Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)
1903-09-30 / 76. szám
(76.) szám 3. FELSOMAGYARORSZÁGI HÍRLAP Szerda, szeptember 30. dat, hogy e diszülés elnökségét tőlem átvenni és a diszülést tovább folytatni méltóztassék, és mivel a szögbeverésnél a zászlóanya őnagy- sága mellett kell további tisztemet teljesítenem, e miatt e disz-ülés- ről távozom és ez okból is felkérem Miklós Bé a árat, a bodrogközi választókerület függ. és 48-as pártjának elnökét, hogy e disz-ülést bezárni szíveskedjék. Ezek után magamat kepyeikbe ajánlom. Kossuth Ferencz a diszelnöki széket elfoglalván, Meczner Béla mondta el remekül sikerült és nagy tetszéssel fogadott diszebédét: Meczner Béla beszéde. Tisztelt díszközgyűlés, szeretett polgártársaim ! Sátoraljaújhelyi független érzelmű polgártársaimnak felhívása folytán engemet ért azon megtisztelő kitüntetés, hogy a mai díszes ünnepélynek egyik szónoka én legyek. Szivem mélyéből eredő örömmel teszek eleget e/.en megtiszteltetésnek, mert hiszen a függetlenségi eszmék gyermekkorom óta vannak szivembe bevésve, ifjú korom óta vagyok, tántoríthatatlan hive azon pártnak, melynek feje, vezére, a magyar nemzet eszményképének, a magyar nemzet bálványának, Magyarország volt kormányzójának, Kossuth Lajosnak fia : Kossuth Ferencz. Kettős öröm, kettős boldogság érte e mai napon Zemplénvármegye független érzelmű polgárait, mert szívüknek régi vágya ma beteljesedett, Rákóczy és Kossuth Lajos vármegyéjében tisztelhetjük elveinknek vezérét, tiszteletünk kimagasló alakját, az országos függetlenségi párt Elnökét, a lovagiasság eszményképét, Kossuth Ferenczct. Vele együtt üdvözölhetjük pártunknak több kitűnőségeit, vezető erőit, kik e mai ünnepélyen közöttünk megjelenve, erőt és kitartást öntenek szivünkbe, szent ügyünk iránti lelkesedésünket hatványozzák meg leikeinkben. Szi vemnek a függetlenségi eszmék iránt érzett lelkesedésével mondok e helyen nekik őszinte köszönetét, polgártársaimmal együtt szeretetünk- nek melegével s rokonszenvével üdvözöljük őtet. Tisztelt ünneplő közönség! E szép ünnepélyen, midőn szavamat a függetlenségi eszmék erősítése érdekében felemelem, azon remény éled fel szivemben, hogy e mai válságos időben, midőn a magyar nemzet aggódva és kételkedve néz a jövő elé, kettős erőt, kettős eredményt ér el minden igaz őszinte szó, mely a magyar nemzet független érzelmére hivatkozik. Es ha csak pár évvel ezelőtt is csak mint vágy, mint elórhetlen eszmény volt hazánk függetlenségének képe szivünkben bevésve, ma már minden egyes hang kell, hogy mint gyújtó szikra lángra lobbantson s minden egyes őszinte szó közelebb hozza a napot, melynek egyetlen óhaja, egyetlen vágya, egyetlen reménye édes magyar hazánk függetlenségében összpontosul. Nehéz és elszomoritó volt a helyzet évtizedek előtt azokra nézve, kik hazánkban a függetlenségi eszme apostolai voltak. Nincs még 30 éve sem annak, midőn az akkori kormánypárt vagy Deák-párt a régi bal oldallal egyesült: oly csekélyre olvadt össze ezen választások után a függetlenségi képviselők száma, hogy a függetlenségi polgárok fájó szívvel és aggódva tekintettek a nemzet jövője elé. Es ma, eltekintve attól, hogy pártunk megnégyszere- sedett, e mai napig oly eredményeket képes pártunk felmutatni, s