Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-02-07 / 11. szám
11. szám (3.) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat, febr. 7. nem akartam unalmas, sablonos lenni. Annyira megszokottak Zemp- lénvármegyében már az ilyen cimü állapotok, hogy a/, már nem is újság. amelyik cikk ilyennel foglalkozik. Tehát, láp van Zemplénben. Tetszik tudni mi az a láp? Olyan mocsár féle az, ami viz is, nem is, sár is nem is. valami keveréke a a kettőnek, amiben elmerül a kerék. az ember, sőt a közigazgatás is. Sajátságos láp ez a zempléni. Még csak nem is a mienk, mert akkor tán híresek lennénk tőle, mint például hires volt az ecsodi láp, de már lecsapolták. A mi lápunk Nagy Mihály mel|ett. a Lajiorcz ungi partján i'oss/an terül el Sztrajnyáu, Iz- bugya. Sztára. Krivoutyáu és Oresz- ka községek fejé húzódva ö kilométer terjedelemben. Es magában foglalja. a Nagymihálytói e faluk felé húzódó úttestet is, szóvál az ut is láp. így most e négy falu el van zárva, a világtól. Ember, szekér nem kerülhet belé, a vándormadár útközben megpihen az elhagyott falu tornyán, s aztán tovarepül. Orvost, szolgabirót emberemlékezet óta nem láttak e falukban és a posta is csak akkor jön meg, ha átfagy a La- borcz és a láp. vagy ha kánikulában kiszárad a Laborcz és a láp. Szekéren akkor se lehet közlekedni az utón Nagymihály felé, mert az úttesten levő hidak, átereszek beszakadtak, lyukasok s csak a Laborcz kiapadt medrén át szabad az ut a civilizált világ felé. Jártak a falu népei már jegyzőnél, uraságnál, grófnál, szolgabiió- nál, főispánnál, képviselőnél, Írtak már ugyancsak ennyiféle alázatos kérvényeket, de nem mozdult meg v közigazgatásban az őket képviselő ken kék egyike sem. Pedig ők is csak úgy fizetnek adót, mint a pro- tegált községek lakosai, s ők még sem élvezik az állam áldásos tevékenységét legkevésbbé sem. De azt tudják keservesen, hogy a dolgos fiút katonának, a tehenet pedig adóba elszokták esztendőnkint vinni. Miért nem jár oda ki a szolga- biró? Ugy-e, mert rossz az ut. Czi- gánd, Karád felé is rossz volt, s lám, hogy megcsinálták az útját. Az az egyedüli hibájok e szerencsétlen a világtól elzárt községeknek, hogy Ung és Zemplén határán feküsznek. Ung elküldi a deputá- ciót, mert ő az utat nem használja, Zemplén azt mondja, nem az övé az ut, s igy tart ez évek óta. Az adóvégrehajtó azért ki-ki megy Sztárára is, Oreszkára is, s a tehenet is elviszi útadóba. Hadik Barkóczy Endre képviselő ur, Hadik Béla főispán ur, méltósá- gos urak, alispán ur, szolgabiró urak tessenek elnézni hozzánk is Krivostyánba, Sztárára, s tudom megesik a szivük rajtunk. Egy nagymihályi járási. HÍREK. Egy frakk naplója. Születésem percétől sok szép, de sok irtózatos napot, illetve éjt is éltem át. Mikor a váczi utcai szabó cégtől kikerültem, új gazdám szeretettel fogadott, műórtő szemekkel nézett végig, majd magára vett s a tükör előtt megállva önelégülten mosolygott. 