Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-04-22 / 32. szám
32. szám (3) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat, ápr. 22. sem, mert akkor a deszkakerítéseken könnyen átugrik mint az egyházi gondolkozás tekintetében sem, mert rom. katolikusok közt r.-kath., protestánsok közt protestáns, mint a politikában sem, mert ma kormány- párti, mig ez van hatalmon, holnap függetlenségi lesz, ha ez jut uralomra. Ha a protestáns egyházért valahol pohárt emel; itt van a szabadság — mondja, ha förmedvényt ir, akkor ennek deszkakerítésén túl van az a szabadság. Meglehet, ma még az állami iskolákat érti alatta, de pár évtized múlva, ha a szoczializmus győzne: tale torokkal harsogná: el minden oktatással. íme ez a Berecz K. fisiögnomiája. Es ha már azt állította rólam, hogy Kis-Azarból való távozásom után az egyház örömkönnyeket sirt (bár többek közt a fia megmondaná, hogy milyen könnyek voltak azok,) ezek után nekem is szabadjon megkérdezni, •— ha akadna olyan hely, a hova id. Berecz Károlyt valaha megválasztanák, mert mert más megválasztatásban mint a bereczki tanító ságra még nem volt része, — fájdalmas könnyeket hullatna-e pl. hogy csak az első személyt említsem: az egyház lelkésze, a kivel 23 éve van haragban; hát a népoktatás géniusza,hát azok az emberek akikkel rósz sorsa valaha összehozta ? Alig hiszem; sőt azt hiszem, hogy igy szólnának: „Szegény Perczel Mórt Moornál verték meg, szegény Bereczkit Berecz verte meg.“ De most már ennek hál Istennek vége. Mit érne azonban, ha füzfasip- ját, melyet Hazafi Veray Jánossal egy sátor alatt vett, oda is elvinné. A Bodrogköz népe ugyanis enek a sípnak hangjától szalad főkép Amerikába. Hadd hordja hát ő a puha kalapot. Én inkább hordom a vaskalapot, mert az kemény és ellenálló mint a koponyám, mint egész kálvinista gondolkozásom. Végül még egyet. Ha e förmedvényt azért is irta, hogy engem terrorizáljon : kije lentem, hogy jövőre is épen úgy fogom gyakorolni bírálati jogomat melyre engem hivatalos állásom is sarkal, mint eddig tettem;, megyek a magam igaz, becsületes utján teljesítve kötelességemet, nem törődvo azzal, tetszik-e az id. Berecz Károly- nak, vagy nem? Es ha nem fog tetszeni, épen úgy készpénzzel szolgálok, mint most. Legvégül a prudentia szóra, melyet czimül használ, teszek még egy megjegyzést. Nem tudom igaz-e, de azt mondják, hogy id. Berecz K. a prudentia szót egyszer sótartónak fordította. Elhiszem. Csakhogy az ő sótartójában most sincs só, legkevésbé attikai só. Péter Mihály. A pataki járás. Matolai Etele és id. Bajusz József levelet Írtak a Zemplénmegyébe, „kedves öccsüknek és barátuknak« Kun Dánielnek, megizenvén neki. hogy ők hívei a pataki szolgabiróságnak, mert az Patakot, múltját, jelenét és jövőjét tekintve, megilleti, és mert nem helyeslik, hogy a középső Hegyalja LTjhelyhez csatlakozzék, miután akkor Tokaj meggyengülne. Külöm- ben is ők már egyszer megszavazták a pataki járást, és „a szájukból nem csinálnak süvöltőt.