programmunk egyes pontjai oly közel állnak a megvalósuláshoz, hogy a szomorú, borongós látkör teljesen átváltozott, ma már reménykedva s bizalommal tekintünk a magyar nemzet jövője elé. Hogy röviden csak egyet említsek, még csak egy évtizeddel ezelőtt is, miként távoleső délibábra, melyet látni, de elérni nem lehet, gondolt a magyar nemsoká, oly régen sújt, ezt a sze-; gény magyar nemzetet, mely már régen megbünhődte a múltat s jövendőt, áldja meg a jó Isten mind a két kezével, áldjon meg bennünket azzal, hogy mentői előbb megérhessük hazánk önállóságát, független súgót. Úgy legyen ! A tetszés és lelkes ováció zajának elmúltával Kossuth Perencz következőleg válaszolt: Kossuth Ferencz beszédje Meczner Béla, ki oly ékesszólóan ecsetelte pártunk hivatását, jelezte, hogy a függetlenségi párt elveinek jórésze már testet öltött, jórészük már megfutotta azt az utat, mely üt az ország boldogságának egyedül üdvözítő' ösvénye. Én is fölveszem Meczner beszédének eszmefonalát. Mikor külföldről hazajöttem, a közfelfogás annyira el volt terelve a gazdasági problémák teréről, hogy hiába sürgettem a viszásságok orvoslását. Voltak olyanok, kik szememre hányták, hogy meg akarom zavarni a párt évtizedes dogmáit. Azóta az önálló vámterület kérdése nem csak tért hódított, de be is hatolt az ország többségébe. Ha létrejön a mull év utolsó órájában Körber és Széli által létesített kiegyezés ügy ez lesz az utolsó kötél, mel) Ausztriát Magyarországgal összefűzi. Már pedig ezt évtizedek eló'tl remélni lehetetlen volt. Az.cnállc vámterület kérdése patikai és közgazdasági szempontokból nagyon fontos. A politikai szempom nemcsak azt a körülményt ölel föl, hogy függetlennek lenni, függetlenségre törekedni jog, istenadta jog, de az actuális kérdések közül is az önálló vámterülel megvalósítása a legrövidebb Ú1 a personal-unió létesítéséhez. E2 vágyaink tetó'pontja, netovábbja mert érte jogosan küzdhetünk fen- álló viszonyaink között. Az osztrákok a közösségből erőt, véri akarnak meríteni, de midőn ez lehetetlenné lesz, az önző osztrák nemzetet a közösség hátrányai fogják csak érinteni. (Dr. Fried: Mégis huncut a német . . .) Énnek az őszinte, igaz mondásnak tulajdonképeni értelme hogy furfangos. Már pedig e furfangos náció úgy okoskodik, hog> furfangos. Már pedig e furfangos náció úgy okoskodik, hogy a magyar hadsereg az egész hadseregnek 43%, Magyarország pedig a kiadásokhoz 34%-kal járul hozzá, tehát 9%-nyi terhei szívesen visel, mert ez sokszorosan jön vissza zsebeibe. Meri minden katonai intézmény Ausztriában van, a hadsereg szükségleteinek fedezését Ausztriából szerzik be jórészt; igy példáéi a közös tengerészet fedezéséhez szükséges megrendelések 15%-ában alig részesül Magyarország. így szerzik vissza az osztrákok a 9%-ot. Ausztriából Magyarországba évenkint 800 millió korona értékű árucikk jön be, melyből 10% a kezelési költség, mig a fenmaradt 90% a munkabér és az anyag értéke között oszlik meg, azaz marad Ausztriában. Ausztria ily módon annyit szipolyoz ki belőlünk, hogy színesen viseli a kedvezőtlen arányt, zet. az önálló vámterületre. És ma a függetlenségi pártnak kitartó és. küzdelmes munkája után, lehet mondani kis kivétellel, az egész magyar nemzet óhajtja ennek létesítését s meg vagyok