Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)

1903-09-30 / 76. szám

(76.) szám 3. FELSOMAGYARORSZÁGI HÍRLAP Szerda, szeptember 30. dat, hogy e diszülés elnökségét tő­lem átvenni és a diszülést tovább folytatni méltóztassék, és mivel a szögbeverésnél a zászlóanya őnagy- sága mellett kell további tiszte­met teljesítenem, e miatt e disz-ülés- ről távozom és ez okból is felkérem Miklós Bé a árat, a bodrogközi vá­lasztókerület függ. és 48-as pártjá­nak elnökét, hogy e disz-ülést be­zárni szíveskedjék. Ezek után ma­gamat kepyeikbe ajánlom. Kossuth Ferencz a diszelnöki szé­ket elfoglalván, Meczner Béla mondta el remekül sikerült és nagy tetszés­sel fogadott diszebédét: Meczner Béla beszéde. Tisztelt díszközgyűlés, szeretett polgár­társaim ! Sátoraljaújhelyi független érzelmű polgártársaimnak felhívása foly­tán engemet ért azon megtisztelő ki­tüntetés, hogy a mai díszes ün­nepélynek egyik szónoka én legyek. Szivem mélyéből eredő örömmel te­szek eleget e/.en megtiszteltetésnek, mert hiszen a függetlenségi eszmék gyermekkorom óta vannak szivem­be bevésve, ifjú korom óta vagyok, tántoríthatatlan hive azon pártnak, melynek feje, vezére, a magyar nem­zet eszményképének, a magyar nem­zet bálványának, Magyarország volt kormányzójának, Kossuth Lajosnak fia : Kossuth Ferencz. Kettős öröm, kettős boldogság érte e mai napon Zemplénvármegye független érzelmű polgárait, mert szívüknek régi vágya ma beteljese­dett, Rákóczy és Kossuth Lajos vármegyéjében tisztelhetjük elveink­nek vezérét, tiszteletünk kimagasló alakját, az országos függetlenségi párt Elnökét, a lovagiasság eszmény­képét, Kossuth Ferenczct. Vele együtt üdvözölhetjük pártunknak több ki­tűnőségeit, vezető erőit, kik e mai ünnepélyen közöttünk megjelenve, erőt és kitartást öntenek szivünkbe, szent ügyünk iránti lelkesedésünket hatványozzák meg leikeinkben. Szi vemnek a függetlenségi eszmék iránt érzett lelkesedésével mondok e he­lyen nekik őszinte köszönetét, pol­gártársaimmal együtt szeretetünk- nek melegével s rokonszenvével üd­vözöljük őtet. Tisztelt ünneplő közönség! E szép ünnepélyen, midőn szavamat a függetlenségi eszmék erősítése ér­dekében felemelem, azon remény éled fel szivemben, hogy e mai vál­ságos időben, midőn a magyar nem­zet aggódva és kételkedve néz a jövő elé, kettős erőt, kettős ered­ményt ér el minden igaz őszinte szó, mely a magyar nemzet függet­len érzelmére hivatkozik. Es ha csak pár évvel ezelőtt is csak mint vágy, mint elórhetlen eszmény volt hazánk függetlenségének képe szi­vünkben bevésve, ma már minden egyes hang kell, hogy mint gyújtó szikra lángra lobbantson s minden egyes őszinte szó közelebb hozza a napot, melynek egyetlen óhaja, egyetlen vágya, egyetlen reménye édes magyar hazánk függetlenségé­ben összpontosul. Nehéz és elszomoritó volt a hely­zet évtizedek előtt azokra nézve, kik hazánkban a függetlenségi esz­me apostolai voltak. Nincs még 30 éve sem annak, midőn az akkori kormánypárt vagy Deák-párt a régi bal oldallal egyesült: oly csekélyre olvadt össze ezen választások után a függetlenségi képviselők száma, hogy a függetlenségi polgárok fájó szívvel és aggódva tekintettek a nemzet jövője elé. Es ma, eltekintve attól, hogy pártunk megnégyszere- sedett, e mai napig oly eredménye­ket képes pártunk felmutatni, s programmunk