Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)

1903-05-09 / 37. szám

37. szám (3.) FELS0MAGYAR0RSZÁG1 HÍRLAP Szomhat, máj. 9. — Harsányi István, helybeli ref. segédlelkész f. hó 2-án letette a theo- logiai magántanári vizsgát Sáros­patakon s f. hó 5-én a Miskolczon tartott egyházkerületi közgyűlés a spataki főgymnásiumba egyhangúlag vallástanárrá választotta. — Kinevezés. Pogány Vazult, a tar- cali királyi szőlők felügyelőjét, a földmivelésügyi miniszter állami sző­lészeti és borászati felügyelővé ne­vezte ki a pozsonyi kerületbe. A vi­dékünkről távozó felügyelő a király udvar tulajdonában levő 120 káth hold szőlő betelepítésével, ezen ki küldetése alatt tanúsított buzgalma és szakértelmével nagy érdemet szer zett, amit Őfelsége legfelső elisme­résével és 15 ezer korona külön díj­jal jutalmazott. Most pedig a föld- mivelési kormányzat részesítette mél­tó előmenetelben. — Magyar hitszónok. A sátoralja­újhelyi izr. anyahitközség magyar hitszónoki állását a május 7-iki kép- viselőségi közgyűlésben egyhangúlag dr. Goldberger Izidor képesített rab­bival töltötte be. Tudvalevőleg a hitközség február hónapban dr. Ad­ler Vilmos hatvani rabbit választotta meg hitszónokul, de a hatvaniak szeretető és áldozatkészségének si­került. a népszerű papot ott meg­tartani. — így történt, hogy az új­helyi hitközség dr. Goldbérgert■ a bu­, dapesti rabbikép2”) volt jeles növen­dékét hívta meg bemutató szónok­latra, melylvel a jeles és ékes ma­gyar szónok a hívek tetszését telje­sen megnyerte. — A megválasztott állását május 27-ikén foglalja el. — Gyászhir. Gödör Sándor, sze­rencsi polgártársunkat súlyos csapás érte, édes apjának a 83 éves ura­dalmi erdésznek elhalálozásával. A kérlelhetetlen halál kötelességének teljesítése közben érte utói az aggas­tyánt. Az erdőn szivszélhüdés érte, mely azonnali halálát idézte elő. — Jegyzőválasztás. Alsó-Hrabóczon e hó 4-én Steiner József eddigi he­lyettes jegyzőt egyhangúlag körjegy­zővé választották meg — A Függetlenségi Kör nyári kertje, melyet területileg is, kuglizóval is kibővítettek, holnap vasárnap nyí­lik meg. Gondoskodás történt, hogy a kör tagjai minden tekintetben jól érezhessék magukat. — Csatornáink. Sátoraljaújhely r. t. város összes ház tulajdonosai kö­telesek házaikat az utcza felé eső részén vizvezető csatornákkal ellátni. Erre vonatkozólag legközelebb ren­deletet fognak kibocsátani, mely sze­rint a felhívás kibocsátásától számí­tott (»0 napi záros határidő alatt kö- teleztetni fognak, hogy a csatorná­kat házaikra elhelyezzék és a hol az utcán föld alatti csatorna vonul el, a vizvezető csatornákat abba beve­zessék. — Vonatkisiklás. Exlexes időben összevissza megy minden, még a vo­nat is. Pénteken délután a 4 órai gyorsvonat, alighogy elindult az új­helyi állomásról, már a fütőház mel­lett kisiklott, valószínűleg hibás váltóállítás folytán, s valósággal összetépve s elgörbítve a síneket, a mozdony kerekei belefuródtak a földbe. Emberben szerencsére semmi baj se történt. Rögtön összejött minden mérnök, vasúti tiszt, mun­kás és hozzáfogtak a rossz útra té­vedt mozdony kiemeléséhez, ami ■csak másnap reggelre sikerűit. A gyorsvonat utasait aztán a Szerencs felől jövő személyvonat szállította el. e helyett a vonat helyett pedig egy újat állítottak össze. A vona­tok azóta csak átszállással közleked­hettek. — Vetések állása. Alálczáról vettük a köv. értesítést: A búza ritka és' gyenge, a sok egér és a téli erős fagyok tettek benne kárt. A rozs igen szép. A tavaszi vetés általában az egész vidéken igen gyönyörű. — Fürdő megnyitás. Nagy ünnepély lesz Málczán, f. hó 