Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-06-06 / 45. szám
FELSOMA GYARORSZAGIHIRLAP 44. szám (3) Szombat, junius 6. főpohárnokmester volt, a nagy Széchényi érdemekben gazdag kortársa. Fiával, Dénessel azonban házassága miatt élete végén kissé feszült viszonyban volt. Dénes gróf ugyanis egy külföldi nemes szivü és nemes gondolkodású, de polgárleányt vett el, akivel 30 éven keresztül a leg- holdogabb házaséletet élte. Dénes gróf igy sok időt töltött külföldön. Életéről és mesés jótéteményeiről érdemes, lesz egyet-mást elmondani. Andrássy Dénes gróf gyermek- és ifjúkorát a Gömör-Rozsnyó melletti hosszuréti kastélyban töltötte. Ezen a vidéken sokan emlékeznek a tul- szigorral nevelt szerény ifjúra, aki szívesen vett részt az uradalmi tisztek házimulatságain, nem törődve azzal, hogy bent a kastélyban ezért megrovást kap. Édes atyja a diplomáciai pályára adta a hatvanas évek elején, hova azonban nem szívesen ment a fiatal gróf, mert ő itthon Magyarországon, mint nemzetgazda akarta érvényesíteni tehetségét, itt szeretett volna élni, hatni és gyámo- litani, amennyire tőle telhet. A humanizmus már gyermekkorában főjellemvonása volt. A Bécsbe szabad szárnyra bocsátott ifjú kivonta magát a szülői befolyás alól, megnősült. Boldog házassági frigyénél nem vette tekintetbe rangját, csakis szive sugallatát követte. A múlt év október 26 án Münchenben halt meg nemes hitvese, Hablavecz Ferencz bécsi zene- igazgató erényekben gazdag leánya, kivel 1866. ápril. 6-án Pizában esküdött meg. Harminczhat évi páratlanul szép házaséletüket áldás s boldogság aranyozta be. Gyermektelen házasságuk a nemes jótékonyság lélekemelő megelégedettségének és kedves örömeinek gyönyörűséges lánczolata volt. Francziska grófné szépért és jóért hevtilő lelke harmonikusan olvadt össze a nemes munkában a Dénes gróféval. Atyjának 1872. deczember 19-én bekövetkezett halála után átvette Dénes gróf a mintegy 61000 holdnyi hitbizományi birtokot, melyhez 8 főúri lak, Monok, Hosszúrét, Románfalva, Somosi, Lazony, Nagy-Kosz- tolány, Abauj-Halmaj, Zemplénben Csepp és az ősrégi teljes épségben levő krasznahorkai vár tartozik, mely egyúttal az uradalomnak a központja. A vár, amely telve van a Rákóczi- korszak ereklyéivel, a gróf rendeletére njilt meg a nagyközönség számára ; egyúttal utasította a várfelügyelő tisztjét, hogy minden mesz- szebbről érkező társaságot magyaros vendégszeretettel kell látni az uradalom számlájára. Az ő gondosságának köszönhető, hogy az idő vasfogával küzdő vár teljes épségben maradt fenn. A benne őrzött Rákóczi- ereklyélc gyöngyét fogják képezni a kassai Rákóczi-kiállitásnak. Dénes gróf mióta tulajdonosa a krasznahorkai hitbizománynak, 1879- ben volt ott örökét megtekinteni. Az inkognitóban érkező gróf a krasznahorkai főügyészi lakban szállott meg s onnan ment fel nejével a várba, a hosszuréti kastély és dernői vasgyár megtekintésére. Jöveteléről csakis az uradalom akkori főügyészét Erőssy Lajost értesítette, aki hűségesen eleget téve óhajának, nem közölte megérkezését senkivel sem. A gróf megtekintvén a várat, elmerengett szüleinek arczképe előtt és német nyelven mondogatta nejének : — Ez itt. apám, az az anyám arcképe. Az őket kalauzoló magyar várkapus katonaviselt ember lévén, — értett németül és igy csakhamar kiderült. hogy Dénes gróf «és neje jár fák a gömöri birtokon. Egy évtized óta a gróf tetemes évi jövedelmét úgyszólván egészen odaadja különböző nemzeti és kulturális czélokra. Adományai, melyeket csak a krasznahorkai uradalmi pénztár utalványozott, 12 év alati t ö b b m i 11 i ó k o r o n á t tesznek k i és mennyit osztott még széjjel azon a környéken, ahol lakott és menny it küldött haza Magyarországba közve- tétlenül, az uradalmi pénztár megkerülésével ! Azt gyakran konstatálták Krasznahorkán, hogy az évne- gyedenkint felküldött tiszta jövedelem csaknem megkétszerezve jött vissza a gróftól azon megjegyzéssel, hogy »ezt a grófné adja, . cn pedig egy pár ezer forinttal megtoldom.