Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)

1903-02-21 / 15. szám

Szombat, febr. 21. 15. szám (5) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP nálnak szépitőszerül, miért nagyon sok pénz ment ki a külfödre. Ma már ez teljesen fölösleges, mert Balassa K. gyógyszertárában Te­mesvár kapható a valódi angol Ugorkátej. Üvegje 2 korona. Köz­tudomású, hogy a Balassa-féle va­lódi angol Ügorkatej az arcbőrt bársony simává fehérré varázsolja és teljesen eltűntet minden ráncot, májfoltot és szeplőt a legrövidebb idő alatt. Ajánlatos még a valódi angol Ugorkaszappan 1 kor. Pou- der 1 kor. 20 till. Kapható minden gyógyszertárban. A közönség köréből*; Válasz Ft. Fesztóry József vécsei gör. sz. kath. lelkész, szentszéki tanácsos ur­nák ^»„Felsőmagyarországi Hírlap“ f. évi 10. számában hozzám intézett nyílt levelére. Bocsásson meg ft. ur, ha az illen­dőség elhanyagolásának látszólagos bűnébe esve, hozzám intézett so­raira csak most válaszolok. A kése­delem egyedüli oka, hogy fent ne­vezett lap, melyben csekélységem­mel foglalkozni méltóztatik, csak most jutott kezeimhez. Kiilümben is az ügy úgy sem sürgős; régi keletű már és oly természetű, hogy inkább a fölöttes egyházi és polgári hatósá­gokhoz tartozik, mint a nagyközön­séghez. De ha már ft. ur erre a térre lépett, követem ide is, bár megvallom, különösnek találom azt, hogy egy, a lelkészkedés terén meg­őszült, komoly ember, nehány egy- ügyü paraszt beszéde után in­dulva, kik tőlem megbízást nem kap­tak, ügyét a javasolt privát érintke­zés vagy illetékes hatóságok mel­lőzésével egyenesen a piacra viszi, holott tudhatná, hogy ennek az ügy­nek elintézése a nagyközönséghez nem tartozik, sőt azt nem is ér­dekli. Én ezen a téren rövid leszek. Ft. ur tájékoztatására ■ határozottan -ki­jelentem, hogy a vécsei iskolaűgy rendezését az illetékes egyházi és polgári hatóságoknál szorgalmazni elhalaszthatlan kötelességemnek tar­tom, mert a vezetése alatt álló is­kola magasztos hivatásának manap sehogy sem felel meg. Az olyan is­kolának, melyben, a tanköteles gyer­mekek 6 óv alatt tisztességesen irni és olvasni sem tanulnak meg, ahol a magyar nyelvből a szokásos kö­szöntésen kívül a gyermek mit sem tanul meg, az olyan iskolának lét­joga nincs. Hogy a vécsei iskolában ez úgy van, azt bizonyítja egyebek közt a volt kir. tanfelügyelőnek-, Nemes Lajos urnák, Zemplénmegye közigazgatási bizottságához intézett jelentése, melyből kifolyólag a taní­tót szigorúan megdorgálták, sőt az állami segélyt is megvonták tőle. Ez az állapot máig sem változott, sőt egyhamar meg sem változnék, ha latin szertartási! híveim érdeké­ben, kik gyermekeik tudatlansága miatt folyton panaszkodnak, az ille­tékes hatóságoknál orvoslást nem keresnék. Ez a körülmény, és semmi egyéb nem indított arra, hogy a gondjaim­ra bízott latin szertartási! gyerme­kek részére külön iskolát állítsunk, ahol ezek oktatását magam akarom ellenőrizni és megmutatni, hogy kellő ellenőrzés mellett minő ered­ményt lehet elérni. Miután a ft. ur gondozása alatt levő iskolában ezt a a célt elérni lehetetlenségnek tar­tom, én sem mondok le arról a re­ményről, hogy Mécsén ezentúl nem minden úgy lesz, mint volt és ép­pen azért, az iskola sem maradhat úgy, amint van. Hogy a vécsei iskola ily rettentő eredménytelenséggel teljesiti hivatá­sát, annak én nem vagyok oka. — Mert bár a vécsei iskola a két szer- tartásu hívek közös iskolája volt, most, 7 év után, hív meg ft. ur en­gem oda először, most 7 óv után nyitja meg