Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-05-23 / 41. szám
41. szám (3.) FELSOMAGYARORSZÁGI HÍRLAP Szombat, máj. 23. aztán nyugodtan fejezhette be tartalmas beszédét. Utána fél 12 órakor kezdett beszélni Búza Barna. A mamelukok csak várták, hogy bevégzi, s mehetnek ebédelni, de bizony 3 óra lett mire befejezte a beszédét. Teljes három és fél órát beszélt. Persze szörnyen ingerelte ez a hosszu beszéd a mamelukok at, s kivált eleinte, úgy az első óra után szörnyű zajongással igyekeztek elnémítani. De Búza nem jött ki a nyugalmából. Mihelyt zajongani kezdtek, elhallgatott s kijelentette, hogy szívesen vár addig, mig csend lesz — van rá ideje. így aztán inkább lecsendesedtek. Hanem annál buzgóbban zavarta Hadik főispán. Minden negyedórában felszólította, hogy térjen a tárgyhoz, úgy, hogy egyetlen megkezdett thémát se fejezhetett be. Hiába mondta, hogy a kormány iránti bizalom kérdéséhez hozzátartozik a kormány egész politikájának bírálata, — a főispán kijelentette mindig, hogy ha arról a tárgyról tovább beszél, megvonja tőle a szót. Búza aztán fölkérte a főispánt hogy csak szóljon, Ő készséggel áttér más thémára. Ennélfogva igy nézett ki azután a beszéde, pl.: Búza: A kormánynak ahorvát útlevél ügyben való magatartása is megrendít minden bizalmat. S még csúnyább, hogy a magyar nyelv mellőzésének bűnét csalárdul Deák Fe- rencre fogja a kormány. Azt állítja, hogy a 68-as horvát törvényből következik . . . Hadik főispán : Figyelmeztetem a biz. tag urat, hogy eltért a tárgytól Tessék a tárgyhoz szólani. Búza: Miután az elnöki erőszak nem éngedi ezt a thémát befejeznem, áttérek a hadsereg ügyére. A hadsereg harcképessége szempontjából nem szükséges a létszámemelés,, mert a harcképesség nem a nyers erő tömegétől . . . Hadik főispán : Ismét eltért a tárgytól a biz. tag ur. Másról tessék beszélni. Búza: Kérem, szívesen. Tehát szólok a kvótáról. Szélinek kormányra lépése után első dolga volt a kvótát felemelni. Ballagi Géza: Széli emelte a kvótát? Hogy állíthatja ezt? Búza: Kérem, tudom én jól, hogy történt. De nem mondhatom el részletesen, mert a főispán ur nem engedi ... Hadik főispán : A biz. tag urat rendreutasitom, s kérem, térjen visz- sza a tárgyhoz. Búza: Nagyon szívesen. Nézzük pl. a kormány nemzetiségi politikáját . . . S ez igy ment negyedfél órán keresztül, a szólásszabadság nagyobb dicsőségére. Záradékul pedig még egy szörnyen komikus jelenetet produkált a főispán tulbuzgalma. Búza az óráját nézve azt mondja : Nem tudom, meddig engedi a főispán ur, hogy az indemnitásról beszéljek . . . Hadik főispán csenget, s közbevág: Miután a biz. tag ur a gyűlésre bízta annak eldöntését, hogy beszéljen- e tovább, felteszem a kérdést, kiván- ja-é a közgyűlés, hogy a bizottsági tag ur tovább beszéljen ? Százkilencven mameluk kiáltotta egyszerre torkaszakadtából: „Nem kívánjuk!“ S a főispán már-már kimondta a határozatot, amely unikum lett volna a magyar históriában, — de az ellenzék tiltakozott, pokoli zaj támadt, Búza egész a főispánhoz ment és ott magyarázta, hogy ő nem kérdezett a gyűléstől semmit, ebben a gyűlés nem rendelkezik, s ily határozat kimondása nevetséges képtelenség lenne. ** A főispán is meggondolta végre, hogy ennyire nem kompromittálja a törvényt s a szólásjogot, s kijelentette, hogy miután Búza nem azt mondta, arait ő értett, nem teszi fel szavazásra a