Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-02-21 / 15. szám
Szombat, febr. 21. 15. szám (5) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP nálnak szépitőszerül, miért nagyon sok pénz ment ki a külfödre. Ma már ez teljesen fölösleges, mert Balassa K. gyógyszertárában Temesvár kapható a valódi angol Ugorkátej. Üvegje 2 korona. Köztudomású, hogy a Balassa-féle valódi angol Ügorkatej az arcbőrt bársony simává fehérré varázsolja és teljesen eltűntet minden ráncot, májfoltot és szeplőt a legrövidebb idő alatt. Ajánlatos még a valódi angol Ugorkaszappan 1 kor. Pou- der 1 kor. 20 till. Kapható minden gyógyszertárban. A közönség köréből*; Válasz Ft. Fesztóry József vécsei gör. sz. kath. lelkész, szentszéki tanácsos urnák ^»„Felsőmagyarországi Hírlap“ f. évi 10. számában hozzám intézett nyílt levelére. Bocsásson meg ft. ur, ha az illendőség elhanyagolásának látszólagos bűnébe esve, hozzám intézett soraira csak most válaszolok. A késedelem egyedüli oka, hogy fent nevezett lap, melyben csekélységemmel foglalkozni méltóztatik, csak most jutott kezeimhez. Kiilümben is az ügy úgy sem sürgős; régi keletű már és oly természetű, hogy inkább a fölöttes egyházi és polgári hatóságokhoz tartozik, mint a nagyközönséghez. De ha már ft. ur erre a térre lépett, követem ide is, bár megvallom, különösnek találom azt, hogy egy, a lelkészkedés terén megőszült, komoly ember, nehány egy- ügyü paraszt beszéde után indulva, kik tőlem megbízást nem kaptak, ügyét a javasolt privát érintkezés vagy illetékes hatóságok mellőzésével egyenesen a piacra viszi, holott tudhatná, hogy ennek az ügynek elintézése a nagyközönséghez nem tartozik, sőt azt nem is érdekli. Én ezen a téren rövid leszek. Ft. ur tájékoztatására ■ határozottan -kijelentem, hogy a vécsei iskolaűgy rendezését az illetékes egyházi és polgári hatóságoknál szorgalmazni elhalaszthatlan kötelességemnek tartom, mert a vezetése alatt álló iskola magasztos hivatásának manap sehogy sem felel meg. Az olyan iskolának, melyben, a tanköteles gyermekek 6 óv alatt tisztességesen irni és olvasni sem tanulnak meg, ahol a magyar nyelvből a szokásos köszöntésen kívül a gyermek mit sem tanul meg, az olyan iskolának létjoga nincs. Hogy a vécsei iskolában ez úgy van, azt bizonyítja egyebek közt a volt kir. tanfelügyelőnek-, Nemes Lajos urnák, Zemplénmegye közigazgatási bizottságához intézett jelentése, melyből kifolyólag a tanítót szigorúan megdorgálták, sőt az állami segélyt is megvonták tőle. Ez az állapot máig sem változott, sőt egyhamar meg sem változnék, ha latin szertartási! híveim érdekében, kik gyermekeik tudatlansága miatt folyton panaszkodnak, az illetékes hatóságoknál orvoslást nem keresnék. Ez a körülmény, és semmi egyéb nem indított arra, hogy a gondjaimra bízott latin szertartási! gyermekek részére külön iskolát állítsunk, ahol ezek oktatását magam akarom ellenőrizni és megmutatni, hogy kellő ellenőrzés mellett minő eredményt lehet elérni. Miután a ft. ur gondozása alatt levő iskolában ezt a a célt elérni lehetetlenségnek tartom, én sem mondok le arról a reményről, hogy Mécsén ezentúl nem minden úgy lesz, mint volt és éppen azért, az iskola sem maradhat úgy, amint van. Hogy a vécsei iskola ily rettentő eredménytelenséggel teljesiti hivatását, annak én nem vagyok oka. — Mert bár a vécsei iskola a két szer- tartásu hívek közös iskolája volt, most, 7 év után, hív meg ft. ur engem oda először, most 7 óv után nyitja meg