17-én, vasárnap d u. a helybeli fürdő megnyitása al­kalmából. A fürdőben, mely kis ki-j terjedése dacára páratlan a megyé­ben — az előkészületei nagyban folytnak : hogy a közönség minden tekintetben jól találja magát.. Már a délutáni órákban a nagy-mihályi zenekar teljeá számban, a fürdő diszes parkjában fogja mulattatni a közönséget. Estére a pavillonban táncmulatság terveztettik. Jó és ol­csó ételekről, valódi hegyaljai borról gondoskodva lesz. — Kéjgyilkosság. Vajdácska köz­ségben történt kedden délután, hogy Ráski András 19 éves parasztlegé- nyen erőt vett az állatiasság és egy 8 éves kis leányt csalogatott a fü­zesbe, húsz fillért is Ígért neki de a gyermek elszaladt tőle, ekkor vette észre ez az emberbe bujt ál­lat, hogy Szabó Mihály gazda 11 éves Zsuzsi leánykája a Bodrogra megy. Vállára kapta a gyermeket és a bodrogi füzesbe vitte, hol a leánykán erőszakot követett el, mely a szegény gyermeknek szer­dán reggel bekövetkezett halálát okozta. A kéjgyilkos még szabad­lábon van. — Telephonhálózat Szerencsen. Cse- gény Gyula m. kir. posta és távirda főtiszt Szerencsen időzött e napok­ban, hogy az ottani telephonhálózat létesitéséről konferáljon. A város máris annyira felkarolta a dolgot, hogy lehető legrövidebb idő alatt megnyílik. Az állami saját költsé­gén vezetetti be bárhova, csupán a használatért kell havonkint 10 koro­nát fizetni. — Egynapi házasság. Herskovics Grünvald Ignácz oroszkomoróczi(ung- megyei) mészáros, az ungvári anya- könyvvezető előtt április 30-án há­zasságot kötött Se Ina arcz Hánival. Megállapodásuk szerint a házasság megkötése napján délután Amerika felé kellett utazniok. Utjokat azon­ban Kassán megszakították. Másnap a férj a 24 órás menyecskét azzal a kijelentéssel lepte meg, hogy ő út­ját Amerika felé folytatja ugyan, azonban csak egymaga, a menyecske pedig visszazónázhat Ungvár felé, mivel őt semmi szin alatt magával nem viszi. A férj Kassáról Oderberg felé vette útját, felesége pedig Ung- várra haza érkezett. Az ungvári rend­őrség a megszökött férj után távira­tozott ugyan, azonban ez a közbelé­pés sem vezetett eredményre, mivel a hűtlennek nyoma veszett. — Tűz. F. hó 2-án éjjel a gróf Zichy Jakab raádi emeletes háza le­égett. A tűzoltók lokalizálták a tüzet, mielőtt tovább terjedhetett volna. A tűz keletkezésének oka ismeretlen. — Elmebeteg asszony. Szerencsen Tar Józsefné régebb idő óta oly tü­netek közt volt, hogy környezete bizton számított a bekövetkező ka­tasztrófára. Folyó hó 3-án a gyászos vég be is következett. A templom­ban kitört rajta teljes mértékben a roham, úgy, hogy a szerencsétlent valószínűleg a központi korházba fog kelleni szállítani. — Jó tanács. Mindazoknak, kik pá­zsitot akarnak létesíteni, ajánljuk, hogy szerezzék be Mautner Ödön cs. és kir. udvari magkereskedéséből Bu­dapesten a „Sétatéri“ vagy a „Mar­gitszigeti“ fümagkeveréket. Ezeket már 29 éve szállítja Mautner Buda pest és a Margitsziget oly bámulatra méltó és gyönyörű sétaterei részére. — Fél utón nincv eredmény. Ha cé­lunkat el akarju kérni, akkor utunk- hól minden akadályt el kell gördi- teni és nem szabad sem visszafelé haladnunk, sem megállanunk, mert akkor a megtett utat elveszítjük és célhoz sem jutua. Bármiért küzdünk is, az eredményt sohase tudjuk az ut közepén elérni, hanem mindig, csak a eél végén. Céltudatos követ­kezetesség és erős elhatározás vezé­reljen bennünket minden cselekvé­sünkben.. Különösen ha arról van szó, hogy csekély anyagi eszközzel óriási eredményeket akarunk magunk­nak biztosítani. .Ezt a következtetést pedig abból az alkalomból írjuk, hogy egy úri ember egy osztályon át