Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-06-06 / 45. szám
Hatodik év 45. szám. Sátoraljaújhely, 1903. Szombat, junius 6. POLITIKAI ÚJSÁG. Előfizetési ár: egész évre 10 korona, félévro 5 korona, negyedévre 2 korona 50 fillér. — Egyes szám ára 10 fiilé Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. Wekerle-lér 50 2. Hirdetéseket a legjutányoaabb árban közlünk. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Vakerle-tér 502. Felelős szerkesztő: Dr. Búza Barna fi magyar főurak. Haj Rákóczi, Bercsényi . . . Elmúlt nagy emberek, elmúlt nagy nevek. A nevük is elmúlt, a családjuk is kiveszett, kipusztult. És kipusztult négyszáz esztendő vérzivatarja közt a legtöbb ősi magyar főrendi család. Báthory, Bocskai, Thököly, Thnrzó, s minden tényes nagy név, amelyekhez a magyar nemzet négyszázados szabadságküzdelmének egy-egy ragyogó emléke fűződik, ma már csak név, csak emlék. A nagy családok fája elsorvadt, kiszáradt. Osztrák politika ez is, — talán leggonoszabb része annak a gonosz, látvány, átkos politikának, amelylyel négyszáz év óta tartja rabságában az osztrák a magyart. Eloltani egymásután a csillagokat, amelyek fénye a sötétben tévelygő nemzetet a szabadság útjára vezethetné, elsorvasztani a gyökereket, amelyekből a magyar szabadságnak uj, friss hajtása fakadhatna. Kipusztitani a főrangú családokat, amelyeket sok évszázados múlt forraszt össze a nemzet ügyével, amelyek a szabadságküzdelmek dicső vezéreit adták, elkobozni a vagyonukat, s odaadni olyanoknak, akiket az osztrák hatalom emelt ki a homályból, akik nevet, rangot, vagyont az osztrák hatalomnak köszönhetnek. Ezekben megbíznak, ezekről hiszik, hogyha összeütközik újra az osztrák uralommal a magyar, ők az osztrák párton fognak állani. Mi lenne, ha előállana most a Rákóczinak, a Bocskaynak, a Bercsényinek egy nemes, lánglelkü sarja, s élére állva a nemzet függetlenségi küzdelmének egy megszentelt múlt glóriájának fényével vezetné azt a harcz, a diadal utján ? Milyen hatalmas lángra kapna egyszerre az a küzdelem ! Menynyivel könnyebben jutna diadalra! Gondoskodott róla a hitszegő, az orgyilkos osztrák politika, hogy ne lehessen úgy. Török földben | pihennek a magyar szabadság félistenei, a magyar nemzet igazi fő urai. Vagyonukat elrabolták itthon az osztrákok, s ma is nagy részt idegenek, az udvar kegyeltjei dúskálnak benne. Rákóczi birtoka németeknek jutott, németeké ma is. Rákóczi fiaival pedig ugyanazt a gazságot követték el, amit később a nagy Napoleon fiával, az osztrák császár saját unokájával, — a gyilkosságnál is sokkal nagyobb, sokkal aljasabb bűnt: a lelkét ölték meg, érezni, gondolkozni nem tudó, kicsapongásokban elsorvadó bábokká nevelték, hogy ne érezzék nemzetük felujuló sebeit, ne ragadhassák kezükbe a libertas-os zászlót, és haljanak el magtalanul, vigyék sírba még azt a reményét is nemzetüknek, hogy a nagy Rákóczi véréből uj megváltója támad valamikor. Kihaltak a Rákócziak, — és a Pálffyak, a császár oldala mellett a nemzet ellen küzdő magyarok családjai maradtak meg magyar arisztokráciának. Aki meghódolt a császár hűségére, az kegyelmet vagyont, kitüntetést kapott, aki nemzetéhez maradt hű, annak Rodostó száműzetése jutott. Azóta támadt az az ijesztő mélység a magyar nemzet és a magyar főúri világ közt. Nem éreznek együtt a