Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-02-07 / 11. szám
11. szám (2.) FELSŐMAGYARORSZÁGI HÍRLAP Szombat, febr, 7. és ezek a képviselők újra lejönnek hozzátok, hogy szavazzatok rájuk: köszönjétek meg nekik, hogy újra megnyomorítottak ilyen szörnyű terhekkel. Es azután szavazzatok rájuk újra: bizonyos, hogy hálábul azután újra rátok sóznak megint egy csomó millió újabb terhet ! Lássátok, ez az eredménye annak a sok kormánypárti szavazatnak! Ilyen keserű a leve annak a kis pálinkának, amiért a magyar ember eladja a lelkét a választáson! Fognak é tanulni belőle a kormánypárti szavazók? Az olasz borvám kérdése. Irta: Dr, Láczay László. Sárospatak fobr, 3. I. Az uj kiegyezés 60 koronára szabta az általános vámtarifában a borok vámtételét. Ez a tétel az, amely mellett a borimportra immár rá nem szorult közös vámterület saját fogyasztása révén gyors felvirágzásra juttathatná szőlészetét. Az általános tarifa azonban csak az-alapot jelöli meg, melyen az egyes államokkal kötendő kereske-1 delmí és vámszerződések mozognak, i S ezért a szőlő termelő közönséget; jogos aggodalom fogja el a miatt, hogy minimális vámtétel meghatározva nincs. Mert igy azokkal az államokkal, amelyek borkiviteli érdekeiket, más cikkekben nyújtandó viszonos vámkedvezményekkel ellensúlyozni , képesek, az autonóm vámtétel le- j szállítható. S ennek a leszállításnak j a határa a viszonengedmények ellenértékéig rendkívül változatos lehet. Mi szőlőbirtokosok hozsannát kiáltanánk erre a 60 koronás autonóm [ vámtételre, ha ez az önálló magyar gazdasági politika érdekében szaba- tott volna meg. Mert a szőlészet legintenzivebb ága földmivelésünk- nek, amely kis területekben nagy értéket teremt, sok munkás kezet foglalkoztat s az államháztartásnak óriási fiskális hasznot nyújt. Es nincs olyan magyar kormánv, olyan magyar parlament, amely felszabadult karjaival ne annak a veszélybe döntött termelési ágnak sietne segítségére. Elsősorban Olaszországgal végezne — s annak fojtogató karjait hárítaná el. És milyen könnyű lenne a feladata. Egy pillantás az áruforgalom statisztikájába s készen lenne Május első napjára tűzték kit az esküvőt . . . A vőlegény pár nappal hamarább érkezett. Meghatottan ölelte magához szelíd kis menyasszonyát. — Olyan boldog vagyok, olyan boldog vagyok, suttogta. És a leány látta a szeméből kisugárzó fényt, mély csak egy boldog szerelmes tulajdonsága De látta a mostoha is, a szenvedélyes, égő megcsalt asszony. Másnap Hófehérkét halva találták ágyában. A mostoha sírva borult ura vállára. — Megmérgezte magát, nem szerette a vőlegényét, mondtam neked mindig, hogy boldogtalan ez a leány. Ott volt mellette a pohár, melyből,. megitta a halált. 0 volt, aki önakarattal mérgezte meg magát, ki tette volna más ? Nem is kutatták! Ki tette volna? hisz mindenki szerette, kényeztette a kis királykisasszonyt, mindenki megsiratta, de senki úgy, mint a mostoha, a szép királyné. És most már megkérdezhette a a tükörtől: Ugy-e én vagyok a legszebb — Mert Hófehérke már nincs többé. I a mindkét állam részére megnyugtató megoldás. Mert Olaszország az ő kertiterményei: a citrom, narancs és más déli gyümölcsei behozatalára vámmentességet élvez. Ez a déli gyümölcs egymagában 3 millió koronát visz ki tőlünk — az 1900-iki