Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)

1903-01-10 / 3. szám

3, szám. (3)

F E L S O M A G Y A R O R S Z Á G I HÍRLAP

Szombat, jan, 10.

hogy nagy érdemén, melylyel egész vidékek gazdasági fellendülését megizmosodását elősegítették.

Ki tagadhatja ezt, aki ösmeri és elfogulatlanul bírálja közgazdasági viszonyain kát ?

Tudja-e azt . főtisztelendőséged, hogy a mai általános, világszerte meglévő gazdasági depresszió mellett is amennyire a viszonyok éppen engedik — még a pé izintéze- tek azok, melyek a tőke és a munka közötti nagyfontosságu közvetítés szerepét hűségesen teljesitik.

Hogy akad — mint állítja — ma is pénzintézet., mely 12 százalékra dolgozik, az sajnos és eléggé el nem ítélhető, de még ha ilyen is léteznék — amit elhinni a'ig tudok -- nyíltan megkockáztatom azon véleménynyilvánítást, hogy még ilyeneknek működése sem lehetne oly káros, mintha egyes földhöz ragadt szegépv emberek egynéhány forint kölcsönért szőröstől bőröstől lennének hitelezőiknek ép- .pen úgy kiszolgáltatva, mint a régi jó időkben, mikor mindenféle szolgálatok teljesítése és a kamatnak részben tojás, csirke, gabonanemüek- ben és stb.-ben való lerovása nem ritkán a 100—200 százalékot is meghaladta.

Tellát ha voltak is egyes sajnos visszaélések ez semmiesetre sem rovatul í fel az összesnek, de meg ezért a pénzintézeteknek általában a közgazdasági viszonyokra kiható kedvező voltát kétségbevonni nem lehet.

Kinek fog eszébe jutni például a vasút intézményét károsnak és hasznavehetetlennek dekarálni, pedig rengeteg sok, emberáldozatot követelt már magának.

De meg hol is létezik az a kifogástalan emberi intézmény, mely javításra, tölcélesesitésre ne szorulna, yagv amelyen az elvetemült gonoszság rést nem üthetne.

Metamorfózis.

(K.) A mezőgazdaság az amerikai kivándorlás által sok helyütl, de különösen Bodrogközben, már már azon viszás helyzetbe jutott, hogy a belterjes gazdálkodásról, a körülmények kényszerítő hatalma által, a külterjes gazdálkodásra szorittatik. Munkabíró cselédet kapni nem igen lehet, a belterjes gazdálkodáshoz megkívántaié napszámoserőt helybeliekkel födözni -teljes lehetetlenség, hanem, mivel igy födözni nem le hét, messze földről importált drága szerződéses napszámosokkal kénycső közé egy vizes palack van iktatva, ezen vizes palackban a füst mintegy meginosatik.

A török nő ugyancsak erősen hódol a fekete kávénak, sokat cigarettázik és roppantul szereti az édességeket) és egybeköti mindezeket az édes semmittevéssel. Az ut cán keveset fordul meg, azért aránylag kevés nőt is látni Konstantinápoly utcáin, A mint csak szerét teheti czigarettára gyújt. A lóvonatu kocsik és a hajók nehéz függönynyel elválasztott női szakaszaiban fellebbentett fátyol mellett vígan füstölnek a török nők. De ha a kiváncsi idegen, kihasználva a szokásos elnézést tettetett járatlanságáért a helyi szokásokban, a függönyt félrevonva a szakaszba bekandikál: nagy a riadalom, az arcok azonnal ^komolyodnak néhány fátyol lefordul, néhány arc azonban és főképen a csinosabbak, kacóran tekintgetnek a jövevény felé,

A jövevény pedig meggazdagodotton számos, a nyugatvilágiaktól teljesen eltérő tapasztalatokkal, örömmel üdvözli a kedves kacérkodókat, mint akik itt ez idegen világban egy pillanatra Nyugat-Európára emlékeztetnek, konstatálja, hogy ha a körülmények másfélék is de az asz- szony mindenütt csak — asszony !

Egy turista.

télén födözni a gazda; a mi — tekintve a fölötte nyomott életárakat, — és a cselédség bérének múlhatatlanul szükséges fölemelését, az adónak a telő holddal versenyező emelkedését és minden a mező- gazdaság üteméhez föltétlenül szükséges eszközök, szerszámok árát, valamint a gazdálkodás vezetéséhez szükséges emberek bérét: ahoz a la* tin közmondáshoz juttatja a gazdát hogy : »Quod Petrus orat Paulus dev- or.it.«