játszott egy sorsjegygyei és most keservesen panaszkodik, hogy, ha nem veszti el türelmét, akkor ma ő x legszerencsésebb ember lehetne, I mert a 11. sorsjáték első osztályá­ban ő volt az 57080. számú sorsjegy­nek tulajdonosa és e számot a hato­dik Kihúzásnál 600.000 koronával húzták ki. De ő megállt a fél utón mert nem játszott tovább e sorsjegy gyei. Annál nagyobb volt az öröme azoknak a szerencsés embereknek, a kik ő utána vásároltak meg a sors­jegyet Török A. és Társa bankházá­ban, Budapesten, Teréz-körut 46., ahol egyedül a hatodik osztályban egy és egy fél millió koronát nyer­tek e ezég szerencsés vevői. A sors­jegyek tervezet szerinti árai: egy egész sorsjegy 12, egy ketted sors- jegy 6‘ egynegyed sorsjegy 3, egy- nyolczad 1 korona 50 fillér. Ajánla­tos, hogy a sorsjegyvásárló közön­ség a Török bankházeál szerezze be sorsjegyeit, mert e céget rendkívüli szeroncse kiséri és a vevőknek min­den irániban biztonságot nyújt, TANÜGY. A vezérlő zászló jelszava. Az emberiséget vezérlő Istenkéz az előrehaladás zászlajára az ősidők­től kezdve e két jelszót irta : „Tu­domány és vallásosság.‘‘ S az embe riség haladt e zászló után — nem­csak, hanem a főtörekvése mindig az volt. hogy az által magát, vagy­is egyik emtfert a másik felett ki­tüntesse, egyik nemzet a másikat felülmúlja. Csakhogy az emberiség mégsem fogta fel a múltban, s nem fogja fel a jelenben sem a vezérlő Istenkéz útmutatását helyesen, — a mennyiben törekvései és működésé­ben egyoldalú volt mindenkor, és még bizonyára sok ideig az is ma­rad így találjuk már, hogy ősidőkben az izraelita nép vezérlő zászlajára a vallásosság jelszavát tűzte; abban fényeskedett, az által tündökölt. A maga Egy-isten fogalmával messze kimagaslott az akkor élt népek felett — kik a sok istenhivés —bálványok imádásába elmerülve nem tudtak fel emelkedni a magaslatra. Büszkék is voltak hitökre, vallásukra — s k - vélységökben felfuvalkodottaká let­tek, — se felfuvalkodottság, e ke­vélység lett megsemmisülésüknek okává. Olyan könnyen olyan hir­telen megszűntek nemzet lenni — az élet színpadán. Miért? mert egyoldalúak voltak törekvéseikben, munkálkodásaikban. Megfeledkeztek az Istenkéz által az emberiséget vezérlő szászlóra irt jel­szóról: a tudományról, azt egyédáru- sággá változtatták; prófétáik, taní­tóik tudományukat csak önmagukba zárták — csak fenyegették a népet a Jehova rettentő haragjával, de az utat a módot, a tudományt, az is­meretet, mely által azt elkerülhetik, nem tudatták a néppel — hagyták őket a boldog együgyüségben. Más ős nemzetek pedig, pl : a ró­mai és görög, tudományára, világi műveltségére volt büszke — az által fényeskedett, az által ragyogott a többi népek felett. íróiknak reánk maradt müveik — a római és görög classikusok — mind meg annyi egy egy remek, melyet nem tud utolérni sem, nem hogy felülmúlni, a mai vi­lági műveltségére szintén büszke XX-ik század sem. De ők is egyol- dalulag fogták fel az emberiséget vezérlő Istenkéz útmutatását, — a mennyiben midőn a zászlóra felírták az egyik jelszót a „tudományit,meg­feledkeztek a másikról „a vallásról“. Isteneiket eszményítették ugyan — volt Istene mindennek: erőnek, bátor­ságnak, tudománynak, harcznak, bor­nak szerelemnek 'stb. áldoztak is ezeknek oltárain, de mindenütt és mindenkor a vallásnak, az erkölcsi- ségnek a rovására. S mi lett az ered­mény ? mindnyájan tudjuk : az, hogy midőn az ország legnagyobb volt ki­terjedésben, legnagyobb a gazdagság és hatalomban, akkor veszett el, ak­kor semmisült meg, akkor pusztult el, mert nem irta fel a vezérlő zász­lóra a másik jelszót: a vallásosságot. De az egész