egyes pontjai oly kö­zel állnak a megvalósuláshoz, hogy a szomorú, borongós látkör teljesen átváltozott, ma már reménykedva s bizalommal tekintünk a magyar nem­zet jövője elé. Hogy röviden csak egyet említsek, még csak egy évti­zeddel ezelőtt is, miként távoleső délibábra, melyet látni, de elérni nem lehet, gondolt a magyar nem­soká, oly régen sújt, ezt a sze-; gény magyar nemzetet, mely már régen megbünhődte a múltat s jöven­dőt, áldja meg a jó Isten mind a két kezével, áldjon meg bennünket azzal, hogy mentői előbb megérhes­sük hazánk önállóságát, független súgót. Úgy legyen ! A tetszés és lelkes ováció zajának elmúltával Kossuth Perencz követ­kezőleg válaszolt: Kossuth Ferencz beszédje Meczner Béla, ki oly ékesszó­lóan ecsetelte pártunk hivatását, jelezte, hogy a függetlenségi párt elveinek jórésze már testet öltött, jórészük már megfutotta azt az utat, mely üt az ország boldog­ságának egyedül üdvözítő' ösvé­nye. Én is fölveszem Meczner be­szédének eszmefonalát. Mikor kül­földről hazajöttem, a közfelfo­gás annyira el volt terelve a gaz­dasági problémák teréről, hogy hiába sürgettem a viszásságok orvoslását. Voltak olyanok, kik szememre hányták, hogy meg akarom zavarni a párt évtizedes dogmáit. Azóta az önálló vám­terület kérdése nem csak tért hó­dított, de be is hatolt az ország többségébe. Ha létrejön a mull év utolsó órájában Körber és Széli által létesített kiegyezés ügy ez lesz az utolsó kötél, mel) Ausztriát Magyarországgal össze­fűzi. Már pedig ezt évtizedek eló'tl remélni lehetetlen volt. Az.cnállc vámterület kérdése patikai és közgazdasági szempontokból na­gyon fontos. A politikai szempom nemcsak azt a körülményt ölel föl, hogy függetlennek lenni, füg­getlenségre törekedni jog, isten­adta jog, de az actuális kérdések közül is az önálló vámterülel megvalósítása a legrövidebb Ú1 a personal-unió létesítéséhez. E2 vágyaink tetó'pontja, netovábbja mert érte jogosan küzdhetünk fen- álló viszonyaink között. Az osz­trákok a közösségből erőt, véri akarnak meríteni, de midőn ez lehetetlenné lesz, az önző osztrák nemzetet a közösség hátrányai fogják csak érinteni. (Dr. Fried: Mégis huncut a német . . .) Énnek az őszinte, igaz mon­dásnak tulajdonképeni értelme hogy furfangos. Már pedig e fur­fangos náció úgy okoskodik, hog> furfangos. Már pedig e furfangos náció úgy okoskodik, hogy a ma­gyar hadsereg az egész hadse­regnek 43%, Magyarország pe­dig a kiadásokhoz 34%-kal já­rul hozzá, tehát 9%-nyi terhei szívesen visel, mert ez sokszo­rosan jön vissza zsebeibe. Meri minden katonai intézmény Auszt­riában van, a hadsereg szükség­leteinek fedezését Ausztriából szer­zik be jórészt; igy példáéi a kö­zös tengerészet fedezéséhez szük­séges megrendelések 15%-ában alig részesül Magyarország. így szerzik vissza az osztrákok a 9%-ot. Ausztriából Magyaror­szágba évenkint 800 millió ko­rona értékű árucikk jön be, melyből 10% a kezelési költség, mig a fenmaradt 90% a munka­bér és az anyag értéke között oszlik meg, azaz marad Ausztri­ában. Ausztria ily módon annyit szipolyoz ki belőlünk, hogy szí­nesen viseli a kedvezőtlen arányt, zet. az önálló vámterületre. És ma a függetlenségi pártnak kitartó és. küz­delmes munkája után, lehet mondani kis kivétellel, az egész magyar nem­zet óhajtja ennek létesítését s meg vagyok