magyar mágnások a magyar nemzettel. Más a vágyuk, más a törekvésük, más a gondolatviláguk Miért nincs ma egy magyar mágnás se a magyar függetlenségi törekvés élén ? Miért az udvar kegyét keresik mind, s nem a nemzetét? Olyan megalázó dolog Magyar- ország szabadságáért küzdeni ? Annyira méltatlan ez egy magyar főurhoz ? Annyira szégyenletes a Bocskay István és Rákóczi Ferenc példáját követni? Hol a magyar mágnás, aki nem Pálffy generális akar lenni, hanem Bercsényi Miklós ? Hol a magyar mágnás, akinek kedvesebb nemzete boldogsága, mint az udvari kegy mosolygása ? Nincs, — bizony nincs. Uj faj állott a kihalt helyére Az a magyar arisztokrácia, amely dicsőségének tartotta, hogy a nemzeti ügy vezére legyen, ott porlad Rodostóban. A huszadik század magyar mágnásai pedig azt hir detik, hogy német nyelvű legyen a magyar hadsereg, Rákóczi Ferenctől — a bécsi német lapba német lélekkel cikkező Andrássy Gyuláig: milyen széditően, szomorúan nagy út! S ezt az utat az osztrák politika tétette meg a magyar arisztokráciával. Főurainkban nem remélhetünk! T A R G A. Porba hullva. Irta: Torna István. Karácsony este van ! # % A külváros egyik szűk utczájában sietve halad egy férfi. A fejét bele- sülyesztette a rokkja feltört gallérjába, a kezeiben apró dobozokat visz. Kicsi ajándékok, meglepetések a családja számára. Bizony jócskán elkésett. A kis Jézus sokára jelenik meg az ő kis lakásában, de megjelenik, s ez elég a boldogságból. Oh ment volna o már hamarább is haza, de az a lelketlen hivatalos rend az asztalhoz köti az embert. Ma a kis embereknek a géppel kell versenyezni, s ez az őrüle- tes munka géppé teszi az embert. Ha a gép foka kicsorbul, újjá öntik, s a gép forog, ntozog tovább! És ő is csak egy ilyen fok abban a nagy gépezetben, mely a kereskedelmi vállalat teendőit bonyolítja le. Ma még ép, holnap már elromolhatik, s akkor helyére új kerül. Ez igy van. Tudja, és beletörődött! Mást nem tehet! Élni kell! Nem magáért, — oh hiszen avval rég leszámolt volna már, de az ő kék szemű fiacskái, a kis szöszke lánykája bizon nem lehetnek el gondozó nélkül. Es akármilyen kegyetlen volt is hozzá az élet, a pusztulásra az első percek kegyetlen fájdalmain kívül soha sem gondolt. Mindennap eljárt a büróba, ott elvégezte a dolgát, azután hazament, s amikor öreg édes anyjával lefektették a három növekvő, beszédes apróságot, az asztalhoz ült és rótta azokat a hosszú sor számokat, egymás alá és egymás felé. A kicsinyek pár óv múlva felnőnek, s bizony nem akarja, hogy az ő nehéz igája hulljon kis vállaikra. Beh derék, milyen szép gyermekek is ! A beszédes Laczika, a komoly Józsi, a mosolygó Kláricza . . . Nem, nem azt nem tudja megállni az apai szív különösen nem, hogy ezeket a szegény elhagyatott lelkecs- kéket egyenkint meg ne csókolja, a mikor valamelyik édes álmában felnyöszörög, vagy kaczagva, vékonyka szótárukból egy-egy szót, egy elmosódó mondatot selypit . . . — Aranyos szép gyermekeim ! Aludjatok csak szép csendesen, hogy nagyra nőjetek ! Megsimogatja a kusza hajfürtöcskéiket, a szeme még akkor is rajtok nyugszik, a mikor visszaül a munkája mellé. Azután dolgozik lázasan, odaadással. Hiszen ezek a fejlődő lelkek az ő gyermekei. Épen ott haladt el a nagy áruház mellett. A másik utczában villanyosra ül, onnét aprópénzért is haza