világtörténelem ezen példát tárja elénk. Gondolkozzanak felelte s látni fogják azt, hogy ezen két jelszónak együttes felírása vagy is a vallásosságnak és tudománynak együttes működése, együttes felka rolása tehet cáak még ma is naggyá, műveltté, vezérlő állammá bármely népet, bármely nemzetet. Ezt mutatja édes magyar hazánk története is. Mi ugyan nemcsak tart­juk magunkról, hanem a történelem is azt tanítja, hogy a magyar nerrr- zet, nagy, dicső, hatalmas és gaz­dag volt, — de tévesen. Igaz, hogy voltak ezer éves életének egyes fel - csillámló fényszakaszai, pl. Nagy La­jos, s a dicső Mátyás idejében, mi­dőn e nemzetet vezérlő Istenkéz zász­lajára a kezdettől meglevő »vallá­sosság« mellé a „tudomány“ is kitü- zetett, — midőn a nagy király ösz- szedetve és gazdagon jutalmazva az ismert világ tudósait, — ezekkel és ezeknek müveivel diszes királyi pa­lotáját megnépesitve, világra szoló könyvtárát gazdagította, — de ez az ezredéves múlthoz képest csak úgy tűnik fel, mint egy fényes álom, mely hamar sivár valóvá válik, csak mint egy üstökös a megmérhetetlen világűr ragyogó csillagai mellett, a mely feltűnik a sötét éjszakában s fényévei betölti u világegyetemet, de pár pillanat múlva, ismét sötét­séget hagy maga után. De nem akarom én a történelem fonalát végig követni, mely állításo­mat igazolná, csak azt akarom mon­dani. a mit mindnyájan tudunk, hogy a világ csak most kezd észre­venni, — mintha eddig nem is él­tünk volna a földön, észre nem vet­tek bennünket; hogy a mely nagy nemzetek mellettünk laktak is s ki kerülhetetlen végzetük volt, hogy észrovegyenek, bennünket, csak bar­bár. neveletlen, félvad népnek s nem­zetnek tartottak. Igen, mert még csak nem régen, még csak most kezdjük felirogatni a minket Ma­gyarokat is vezérlő Istenkéz zászla­jára, az ezredév óta rajta ragyogó „vallásosság“ jelszava mellé a másik jelszót a „tudományt,“ a világi mű­veltséget. És hogy ma már a világ előtt mi magyarok többé nem vagyunk senki, nem vagyunk semmi, hogy ma már észre vesztlek, nem csak, hanem ma már számításon kívül nem hagynak és nem hagyhatnak a világ nagy ér­dek harczában bennünket sem, két­ségtelen tény, hogy az a néptanítók­nak a népnevelőknek a munkája, kik ma már hála az Istennek annyira mennyire kibontakozva a lelket is sok esetben leigázó szegénység és nyomor bilincseitől, lelkesebben — buzgóbban, sok esetben lelki öröm­mel is teljesíthetik e szent kütelesé- geiket, hivatásukat. Állam és felekezetek egymással- vetélkedve igyekeznek a múlt század utóbbi évtizedei óta, részint félté­kenységből, hogy messze távol ne maradjanak egymástól, részint a han­gosan nyilatkozó közszellemből ki­folyólag, lobogtatni a haladó tudo­mány világosságát, csak hogy saj­nos ismét téves útra tért; téves utón halad az állam, téves téves utón ha­ladnak a felekezetek magok is. Ugyanis mit tapasztalhatunk ma, ha figyelmesen eszmélkedünk ma­gunkban és magunk körül ? mit ta­pasztalhatunk ma ezen felvilágoso­dására, világi előrehaladott művelt­ségére büszke XX-ik században ? Azt hogy a múlthoz képest sokkal több ma ugyan a tudomány, nagyobb tisz­tább a műveltség, fejlettebb és ne­mesebb az érzés, de sokkal üreseb­bek, hitványabbak az emberek; ri­degebbek sivárabbak, önzőbbek a szivek és keblek, napról napra job­ban durvulnak, vadulnak az erköl­csök s fszennyesedik s mindinkább ritkábbá válik a valódi hamisittatl an mocsoktalan je'lem, — s ha találko­zik vagy fel-fel tűnik a társadalom­ban egy-egy ilyen, ritkaság számba fog menni, mint a fehér holló — pedig annak ellenkezője rut dolog, bűn és erkölcsi szeny.

Next

/
Thumbnails
Contents