kérdést, s Búza beszélhet tovább. (Pedig kár, mert olyan bolond szavazás nem volt még Magyarországon, mini ez lett volna.) Búza után dr. Fried Lajos beszélt, s elragadta és bámulatba ejtette zsenialitásával, ragyogó szellemességével még azokat is, akik már megszokták tőle a szép és szellemes beszédeket. Egy óra hosszáig tartó beszédét élvezettel hallgatta az egész gyűlés. Idézte Kossuih Lajosnak az ob- strukcióról irt levelét (múlt számunkban 1 özöltük.) Báró Fischer Gusztáv közbekiáltott: Ez nem tartozik a tárgyhoz. Amire Fried hatalmas kacagás közt felelte : Tudom kérem, hogy az önök tárgyához sosem tartozik Kossuth Lajos. Azután id. Bajusz József szólott még lelkesen és lelkesítőén, múlt idők tanulságaival oktatva a kormánypártot. Persze, hogy nem fogott rajtuk az oktatás — virsli nélkül. Parlamentben, gyűléseken, mindenütt ősrégi bevett szokás, hogy az elnök először megkérdi, hogy kiván-é még valaki a’tárgyhoz szólni ?S csak ha nincs jelentkező, akkor zárja be a vitát. Ezt hozza magával a gyűlés iránti tisztelet és figyelem. Itt Bajusz még jóformán be se fejezte a beszédét, már sietett a főispán minden kérdés nélkül galoppban kijelenteni: Több felszólaló nem jelentkezvén, a vitát berekeszteni. Már akkor állt és szót kért Hericz Sándor és Bnza Barna. De Hadik nem engedett, hangoztatva, hogy már kimondta a határozatot. Szörnyű zaj lett erre a botrányos erőszakosságra s Búza a törvénykönyvel kezében hangosan kért szót. A főis- dán azt mondta hogy Búza nem szól hat, mert már egyszer beszélt. Búza viszont követelte a szót, mert a törvény szerint minden tag minden kérdéshez kétszer szólhat, A főispán a tiszti ügyészt kérdezte hogy van-é joga Búzának szólani. Mindenki kíváncsian nézet Szirmay Istvánra, az ügyvédre, a jogtudásra: hogy fogja a törvény világos rendelkezését a főispán szája ize szerint magyarázni ? Hát megtette. Szánalmas volt látni, hogy hebeg, hogy pirul és akadozik, mig kisüti, hogy' nem a törvénynek van igaza, de a főispánnak, „— Tényleg kétszer szólhat mindenki — mondta. — De miután Búza már nagyon sokat beszélt, s miután ellene senki se szólt, tehát nincs most mire felelni, — nem beszélhet másodszor.“ Hihetetlen, de igaz : ilyen törvény magyarázattal szolgált Zemplénvár- megye tiszti alűgyésze, a jogtudomány doctora. Az igy ügyészi szakértelemmel is támogatott főispáni erőszaknak sikerült a vitát bezárni. S aztán megtörtént a névszerinti szavazás melynek ismerjük az eredményét: a fő- szolgabirák, szolgabirák, jegyzők és. uradalmi tiszttartók nagy többséggel kimondották, hogy bíznak a katonai teheremelési erőszakoló Széli-kormányban, s elitélik az ellenzéknek a nemzet jogaiért folytatott küzdelmét. Nagy örömmel s tapssal fogadták Thuránszky László főjegyző s Prihoda Etele III. aljegyző nem szavazatát. Mikor a főispán bezárta az ülést, erős hangon, hatalmasan felcsendült a karzaton a Kossuth-nóta. Lassan a gyűlés benmaradt tagjai is együtt énekeltek a karzattal, mintha igy akarnák megengesztelni Kossuth szellemét az uj szégyenért, amit most hozott rá a vármegyéje. Zemplénvármegye története ismét gazdagabb egy sötét, nagyon sötét lappal. A leglabancabb vármegye újra kitett magáért: megmutatta, hogy gyűlöli s üldözi a nemzeti jogokért küzdő ellenzéket, mint ahogy gyűlölte és kiüldözte gonoszul a vármegyéből 80 ével ezelőtt Kossuth Lajost. S igy készül megünnepelni Rákóczi emlékét. Bizony, megkímélhetné ezt a nemes, önzetlen, dicső alakot ettől a „megtiszteltetéstől“! A páratlanul zajos gyűlésen élénk részt vettek szellemesnél szellemesebb közbeszólásokkal a kormánypárt jelesebb tagjai, mint pl. : Pápay Pál, Kincsessy Péter, Malonyay Tamás, báró Fischer Gusztáv, Ballagi Géza (aki eddigi szónoki sikereinek ma gaslatáról folyton csak sületlen ostobaságoknak nézte s nevette az ellen/.