« ' A rendkívül pazar adományokról, amelyek vallás felekezeti külömbség nélkül érkeztek templomokra, iskolákra, hamarjában bajosan lehetne statisztikai kimutatást készíteni. A közjóért áldozott milliókból jutott érdemes, elszegényedett embereknek, árváknak és özvegyeknek. Alapítványokkal igen sokat használtak a közügynek ezek az Isten kegyelméből nagynak és hatalmasnak született lelkek. Mondanunk se kell, hogy se szeri, se száma azoknak a szerencse vadászoknak is, akik kérő leveleikkel vagy személyesen alkalmatlan- kodnak Krasznahorkán. Naponta hoz a posta ilyenfajta leveleket, ezek nagyrészt, mint ismeretlen helyre czimzettek, kézbesittetlenül érkeznek vissza Krasznahorkára. A gróf szülei házából való eltávozta óta nem használja se nevét, se czimerét, csupán egyik egyik előne vét. Adományait legtöbbször egyszerű ajánlott levélben, titokban küldi, igen meleghangú levél kíséretében. Dacára, hogy az újságírók mindent kifürkésznek, Dénes grófnak egy, a milléniumkor tett kétszázhuszonhá- romezer koronás adományáról, amelyet képzőművészeti ösztöndij-alapit- ványra a közoktatási minisztérium kapott, csak kevesen tudnak. Az adomány alapitó levelének tartalma értelmében a folyó évre Zombory Lajos és Kézdi Kovács László festőművészeknek 4200—4200 korona ösztöndíjat adományozott ebből a közoktatási miniszter. Ezen nagyszerű alapítványt két, évre rá még nagyszerűbb alapítvány követte a grófné kedvezményezésére. 1898-ban kéts/.úzötvenhatezer korona értékű magyar állampapír érkezett a krasznahorkai uradalom tiszti nyugdíjalapjára. az egész uradalom tisztikarának nyugdijbeosztási táblázatával. A hálás uradalmi tisztikar e fejedelmi adományt a krasznahorkai várat védő sziklafalban pompás fekete márványtáblán örökítette meg, s ekkor azt is elhatározták, hogy az alapítványból önként és megfelelő arányban részesítik a fontos szolgá latot teljesítő erdővédet. A tisztikar elhatározását azzal tetézte be a gróf, hogy a meglévő alapítványt négy- százezer koronára emelte fel. Emlékezetes tette a grófnak, Szelepka felső zempléni községnek áttelepítése. Ez a község a rakoncátlan Laborcza folyó által örökös árvíz veszedelemnek volt kitéve. Midőn a gróf erről értesült, 110 család ré szőre háznak és udvarnak saját birtokán adott helyet és ugyanekkor nagymennyiségű építőanyagokat, a falu közintézményeire nyolcvanezer koronát adományozott, amiért Szelepka község lakosai hálából Dénes- falvára magyarosították a falu nevét. Igen nagy köl séggel furatott a gróf a lazonyiaknak egy pompás ártézi kutat 215 méter mélységben. Nagy alapítványokat tett Kassa városában az újonnan épült felsőmagyarországi múzeumra, a színházra és a gör. kath. templom javára. Nagyobb összeget kapott a magyarság védvára, Rozsnyó városa és közintézetei. Ezen bőkezű adományok után úgy Kassa, mint Rozsnyó városa sietett megválasztani a grófot díszpolgárává. Egy, a nemes grófhoz közel álló egyén, ki egy évtizedig volt tanácsadója következő módon emlékszik nagylelkű uráról: Mi a nyitja a tüne- ményszerüeknek, pazaroknak stbnek nevezett adományoknak ? Az, hogy