta a «sziget virága“ a szeretett vőlegényt és boldog. Fülemile vál­totta fel a szomorú dalt, örömtől zeng az Apály szigét ós ma már zsák az emlékezet maradt meg a sziget virágáról. virágzását előmozdító tényezőt is figyelembe vették. Maga a vármegye is oly csekély összeget szavazott meg e vasútvo­nalra, hogy azzal úgyszólván az egész vidéket konsternálta. Méltán elvártuk volna, hogy a vármegye legalább is azt az összeget szavazza meg újból, melyet e vasútvonalra egy Ízben már megszavazott. Jó ós olcsó közlekedési utak nél­kül egyetlen vidék nem képes föl­virágozni, már pedig az egyes vi­dékek jóléte a vármegye jövedelmi forrásait is .fokozza. Jólétünk elő­mozdításához pedig nem tojás szö­vetkezetekre, mint ahogy ezt az el­múlt hetekben Szinnán és vidékén tervezték, de mindenesetre jó és ol­csó közlekedési utakra, főleg pedig vasútra van szükségünk. — y. ~HIREK _ Haragusznak a németek. Irta: Kőy Sándor. Haragusznak a németek Dulnak-fulnak szüntelen, Hogy az ősi hagyományhoz Miért lettünk hiitelen. Haragusznak a sógorok És vitáznak afelett: Az erénynek ősi várát Megbontani nem lehet. — Hej dehogy nem Körber uram, Az pedig már úgy lészen!? Azt a korhadt épületet Leromboljuk egész-en Rósz anyagból, rósz mesterek Építették hajdanán, Ronda fészek, nem illik az Uj időknek hajnalán. Kidőlt, bedőlt oldaláról Mind lehullt a vakolat, Nemcsoda, hisz elavult már Négyszáz esztendő alatt. A tető is bomladozik, Roskadozó félben már, Termeiben úgy látszik, hogy Körber ur is félve jár: Ám tudjuk mi, hogy mi a baj, Mi nem tetszik oda át, Hogy a kuruc föltámadott, — Követeli a jussát. Követeljük, tegyen róla, Amint tetszik és akar, Kétfejű sas szárnya alatt Nem lesz többé a magyar!! Magyar csákó, magyar zászló És vezényszó kell nekünk. Ebből pedig, német sógor, Egy betűt sem engedünk. Ha ni m tetszik Körber uram, Vágjuk el a madzagot, Amelyet ön mostanába Úgyis széjjel szaggatott. Osztozzunk el becsülettel, Kinek hogy ós mennyi jut, Alászolgája azután, Mert le is ut, fel is ut. Tisztelettel felkérjük azokat a t előfizetőinket, a kik még hát- rálékban vannak és a kiknek előfizetése lejár, hogy azokat mielőbb megújítani, illetve a hátrálékokat kiegyenlíteni szí­veskedjenek, nehogy alap szét­küldésében fennakadás álljon be A kiadóhivatal. — Házasság. Feddk István, Bereg­szász város hely. kapitánya, vasár­nap, okt. 18-án déli fólegy órakor tartja a terézvárosi plébánia-temp­lomban esküvőjét Szilágyi Ágotával Szilágyi Arabella nagyhírű opera énekesnőnk leányával Bpesten. — A beregszászi uj rendőrkapitány. Ifj. Fedák Istvánt, az országos ma­gyar gazdasági egyesület titkárát, a Köztelek segédszerkesztőjét Hagara Viktor dr, Beregvármegye főispánja a jelenleg felfüggesztés miatt üre­sedésben levő^Beregszász városi ren­dőrkapitányi állásra ideiglenesen helyettesítette. — Jubileum. Megható, fényes ün­nepély folyt ma le Pecz Vilmos máv. főmérnöknél, ki ma ünne­pelte szolgálatbalópésónek 25. évfor­dulóját. A saujhelyi osztálymórnök- ség személyzete megjelent ma délelőtt Pecz Vilmos Kossuth-utczai lakásán Dévai