előttem annak ajtaját, *) Alak és tartalomért a beküldő felelős. eleddig mindig az ellenkezőt tapasz­taltam. — Ft. ur előzékenységében odáig ment, hogy az iskolaszékbe sem választott be, sőt még az év­záró vizsgákra sem hivott meg soha; mikor e miatt meginterpelláltam, azt a rideg választ kaptam: ez gör. kát. iskola, ehez semmi köze. Pedig ha ebben a közös iskolában — mely­nek fenntartásához a majdnem na­gyobb számú és vagyonosabb latin szertartásu hívek tetemes áldozatok­kal járulnak hozzá — nekem is biz­tosított volna némi jogot és befo­lyást, szívesen támogattam volna nehéz feladatának teljesítésében és talán az a mostani eset sem áll elő, hogy az évi iskolai adón felül régi tartozás címén még 600 korona ter­het zud t az iskolával amúgy is elé­gedetlen szülők nyakába. Ft. szentszéki tanácsos ur! Szép közösség az, hói az egyik félnek csak a kötelezettség, de a jogokból semmi sem jár ki! Hát hiába! Ft. ur mondja, hogy zsellérként fogad­tak be az iskolába. Ilyen a sze­gény, a közösségbe csak kegye­lemből befogadott zsellér sorsa. Ne féljen ft. ur, nem leszünk már soká terhére, igyekezni fogunk saját erőnk­ből megélni és remélem, nem fo­gunk teljesen üres kézzel távozni. Ügyünket a hatóság igazságszolgál­tatására bízva, 25 évi egytittlét után a nekünk megítélt szegénységünk­kel az útból kitérünk és akkor biz­tosíthatom, hogy külön iskolájukkal soha nem fogok törődni és azt ' az oly nagyon óhajtott bókét megza­varni. Szívesen elhiszem, hogy mikor főtisztelendőséged mintegy 29 év előtt a vécsei plébánia javadalmat elfoglalta, a két szertartásu kath hívek között a legszebb egyetértés, kölcsönös vallástisztelet és béke ural­kodott. Megvallom azt is, hogy az- emlitett szép keresztény erényeket, valamint az egyházi ténykedésben való közösséget nekem is ajánlotta, amit én a/legnagyobb.Örömmel fo­gadtam. Kezdetben úgyis volt. Saj­nos azonban, hovatovább meggyő­ződtem, hogy ez a békés együttmű­ködés csak nagy áldozatok árán tart­ható fel, mert ft. ur az ón összes, Yécsén lakó híveim lelki vezetését teljesen magának akarta biztosítani, megfeledkezvén arról, hogy beikta­tásom alkalmával tett esküm engem kötelez arra, erről ón le nem mond­hatok, ezt másra átruháznom nem szabad. Kezdetben köszönettel vettem a felajánlott segédkezést, de midőn azt tapasztaltam, hogy a keresztelés al­kalmával latin szertartásu hiveiin gyermekeinek egy részét illetékte­lenül a saját anyakönyvébe vezeti be, azok anyakönyvi kivonatát ne­kem nem adja ki és a szülők köve­telése dacára mai napig sem adta ki, kénytelen voltam ez ellen Óvást tenni és kérni ft. urat, hogy a jö­vőben a szükség esetét kivéve hí­veimet az összes egyházi ténykedé­sekkel hozzám utasítani szívesked­jék. Ez a jogos kérésem volt a bé­kétlenségnek kezdete. — Ez időtől fogva lettem én idegesnek, béke bontónak és sok másnak elnevezve. Ft. uram! Annak dacára, hogy én az ön, vagy híveinek semmiféle dol­gába sohasem avatkoztam, mégis én bontottam meg a békét, én hintet­tem el a viszály magvát! Mivel? Azzal, hogy kötelességemet magam kívántam teljesíteni és a jogaimba való illetéktelen beavatkozást a mi a híveimmel való érintkezésemet nagyon megnehezítette, nem enged­tem meg? Hogy. abbeli tiltakozá­somban semmi egyéb nem vezetett, mint a kötelességérzet, abból is lát­szik, hogy a némi anyagi haszonnal járó avatások ellen, melyeket-ma is ft. ur végez, soha nem tiltakoztam. Sok, nagyon sok érvet hozhatnék föl annak bizonyítására, hogy ki volt a békebontó, de korára és