1 ég az nap este — ah azt az éjszakát sohasem fogom el felejteni — kocsiba ültünk, már mint én és a gazdám s olmentünk a redouteba, hol az „Előre“ regatta egylet tartotta bálját. Csillároktól ragyogó terem, fehér és rózsaszínű tülifelhőkben imbolygó angyalok, egyenruhák és frakkok tömkelegé, jóformán elkábitott; arra ébredtem, hogy egy fehér selyem ruhába öltözött gyönyörű leány keztyübe bujtatott kacsója pihen karomon. Gazdám s a parányi kezecske bájos tulajdonosnője igen érdekes párbeszédet folytatták, a nagy zajban csak egy pár szót tudtam ellesni .•. . . . . Nem hinném, hogy igazán szeret, nem féltékenységből, nem bizalmatlanságból, csupán azért, mert nem tudnám elviselni azt az óriási boldogságot, annak tudatát, hogy igazán szeret. Téved édes Pista, szeretem, nagyon szeretem s nem leszek másé soha, de soha . . . Most a terem egyik pálmákkal díszített s meglehetősen elkülönített sarkába értünk s gazdám a szép szőke leány szemébe nézve igy szól : Hát szeretsz igazán, őszintén? — Igen, — tovább nem beszélhetett, mert egy édes hosszú csókkal zárta be csacsogó száját gazdám s én éreztem, miként simul mellemhez a szőke angyal ... Ab az a pillanat feledteti velem a jövő keserveit. II. Már világos reggel volt, mikor hazakerültünk. Mindketten gyűrötten, katzenjammeresen, de vidáman s boldogsággal szívünkben Háromnegyed 1-őt ütött a Bazilika régi órája, mikor felébredtünk, gazdám az ágyon, én az ágy alatt! Csokrot kell küldeni Grétinek, szólt ő! De miből? Átkutatta zsebeimet, de két pezsgős dugón, egy I cotillion jelvényen és Gréti sulyem- j kendőjén kivűl nem talált semmit! Buskoim r gondolatokba mélyedt, de csakhamar felvillant a szeme! Szépen összehajtogatott, majd kiha j jóit az ablakon s a sarkon csoportosan álló piros sapkás emberek közűi felhívott egyet. En mit sem [sejtve vártam a történendőket; hajh nem tudtam, hogy az a piros sapkás ember a mi hóhérunk ! Kopognak. Szabad. Alázatos szolgája, nagyságos ur ! Jó napot, nézze hm, hm . . . Vi- I gye el ezt a frakkot a zálogházba s azután jöjjön vissza . . . Megtörtént . . . v _ III, Szomorú idők. Oly rövid volt az ifjúságom, s a mi követte: a fájdalmak láncolata. A zálogházban durva kezek jobbról, balról megforgattak, érthetetlen szavakat mormogtak, s aztán egy zsákba várták s én nemsokára egy tágas szobában találtam magam, kiállhatatlan naftalin szag s pokoli sötétség között. Egyszerre halk sóhaj üti meg füleimet. — Ki az ? kérdém. Mondd el inkább, ki vagy te, uj áldozat, kit az emberek önzése s | pénzvágya e kietlen helyre juttatott, hol már én hónapok óta tespe- dek s várom a megváltást (értsd:[ kiváltást!) Fogaim vacogtak, s kínteljes várakozással telt az idő. A hang folytatta : „En is voltam ifjú és bobó, nem volt nálam boldogabb frakk, ha szépen kivasalva büszkén simultam gazdám aranyos termetéhez“ . . . Ah . . . Hát ez a jövő vár rám is? Tes- pedni itt, sötétben, elhagyottan nekem, ki az aristokratiát képviselem az összes ruhák közt . . . Borítsunk fátyolt a múltra, a 3 havi keserves rabságra, mely idő alatt a szabadulás volt egyedüli vágyam. Végre csikorgott börtönöm zárában a kulcs, egy mord férfiú világított reám. Remegtem, hátha nem értem jött . . . 