Lajos mérnök veze­tése alatt és szép, magasszárnyalásu beszéd kíséretében átnyújtotta az osztálymérnökseg ajándékát, Pecz Vilmos megható szavakkal köszönte meg a nem várt ünneplést. Azután vendégei tiszteletére pazar uzsonnát adott, mely alkalommal Illosway Zsigmond pályafelvigyázó köszöntötte fel magvas beszéddel az ünnepeltet az altisztek és a szolgák nevében, Pecz Vilmosné, mint háziasszony a legszeretetre méltóbb gondossággal buzgólkodott, hogy vendégei jól érezzék magukat. Városunkból is so­kan keresték fel Pecz Vilmost üd­vözletükkel. A társhivatalok küldött- ségileg vettek részt az ünnepélyen. Este bankett lesz az állomási étte­remben. — Utmesteri iskola Kassán. Kas­sán f. évi dec hó 1-én utm steri iskola nyílik meg, az erre vonatkozó miniszteri rendelet a napokban ér­kezett meg. A pályázók kérvényei­ket a kassai m. kir. államépitészeti hivatalhoz nyújtsák be. — Borellenőrzés. A Zemplénvár- megyei Gazdasági Egyesület szőlé­szeti szakosztálya csütörtökön dél­után dr. Lácxay László elnöklete alatt látogatott ülést tartott. Az ülés tárgya a borellenőrzés kérdése volt. Dr. Kossuth János Írás­beli indítványt terjesztett elő, amely­ben fejtegetve a borellenőrzés ed­digi módjának célra nem vezető voltát, azt indítványozta, hogy fek­tessék a borok ellenőrzését más alapra, bízzák meg avval a pénzügy­őröket. E végből feliratot javasol a földmívelésiminiszterhe«. Gróf Eszterházy szintén Írásban indítványozta, hogy a 136 literes gönci hordókat használják fel az el­lenőrzés eszközéül olykóp, hogy ilyen hordókba csak tiszta tokaji bort le­gyen szabad szűrni. Illésházy Endre azt tartaná célra­vezetőnek, ha a borfogyasztási adó kezelésév 1 megbízott városi köze­gek időszakonkint bejelentenék a gazdasági egyesületnek, hogy me­lyik borkereskedőnél mennyi idegen bor van, s ezt az egyesület minél szélesebb körben kösbeo közzétenné, így lehetne visszatartani a kereske­dőket az olaszbor-manipulációktól. Hosszabb s alapos vita után a szakosztály bizottságot küldött ki a kérdés tanulmányozására s javas­lattételére. — Deák ünnep. Parancsot kaptak a gimnázisták, a megyei és állami tisztviselők s a katonák, hogy ün­nepelni kell Deák Ferencz századik születésnapját. Szegény öreg Deák! Épen most omlik össze az a „remek“ kiegyezési mű, amit ő örök időkre alkotott, __ s ami 36 esztendő alatt elkorhadt. Ép most sül ki, hogy hazugság és ámí­tás volt ennek a „nagy műnek“ a fundamentuma. S most ünnepük érte. A gimnázisták a megyeháza nagy termében tartották az ünnepet. Ka­tona, tisztviselő, finánc mind ott volt, egyéb senki. Külömben az iskolákon ki van tűzve egy-egy nemzetiszinü zászló. Másutt sehol, még a vármegyeházán se. Érdekes, hogy a honvédtisztikar, amelynek Kossuth ünnepek alkal­mával meg van tiltva az utcára is kimenni, most parancsot kapott, hogy vegyen részt a gimnáziiták Deák-ünnepén. Tehát Kossuthot ünnepelni politi­zálás, ami szigorúan tilos. EH nben Deákot ünnepelni nem politizálás, az tehát nem csak szabad, hanem egye­nesen muszáj. Ez a hivatalos logika nálunk.

Next

/
Thumbnails
Contents