áruforgalom kimutatása sserint. A bor 1900-ban már csak 12.000,000 korona körűi mozgott és azóta csökkenőben van, homoki borkultúránk által szorongattatva. így tehát arról a borbehozatalról, amely drágább fajborainkkal való keverés és igy a fogyasztó közönség megtévesztésével immorális haszonnyerés érdekéből üzletképességgel bírna, — igen könnyen lemondana, ha mi a gyümölcsre és kerti terményeire meghagynék a vámmentességet. De kénytelen is volna lemondani, mert nincs fegyver a kezében, tnely- 1 yel áruforgalmi érdekeinket érzékenyen sérthetné. Az a sokszor hangoztatott fenyegetés, hogy lótenyésztésünkre és fakivitelünkre mérhetnének halálos csapást, — üres beszéd, s avatatlanok részére kikiál I tott reklámszózat. Igaz, hogy az a két címlet adja a legmagasabb ér- j Léktételt Olaszországgal való áru- j forgalmunkban. Mert a lókivitel 1 1900-ban a statisztika szerint 7 millió 273 ezer, a fa pedig 4.775000 kor. kiviteli értéket képvisel. Ugyde Ma- gvarországnak lovakban minden ! kűl ál hunba való összes kivitele 28 miiló értél,et képvisel, s igy az olasz kivitel teljes elmaradása ezen gazdasági ágat érzékeny károsodással nem sújtaná. Meg aztán azokra a jó magyar lovakra harcászati és tenyésztési érdekből az olaszoknak s iikségük lévén, mint más helyről nem pótolható árut azután is bevinnék, s a vámot ők fizetnék meg. így vagyunk a fa- < s donga árukkal is. S azt is tudjuk, hogy a fa és kivált a kemény fa árának mértéktelen felszökése már is vészes jelenség faiparunk és bortermelésünk érdekeire, s nagy kérdés, vájjon az exportnak kedvezményekkel való erőszakolása, államgazdasági szempontból kívánatos-e ? Legott másfelé billen azonban a mérleg, ha a közös vámterület alapján — Ausztrii érdekeit is figyelembe vesszük. Ugvanis a közös vámterületnek a legutolsó öt évről, 1895-től 1900 ig kidolgozott áruforgalmi statisztikája szerint Olaszország behozatala 98 millióról 115 millióig csak 17 millió koronával emelkedett, — ellenben Ausztria-Magyarország kivitele oda 126 millióról 149 millióig 23 millió emelkedést mutat. És ebben a 149 millió kivitelben Magyarország csak 34 millió erejéig részes. Nem szorul tehát bővebb bizonyításra, hogy Ausztriának érdekében áll ezt az emelkedő foigalmat Olaszországgal az ő ipara érdekében fentartani. Ez az érdek adja kezébe Olaszországnak azt a fegyvert, hogy Ausztriát kényszerítse arra, misze rint az ő legfőbb kiviteli cikkét, a bort, a közös vámterületre be- eressze. Mert igaz, hogy Olaszországnak italokban való összes behozatala az 1898-iki 33 millió koro- nányi legmagasabb állásáról 1900- ban már 23 millióra csökkent, de még igy is egyötöd részét teszi Olaszország közös^ vámterületünkre való kivitelének. És ha ettől elesik, visszaesik kiviteli tétele az 1895-iki állapotokra. Ezért folytatják az olaszok azt a szívós harcot ellenünk, magyarok *llen, mert látják, hogy ezt az érdeket Ausztriával való szerencsétlen államjogi viszonyunk folytán nekünk kell megfizetni. így jutottunk annak a megösme- résére is, mi volt az oka annak, hogy a 67-iki kiegyezés óta napjainkig a közös kü'ügvi kormány oly megfoghatatlan könnyelműséggel és lanyhasággal kezelte Olaszországgal szemben a borvám kérdését. Folyt. köv. A varmegye szegyene A Zemplén megszólalt végre az ! árvapénzek kamatai felől a vármegyéhez már több ízben intézett kérdéseinkre' s azt feleli ezekre a kérdésekre, hogy majd máskor fog felelni rájuk. Egyúttal megnyugtat afelől, hogy : 1 Január 1-e óta már az adóhivatal rendesen kezeli s becsületesen j kiadja az árváknak a kamatjövedel- j met, nem tart vissza jogtalanul semmit, (no azt magunk is gondoltuk, hogy az állami kezelésben már nem | lesz Csáky szalmája az árvák pénze). 