“ Kun Dániel pedig avval közli ezt a nyilatkozatot, hogy ime itt az az okos ember, akit én várok a múltkori cikkemben, hogy argumentumokkal védelmezze meg a pataki járás ügyét. Bocsánat, — az az okos ember, a kit én hallani akartam, még mindig nincs itt. Isten őrizzen attól a vakmerőségtől, mintha csak gondolni is mernék arra, hogy Matolai és Bajusz nem okos emberek. De milyen okosak ! Mi, mai silyányabb nemzedék csak ámulattal tudunk az ő eszükre és tapasztalatukra feltekinteni. Valaminthogy nagyon okos ember Lá- czay László is, aki szintén cikkezet már a pataki járás mellett. Csakhogy én azt az okos embert várom, aki ami tényekre, földrajzi és statisztikai adatokra alapított érveinket megcáfolná és meggyőzne minket arról, hogy miért szükséges Ujhely közvetlen közelében a legjobb közlekedésü helyen egy 10000 lakosú járás felállítása. S ez az okos ember még mindiig nem jelentkezett. Bajusz József bátyánk megint csak azt a helytelen felfogást hangoztatja hogy Patakra kell szolgabiróság, mert Patak megérdemli. Szerinte tehát a járási beosztásnál az az irányadó, hogy nagysága, kultúrája és múltja által melyik város érdemli hogy járási székhely legyen. S ép ez a tévedés. Mert a szolgabiróság nem kitüntetés, nem jutalom, amelyet érdemes városok kapnak, hanem czélszertiségi beosztás, hogy egy-egy vidék népe minél könnyebben legyen adminisztrálható. Itt tehát nem a nagyság s az érdem az irányadó, hanem egyedül a fekvés és közlekedés. Tetszik látni.- Yácz, Kecskemét, Nagykőrös, Czegléd mind sokkal nagyobb, jelentékenyebb városok, mint Ujhely mégse kérhetnek megyei székhelyet, mert a fekvésük nem alkalmas erre. Ép úgy nem alkalmas Patak fekvése arra, hogy járási székhely legyen. Tokajt se akarják Matolai és Bajusz bátyámék „meggyengiteni“, mert ez „nem volna méltányos“. Furcsa igazságérzet! Bényét, Piszkát, Tolssvát, meg a körültök fekvő községeket, összesen 12000 lakost év- tizedeke-i át kényszeríteni, hogy akaratuk ellenére, a legnagyobb kényelmetlenséggel, szekeren s egy nap és 10 korona áldozattal juthassanak csak a járásuk székhelyére, mig Ujhalyt vonaton 1 korona költséggel 4 óra alatt megjárhatják, s kényszeríteni erre pusztán az 5000 lakosú Tokaj érdekében : ez méltányos, igazságos. Ellenben ennek a 12000 lakosnak nagy anyagi s kényelmi érdekét képező régi kívánságát teljesíteni méltánytalanság, mert az ártana Tokaj 5000 lakosának. Tehát Tokaj 5000 lakosának legyen áldozata és rabszolgája a Közép-Hegyalja 12 ezer lakosa. Kedves Bátyáim ! Tessék csak ezen avval a régi, puritán igazság- érzettel egy kicsit gondolkozni! Azt a megyei határozatot pedig kár emlegetni, mert annak a hozatalánál Bajusz bátyám se volt ott, s nem volt ott több 5 bizottsági tagnál, s azok is törvénytelenül határoztak, mer a kérdés nem is volt na pirendre tűzve. Külömben máskor is megváltoztatta már Zemplénmegye az előbbi helytelen határozatát. Pl. mikor 1901. májusban egyhangúlag kimondta, hogy nem foglal állást a külön vámterület mellett, 1901. decemberben pedig egyhangúlag állást foglalt mellette. S ugye, jól tette, hogy helyesebb gondolatra tért ? Mert: sapientis est consilium mu- tare in melius. Hiszem, hogy Matolai és Bajusz bátyáim is, ha átgondolják egészen a dolgot, meg fogják változtatni ezt a téves nézetüket Búza Barna [Vandruska Antak] Öreg falak, vén klastrom, zöldelő cinterem valahányszor arra vezet az utam, mindig meg-megdobban a szivem a látástokon. Újra elvonulnak lelkiszemeim előtt azok a napsugaras, évek, az ifjúkor ragyogó álmai! Édes mosolygó gyermekaíakok hová tüntetek? S ti nemeslekii papok és tanárok, kiknek élethivatástok volt, hogy belénk oltsátok a haza- szeretet, az emberszeretet, a tudvá- gyat, már rég elköltöztetek egy szebb s jobb világba, hol nincs harcz, fájdalom, gyűlölködés! Vén falak ! A szivem most is megdobban, de lelkem szomorúsággal