ál­lására való tekintetből ezeket e he­lyen szellőztetni nem akarom. Hogy ft. ur mennyi jóakarattal és testvéri szeretettel visteltetik irán­tam, nagyon kilátszik abból, hogy oly térre akarja e nyilvános harcot vinni, ahol én, mert a gyónási titok szentsége köt, kíméletlen támadásá­val szemben teljesen védtelenül ál­lok és reám szórt rosszakaratú vád­jainak megcáfolására egy szót sem szólhatok. Engedjen meg, ha ezen az utón már nem követem Ont, mert ezzel oly útra akar engem ft. ur magával hurcolni, melyen csak egyházam legszentebb tanításának, papi legszentebb kötelességemnek elárulásával követhetném. — Ennyi testvéri szeretetek igazában szólva tapintatlanságot, egy 72 éves pap­tól nem tételeztem föl. Nem veszi észre ft. ur, hogy meggondolat'an- ságával mily botrányt okozott, mi­dőn egyházunk ezen, ellenségeink által oly gyakran megrágalmazott intézményét, a gyónást piacra hur­colja, nyilvánosan gunytárgyává te­szi? Ha ellenem ily fontos ügyben panasza van, nem tudja hol kell orvoslást és megtorlást keresnie? Az újság annak a helye? De miután bizonyítékokra lett volna szüksége, amelyek pedig nincsenek, erre a paphoz nem méltó tettre vetemedett, nem gondolva meg, hogy midőn rajtam akar egyet ütni, saját egy- ! házának legszentebb intézményét | sebzi ‘ meg. Különben meg vagyok j győződve, hogy akik 28 éves papi j működésemet ismerik, azok engem oly megvetésre méltó tettre, a i inő- ről ön vádol nem tartanak képes­nek. 1 Vagy talán nem szabad híveimet arra figyelmeztetnem, hogy az Isten és Egyház parancsait megtartsák, hogy vasár- és ünnepnapokon misét és prédikációt az én plébániám templomában hallgaásanak, hogy úgy alkalmam légy h őket megismerni, hitükben kioVtVrii? Dicsérjem talán ebbeli hanyagsága'■ 1 rs elégedjem még azzal, ha égy é’vlVn.csak egy­szer, — a szentségek felvétele vé­gett — j ö n hé.k sa j ét teinp'lom u kb a, külömb.en soha felé ne’ nézzenek, soha hitoktatásban ne részesüljenek ? Mi volna ennek a következménye? Az, hogy hitünknek, még alapigaz­ságait sem fogják ismerni. Es ft. ur­nák ezen eljárásom ellen kifogása van ?' Engem legszentebb kötelessé­gem teljesítéséért békebontónak ne­vez ? Kérem, tételezzen föl bennem is annyi kötelességérzetet, ameny- nyit magának vindikál. Biztosítom, hogy nem az On bosszantására és a vallás kigúnyolására, hanem saját lelkiismeretem megnyugtatására te­szem és fogom tenni ezt minden­kor. Es ha Ön kíván békében meg­halni, ne vonja meg tőlem sem azt az isteni kegyelmet, hogy valaha én is nyugodtan és békében hajt­sam le fejemet azzal a Vigasztaló öntudattal, hogy kötelességeimet, mindenkor híven és lelkiismeretesen teljesítettem, hogy füveimnek lelki- pásztora és nem bérencze voltam. Tőke-Terebes, 1903. febr. 10. Hiszem Kálmán esperes-plebános. KÖZGAZDASÁG. * Kosik György kitüntetése. Ami­lyen egyszerű a név, olyan igény­telen, egyszerű ember a viselője. Kosik György parasztember Bacskó községben, foglalkozásra nézve erdő­kerülő a Malcher Béla bacskói gaz­daságában. Epen azért lehetnek olyanok, akik csudálkozva kérdik, hogy jutott-e név ide? De Petőfi sze­rint minden dolognak van oka-foka. Az ok pedig ez. A közönséges darócz ruha alatt is loboghat nemes szív, a szalmafedelü kunyhókban is lak­nak becsületes lelkek, akik abban a szűk körben, ahol élnek, felada­tukat, kötelességüket évek hosszú [sorozatán, hűn, kifogástalanul töltik ! be, miként a jó öreg Kosik György Bacskón, aki 25 hosszú év alatt szolgálta különféle minőségben a Malcher úri családot, újabban