Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-01-31 / 9. szám
9. szám (8.) FELS0MAGYAR0RSZÁG1 HÍRLAP Szombat, jan. 31. már a hazának s a mi vármegyénknek. Mert a mint a honfoglaló őse- ink a névtelen szerint ezt a főidet igen megszerették, úgy nekünk is egész szereti ttel kell ragaszkodnunk e földhöz, szeretettel csüggcnlink a vármegyében levő minden nemes célú intézmény fejleszcésén. A hibák és fogyatkozások őszinte beösmerése első lépés a haladás felé, akarattal és áldozatkészséggel e lelki és érzelmi motívumokkal teljes lelkesedéssel és közegyetértéssel sokat elérhetünk s vármegyénk kulturális téren bátran versenyre kelhet majd azon vármegyékkel, melyek e tekintetben bennünket ma még jóval túlszárnyalnak. Utóhang a kiegyezéshez Irta: Dr. Rudali Izsó. II. A mezőgazdasági vámok emelése tehát áremelkedést elő nem idézhet. Concedáljuk azonban, hogy megakadályozhatja a román és orosz búzának a közös vámterületre való behozatalát, amit aztán úgy szokás kifejezni: a vámtételetek emelése biztosítja részünkre az osztrák piacot. Természetesen fel kell tételeznünk, hogy a tervezett minimális vámtételeket át nem törik — szükség szerint hozandó uj törvények útján — minimálisai)!) és legminimálisabb vámtételekkel, a mint eddig a „legkedvezettebb nemzetek vámtarifáját“ áttörték az úgynevezett „vámclausulák“ ; pl. a bornál is. Úti figura docet! Hiszen Romániá,..! szemben a minimális vámtételek már a kiegyezési tervezet sze rint sem minimálisok többé, mert ugyanezen tervezet eltörli a Duna- hajózási szállítási adót, ezáltal olcsóbbá lesz a romániai búza szállítási költsége és a vám egy része megtérül a hajózási tarifa reductiója által. Ezzel szemben azonban megfontolandó, hogy az orosz és főleg a román búza teljes kizárásának hátrányos következményei is lehetnek. Köztudomású ugyanis, hogy az olcsóbb román búzát különösen exportra dolgozó malmaink importálják oly célból, hogy azt a fajmagyar búzához keverve, ily módon egy középminőségű, mégis verseny- képes és aránylag olcsóbb lisztet nyerjenek. Ennek következtében a jó magyar búzát a rendes árnál 20—30 fii -rel drágábban fizethették. Ha most a külföldi, — természetesen főleg a román búza behozatalát kizárjuk, ez feltétlenül maga után fogja vonni azt, hogy Romániában fellendül a malomipar, a minek további előrelátható következménye pedig az lesz, hogy a fent vázolt processus megfordul, és a mi búzánkat fogják exportálni Romániába a román búza megjavítására. És valóban ! Mezőgazdasági vámjaink emelésére pl. Románia — saját malomipara érdekében is — öldöklőbb iróniával nem felelhetne, mint azzal, hogy a magyar búzára vámmentességet, vagy alacsony vámtételt állapit meg. Nagyon valószínű továbbá, hogy a mi malmaink is exportőrlésüket kitelepítik Romániába vagy Oroszországba, és minthogy a miniszterelnök kijelentése szerint a liszt nem lesz megvámolva — szerinte felesleges, mert nincs liszt be hozatalunk — még megérhetjük azt is, hogy saját búzánkkal finomított lisztet fogunk importálni, és avval a belföldön tiszta magyar búzából őrölt liszttel concurrálni. A román bura pedig liszt alakjában teljesen vámmentesen jöhet be. A mezőgazdasági vámok emelésének tehát mindenesetre meglesz az a „jó“ hatása, hogy osztrák sógoraink a legprímább lisztet és egyéb terményeket a szállítási költséggel olcsóbban fogják fogyaszthatni, mint pl. itz angol a silány orosz lisztet, ennek ellenértékéül pedig kapjuk malomiparunk és lisztexportunk teljes tönkjének nagyon közelfekvő lehetőségét ! Es ráadásul az ipari vá mok emelését! A kiegyezési tervezet ugyanis egyezernégyszáz és negyven tételben az összes félgyártmányok és ipari cikkek vámját emeli. A nyerstermények — igy az összes ásványtermékek — nyers vas, fa, nyers bőrök, gyapjú, len. kender, stb. vámja azonban változatlan marad. Az ipari vámok emelésének határa kettős lesz : i.) kizárja teljesen a külföld versenyét. 