telik meg, hogy újra köszöntlek titeket ! A játszi gyermekek édes dallama, az orgona bus hangja, melyet künn az udvaron, árnyas gesztenyefák között oly gyakran hallgattam végig, most is a fülembe cseng egynegyed század után s most is ugyan azokat a csodálatos gondolatokat ébresztik a lelkemben. Vájjon ti halottak. kik e. cinterem árnyékos fái alatt nyugodjátok évszázados álmaitokat, halljátok e mindazt ami ide fenn történik ? ! Vén cimborák, ifjú barátok, kik majdnem 4 évtizedet képviseltek ebben a mi második otthonunkban, áll- játok körül azt a koporsót és azt a sirt, hol szegény öreg tanárunk nyugodni fog. Gyújtsátok meg az emlékezet mécsvilágát, hullassatok egy könnyet ő érte és a többi elköltözőitekért. Szerény közöshadseregbeli katonacsaládból származott az elhunyt; korán árvaságra jutott s mint gyermek, az alföldi nagy rónaságon mint libapásztor bolyongott végig, később önként ő is katona lett és mint őrmester, — kit föllebbvalói szerettek — letette a torna s vivótanári vizsgát, igy lett — tornatanár. Kedves modora, műveltsége, becsületessége, ügyszeretete, a tanítványokkal való barátságos bánásmódja által mindenkivel egyaránt megtudta magát ked- veltetni. Ő volt az első, ki Budapesten nagy közönség előtt az akkori Rencz cirkuszban bemutatta a bycicli- zés művészetét s még ma ia emlékszem, hogy mint kis gyermek, elragadtatással bámultuk az ifjú Yand- ruskát, amidőn fakerekü biciklijén végigsz águldott Ujhely főutcáján. Kitűnő vívó, úszó, lövő volt s mindig a szabad természetben szeretett bolyongani, vadászni halászni, vagy rákászni; hatalmas izomerő rejlett a kis emberben s büszke volt mindig arra, hogy soha sem volt beteg. Már ezelőtt 25 évvel katonai gyakorlatokat tartott velünk s egy saját külön katonajátókot „foglyocskát“ gyakran játszatott velünk. Tanártársai mindig szerették, tanítványai bálványozták, — innen magyarázható az az óriási részvét, mely temetésén megnyilatkozott. Jó barátok, tanártársak, öreg s ifjú tanítványok koszorúi borították be a koporsót, százakra menő tömeg széttagolt társadalmunk minden rétegéből kisérték a temetőbe. Elől gyászlobogó alatt a főgyrn- nasium ifjúsága, melynek énekkara énekelte a megindító szép gyászdalokat, a koporsó után pedig az öreg tanítványok s jó barátok beláthatlan tömege ment. .Tanártársai nevében dr. Hám Sándor, a tanítványok nevében Sebők Elek ifjúsági elnök tartottak szép búcsúztató beszédeket. Vandruska Antalnak családja, rokona nem volt, do ott volt az a nagy család, melyet ő teremtett magának — a hű tanítványok sokasága. Milyen szép, milyen megható volt végignézni ezt a nagy családot! S elgondoltam, hogy milyen nemes, dicső cselekedet volna, ha elhunyt szeretett tanáraink iránti pietásból egy összekötő kapcsot létesítenénk. S ez a kapocs volna „Régi tanítványok egyesülete.“ Mindenki, akik valaha ebben a gymnasiumban tanultak, belépnének ebbe az egyesületbe s fillérjeikkel hozzájárulnának egy alap létesítéséhez, melyből szegény jó tanulókat segélyezni lehetne. Karolja fel ez eszmét a mostani derék tanári kar, sok támogatója lesz. Ez volna a legmóltóbb hálakifejezés régi tanáraink és a piarista gimnázium iránt. Így ápolnánk tovább az ő nemes tanításaiknak fakadó virágait. Megérdemlik, mert felekezeti külömbség nélkül sokat, nagyon sokat köszönhetünk ez öreg falaknak. Hiszen elmúlik minden a világon, a régi kis torony is ledőlt már, mely a „primust“ kongatta