szin­tén már régóta, mint erdőkerülő, Malcher Bélát, de mindig kifogásta­lanul, a család teljes megelégedé­sére. S ha egy úri ember ordót kap hosszú, becsületes, közhasznú mun­kájáért; bizony ép oly joggal érde­mel elismerést az a cseléd, a ki ugyanígy dolgozott, ha alacsonyabb sorsban is, ha mindjárt csak egy családért is, mert a hű cseléd a család boldogsága, sok hű cseléd számos család, végeredményében az Ország szerencséjét mozdít ná elé. — Helyes, hogy ezt a földművelésügyi minisztérium meglátta s buzdításul a többieknek is, a megelégedésre működő cselédeknek elismerő ' okle­velet és jutalmat osztogat, miként tette ezt Kosik Györgygyel szem­ben, akinek érdemeit fent is meg­tudták, s ezért elismerő oklevéllel és 100 koronával tüntették ki. . , Ennek az átadása történt meg f. hó 15-én Bacskó községben, a dél­előtti órákban. A nap nemcsak Ko­sik Györgynek, de az egész Bacskó- nak ünnepe volt. Az iskola tágas terme már meg volt telve érdek­lődő közönséggel, midőn megjelent a járás főtisztviselője Nemes Sán­dor, s vele dr. Molnár Béla földmi- velési biztos, báró Werseebe, Mal­cher Béla, Malcher László bacskói birtokosok, Bencsik Béla szolgabiró, Ihnatkó Emil, Péter Mihály gálszé- csi lelkészek, Pekáry Géza jegyző. Nemes Sándor főszolgabíró ecse­telvén a föídmivelési minisztérium fentebb érintett intézkedését, öröm­mel jelentette, hogy e kitüntetésre Bacskó községben is akadt egy ér­demes személy, Kosik György sze­mélyében. — Midőn az öregnek a szép kitüntetéshez erőt, boldogsá­got kívánt, buzdította a község la­kosságát, hogy mentői számosabban legyenek olyanok, akik ily jutalom­ban részesüljenek, egyszersmind megragadta az alkalmat, hogy a •cselédpénztár intézményét megös- mert esse a néppel . j elentve azt is., hogy' Malcher Béla a mai nap örö­mére 2 hű cselédje u. m. Pálffi és Novák helyett a tagsági dij megfize­tését magára vállalta. Végül inielőttt a jutalmat az öreg­nek átadta volna, felkérte Ihnatkó Emil gálszécsi g. kath. lelkészt, hogy szavait a magyarul nem értő kö­zönségnek tótul tolmácsolja. Ihnatkó pedig nem csak a főszol­gabíró szavainak volt hű tolmá- csolója, hanem egy népies, kitűnő vervvel előadott beszédben kiter- jeszkedett a cseléd és gazda közötti viszonyra, a viszony helyes feltéte­leit megrajzolta, számos bibliai idé­zettel bizonyítva, hogy csak akkor lesz rendén minden, ha cseléd és gazda, űr és szolga egymásért fog­nak élni: Kosik Györgyhöz for­dulva pedig azt mondá, hogy en­nél a kitüntetésnél is nagyobb az, amelyet ő most lelkében érezhet a becsületes munka tudatában. Végül buzdította a népet a haza szerete- tére, s a hazai földön való maradás­ra, s megismertette egyúttal a közönséggel a cselédpéhztár intéz­ményét. Szavai maradandó hatással voltak a közönségre. Ezek , megtör­ténte után vette át a meghatott öreg a megérdemlőit jutalmat. Délben ebéd volt Malcher Béla úri házánál, melyen részt- vett az ünnepélyen megjelent intelligencia Felköszőntőkben sem volt hiány: melyekből kijutott a humánus lelkű családnak, Nemes Sándor főszolga­bírónak és dr. Molnár Béla földmi- velési miniszteri biztosnak. TÖRVÉNYSZÉK Esküdtszéki tárgyalások. Február 18-án Stellmach Juon és Kosztár Bátyi János bűnügye volt tárgyalásra kitűzve. A vádlottak bűne ismételt gyújtogatás, melyet Nagymihályban m. é. szeptember 27-én és október 4-én követtek el. Elnök : Fotnszek Béla, bírák : Chanát és Ferenczy dr., közvádló : Sárospa­tak\y József, védők: dr. Róth József

Next

/
Thumbnails
Contents