felőle győződve, hogy ha­zánkban az önálló vámterületnek létrejötte, a lehető legrövidebb idő kérdése. De hogy tovább menjek, még csak pár évvel ezelőtt is a legkormány­pártibb megyék, járások is minő rideg álláspontot foglaltak el a had­seregben szükségelt nemzeti köve- telményekkkel szemben. Idegennek tetszett előttük még a madárdal is, mely a magyar nyelvről zengett; idegennek tetszett még a széizugás is, mely a magyar vezényletet súgta ismételten füleikbe. Minő fordulat állott be rövid idő alatt. Hála és el­ismerés Kossuth Ferencznek s párt- híveinek, ma már a legkormány­pártibb megyék, járások állnak fel egyenkint s foglalnak állást ezen nemzeti követelmények mellett. Úgy vannak ők ma ezen kérdéssel, mint az utazók, kik hosszú távoliét után hazájukba visszatérnek s midőn egy­szerre megjelenik előttük a délibábos róna az ő rengő hullámaival, ekkor látják csak be, hiszen ezek azok a képek, ezek azok a tájak, melyek az ő gyermekkori reményeiknek s áb­rándjaiknak sajkáját ringatták, ma mar nem idegen előttük a vidék, itthon érzik magukat s velünk tel­jesen együtt éreznek. A mennyei Gondviselésnek áldása hintse be porait azon férfiúnak, ha­zánk felszabadítójának, kinek eszméi a magyar nemzet szivében örökké élni fognak s eszméinek elhintett magvai a magyar nép szivében ki- irthatatlan gyökeret vertek, unokák­ról unokákra szálljon e szent név kegyelete: Kossuth Lajos. Ezen eszméknek az igazságát hirdeti e mai napon felszentelt zászló, hirdetve közöttünk az egyenlőséget, testvériséget. Szabad j tér nyúlik szeretett polgártársaim i itt a versenyre mindenkinek kö-] zöttünk, a születés vagy rang elő­nyei és hátrányai teljesen isme- - . retlenek, az egyesek értékét annak j a szeretetnek nagysága határozza meg, melyet kiki hazája, nemzete iránt érez. Ezen szent ügyünknek, eszméknek i tisztaságát hirdeti e zászló, mely mind- j annyiszor, midőn hazánk felszabadi- | I tójának, Kossuth Lajosnak neve jő 1 I ajkainkra, tiszteletünknek, kegyele-; {tünknek és hálánknak jeléül, mélyen J ja földig fog meghajolni, de vala- I hányszor Kossuth Ferencz vezérünk- I nek felhívó szózatát halljuk, feun-ui j I és magasan fog lobogni e zászló, hir-: detve elveink igazságát és tisztaságát.] Tisztelt, diszközgyülés 1 Zemplénmegyei és sátoraljaújhelyi j független érzelmű polgártársaim ! A,i Kossuth Lajos iránti tisztelet és ke­gyelet. gyermek korom óta él szivem­ben s ezt kioltani még az idők vihara sem fogja. Tartsuk meg szivünkben hazánk felszabadítója iránta kégyelo- j tét s amint Kossuth Lajos iránt érez ' tünk, ruházzuk át erre a férfiúra, az j országos függetlenségi, párt vezérére,.] ki vissza jött hazájába, hogy édes- atyja szent hagyománya szerint ke­zébe vegye azon zászlót, melyet ha-, zánk függetlensége.van felirva, ruháén] zuk át tiszteletünket, bizalmunkat az élő Kossuth Ferenczre, a tisztesség] és lovagiasság eszményképére. Tisztelt Közönség! A magyar nem­zetnek van egy nemzeti dala, melyet részint dal, részint ima, fohász alak- ] jábari küldünk a mennyek Urához. ] Ezen nemzeti dalunk, imánk, 'Kölcsey] Ferencz himnusza: „Isten áldd meg j a magyart.