2.) A vámtétellel megdrágulnak az ipari cikkek, mert ezeknél a vámemelés feltétlenül maga után vonja az árak emelkedését, még akkor is, ha a közös vámvonalon belüli ipar termelés meghaladja a magyar és ősz trák szükségletet és exportra kényszerül. Ennek oka és magyalázata egyrészt az ipari és mezőgazdasági tér mékek áralakulására befolyással levő tényezők különbözőségében rejlik. Az ipari cikkek nem bírnak világ- piaczi árral, árukat nem jegyzik a tőzsdén, nem ellenőrizhetők mindenki által, és igy az ár minden vámvonalon belül önállóan képződik, a belföldi kínálat és kereslet szerint; a kínálat alapja pedig azon termelési költség melylyel a vámvonalon belül levő gyárak a cikket előállítják, továbbá a szállítási költség és természetesen a vámtétel, mert a külföldi cikk is csak ezzel megterhelve, vagyis\ megdrágítva lépheti át a vámsorompókat. Másrészt az ipari cikkeknél a vámemelés még export mellett is, áremelkedéssel jár azért is, mart előre megállapítható, hogy a gyárat elhagyó cikkek közül melyik kerül belföldi fogyasztásra, és melyik kerül exportra. Az a török kereskedő a brünni szövetet ép oly közvetlenül szerzi be a gyárostól, mint a budapesti, és könnyen lehetséges, sőt kétségtelen, bogy a brünni gyáros ugyanazt a szövetet olcsóbban adja a töröknek, mint a budapestinek, mert ott versenyeznie kell angollal, franciával, némettel, mig nálunk monopóliuma van a vám folytán. Mezőgazdasági terményeknél azonban ez az előző szétválasztás lehetetlen, mert a termelés milliók kezében van és a külföld sohasem fordul közvetlenül a termelőhöz, és ezért nem lehet különbség az export és a belföldi ár között. A* említett kettős hatásra vajó tekintettel látszatra acceptabilis a miniszt relnök azon érvelése, hogy az ipari vámok emelése hazánk érdekeit is szolgálja, mert iparunk még igen zsenge korát éli és igy a védvám természetű vámemelés ipar- fejlesztésünknek nem csak hasznos, de sőt feltétlenül szükséges eszköze. Ez az érvelés igaz volna, ha vámsorompóinkat a Lajthánál álli- tanók fel. Közös vámterület mellett azonban az ipari vámok emelése kizárja ugyan a külföld versenyét de nem zárja -ki az osztrák versenyt. Pedig bennünket tulajdonképen csak az utóbbi fojtogat, ettől nem jutunk lélegzethez, Máskülönben is a külföld eddig sem velünk, hanem csak nálunk versenyzett, de az osztrákkal, mert nekünk számbamenő iparunk nincsen, A tervezett új vámtarifa a külföldi versenyt minden téren kizárja; ott is, ahol eddig sikeres volt, és ha jelenleg az osztrák ipar részleges monopóliumát gyakorol házánkban, az uj vámtarifa behozatala ezt a monopóliumot teljessé és kizárólagossá fogja tenni. Fényesen igazolja ezen állításunkat a miniszterelnök szűkszavú nyilatkozata is. Azt mondta: az ipari vámok különösen a finomabb és drágább iparcikkeknél emeltettek, tehát finom szövet, selyem, csipke, fényiizési cikkeknél, ellenben mérsékelt