Nincs tehát más hátra: mint las- san-lassan visszatérni — legalább részben — a külterjes gazdálkodáshoz. Amit részben műveltetni lehet, rés es művelés alá adni. Igaz, hogy ezen átmenet sem oly könnyű, mint amilyennek látszik; mert az ameri kai kivándorlás annyira elvont un ír tőlünk a munkaerőt, hogy nemcsak részes munkás nincsen ; de még a paraszt birtok is *ok esetben parlagon marad a munkáshiány miatt; mert az itthon maradt öregek nem képesek megművelni a maguk és az Amerikába kivándoroltak által itt hagyott földjeiket. De erősen hiszem, hogy amint látni fogja népünk, hogy az a nagybirtokos, aki addig semmi, vagy csak igen kovés főidet adott ki részes művelés alá, most többet szánt e có'ra: meggondolja magát és itt fog maradni a kenyerét megkeresné. Tehát csak a kezdet igen nehéz. (Es itt zárjel között nem mulaszthatom el kimondani, hogy én az amerikai kivándorlást egy,és pedig nagy részben — bár azt a kon- gressusokon hangsúlyozni nem igen hallottam, annak tulajdonítom, hogy népünk nem kapván itthon módot és alkalmat, hogy a kenyerét és az életfentartáshoz szükséges többfélesó- get megkereshesse, azért kövotte a vándormadár példáját és elment keresni jobb hazát Amerikába; és én legalább szerencsének tartom, hogy talált! Mert ugyan mi lett volna belőle itthon ? Nyáron 20—50 krajcárért dolgozott mint napszámos, télen napszámot is csak akkor kapott, ha a nagybirtokon a vadászatokon haj tónak használták, ahol a csizmájában ós ruhájában több kárt tesz, mint amennyit fizetnek neki. Télen napszámot nem kapván, úgy szakadt az a nyakába, hogy se kenyere, se ruhája, fája, szóval alig volt valamije. Adót fizetni, a gyerekeket ruházni, iskolába járatni, jegyzőt, bábát, kántort, kovácsot, kerülőt, utkapárót és azt a tenger mindenféle közterhet viselni bizony csak igen kevesen képesek.)

A külterjes gazdálkodásra való átmenetet tehát fontos oknak tartom az amerikai kivándorlás megszüntetésére. Fontosabbnak a sok-sok pa ragrafusból álló törvényjavaslatnál, de még sem oly fontosnak, hogy vele egyedül célt érhetnénk. Kár, hogy most a szép alkalmat elmulasztottuk, hogy az osztrákokkal a kiegyezést megkötöttük! mert ha elváltunk volna tőlük, bizony-bizony mondom, mert erősen hiszem, az az elválás^is igen nyomós oknak bizonyult volna arra nézve, hogy népünk lassan-lassan leszokjék a kivándorlásról.

De hát nem azért vagyunk mi magyarok, hogy ne a magunk kárán tanuljunk.

fi közönséghez.

Hatodik eve már, hogy mindig egy úton haladva, soha se habozva, soha so csüggedve lelkesen küzd a Felsőmagyarországi Hírlap Magyarország szabadságáért, a nép javáért, Kossuth Lajos vármegyéjének felvirágzásáért, megjavításáért. Hat éve hirdetjük a szabadság és szabadelvűség régóta hallgató nagy eszméit Zemplén vármegyében, s nem minden eredmény nélkül.

Sok minden változott azóta, de lapunk elve, iránya, programmja most is változatlanul az, amit alapításakor zászlónkra irtunk, ez az

egy név: Kossuth.

Kérünk, mindenkit, aki élőt szent ez a név és ez a programm támogassa törekvésünket.

Hazafias tisztelettel:

a Felsömagyarországi Hírlap szerkesztősége.

HÍREK.

A báli tudósító keservei.

„Élni nőm öröm, születni nagy szerencsétlenség, de báli . tudósításokat Írni még nagyobb.“

Sehoppsnhauer (után szabadon.)

Szerkesztő (erélyesen); Barátom ma elmegy a megyebálra, s éjfél után 2 órára legyen itt referádával együtt . . .

En (csüggedten). Bocsánat Szerit, ur! Technikai akadályok gátolnak az elmenetelben.

Szerk. — —- — ?!

En : Pro primo először kérek 10 koronát sok szenvedésen átment frakkomnak téli menhelyóről esz- közlendő kiváltására, pro primo másodszor mint Szerk. ur tudja a mai elite bálra nem küldtek tiszteletjegyet és a czigány, garderobe, hajdúk, pezsgő etc. etc. a frakk maga még nem jogosit fel semmire, ide kell még valami ép’ úgy, mint a háborúhoz (pátoszszal) s ha Monten- coli mondhatta azt, hogy a háborúhoz bárom dolog kell, pénz, pénz, pénz, mért ne mondhatnám én is ki . . .

Szerk. Elég! (szigorral) Jegyezze meg magának, hogy egy korrekt tudósitó kölcsön kér egy frakkot, kölcsön kór annyit, hogy mulasson vacsoráljon, hogy . . .

En (gúnyosan), kifizesse a szerk. úr vacsoráját

Sserk. Igen, azt is !

Én (megtörve). Szerk. ur ! Egyezzünk ki 50 százalékra. Én elengedem a frakk kiváltását, Ön nem követel tőlem pezsgős vacsorákat és . . . (neki bátorodva) kölcsönöz »vegyes kiadásokra« 7 frt 93 krt.