felőle győződve, hogy hazánkban az önálló vámterületnek létrejötte, a lehető legrövidebb idő kérdése. De hogy tovább menjek, még csak pár évvel ezelőtt is a legkormánypártibb megyék, járások is minő rideg álláspontot foglaltak el a hadseregben szükségelt nemzeti köve- telményekkkel szemben. Idegennek tetszett előttük még a madárdal is, mely a magyar nyelvről zengett; idegennek tetszett még a széizugás is, mely a magyar vezényletet súgta ismételten füleikbe. Minő fordulat állott be rövid idő alatt. Hála és elismerés Kossuth Ferencznek s párt- híveinek, ma már a legkormánypártibb megyék, járások állnak fel egyenkint s foglalnak állást ezen nemzeti követelmények mellett. Úgy vannak ők ma ezen kérdéssel, mint az utazók, kik hosszú távoliét után hazájukba visszatérnek s midőn egyszerre megjelenik előttük a délibábos róna az ő rengő hullámaival, ekkor látják csak be, hiszen ezek azok a képek, ezek azok a tájak, melyek az ő gyermekkori reményeiknek s ábrándjaiknak sajkáját ringatták, ma mar nem idegen előttük a vidék, itthon érzik magukat s velünk teljesen együtt éreznek. A mennyei Gondviselésnek áldása hintse be porait azon férfiúnak, hazánk felszabadítójának, kinek eszméi a magyar nemzet szivében örökké élni fognak s eszméinek elhintett magvai a magyar nép szivében ki- irthatatlan gyökeret vertek, unokákról unokákra szálljon e szent név kegyelete: Kossuth Lajos. Ezen eszméknek az igazságát hirdeti e mai napon felszentelt zászló, hirdetve közöttünk az egyenlőséget, testvériséget. Szabad j tér nyúlik szeretett polgártársaim i itt a versenyre mindenkinek kö-] zöttünk, a születés vagy rang előnyei és hátrányai teljesen isme- - . retlenek, az egyesek értékét annak j a szeretetnek nagysága határozza meg, melyet kiki hazája, nemzete iránt érez. Ezen szent ügyünknek, eszméknek i tisztaságát hirdeti e zászló, mely mind- j annyiszor, midőn hazánk felszabadi- | I tójának, Kossuth Lajosnak neve jő 1 I ajkainkra, tiszteletünknek, kegyele-; {tünknek és hálánknak jeléül, mélyen J ja földig fog meghajolni, de vala- I hányszor Kossuth Ferencz vezérünk- I nek felhívó szózatát halljuk, feun-ui j I és magasan fog lobogni e zászló, hir-: detve elveink igazságát és tisztaságát.] Tisztelt, diszközgyülés 1 Zemplénmegyei és sátoraljaújhelyi j független érzelmű polgártársaim ! A,i Kossuth Lajos iránti tisztelet és kegyelet. gyermek korom óta él szivemben s ezt kioltani még az idők vihara sem fogja. Tartsuk meg szivünkben hazánk felszabadítója iránta kégyelo- j tét s amint Kossuth Lajos iránt érez ' tünk, ruházzuk át erre a férfiúra, az j országos függetlenségi, párt vezérére,.] ki vissza jött hazájába, hogy édes- atyja szent hagyománya szerint kezébe vegye azon zászlót, melyet ha-, zánk függetlensége.van felirva, ruháén] zuk át tiszteletünket, bizalmunkat az élő Kossuth Ferenczre, a tisztesség] és lovagiasság eszményképére. Tisztelt Közönség! A magyar nemzetnek van egy nemzeti dala, melyet részint dal, részint ima, fohász alak- ] jábari küldünk a mennyek Urához. ] Ezen nemzeti dalunk, imánk, 'Kölcsey] Ferencz himnusza: „Isten áldd meg j a magyart.