éki beszédeket,) s más kiváló férfiak. Arról is nevezetes ez az ülés, hogy — ami tán példátlan a megye történetében, — délelőtt 10 órától szakadatlanul tartott délután 5 óráig. Hét óra hosszat el se mozdult a helyéről a főispán, s hiába kért Fried Lajos legalább 10 perc szünetet, hogy ebédelhessünk, annyit se engedett. Az erőszakoskodó főispán mellett egy öreg ur ült elégült, boldog mo- solylyal, mintha azt mondaná : „Ez az én szerelmes fiam, kiben nekem kedvem telik.“ Ez az öreg úr Molnár István a volt főispán volt. Meg lehetett elégedve az utódjával. Második nap, A virslit vacsoráié hatalmas ma- meluktábornak hire-hamva se maradt kedden reggelre. Alig volt ott 20— 30 ember. Elsősorban azt bizonyította be a vármegye, hogy’nem akar ökörmódra következetes lenni: a tegnapi labanc határozat után most hozott egy ku- rucz-határozatot, kimondta, hogy felír az országgyűléshez az önálló magyar hadsereg felállítása mellett. Azután névszerinti szavazássalmeg- választották a Ludovikába első helyen ifj. Báli?it Dezsőt, második helyen Szirmay Istvánt. Az alispán körülményes és sok helyen érdekes jelentése jó egy órát vett igénybe. Utána Búza Barna interpellálta az alispánt, hogy tudja é, hogy Nagymihály község képviselőtestületének azon a gyűlésén, amelyen a katonai terhek elleni kérvé- nyezéssel foglalkoztak. Füzesséry Tamás főszolgabíró elnökölt, holott ehhez joga nincs és ez törvénytelen presszió. Hajlandó-e az alispán ezt megtorolni, vagy legalább kitanitani a főszolgabírót. Füzesséry Tamás igazolni akarta magát, de csak elismerte, hogy tényleg elnökölt. Az alispán pedig ügyesen kitért a válasz elől. Azután temérdek tárgy volt még, amit. gyorsan leőröltek, úgy, hogy szerdán délre befejezték az egészet. A Kossuth-szobor ügyében Búza Barna indítványára utasították a szoborbizottságot, hogy adjon véleményt, alkalmas lenne-é a szobor helyéül a Wekerle-tér? Érdekesek voltak a pataki ügyek. Id. Meczner Gyula a Zemplénben szörnyű vádakkal illette a múltkor Molnár pataki főbírót. Hogy költség- vetés és jogerős felhatalmazás nélkül csináltatta és fizette ki az aszfaltozást, ugyanígy készítette a berki átjárót, stb. Amulva olvastuk ezt. Hiszen, ha igy van, ha a biró tízezreket adott ki a község pénzéből felhatalmazás nélkül, jogtalanul, akkor nem csak a birót, de a felügyeletet ennyire elmulasztó főszolgabírót is el kell csapni. Meczner Gyula felebbezései folytán ezek az ügyek a megyegyülés eló*kerültek, s kisült, hogy a ,Meczner állításai teljesen alaptalanok, a biró mindenben törvényesen, felhatalmazás alapján járt el. Ezért a feleb- bezóseket elutasították. Elutasította a megye id. Meczner Gyulának azt a felebbezését is, amit Ujhely városnak a pataki járás ügyében hozott határozata ellen adott be. Kimondták, hogy megünneplik Deák Ferenc századik születésnapját. (Persze erre jut pénz, de Kossuth ünnepére nem.) Az alispán előterjesztette a június 14-ikére tervezett