2. A vármegye ez idők szerinti vezetői ellen -alapos vád nem emelhető a kamatjövedelem felhaszná- | lása miatt, mert nem rajtuk mullott, j hogy a múlt időkből származó hely- ! teleit eljárás már előbb nem nyert orvoslást. Nono! hát a megye „ezidőszerinti“ vezetői a tavaly, meg harmad, negyedéve nem voltak vezetői a vármegyének? Mik voltak ? Joggyakor nokok, akiknek se hatáskörük, se semmiről tudomásuk nem lehet? Tudtunkkal nagyrészük már 15—20 évvel ezelőtt is élői*elő s nagy befolyású állást foglal’ el a vármegyénél, úgy, hogy a megye legbensőbb titkait is tudniok kellett! Hát most egyszerre elfelejtettek mindent? Ez a 2. pont külömben azért is érdekes, mert elismeri, hogy van a „múlt időkből származó helytelen eljárás“Azt mondja azonban, hogy várjunk : ő nyilvánosságra fogja ho ni a kamatok elszámolásának aktáit is, s csak türelmet kér addig, inig minden adat a kezében lesz. Téved tisztelt laptársunk. Mi semmiféle elszámolásra nem vagyunk kiváncsiak. Mi nem elszámolási adatokat kérünk, hanem felvilágosítást a tényekről, a követett gyakorlatról. S ezt minden adat és akta nélkül tudnia kell a megye előbbi és mostani vezetőinek. Azt kérdjük: 1. Igaz-é, hogy a gyámügyi szabályrendelet 55 §-a ellenére Jcsak 4 ill. 3-6 percentet kaptak az árvák a pénzeik után? 2. Mi jogon, mi alapon, kinek az engedelmtí, intézkedése, határozata folytán történt ez ? 3. Mire fordították az árvák elvont pénzét ? Hát ezeknek a kérdéseknek, a megfejtéséhez nincs szükség aktára és adatra. Ezt tudnia kell minden vezető tisztviselőnek, aki valaha az árvakasszát vizsgálta,, s akinek a megye szervezetéről a leghalványabb fogalma volt. Mert ez legelemibb része a megye berendezésének. Azért, kívánjuk, mondja meg, aki tudja! Csak nem akarják velünk elhitetni, hogy a megyei tisztikarban egyetlenegy ember sincs, aki legalább főbb vonásokban ismerné az árvápénzek kezeléseitek az alapelveit? Hisz ez egyértelmű lenne a legvastagabb hivatali tudatlansággal s képtelenséggel! Feleletet kérünk! Ilyen kérdésre nem szabad késni a válasznak a vizsgálat befejeztéig. Az hónapokig eltarthat s Zemplén vármegye nem állhat hónapokig az alatt a gyanú alatt, hogy jogtalanul megfosztotta az árváit az őket illető kamatjövedelemtől ! Nagy hiba, hogy a minisztériumból nem jött le a vizsgálatra egy miniszteri biztos, akinek hatásköre, intézkedési, rendelkezési joga is volna. Csak igy várható a vizsgálattól biztos eredmény. Az eddig megállapított hiány j 116,113 korona. Ennyi erejéig vezettek biztosítási végrehajtást Dongó \ Gyárfás Géza és Schon Miksa, ellen. Mind a kettőnek letiltotta Fejér Zoltán végrehajtó a 800 írton felüli fizetését, s lefoglalta a bútoraikat, összesen 2 ezer korona értékben I Ezekre is tulajdoni s elsőbbségi igény ! van bejelentve. így aztán remélhető, hogy a kár nasevobb része (leg-! alább is