előttem annak ajtaját, *) Alak és tartalomért a beküldő felelős. eleddig mindig az ellenkezőt tapasztaltam. — Ft. ur előzékenységében odáig ment, hogy az iskolaszékbe sem választott be, sőt még az évzáró vizsgákra sem hivott meg soha; mikor e miatt meginterpelláltam, azt a rideg választ kaptam: ez gör. kát. iskola, ehez semmi köze. Pedig ha ebben a közös iskolában — melynek fenntartásához a majdnem nagyobb számú és vagyonosabb latin szertartásu hívek tetemes áldozatokkal járulnak hozzá — nekem is biztosított volna némi jogot és befolyást, szívesen támogattam volna nehéz feladatának teljesítésében és talán az a mostani eset sem áll elő, hogy az évi iskolai adón felül régi tartozás címén még 600 korona terhet zud t az iskolával amúgy is elégedetlen szülők nyakába. Ft. szentszéki tanácsos ur! Szép közösség az, hói az egyik félnek csak a kötelezettség, de a jogokból semmi sem jár ki! Hát hiába! Ft. ur mondja, hogy zsellérként fogadtak be az iskolába. Ilyen a szegény, a közösségbe csak kegyelemből befogadott zsellér sorsa. Ne féljen ft. ur, nem leszünk már soká terhére, igyekezni fogunk saját erőnkből megélni és remélem, nem fogunk teljesen üres kézzel távozni. Ügyünket a hatóság igazságszolgáltatására bízva, 25 évi egytittlét után a nekünk megítélt szegénységünkkel az útból kitérünk és akkor biztosíthatom, hogy külön iskolájukkal soha nem fogok törődni és azt ' az oly nagyon óhajtott bókét megzavarni. Szívesen elhiszem, hogy mikor főtisztelendőséged mintegy 29 év előtt a vécsei plébánia javadalmat elfoglalta, a két szertartásu kath hívek között a legszebb egyetértés, kölcsönös vallástisztelet és béke uralkodott. Megvallom azt is, hogy az- emlitett szép keresztény erényeket, valamint az egyházi ténykedésben való közösséget nekem is ajánlotta, amit én a/legnagyobb.Örömmel fogadtam. Kezdetben úgyis volt. Sajnos azonban, hovatovább meggyőződtem, hogy ez a békés együttműködés csak nagy áldozatok árán tartható fel, mert ft. ur az ón összes, Yécsén lakó híveim lelki vezetését teljesen magának akarta biztosítani, megfeledkezvén arról, hogy beiktatásom alkalmával tett esküm engem kötelez arra, erről ón le nem mondhatok, ezt másra átruháznom nem szabad. Kezdetben köszönettel vettem a felajánlott segédkezést, de midőn azt tapasztaltam, hogy a keresztelés alkalmával latin szertartásu hiveiin gyermekeinek egy részét illetéktelenül a saját anyakönyvébe vezeti be, azok anyakönyvi kivonatát nekem nem adja ki és a szülők követelése dacára mai napig sem adta ki, kénytelen voltam ez ellen Óvást tenni és kérni ft. urat, hogy a jövőben a szükség esetét kivéve híveimet az összes egyházi ténykedésekkel hozzám utasítani szíveskedjék. Ez a jogos kérésem volt a békétlenségnek kezdete. — Ez időtől fogva lettem én idegesnek, béke bontónak és sok másnak elnevezve. Ft. uram! Annak dacára, hogy én az ön, vagy híveinek semmiféle dolgába sohasem avatkoztam, mégis én bontottam meg a békét, én hintettem el a viszály magvát! Mivel? Azzal, hogy kötelességemet magam kívántam teljesíteni és a jogaimba való illetéktelen beavatkozást a mi a híveimmel való érintkezésemet nagyon megnehezítette, nem engedtem meg? Hogy. abbeli tiltakozásomban semmi egyéb nem vezetett, mint a kötelességérzet, abból is látszik, hogy a némi anyagi haszonnal járó avatások ellen, melyeket-ma is ft. ur végez, soha nem tiltakoztam. Sok, nagyon sok érvet hozhatnék föl annak bizonyítására, hogy ki volt a békebontó, de korára és