Szerk. (némán s megvetően nézi végig majd lassú hangon) Nem, én, nem adok önnek semmit, de adja ide maga a frakkjának „letéti jegyét“ kiváltom s elmegyek a bálra magam !

Éji (Letörök s busán balra el.)

Sic.

Heti krónika

Restaurálták a vármegyét Itt volt egész színe java Sokat láttunk sok olyat is Kiknek soh’sem hangzott szava De mostan a választáshoz Híven barukkoltak S a jelöltre törhetetlen Vígan levoksoltak.

Megyebál is lesz e héten Hideg, dicső, előkelő Hol a megye szine-java Akár csak fent, bizton eljő Exclusiv lesz, mint rendesen Polgár, zsidó ne mulasson Ha majd ismét választanak Előhívják nagy kegyesen.

Keserves a krónikásnak Összehordni hetet-havat Amikor az idő nálunk Olyan egyhangúan halad.

Nem történik soha semmi Miről jót lehetne Írni Hogy versem jól sikerüljön Azt nem tudtam még kivinni.

Tisztelettel felkérjük azokat a t előfizetőinket, a kik még hát- rálékban vannak és a kiknek

előfizetése lejár, hogy azokat mielőbb megujitani, illetve a hátrálékokat kiegyenlíteni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás álljon be. A kiadóhiv atal.

— Esküvő. Durcsinszky Gyula a zemplénszinnai járás szolgabirája, e hó li-án esküdött örök hűséget Harasztit y Miklós föszolgabiró leányának Idának.

— Egyházmegyei hír. V i o 1 e t Gyula, helybeli róm. kath. segédlel- kó.-z, erdőbényci plébánossá végleges minőségben kineveztetett.

— Kinevezések. Az igazságúgymi- niszier Schlott Viktor dr. budapesti kereskedelmi és váltótörvényszéki — Vaisz dr. alapítványi joggyakornokot a saujhelyi törvényszékhez aljegyzővé kinevezte.

— A függetlenségi bálra igen sokan nem kaptak meghívót, akik pedig arra reflektáltak volna. Ennek a magyarázata egyrészt az, hogy hál istennek annyian vagyunk már jó magyarok, hogy a legjobb akarat s a legnagyobb igyekezet mellett is elkerülhetetlen, hogy a tekintélyes névsorból egyik másik véletlenül kimaradjon, másrészt a rendezők is sokkal inkább el vannak foglalva, semhogy úgy vigyázhatnának a meghívók szétküldésére, amint ők maguk szeretnék ós a mint azt derék függetlenségi polgártársaink megérdemelnék. A rendezőség tehát bocsánatot kérve azoktól, kik elnézésből nem kaptak meghívót, adja köztudomásul, hogy a függetlenségi kör bálja nem vármegyei kaszinóbál, hanem ott minden jókedvű és derék magyar érzésű embernek helye van meghivó nélkül is.

— Kazinczy-köri estély. A Kazin- czy-kör jan. 11-én vasárnap este 8 órakor a vármegyeháza összes termeiben estélyt tart, melynek prog- ammja: 1. Felolvasás. Előadja: Dr. Szirmay István úr. — 2. Magyar dalok. Zongorán játsz;a: Dr. l’sépy Tihamér úr. — 3. Énekszám, — Tárcák. Irta és felolvassa : Ambrózy Ágoston úr. — 4. A segédjuhász. Seccessiós népszínmű 1 felvonásban. Irta : Szoinaházy István. Személyek: Biróné : Gortvay Aladárné úrhölgy, Segédjuhász: Dr. Bajusz Zoltán" úr. Kisbiró: Ifj. Meczner Béla úr. — Az estélyen a kör nem tagokat is szívesen lát. 10 óra után tánc lesz. A hölgyek egyszerűen öltözve kéretnek megjelenni.

— A megyei hivatalos lap előfizetési árát a decemberj megyei közgyűlés az összes községek részére évi 6 korona egységes összegben állapította meg. A tavalyi előfizetési dijakról Ígért elszámolás felől azonban hallgat a krónika. Pedig igazán kiváncsiak vagyunk tudni, hogy ugyanannyiba kerűlt-é az a parányi kis hivatalos lap, mint az azelőtti nagy Zemplén, s csakugyan nem kapják-e vissza a községek a hehajtott 12 és 8 koronák többletét?

— Schmied Lajos rendőrkapitány bűnügyében (Lefkovics Jakab megverése miatt) mint már régebben megírtuk, a kir. ügyészség vádiratot adott be, amelyben Schmiedet súlyos testi sértés bűntettével, hivatalos hatalommal való visszaélés és személyes szabadság megsértése vétségével vádolja Lefkovics ellen pedig a vádat elejti. Most az ügyészség visszá- vonta ezt a vádiratát, s uj vád-