reggel-délután s hivott hívogatott minket ide; a pázsitos, régi síroktól domborodó udvar is más képet nyert azóta, a régi akácz- és gesztenyefák közül egyetlen egy él még, az is görbe, hajlott, mint mi vén diákok, az is meghal, kidől nemsokára, mint ahogy te ki- döldtél édes jó tanárom és barátom Vandruska Antal! Almoddj egy jobb világról, hisz oly kevés örömöd volt e földön, nyugodj békében, Istenádja meg poraidat! Dr. Székely Albert HÍREK. — Esküvő, i otits László helybeli polgártársunk f. ó. május hó 2-án esküszik örök hűséget SeifriedGyula kisvárdai kovács mester leányának Gizellának. — A függetlenségi kör zászlajárá „egy magát megnevezni nem akaró“- tól 10 K.-t kaptunk. Hálásan köszönjük. Fuchs Jenő pénztárnok. — Megjutalmazott iparos. Tóth Béla, Tóth András kovácsmester polgártársunk fia, a budapesti ipartechnológia múzeumtól kitűnő szakrajzaiért 10 drb. aranyból álló jutalomdijat és elismerő okmányt kapott. — Dohánygyáriak szinielőadása. Lelket nemesitő, művelő hatású s hozzá még jótékonycélu szinielőadást rendezett a helybeli dohánygyár vasárnap este. Szorgalmas, dolgos lányok munkás fiatalemberek tisztességes munka után, tisztességes mulatságot lelket nemesitő szórakozást kerestek maguknak, és előadták szép sikerrel egy magyar színdarabot, Tóth Edé- nok a „Kintornás család1''' czimü népszínművét. Úgy az anyagi, mint az erkölcsi siker teljes volt, de meg is érdemelte a rendezőség, mert Pusz- tay Margit, Ferencsák Rózsika, Kálmán Zsiga, Seres Mátyás, Ferencsák István, Gyűre István, Heinrich János és Csikász. Elek meg a többi kisebb szereplők is olyan szorgalommal és kedvvel s sokhelyt egész telentumo- san játszották meg szerepeiket, hogy csak méltó dicséret volt az a sok taps és kihivás, amiben bőven volt részük. A rendezés Friss Heiman ismert rendezői tehetségéhez méltóan precíz volt. Az előadás után jól sikerült táncmulatság volt, igazi jókedvvel, reggelig. — Segédjegyző választás. Alsó-hra- bóczi segédjegyzővé f. hó 16-án egyhangúlag Csillag Jakab sátoraljaújhelyi lakos segédjegyző választatott meg. — Eljegyzés. Izákovics József munkácsi kereskedő eljegyezte Ligeti Zsuzsanna kisasszonyt, helyben — A fösorozás ujabbi elhalasztása. A honvédelmi ministernek egy a törvényhatóságokhoz intézet ujabbi rendeletével a f. é. május—júniusra tervezett fősorozást megint elhalasztotta, mégis oda utasította a törvényhatóságokat, hogy az ujoncozási tervezeteket akként készítsék el, hogy a fősorozás f. é. junius hó 2-tól f. é. július hó 25-ig terjedő időszak alatt esetleg végrehajtható legyen. — A Nyitramegyei Gazdasági Egyesület május hó 3 és 4-ikén nemzetközi nagy lóvásárt rendez Érsekújváron. Ezen lóvásár legélénkebb ló- vásárja Magyarországnak, mert alig van hazai és külföldi kereskedő, ki ezt föl ne keresné. Ezek már húsz éven át tapasztalták, hogy itt lovak mindenféle használatra nagy választékban kaphatók. Lakások s istállók az érsekujvári rendőrkapitányi hivatalnál rendelhetők. — Nagy tűz Leleszen. Leleszen f. hó 20-án este 9 órakor a városi bika-istállóból kitört a láng és csakhamar a házak nagy része lángban állott. A tűz a valósággal dühöngő orkánban hétfő reggelig égett. Mintegy 50 ház égett le és 70 család ment teljesen tönkre. A ref templom és iskola épségben maradt. A kár oly nagy hogy hozzávetőleg sem lehet megállapítani. — Lenfonógyár Beregmegyóben. A kereskedelmi és a földművelésügyi kormány támogatásával egy kender