állására való tekintetből ezeket e helyen szellőztetni nem akarom. Hogy ft. ur mennyi jóakarattal és testvéri szeretettel visteltetik irántam, nagyon kilátszik abból, hogy oly térre akarja e nyilvános harcot vinni, ahol én, mert a gyónási titok szentsége köt, kíméletlen támadásával szemben teljesen védtelenül állok és reám szórt rosszakaratú vádjainak megcáfolására egy szót sem szólhatok. Engedjen meg, ha ezen az utón már nem követem Ont, mert ezzel oly útra akar engem ft. ur magával hurcolni, melyen csak egyházam legszentebb tanításának, papi legszentebb kötelességemnek elárulásával követhetném. — Ennyi testvéri szeretetek igazában szólva tapintatlanságot, egy 72 éves paptól nem tételeztem föl. Nem veszi észre ft. ur, hogy meggondolat'an- ságával mily botrányt okozott, midőn egyházunk ezen, ellenségeink által oly gyakran megrágalmazott intézményét, a gyónást piacra hurcolja, nyilvánosan gunytárgyává teszi? Ha ellenem ily fontos ügyben panasza van, nem tudja hol kell orvoslást és megtorlást keresnie? Az újság annak a helye? De miután bizonyítékokra lett volna szüksége, amelyek pedig nincsenek, erre a paphoz nem méltó tettre vetemedett, nem gondolva meg, hogy midőn rajtam akar egyet ütni, saját egy- ! házának legszentebb intézményét | sebzi ‘ meg. Különben meg vagyok j győződve, hogy akik 28 éves papi j működésemet ismerik, azok engem oly megvetésre méltó tettre, a i inő- ről ön vádol nem tartanak képesnek. 1 Vagy talán nem szabad híveimet arra figyelmeztetnem, hogy az Isten és Egyház parancsait megtartsák, hogy vasár- és ünnepnapokon misét és prédikációt az én plébániám templomában hallgaásanak, hogy úgy alkalmam légy h őket megismerni, hitükben kioVtVrii? Dicsérjem talán ebbeli hanyagsága'■ 1 rs elégedjem még azzal, ha égy é’vlVn.csak egyszer, — a szentségek felvétele végett — j ö n hé.k sa j ét teinp'lom u kb a, külömb.en soha felé ne’ nézzenek, soha hitoktatásban ne részesüljenek ? Mi volna ennek a következménye? Az, hogy hitünknek, még alapigazságait sem fogják ismerni. Es ft. urnák ezen eljárásom ellen kifogása van ?' Engem legszentebb kötelességem teljesítéséért békebontónak nevez ? Kérem, tételezzen föl bennem is annyi kötelességérzetet, ameny- nyit magának vindikál. Biztosítom, hogy nem az On bosszantására és a vallás kigúnyolására, hanem saját lelkiismeretem megnyugtatására teszem és fogom tenni ezt mindenkor. Es ha Ön kíván békében meghalni, ne vonja meg tőlem sem azt az isteni kegyelmet, hogy valaha én is nyugodtan és békében hajtsam le fejemet azzal a Vigasztaló öntudattal, hogy kötelességeimet, mindenkor híven és lelkiismeretesen teljesítettem, hogy füveimnek lelki- pásztora és nem bérencze voltam. Tőke-Terebes, 1903. febr. 10. Hiszem Kálmán esperes-plebános. KÖZGAZDASÁG. * Kosik György kitüntetése. Amilyen egyszerű a név, olyan igénytelen, egyszerű ember a viselője. Kosik György parasztember Bacskó községben, foglalkozásra nézve erdőkerülő a Malcher Béla bacskói gazdaságában. Epen azért lehetnek olyanok, akik csudálkozva kérdik, hogy jutott-e név ide? De Petőfi szerint minden dolognak van oka-foka. Az ok pedig ez. A közönséges darócz ruha alatt is loboghat nemes szív, a szalmafedelü kunyhókban is laknak becsületes lelkek, akik abban a szűk körben, ahol élnek, feladatukat, kötelességüket évek hosszú [sorozatán, hűn, kifogástalanul töltik ! be, miként a jó öreg Kosik György Bacskón, aki 25 hosszú év alatt szolgálta különféle minőségben a