a 113 korona) megtérül a felelős tisztvisetők vagyonából, s mindössze a 116000 koronát kell majd csak a megye közönségének fizetni. A pesti számvizsgálók minden nap késő estig dolgoznak a megyeháza nagytermében. Hogy mi lesz a vége a dolognak, azt csak a jó isten tudja! A MEGYE ÉS A VAROS. X A nagymihályi főszolgabírói állásra a korteskedés megindult. Most már három jelölt küzd a főszolga- birói állásért: Bajusz Andor, Izsépy Zoltán és Bárczy Gusztáv. A nagy- j mihályi járás- és vidéki bizottsági tagok január 23-án értekezletet hiv- tak össze, ahol a közszeretetben élő Füzesséry főszolgabírót akarták arra rábirni, hogy maradjon meg állásában. Miután a főszolgabíró a lemondási szándékától el nem állott, az egybegyűlt tagok Izsépy Zoltán nagymihályi szolgabirót jelölték. X A városi Kossuth-szobor bízott Ság csütörtöki ülésén az elnöklő polgármesteren kivül resztvettek dr. Schon Vilmos, dr, Hornyay Béla, Pékár y Gyula, Jélenek Adám és dr. Kellner Soma biz. tagok A belügyminiszter tudvalevőleg Mat ólai Etele és társai felebbezése folytán megsemmisítette a törvényhatósági közgyűlés 11 - od fokú határozatát, mely- lyel jóváhagyta Sátoraljaújhely város képviselőtestületének azt a határozatát. hogy a Kossuth-szobor helyéül a megyei szoborbizottság által kért napi piac terét átengedi, s az eljárás megsemmisítésével utasította a miniszter a várost, hogy abban az esetben, ha a napi piac terét e célra tovább is átengedni akarja, az uj napi piacz dolgában is határozzon, 'úgyis a két kérdést junk- tim tárgyalja. A város közgyűlése a miniszter leirata folytán az ügyet újból kiadta a bizottságnak véle ré- nyes jelentéstétel végett. — A bizottság ülésén élénk eszmecsere folyt a fontos tárgy felett, melynek eredménye igen helyes határozat Ion. A bizottság ugyanis azt a javaslatot terjeszti a képviselőtestület elé, hogy a napi piacz átengedését tagadja meg és ragaszkodjék ahhoz, hogy /\ossuth Lajos szobi a a megyeháza előtti kis parkban állittassék fel az úgynevezett insurgens-oszlop helyén. Ennek az oszlopnak áthelyezésére pedig engedjen át a városban bármely szabad helyet, melyet a vármegye kivánni fog. A bizottság jelentésével a képviselőtestület yaló- szinüleg már a jövő héten fog foglalkozni. X A városi bizottságok egymásután felveszik tevékenységök fonalát. Ma, szombaton a fogyasztási adók kezelését ellenőrző bizottság tartott ülést és elintézte az egyezkedési ajánlatokat. Kedden, 10-én, a pénzügyi bizottság fog ülésezni id. Meczner Gyula jlnöklete alatt. Szerdára, 11-ére pedig a közigazgatási bizottságot hivja össze Székely Elek polgármester. X A városi képviselőtestület rendes februári gyűlése a jövő héten lesz, valószinüleg pénteken délután, a bizottságok által akkorra előkészített ügyek elintézése végett. X Zemplénmegye „hivatalos lapja“ aj szerkesztőt kapott, A közigazgatás egyszerűsítését életbe léptető aelügyminiszteri körrendelet szerint tgyanis a hivatalos lapot az alispán által kijelölendő egyik megyei tisztviselő szerkeszti. Az állami szolgá- atba átlépett Dongó Gy. Géza he- yett a szerkesztéssel Görgey Géza N. aljegyzőt bizta meg az alispán. £áp a nagymihályi járásban — Levél. — Tulajdonképen csak .azért nem iram címül azt. hogy „Ázsiai állapo- ,ok a nagymihályi járásban“, mert
