Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)

1903-09-19 / 74. szám

J{ s^ent lobogó.

Megértük hát ennek a vágyunknak a teljesülését is. Van már zászlónk, amelynek lobogása fogja vezetni küzdelmeinket, lelkesíteni jharci kedvünket.

Kossuth Lajos vármegyéjének székvárosában büszkén lobog Kossuth Lajos eszméinek zászlója. Hatalmas, lelkes tábor állja körül, elszánt küzdelemre készen, fényes diadalban bízva.

Küzdeni fogunk és győzni fogunk. Hiszen mindig győzött a magyar, mikor a háromszíníí zászló alatt harcolt. És ha száz pokol átkozott sötétségét zúdítják is ránk ellenségeink: ennek a három színnek a ragyogása mindig el fogja oszlatni a sötétséget s meggyújtja a szabadság világosságát.

Irtózatos viharok, szörnyű megpróbáltatások sötét felhője tornyosul szegény hazánk elborult egén. Vészben, viharban ez a zászló legyen vezetőnk, bátorítónk, összetartónk. Minden kétségek, minden hányattatások közt ez a zászló mutatja nekünk a helyes utat, amelyen haladni kell minden hazáját szerető igaz magyarnak.

A zászlóra esküszünk, a zászlót követjük, a zászló alatt küzdünk, a zászlóért áldozunk mindent, mert ez a zászló a mi elvünk, a mi hitvallásunk, a mi becsületünk.

Áldott legyen mindenki, [aki ennek a zászlónak a táborába sorakozik, küzdeni magyar hazánk szabadságáért. S átkozott legyen az, aki gyáva félelemből, nyomorűlt haszonlesésből hűtlenné válik ehhez a szent zászlóhoz, amelyre felesküdött.

Zemplén fiai, Rákóczi és Kossuth vármegyéjének lakosai, sorakozzatok szent lobogónk alá, amelyen magyar hazánk megváltóinak képe ragyog! A kurucok ősi lobogóinak, a honvédek diadalmas zászlóinak utóda ez: álljon alá mindenki, akiben magyar szív dobog.

Mert ez a zászló nekünk az üt, igazság és az élet!

Lapunk 12 óidul.