a vámemelés a „tömeges fogyasztás“ tárgyát képező olcsóbb cikkeknél, és ennek indoka a szegényebb osztály, a kis ember védelme a súlyosabb megterheltetós alúl. Mert a miuisterelnök úr a kiegyezési táigyalások alkalmából piros nyakkendőt öltött! A hangulatkeltés netovábbja ! Mert ennek a szétosztott elvű vámemelésnek valódi indoka dehogy is a kis ember védelme! Valódi indoka egyszerűen az, hogy az olcsóbb áruknál az osztrák iparnak nincsen szüksége védelemre. Ezekben versenyképes a német és angol iparral, tehát itt nincs szükség magas vámtételekre. Ezen cikkekben az eddigi vámtétel mellett is, -- hozzáadva a szállítási költség differenciáját Berlin v. London és Budapest, és Becs —Budapest között az osztrák monopóliumot gyakorolt hazánkban. Az eddigi vámtétel daczára azonban képtelen volt versenyre kelni a francia finom csipkével, selyemmel vagy az angol finom szövetekkel. Ezekben tehát horribilis a vámemelés, hogy az osztrák ipar ezekben is kifejlődhessék. Kitűnik ez a célzat a ministerel- nük azon további nyilatkozatából, hogy a tervezett ipari vámtarifából mint autonom tarifából a kötendő nemzetközi szerződésekben engedni fognak ugyan, de csak, a mennyiben •zt az osztrák ipar érdeke kívánja. Mellesleg megjegyezve, ezen kijelentés maga elegendő annak igazolására, hogy ez a kiegyezés reánk nézve tarthatatlan, mert documen- tálja, hogy mi a kiegyezésben csak tisztán mint agricultur állam szeie- pelünk, nekünk Ausztria mellett ipari érdekeink nincsenek és nein is lehetnek ! Ezen nyilatkozat folytán tehát előrelátható, hogy a nemzetközi szerződésekben engedni fognak az olcsóbb áruknál, de aránylag kisebb lesz az engedmény drágább áruknál. És Magyarországon a magas vámtételek daczára még a finom áruk gyártása sem fog kifejlődhetni. Elég rámutatnom tőkeszegénységünkre az osztrák mellett, továbbá azon körülményre, hogy Ausztriában sok cikknél egyszerűen már meglevő gyárak üzemének kiterjesztéséről van szó, mig nálunk kivétel nélkül uj gyárakat kellene alapítani. Ily viszonyok között a vámvonalon belül játszva legyőz minket, és ha eddig fojtogatott, az uj vámtarifa uralma alatt teljesen megfojt. A nyerstermények vámjához pedig nem n}últak azért, hogy az osztrák ipar az olcsóbb áruknál versenyképes maradhasson a külfölddel és velünk, a kifejlesztendő finom áruk gyártásánál pedig a külfölddel szemben versenyképessé tétessék, velünk szemben pedig hors con- cours maradjon. E mellett a mi juli tenyésztésűnk agóniája pl. teljesen inejlékes kérdés. És hogy az uj vámtarifa által teremtendő helyzetünk képét tisztán lássuk, a mondottakhoz gondoljuk annak lehetőségét, hogy az osztrák gyárosok és nagyiparosok a bel földi fogyasztásra nézve kartellre lépnek! Nem mondhatjuk azonban, hogy kormányunk egyáltalábaa nem gondoskodott a magyar iparról- A „lo- yalitási clausulában“ ugyanis kikötötte, hogy állami, törvényhatósági és községi szállításoknál előnyben részesítheti, illetve tekintettel lehet a magyar iparra is ! Hát nem égbekiáltó vi/mánv ez?? Mert ezt ki kellett kötni! Aminthogy azt is ki kellett kötni, hogy a szerződő felek tisztességesek lesznek a szerződés megtartásában ! A bizalom megható ! De ha nem bizunk egymásban, minek szerződünk ? Ez az egész kiegyezés a maga loya- litási clausulájával együtt a lex im perfecta, a tökéletlenség netovábbja, Mert a viszony a következő: A vám és kereskedelmi szövetségnek