37,534! Ez az! szólt s megragadott . . . IV. Csakhamar otthon voltam, gazdám szeretettel végig tapogatott, majd kivasaltatott s másnap korán reggel magára vett. Nem tudtam mire vélni, hogy ily szokatlan időben tette, de nem volt sok időm a töprengésre, mert csakhamar kocsiban ültünk s egy ház előtt álltunk meg, hol már több más kocsi álK. Gazdám felsietett a lépcsőn, benyitott egy I. emeleti lakásba s az volt első kérdése : Hol van a menyasszonyom ? Ez a kérdés teljesen megvilágította a helyzetet, megértettem a szokatlan időt, mindent, mindent. De gazdámat nem bocsájtották menyasszonyához, mert ép öltöztették, pedig jó magam is kiváncsi voltam kilótére. Gazdám izgatottan járt fel és alá. inig végre megjelent a »«íenyasz- szony. S mit gondolnak, ki volt? A szőke szép lány, kit éltem első napján ismertem meg. Nem untatom önöket a násznép, a pompa, a szertartások leírásával, hisz ez egy szerény önéletrajz . . . Lakodalom után az ifjú pár elutazott. én otthon maradtam. S mostani életem bizony nem nagyon irigylésre méltó. Fiatal vagyok még, élni, élni, szeretnék s egy ujdonat uj garderobe vagyok eltemetve, nem gondol velem senki, legkevesebbet a gazdám, kinek pedig hű bajtársa voltam jó és rossz időkben egyaránt. Sic. — A függetlenségi kör helyisége már holnaptól fogva teljes egészében fog rendelkezésre ái- lani. Az eddig bolthelyiségül szolgált utcai terem ugyanis már a kör használatába adatott, és csinos, célszerű berendezésével a körhelyiséget igen kellemes szórakozási helylyé bővíti Holnaptól lógva tehát a délutáni feketekávét is ezen utczai helyiségében fogják élvezhetni a kör tagjai A billiárd kedvelők részére egészen modern tekeasztal van benne elhelyezve. — Eljegyzés. Deák Andor m. kir. szol. és borászati felügyelő eljegyezte Bállá Antal kerületi állatorvos leányát, Mariskát Nyírbátorban. — Az árvakassza botrányos ügyében még mindig nincs semmi világosság. Azt mondják — s immár csaknem bizonyos — hogy az árváktól jogtalanul elvont évi 10—15 ezer korona kamatjövedelemből régi hiányokat fedeztek, s hogy [ ez a manipuláció már mintegy 20 év ótá tart. Hát ennek a ki- ! derítése a legfontosabb. Erről kell a legsürgősebb vizsgálatot tartani, megállallapitani, hogy így volt-é, s ha igy volt ki intézte igy ? Mert akik ezt igy rendelték, akik ebben intézkedtek vagy ezt a bűnös manipulációt tudva szó nélkül tűrték, azok a főbűnösök, s azokat kell büntetni! Sokkal nagyobb bűn, sokkal csúnyább dolog ez, mint egy egyszerű sikkasztás. Mert itt már évek óta tartó bűn palástolásról, szándékosan folytatott bűnös üzel mekről van szó, ha ez igaz! Ennek a bűnnek a tetteseit kell gyorsan s kíméletlenül kinyomozni, mert ennek a bűnnek a nagysága és gonoszsága mellett jelenétktelenné törpűl 120,000 koronás hiány botránya! Világosságot kérünk! | Juhász Sándor f.] Szomorú ha láleset hire borította gyászba folyó hó 2-án a helybeli főgimnázium VIII. osztályú tanulóit. Egy páratlan szorgalmú, nagytehetsógü osztálytársuk, Juhász Sándor hunyta le örök álomra szemeit e napon. Tizennyolcz tavasz virulásá! látta még csak, s e tizennyolcz év minden napján uj és uj örömet szerzett szerető szüleinek. Elemi és középiskolai tanulmányait kezdettől Sátoraljaújhelyben végezte. Osztályában mindig legpéldásabb magaviseletü »első jeles« tanuló volt, s igy nem csoda, ha tanárai folyton szeretettel viseltettek iránta, osztálytársai pedig mindvégig dédelgetett büszkeségüknek tartották. — Most egy éve, mint VII. osztálvu tanulót támadta meg a sorvasztó kór, melytől csak egy hosszú évi kinos szenvedés után váltotta meg a halál. Temetése e hó 4-én ment végbe .