“ Valahányszor e dal aj- ] kaimra száll, valahányszor ez imámat a mennyek Urához küldöm, a mennyei Gondviselésnek ezen áldását csak úgy tudom elképzelni, ha azt] hazánk függetlenségével szorosan ] összekapcsolva látom. Azért, midőn 1 ( beszédemet befejezem, arrra kérem j , itt e helyen a mennyei Gondviselést, j1 hogy ezt a sokat szenvedett édes ma- • gyár hazát, melyet a balsors oly;ú de az önálló vámterület létesítésével mindezen kedvezmény megszűnnék. Minél többen huzunk valamely, falhoz erősített kötelet, annal könnyebhen szakad az s csak sürgesse Ausztria is a közösség felbontását, annál köny- nyebben fogunk megszabadulni ettől a rossz elvénült házastárstól, mely nem is feleség, nem is férj, de valamely hermaphrodita. A politika actuális kérdései közűi a legfontosabb az önálló vámterület kérdésének megoldása köz- gazdasági téren is óriási hord- erővel birni az önálló vámterület. A nemzeti eszméről szólva, helytelennek tartom a vivmány szót, melyben az utóbbi időkben kifejezést nyert; helytelen, mert a magyar nyelvhez absolut jogunk van. A kettős állami monarchiában csak a magyar állami nyelv, mert osztrák nyelv nincs; tehát a hadsereg vezényletének is magyarnak kellene lennie. Még Műnnich is elismerte követelményeink jogosultságát, de természetesen nem találja a viszonyokat időszerűeknek. Most már meghaladta a 100-at a velünk nyilatkozó kormánypárti kerületek száma, ha ezekhez hozzávesszük a függetlenségi kerületeket, úgy világos, hogy mi vagyunk többségben. Lehetséges e jó hiszemüleg eltagadni, hogy a függetlenségi párt mily óriási eredményeket ért el. Nem dicsekvésképen mondom, de ha lehetséges volt mindezt az én vezetésem mellett elérni, mennyit lehet lesz hivatottabb egyéniségek vezetése mellett? Ez azt bizonyítja, hogy óriási erő van a függetlenségi eszmékben és ha valaki önzetlenül hangoztatja az eszméket, akkor ezek, mint a leomló görgetegek, mindent elsöpörnek út- jokból. ily görgetegek, a mi eszméink is, ezeket szándékszom előre lökni. Az Isten éltesse önöket. Kossuth Ferencz e beszéde leírhatatlan hatással volt a hallgatókra. Befejeztével szeretetteljes iiiuvepel- tetésben volt ismét része. Majd dr. Láczay Szabó László beszólt az összetartás, a komoly és czéltudatos pártszervezkedés és párttörekvések szÜKséges voltáról. Szavai élénk tetszésre és viszhangra találtak. A beszédeket jegyzőkönyvben megörökíteni rendelte a gyűlés, myiy Kossuth éltetésével d. e. I órakor ért véget. Kossuth még nehány idegen küldöttség tisztelgését fogadta és az egész gyülekezet kíséretében visszatért a szögbeverési ünnephez, illetve Dr. Schőnnél levő szállására és onnan hallgatta az ünnep befejező részleteit. Diszebád a színházban A diszebédre a színház nézőtere ismét ünnepi zománezot kapott. A páholyok ismét zsúfolva voltak Uj- hely és a vidék szép, 'elkes hölgyeivel. A színpad teljesen eltávolitva, és a banketten résztvevők számára három hossza asztalsor volt felállítva és ahol oldalt csak hely volt, pót- asztalokkal igyekeztek helyet adni a sok jelentkezőnek. A színház azonban kénytelen volt mind befogadni, s ig.y sokan a mellette lévő Frisch- féle étterembe s/.orultak, sokan pedig képtelenek voltak a részvételről ezúttal sajnálattal lemondani. — A középső asztalfőn ült dr. Láczay László né, a zászlóanya; jobbján Kossuth Ferencz, balján Pekáry Gyula, az asztalnál végig a koszoruslányok és vőfélyek lelket üdítő sora. A má-