sánc tiója a loyalitási clausulában kikötő tt tisztesség ; a tisztesség megszegésének pedig . . . semmi sanctiója sincs! Már pedig mi ereje, mi értéke van a tisztességnek ott. ahol azt ki kell kötni? De meg kellett for- muláztii ezt a clausulát, mert szükség volt . . . festékre ! A vasúti árufuvarozási díjszabásról azonban nincsen szó a kiegyezésben ! Pedig ez utón talán lehetne közös vámvonal mellett is lendíteni némikép a magyar iparon. Pl. az értéktarifa behozatala által. De hiszen épen azért nincsen róla szó, és marad továbbra is a helyzet, hogy egy métermázsa burgonya — értéke 3 kor. — szállítási költsége ugyanaz, mint' egy métermázsa nü- renbergi csipkének vagy karlsbadi cipőnek ! Az eddigiek alapján a kiegyezés mérlege a következő : A mezőgazdasági vámok emelése folytán nem fognak emelkedni a gabonaárak, ellenben méhében hordja malomiparunk és lisztexportunk teljes tönkretételét. Az ipari vámok emelése folytán megdrágulnak az iparcikkek, a mi egyjelentőségű a magyar fogyasztóknak juj fogyasztási adóval való megterhelésével kizárólag az osztrák ipar javára, mert közös vámterület mellett magyar ipar vámemelés dacára sem fog kifejlődhetni; kizárja ezt az osztrák verseny. A kiegyezésben hazánk kizárólag mint agricultur állam szerepel és alá lesz vetve az osztrák ipar monopóliumának. Fizetni fogunk, de nem kapunk semmit! Széli mama nem kell a lányod, ha aranynyal telt zsákot hozna is, mert béna és nyomorék ! Hát még igy szegényen, mikor azzal a részben bevallott, részben leplezett czélzattal jön hozzánk, hogy vagyonunk még meg lévő maradványaiból kapzsi és telhetetlen osztrák rokonságát felsegítse ?! és még mindig íiszaszabályozás. A vissi tisztelendő Bartha József úr a szabályozási ügyben válaszként azt írja, hogy nincs min felakadni, hogy a pap is technikával foglalkozik akkor, amidőn azzal még a biblia is foglalkozik, s annak bizonyságául idézi is a Mózes könyvét, hogy miként vált ketté a tenger, s a vizek mint kő oszlopok álltak kétfelől, mig az Izráel népe azon keresztül ment, Levele végén pedig barátságos kezet ajánl, hogy egyező akarattal munkáljunk a szegény nép boldogitásán. Hát én kijelentem, hogy ezen a téren nem lehet köztünk egység, mert ha tisz- telendőségednek oly erős a hite, hogy elhiszi, hogy a tengert a technikai tudomány választotta ketté, akkor még bátrabban elhiheti a pápa csalhatatlanságát is, — mert ón azok egyikét sem hiszem — hanem közelebb áll a bodrogközi szabályozás a bibliának azon mondásához, hogy »mert akinek vagyon, annak adatik és megszaporittatik, akinek pedig nincs, amije vagyon az el is vétetik tőle* vagyis a kisbirtokosok földje a szabályozás folytán nem szaporodott, de azért fizetni 1«ötelés, és ha csak 100 koronán alól járul a költségekhez, akkor még felszólam- lási joga sincs, igy érvényesül a bodrogközi szabályozásnál az önkormányzati jog, s a választmányba szavazati joggal olyanok is birnak, kiknek sem hasznuk, sem káruk, akár 20 fillér, akár 20 korona vettetik ki egy hold föld után ártér. Idéz még a nagyontisztelendő lelkész ur több helyet, hol már részint folyamatba vannak, részint már foganatosíttatnak az öntözési munkálatok, tehát legyen meg az ő akaratjuk, volenti non fit injuria. Az illetők tudják azt legjobban, mi használ nékik s minden a talaj és körülményektől függ, de én a más dolgába nem szólok, én csupán a saját bajunk és szegénységünk okait