“ Valahányszor e dal aj- ] kaimra száll, valahányszor ez imámat a mennyek Urához küldöm, a men­nyei Gondviselésnek ezen áldását csak úgy tudom elképzelni, ha azt] hazánk függetlenségével szorosan ] összekapcsolva látom. Azért, midőn 1 ( beszédemet befejezem, arrra kérem j , itt e helyen a mennyei Gondviselést, j1 hogy ezt a sokat szenvedett édes ma- • gyár hazát, melyet a balsors oly;ú de az önálló vámterület létesíté­sével mindezen kedvezmény meg­szűnnék. Minél többen huzunk valamely, falhoz erősített kötelet, annal könnyebhen szakad az s csak sürgesse Ausztria is a kö­zösség felbontását, annál köny- nyebben fogunk megszabadulni ettől a rossz elvénült házastárs­tól, mely nem is feleség, nem is férj, de valamely hermaphrodita. A politika actuális kérdései közűi a legfontosabb az önálló vám­terület kérdésének megoldása köz- gazdasági téren is óriási hord- erővel birni az önálló vámterü­let. A nemzeti eszméről szólva, helytelennek tartom a vivmány szót, melyben az utóbbi időkben kifejezést nyert; helytelen, mert a magyar nyelvhez absolut jo­gunk van. A kettős állami mo­narchiában csak a magyar állami nyelv, mert osztrák nyelv nincs; tehát a hadsereg vezényletének is magyarnak kellene lennie. Még Műnnich is elismerte követelmé­nyeink jogosultságát, de termé­szetesen nem találja a viszonyo­kat időszerűeknek. Most már meghaladta a 100-at a velünk nyilatkozó kormány­párti kerületek száma, ha ezek­hez hozzávesszük a függetlenségi kerületeket, úgy világos, hogy mi vagyunk többségben. Lehetséges e jó hiszemüleg eltagadni, hogy a függetlenségi párt mily óriási eredményeket ért el. Nem dicsek­vésképen mondom, de ha lehet­séges volt mindezt az én vezeté­sem mellett elérni, mennyit lehet lesz hivatottabb egyéniségek ve­zetése mellett? Ez azt bizonyítja, hogy óriási erő van a független­ségi eszmékben és ha valaki ön­zetlenül hangoztatja az eszméket, akkor ezek, mint a leomló gör­getegek, mindent elsöpörnek út- jokból. ily görgetegek, a mi esz­méink is, ezeket szándékszom előre lökni. Az Isten éltesse önö­ket. Kossuth Ferencz e beszéde leírha­tatlan hatással volt a hallgatókra. Befejeztével szeretetteljes iiiuvepel- tetésben volt ismét része. Majd dr. Láczay Szabó László be­szólt az összetartás, a komoly és czéltudatos pártszervezkedés és párt­törekvések szÜKséges voltáról. Szavai élénk tetszésre és viszhangra találtak. A beszédeket jegyzőkönyvben megörökíteni rendelte a gyűlés, myiy Kossuth éltetésével d. e. I órakor ért véget. Kossuth még nehány idegen kül­döttség tisztelgését fogadta és az egész gyülekezet kíséretében vissza­tért a szögbeverési ünnephez, illetve Dr. Schőnnél levő szállására és on­nan hallgatta az ünnep befejező részleteit. Diszebád a színházban A diszebédre a színház nézőtere ismét ünnepi zománezot kapott. A páholyok ismét zsúfolva voltak Uj- hely és a vidék szép, 'elkes hölgyei­vel. A színpad teljesen eltávolitva, és a banketten résztvevők számára három hossza asztalsor volt felállítva és ahol oldalt csak hely volt, pót- asztalokkal igyekeztek helyet adni a sok jelentkezőnek. A színház azon­ban kénytelen volt mind befogadni, s ig.y sokan a mellette lévő Frisch- féle étterembe s/.orultak, sokan pe­dig képtelenek voltak a részvétel­ről ezúttal sajnálattal lemondani. — A középső asztalfőn ült dr. Láczay László né, a zászlóanya; jobbján Kos­suth Ferencz, balján Pekáry Gyula, az asztalnál végig a koszoruslányok és vőfélyek lelket üdítő sora. A má-

Next

/
Thumbnails
Contents