Rákóczi-ünnep szegényes, falusias programmját. Kimondták, hogy a pénzügyigazgatónak joga van Ujhely város egész pénzkezelését, tehát házi pénztárát is megvizsgáltatni. S még nagyon sok kisebb-nagyobb ügyet intéztek el. SZÍNHÁZ. Szombat, máj. 16. Baosányl. Sok hibája és fogyatkozása mellett is nagyarányú, érdekes és értékes alkotás Fénves Samu Bacsányija. Drámának sokkal gyengébb, mint Kurucz Feja David, hatása is aránytalanul kisebb, de nyelve, gondolatai, eszméi tán még szebbek. Valami prófétai merészség van ebben a Fényes Samuban ; előáll a most, a kapaszkodás, a szolgalelkü- ség. a cimkórság korszakában, a ki- rál_\ i, udvari meg Isten tudja milyen tanácsosságok, a nemesítések, kama- rásitások, grófositások idejében,*s hirdeti a tiszta, nemes, büszke demokratizmust. Nem csekélyebb bátorság, mint mikor a hittérítő a pogányok közé megy a szeretet vallását prédikálni. Úgy hangzottak azok a szép eszmék. mint egy idegen világ, amelybe talán vágynak egyes ábrándozók, de amely igen messze van még tőlünk. Az egyenlőségről, a demokratizmusról szóló szép dikciókat lelkesen tapsolta a közönség, — mert hiszen este csak megtapsoljuk az ilyen eszméket, de nappal aztán megint alázattal hajlongunk, gürnyedezünk a születési, vagyoni és hivatali arisztokrácia előtt, s egy mosolygásukért egy szives meghívásukért odaadjuk büszkességünket, elveinket. Ezek a szép dikciók legnagyobb erőssége a darabnak. Mert ködömben igen kevés történik benne, s ami történik, az is zavaros, kicsinyes és nagyrészt értelmetlen. Bacsányi maga semmit se csinál, csak mindenáron vértanú akar lenni, de ez utóvégre se sikerül neki. mert megmentik, s ő úgy látszik, elfogadja a megmentést, Nagyon színtelen, határozatlan az ő alakja. Sokkal jobb érthetőbb Os- vay Krisztina, akiben a nemesi gőg, s a Bacsányihoz való szerelem küzd. s végül az utóbbi győz. Ez a lelki harc érdekesen van megrajzolva. Naláczy alispán alakja is igen jó : a korlátolt Játkörü magyar nemes, aki becsületes, meggyőződéses makacssággal ragaszkodik a rendi alkotmányhoz, akiben a parasztság lenézése nem roszaság, hanem a korlátolt lélek által jóhiszemüleg követett tradíció. Hány ilyen Naláczy él ma is köztünk, akivel száz Rousseau és Kossuth Lajos se tudná elhitetni, hogy az emberek egyenlők, s csak egyéni értékük szerint szabad köztük külömbséget tenni ! Bizony, úgy látszik, ma is Naláczyakból áll az ország nagy többsége. Ósvay Jolán a rajongó naiv kis lány, aki Bacsá- nyit s eszméit imádja, s a végén színésznőnek megy, már erősen eszményitett alak. Igazabbak a nemzeti haladás úttörői, a színészek: Kelemen, az ‘első magyar színigazgató, Sehi, Csathó, Szatymazi, ezek a lelkesedéssel teli, jókedvű, nemes ideálisták,, akik koldusbottal a kezükben járnak hirdetni a magyar igét. Szépen adták a darabot Ujhely- ben. Sok a szép dikció benne, hát persze, hogy sokat szónokoltak, de örömmel konstatáljuk, hogy ez a szónoklás most már sokkal finomabb diszkrétebb, s nem sérti úgy a valóság illúzióját. Különösen szipen tapasztaltuk ezt KomjáthynéA, akit pedig remek orgánuma soksz or rá- csábit a deklamására. Kelemen színész szerepét sok természetességgel, mély érzéssel adta. Nagyon igaz, s megható volt Vágó a Bacsányiért meghaló Sehy szerepében. Komjá- thyné, Takács Mariska, Breznay Anna a szokott jó játékukkal gyönyörködtettek, Odry (Bacsányi) szép, délceg