viszik, s egy-kettőre otthon van. Az otthon feltűnő képe elkápráztatja és szinte futásba kezd. Pedig ebben a fergetegben, amikor az apró hó is a szemébe csapódik, fárasztó a sietség. Az utczasarkon egy bundába bujt nő állott mellé. Megkísérelte elfogni a kezét, egy pár lépést mellette haladt, s perverz édeskedéssel csábitgátta: — Ne siess édes! Töltsük együtt a mai estét . . . A férfi rá se nézett. Elrántotta a karját, s rohant az utcza másik oldalára a villanyos állomás felé. A nő pedig ott maradt reszketve, felindultan, maga elé révedezve a járó szélén s ajkai közt valami halálos baljóslattal mormolta: — Ő volt! Tarjas Béla, a férje volt! Látta az arcát a fehér éjszakában, a lámpafény alatt. 0 volt, hiszen megismerte ! A járása is az övé, a termete is. A A téli bundáját is ismeri. Semmi kétség. Nem tévedhetett! Es ő megkísértette a férjét! CsáDe azért nem esünk kétségbe. Azért mi mégis azokhoz a Rodostóban porladozó mágnásainkhoz imádkozunk. S azért mégis szabad lesz ez a nemzet! b. b. Visszautasított gyűjtöiv. Gróf Andrássy Dénesnének szobrot emel Gömörmegye- Zemplénme- gyét is felszólították adakozásra, mert Gömör után itt gyakorolta ez elhunyt nemeslelkű hölgy a legtöbb jótékonyságot. S mégis itt, a hol mindenki szobrára gyűjtögetnek, erre az egy szoborra gyűjteni nem volt szabad. Még csak a közgyűlés elé se terjesztette az alispán a gyűjtőivet, mint mindig szoktaj hanem egyszerűen üresen visszaküldte. Ez az igazság, s ez a hála. Bezzeg köröznék a gyűjtőiveket, ha Széli Kálmánnak kellene bizalmi emlékoszlopot emelni! Az utolsó rnonoki Andrássy gróf. — Gróf Andrássy Dénes életéből. — A hírlapok időközönkint hirt-hirt hoznak Andrássy Dénes gróf csodás jótéteményeiről. De maga a gróf csaknem teljesen ismeretlen a nagy- közönség előtt. Mintha valami mithi- kus köd vonná körül az ő egyéniségét. Pedig ha valaki megérdemelné, hogy a közönség figyelme az ő kimagasló egyénisége felé forduljon, az éppen Andrássy Dénes gróf. Az ő életét példájaként lehetne felállítani egy önzetlen, páratlanul szerény és páratlanul áldozatkész magyar főur életének. Andrássy Dénes gróf a monoki ágnak utolsó, gyermektelen j sarja. Atyja, György országbíró, majd bitotta a gyermekei apját! Ö az utolsó, a mindenkitől megvetett. Ez az asszony a Tarjas Béla felesége volt. Találkoztak egy kültelki táncmulatságon, megszerették egymást és nőül vette a masamód kisasszonyt. Miért ne tette volna ?! A leány szép volt, ártatlan volt, mint akárhány a világban ilyen egyedül álló masamód kisszonyok közül. Kata jó feleség lett. Minden öröme az ő kis uráé volt. Kifogyhatatlanok voltak egymás iránt az apró kedveskedésekben. Észre se vették boldogságukban, hogy egy év múlt el felettük, amikor megszületett első gyermekük a Laczika. Azután még két egymásután következő évben kopogtatott be a kis meleg fészekbe a gólya. A gyerekek szépek, s ők végtelenül boldogok voltak. S mindez a kis hivatalnok családoknál oly mindennapi, szinte holt bizonyos. Öten voltak már. A régi lakás szűknek bizonyult. Évnegyedre kibéreltek egy nagyobbat. A megtakarított pénzükből uj bútorokat vettek, s két szobát kiadtak annak, aki legelőször kérte : egy katonatisztnek Örültek a szerencséjüknek, hiszen nagy városban néha hónapokig kejj várni az albérlőre, és akkor is mj Lapunk G oltlíi 1.