édes atyjának, Juhász József gör. tatli. lelkésznek házánál, Hardicsán. Temetésésére Ujhelyből 17 Vili. o. tanuló, — az elhunyt volt pályatársai — mentek ki a főgimnáziumi ifjúság képviseletében. — A temetési szertartást Szaxutt Izidor tőke- terebesi esperes-lelkész, "azonkívül Fesztory, Manajló és Karczub g kath. lelkészek végezték. — Péchy Dezső mondott az ifjúság nevében búcsúzó gyászbeszódet és a diákság szertartás alatt két gyászdalt énekeit. A mindenfelől megnyilvánuló részvét, a koporsót boritó számtalan koszorú bizonyítja, hogy mennyi szivet borított gyászba a kedves fiú korai elhunyta! »Legyen nyugalma boldog és emléke örök !« Megszomorodott szivü szüleinek pedig szolgáljon vigaszul az elhunyt kedves, ártatlan élete, mely a jobb hazában még boldogabb folytatásu lesz. VIII. — Dr. Láczay Lászlónak a „Magyarországában megjelent igen érdekes cikkét kezdjük közölni a mai számban. Olvassa el figyelemmel minden szőlőbirtokos. Megtudhatja ebből a nagy munkával megirt kitűnő tanulmányból, hogy milyen gonoszul tették tönkre szándékosan a magyar kormányok a Hegyalját. S aztán pártolják tovább is ezt a jó kormányt, a mi elpusztitónkat! — Halálozás. Gazdagít Gyula folyó hó 5 én életének 52-ik évében hosz- szas szenvedés után Ladmóczon elhunyt. — Alapítvány. Sulyovszky István a nagymihályi vereskereszt egyesületi kórházban egy 4000 koronás ágv- alapitványt létesített és ez által évi 100 betegápolási napot biztosított a kórháznak, — Uj jeoyzö. A sztropkói körben megüresedett jegyzői állásra egyhangúlag Reutter Rezső nagymihályi segédjegyzőt választották meg. — Az öngyilkos csendőr. Rosenberg Mór tegnap délelőtt meghalt a közkórházban, ahonnan a halottat az izr. temető halottas-kamrájába szállították. A hullát ma délelőtt boncolta a vegyes vizsgálóbizottság, temetése ma este lesz. A szenzációs ügyben a vizsgálat még folyik. — Betörések. Folyó hó 4-én éjjel Ligeti Ignácziiak a „Tompa“ hegyen lévő borházában jártak betörők, kik a csukott ajtóról leverték a lakatot és hehatoltak a szobába. Innen az összes tányérokat és evőeszközöket vitték el. Azután feltörték a szomszédos vincellér-lakás ajtaját. Ami elhordani való tárgyat találtak, mind magukhoz vették. Ugyancsak a „Tompa“ szőlőhegyen Marossy János helybeli mozdonyvezető borházát törték fel ismeretlen betörő tolvajok. Innen is ruhanemüeket, edényeket és egyéb elhordható ingóságot vittek magukkal. A rendőrség erélyesen nyomoz a tettesek után. Folyó hó 3-án este betörők jártak a helybeli görögkatholikus templom udvarán. Mialatt a harangozó este 7 órakor a toronyban járt, az ismeretién betörő kihúzta a toronyba vezető ajtó kulcsát, amelynek segélyével akart később a templom belsejébe jutni, A kísérlet azonban nem sikerült, mert a toronyból nem nyílik ajtó a templomba s igy a betörő, ki mindenáron be akart jutni egy másik módot keresett. Valami feszitő vassal a templom ajtaját feszegette, de nem birta megnyitni,