Malcher úri családot, újabban szintén már régóta, mint erdőkerülő, Malcher Bélát, de mindig kifogástalanul, a család teljes megelégedésére. S ha egy úri ember ordót kap hosszú, becsületes, közhasznú munkájáért; bizony ép oly joggal érdemel elismerést az a cseléd, a ki ugyanígy dolgozott, ha alacsonyabb sorsban is, ha mindjárt csak egy családért is, mert a hű cseléd a család boldogsága, sok hű cseléd számos család, végeredményében az Ország szerencséjét mozdít ná elé. — Helyes, hogy ezt a földművelésügyi minisztérium meglátta s buzdításul a többieknek is, a megelégedésre működő cselédeknek elismerő ' oklevelet és jutalmat osztogat, miként tette ezt Kosik Györgygyel szemben, akinek érdemeit fent is megtudták, s ezért elismerő oklevéllel és 100 koronával tüntették ki. . , Ennek az átadása történt meg f. hó 15-én Bacskó községben, a délelőtti órákban. A nap nemcsak Kosik Györgynek, de az egész Bacskó- nak ünnepe volt. Az iskola tágas terme már meg volt telve érdeklődő közönséggel, midőn megjelent a járás főtisztviselője Nemes Sándor, s vele dr. Molnár Béla földmi- velési biztos, báró Werseebe, Malcher Béla, Malcher László bacskói birtokosok, Bencsik Béla szolgabiró, Ihnatkó Emil, Péter Mihály gálszé- csi lelkészek, Pekáry Géza jegyző. Nemes Sándor főszolgabíró ecsetelvén a föídmivelési minisztérium fentebb érintett intézkedését, örömmel jelentette, hogy e kitüntetésre Bacskó községben is akadt egy érdemes személy, Kosik György személyében. — Midőn az öregnek a szép kitüntetéshez erőt, boldogságot kívánt, buzdította a község lakosságát, hogy mentői számosabban legyenek olyanok, akik ily jutalomban részesüljenek, egyszersmind megragadta az alkalmat, hogy a •cselédpénztár intézményét megös- mert esse a néppel . j elentve azt is., hogy' Malcher Béla a mai nap örömére 2 hű cselédje u. m. Pálffi és Novák helyett a tagsági dij megfizetését magára vállalta. Végül inielőttt a jutalmat az öregnek átadta volna, felkérte Ihnatkó Emil gálszécsi g. kath. lelkészt, hogy szavait a magyarul nem értő közönségnek tótul tolmácsolja. Ihnatkó pedig nem csak a főszolgabíró szavainak volt hű tolmá- csolója, hanem egy népies, kitűnő vervvel előadott beszédben kiter- jeszkedett a cseléd és gazda közötti viszonyra, a viszony helyes feltételeit megrajzolta, számos bibliai idézettel bizonyítva, hogy csak akkor lesz rendén minden, ha cseléd és gazda, űr és szolga egymásért fognak élni: Kosik Györgyhöz fordulva pedig azt mondá, hogy ennél a kitüntetésnél is nagyobb az, amelyet ő most lelkében érezhet a becsületes munka tudatában. Végül buzdította a népet a haza szerete- tére, s a hazai földön való maradásra, s megismertette egyúttal a közönséggel a cselédpéhztár intézményét. Szavai maradandó hatással voltak a közönségre. Ezek , megtörténte után vette át a meghatott öreg a megérdemlőit jutalmat. Délben ebéd volt Malcher Béla úri házánál, melyen részt- vett az ünnepélyen megjelent intelligencia Felköszőntőkben sem volt hiány: melyekből kijutott a humánus lelkű családnak, Nemes Sándor főszolgabírónak és dr. Molnár Béla földmi- velési miniszteri biztosnak. TÖRVÉNYSZÉK Esküdtszéki tárgyalások. Február 18-án Stellmach Juon és Kosztár Bátyi János bűnügye volt tárgyalásra kitűzve. A vádlottak bűne ismételt gyújtogatás, melyet Nagymihályban m. é. szeptember 27-én és október 4-én követtek el. Elnök : Fotnszek Béla, bírák : Chanát és Ferenczy dr., közvádló : Sárospatak\y József, védők: dr. Róth József