midőn a gróf ur mint családjának a monoki ágnak utolsó férfi sarja látta, hogy embertársaiért tehet valamit: két ut állott előtte; vagy valami nagyot tenni és híressé lenni vagy pedig elvonulva, felsegíteni annyit, a mennyit lehet? s az utóbbit választotta. Már ifjú korában saját édes atyja György országbíróval volt elég vitája az előkelő szokások sok feleslege — szerinte mások másolása — miatt. Ki nem állhatta a sok egyen ruházatos kastélyi cselédséget, kiket a legsivárabb öntömjénezés rabszolgáinak tartott. De a kiktől sok más- külömben okos egyén is, csak magát teszi függővé. A függetlenség embere lévén mindenek felett, az élet módban legfüggetlenebbnek, a legegyszerűbbet találta, s hasznát is vette de sokszor. ■ Csak természetes, hogy mikor önálló lett, saját korlátlan hajlama szerint rendezkedett be, de ahhoz nő is kellett a javából, aki leghajtatlanabb férfi alak mellett úgy megálljon, hogy a dolognak jó kimenetele legyen flát is azon házasságban, a melyet ma a legtöbb magyar ember áldva emleget a házasfelek tudvalevő és nem lévő, közös és külön adományai, örök alapítványaik, ösztiöndiijak és építkezéseik folytán, melyek összegét.sohasem fogjuk megtudni Eleinte az áldozatok csak soványabbak 1 elvittük, mert az örökölt birtokon nagy teher volt, a s birtokok az örökhagyó igen hosszas betegsége miatt rendezetlenek, s a kezelés is olyan, hogv volt idő, mikor a birtokosnak 16 ezer korona jövedelem jutott; de ezen válságos időben a gróf nem a váltóaláiráshoz, hanem az ismeretes polgári étlaphoz nyúlt s úgy látszik nem bánta meg, s azt is hiszem, hogy ha e mellett volt pótolni való ; azt a nő lelke bőven pótolta. A dolgok jobbra fordultával a 8 kastély cselédségének összetoborzása és fényűző berendezése helyett a birtokok jókarba hozására és hazafias áldozatokra gondoltak; s a tett változások egész vidékek képét és emberek gondolkozását is megváltoztatták. De elsősorban változtak a kegyúri templomok és iskolák és végül a nagy számú uradalmi épületek. A gróf az utolsó négy év alatt a következő kisebb adományokat tette, melyek véletlenül nyilvánosságra jutottak; Kétezer koronát adományozott a sátoraljaújhelyi Kazinczy-kör, a rozsnyó irgalmas nővérek zárdájának, a kovácsvágási róm. kath. templom, a rimaszombati iparosok segélyezésére, ugyanennyit az ottani általános ipartestületi nyugdíjintézetnek. a tornai nőegyletnek, a rima- szombati polgári olvasókörnek, a rozsnyói premontrei főgimnázium templomának javítására, a budapesti bölcsészettanhallgatók segitőegyesii- letének. Rozsnyó város négy külöm- küző felekezetű templomának, a nagyszlabosi evang. iskola és lemesi körjegyzői lak épitésére. Négyezer koronátadományozott a gencsi evang. lyen akad ? Zajongó, durva, követelő, rossz fizető. Az ő katonatisztjük -minta ember volt. Gőgös sem volt, a gyerekek sírásáért sem haragudott, sőt kedvelte az apróságokat. Egy-két hónap múlva egészen belenőtt a kis családba. A gyerekeknek játszótársa volt, a férfiúnak kedvelt barátja és az asszonynak ? . . . Oh az asszonynak szeretője lett. Kata sem tudta, hogy fejlődött idáig a dolog, elvégre ez mellékes is, de öt hónapra, hogy az uj lakásba kerültek, az asszonynak két férfi közt oszlott meg a szíve és mindegyik szobában voltak emlékei. Azért szerette az urát is. Sőt talán még forróbban, szenvedélyesebben, mint azelőtt, de nem őszintén, nem tisztán többé. Es olyan különös lelkiismeretfurdalásai sohasem voltak. Igaz, igaz nem vágyakozásból simult ő a férje barátjához, egy gyönge perez, egy szerencsétlenség áldozata lett, mint a cserép edény sem azért törik össze, mert elakarják törni. Egy vigyázatlan pillanat, egy peches mozdulat, a földre hull és vége . . . Es hogy bizonyos pillanatok okozzák a szerencsétlenséget, az rajtuk is bebizonyosodott. A férje egy délelőtt rosszul lett az irodában, hazament és rájuk nyitotta az ajtót egy bizonyos pillanatban. Es ez a pillanat egy világot döntött össze! Annyira, hogy majd el puszditotta rettenetes fájdalmaival, szenvedéseivel a férfit is. Mert az asszonyt, az egykori masamód kisasszonyt agyongázolta. Azaz, hogy eleinte otl állt mellette támaszul, a katonatiszt, egy pár hónap múlva azonban magára maradt a nagy csalódásaival, kiábrándulásaival, de akkor már megindult azon az utón, a melyen vissza alig jött még valaki. Közben vannak stációk is, ahol más utakra lehet indulni, de ott a balitéletek, a félremagyarázott erkölcsi felfogások a kalauzok. S ezek mind olyan durvák, olyan rideg könyörtelen szivüek. Kár a szóért, hiábavalók a kísérletek. A megkezdett út pedig lejtős. A kalauzok égj durva intése elegendő, hogy tovább csússzon rajta az áldozat. Az ö kínos kísérletei is hiábavalók voltak, hihetetlen gyorsasággal érte el az utolsó állomást, az utcza egy kiszabott darabját, ahol ma a férjével találkozott. . . . Amikor feleszmélt meglepetéséből, s az első benyomások visz- szaadték az erejét, őrületes vágy ragadta meg az ura elé lépni. Egy pár pillanatot késett csak, mert a villanyos már elindult. Futni kezdett, integetett, kiáltott is. Á kocsi azonban robogott, Már csak a piros lámpa fénye látszott halaványan, töredezetten a hulló hóleplen# keresztül és ő még mindig futott egy asszony gyenge képességével, az utolsó menekiilhe- tés kétségbeesett reménységével. Felemelte a bundáját, a szoknyáját, hogy el ne botoljék, s a'sötétes ru- háta alatt libegő fehér szoknyáját s csikós harisnyáját megbámulta a rendőr is, aki utczai nevén kiáltozott nevetve utána : — Mi lelt Tercsi? Hova szaladsz ? Azután belehult a puha fehér hóba, szinte élettelenül, akár egy szélütött. Lázas fejének jól esett a hó hidegsége, fáradt testének a lágysága. A rendőr, ki látta elesni, lassan feléje indult. De a lány meghallotta a villanyos kocsi dübörgését, felemelte a fejét, lassan felemelkedett, s türelmetlenül nógatta a villanyost. Ideges kézmozdulataival; előrehajlott testével szinte vonzotta a robogva közeledő villanyos kocsit. Fölszállt. Lehanyatlott az ülésre. Megörült amikor a kalauz megjegyezte, hogy kár volt felszállani a végállomás előtt. Hiszen akkor biztosan ráakad a lakására. Itt olyan gyéren vannak a házak és csak egy bérkaszárnya emelkedik az apró házak közt. Becsenget mindenüvé és megkérdi, hogy nein lakik-e itt Tar- jas Béla, gyermekei is vannak, bizonyára ráakad! Megkönnyebbült lélekkel szállt ki a kocsiból és határozott lépésekkel indult az első ház felé. Meg akarta nyomni a csengő gombját, de a keze lehullott. Nem volt ereje hozzá. Megbénitotta az a hirtelen felvetődött gondolata, hátha itt lakik a férje, bemer-e kopogtatni hozzá? S szabad-e neki ezt cselekedni ? Azután eszébe jutott a múltból egy pár jelenet. Átélte annak az ütésnek a gyalázatát, amelylyel a férje büntette a tettenéréskor bocsánatot kérésénél, és átérezte eltaszittatásának kegyetlen kínjait, valamennyi reményének, megtisztulás után való vágyakozásának valamennyi megsemmisülését és megrendült annak a pillanatnak rettenetes kinjaitól, szégyenétől, amikor a férje elzárta előle gyermekeit, akiket csókolni akart egyetlenegyszer legalább! (Folyt, köv)
