Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-04-22 / 32. szám
Hatodik év 32. szám. Sátoraljaújhely, 1903. Szerda, ápr. 22. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratodat Yi38za nem adunk. Szerkesztőség : Vekerle-tér 502. Felelős szerkesztő: Dr. Búza Barna Előfizetési ár : egész évre 10 korona, félévre 5 korona, negyedévre 2 korona 50 fillér, — Egyes szám ára 19 fillér. Kiadóhivatal. Landesmann Miksa és Társánál, Wekerle-tér 502. Hirdetéseket a legjutányoaabk árban közlünk. Meghívás. A sátoraljaújhelyi függetlenségi! kör tagjait f. é. április hó JÓ-án vasárnap délután 4 órakor a kör helyiségében tartandó rendes évi közgyűlésre tisztelettel meghívom. Napirend: 1. Évi jelentés és zárszámadás alapján a múlt évre való felmentvény megadása. 2. A folyó évi költségvetés megállapítása, 3. Lemondás folytán megüresedett két jegyzői állás betöltése. 4. Esetleges indítványok. Sátoraljaújhely 1903 április hó 18-án. Pekáry Gyula, a függetlenségi kör elnöke, fi hóhérnóta hívei. Hozzátok szólunk, becsületesjó magyar polgárai a nagymihályi gálszécsi és újhelyi választókerületeknek ! Röviden elmondjuk nektek, hogy mi történt a magyar képviselőházban április 18-án. Tudjátok jól, hogy a pécsi honvédiskolából kicsaptak három növendéket, azért, mert úgy tettek, ahogy minden becsületes magyar fiúnak tennie kell : összeszoritott ajkakkal hallgattak, mikor a szolgaság dalát, ; a Gotterhaltét kellett volna énekekelniök. E miatt a kegyetlen kizárás miatt meginterpellálták a »magyar« honvédelmi minisztert, s ő azt felelte, hogy igenis ki kellett csapni azokat a fiukat, mert nem énekelték a Gotterhaltét, amely nálunk királyi néphimnusz, a magyar királynak s a magyar népnek a himnuszává nótája. Azt mondja, hogy mig ő miniszter lesz, mindig énekeltetni fogja a honvédekkel ezt a nótát. S még többet is beszélt. El- mondta, hogy azt a mi szent imádságunkat, amely úgy kezdődik • Isten áldd meg a magyart! s amit áhitatattal énekelünk mindnyájan, azt ő nem engedi énekelni a honvédeknél, hanem csináltatott valami félbolond emberrel (mert csak félbolond irhát ilyet) egy eszeveszett nótát, ami ben az van, hogy inkább vészén ei az egész nemzet, s dőljön sir- ba az egész ország, csak a királyt tartsa meg az isten, — és ezt a rabszolga nótát énekelteti Gotter- haltéval együtt (ép összeillenek) a honvédiskolákban. Ezeket mondotta az az osztrák generális, akinek az apja Jellasich seregeben tört be 48-ban Magyar- ország megrontására, aki sosem volt egyéb, mint osztrák katona, ■akinek magyar érzésről sejtelme sincs, s akit mégis a magyar honvédelem miniszterévé nevezett ki a király. S a magyar nemzet képviselőinek szavazniok kellett, hogy elfo- gadják-é, h$lyeslik-é, amit a miniszter mondott. Máskor úgy szokott lenni, hogy amit a miniszterek mondanak, azt a kormánypárt egyhangúlag megszavazza. De a Fejérváry beszéde olyan botrányos megsértése és megtagadása volt a nemzeti önérzetnek s becsületnek, hogy még a kormánypártnak is megmozdult a magyar lelkiismerete, s ami ré- gesrég nem történt már, akadt három* jobb érzésű kormánypárti képviselő, aki a miniszter ellen, a Gotterhalte ellen mert szavazni. (Azt hisszük, fölösleges mondani, hogy ez a három nem zemplénme- gyei képviselő volt.) S a 260 kormánypárti képviselőből mindössze 124 volt annyira engedelmes, hogy leszavazott a Gotterhalte mellett, — a többi mégis visszariadt attól, hogy ennyire megtagadja a nemzeti érzelmeit, s nem szavazott. A 124 Gotterhalte-pártoló közt Zemplénvármegyériek 3 képviselője volt; gróf Hadik-Barkóczy Endre nagymihályi, grót Andrássy Tivadar gálszécsi és Dokus Ernő újhelyi' képviselők. Hát azt kérdezzük tőletek, magyar választói ennek a három képviselő úrnak: erre adtatok ti megbízást a képviselőtöknek ? ezt ígérte ő nektek, s ezért választottátok meg? Helyeslitek, elfogadjátok azt ti is, a mit ő helyettetek megszavazott? Ti is igy éreztek, igy gondolkoztok? Elfogadjátok, hogy ne az a szép »Isten áldd meg a magyart!« legyen a nép himnusza, hanem a Gotterhalte, az a száz év óta gyűlölt nóta, amelynek a hangjai mellett ülte meg a vérben tobzódó osztrák sereg az aradi vértanúk halotti torát? Úgy akarjátok-é ti is, hogy a honvédek hóhörainak a himnuszát énekeljék a honvédség növendékei? Lehet-é áldás az ilyen éneken, lehet-é foganatja az ilyen imádságnak? Hisz az Isten is bizonyára megborzad és undorodik, mikor ennek a »himnusznak« a hangjai trónjához érnek, mert az aradi tizenhárom halálhörgése, Batthyányi Lajos kiomló vére jut eszébe! Hisz a magyarok istenének végkép meg kell utálnia ezt az ő népét, amely elnyomóinak, üldözőinek, hóhérainak himnuszát zengve imádkozik hozzá. Az ilyenimádság nem imádkozás, de káromkodás ! S elfogadjátok-é, helyeslitek-é ti azt, hogy három jó magyar fiúnak tönkretegyék a pályáját, a jövőjét, az életét azért, mert nem tudták elfelejteni, amire apáik tanították, mert nem tudták megtagadni az érzelmeket, amiket édes anyjuk tejéből, magyar hazájuk levegőjéből szíttak magukba ? Szörnyűség az ! Hát van magyar apa, aki meg nem tanítja a fiát arra, hogy nekünk csak egy szent himnuszunk van : Isten áldd meg a magyart ! — s hogy van egy átkozott nóta, amely a szolgaság hirdetője, amely mikor meg- zendült, mindig vér, könny, bilincs és nyomorúság járt a nyomában, amelynek hangjától irtózik a magyar, mint a halálmadár sivitásá-1 tói, mint a rabláncz csörgésétől; s ez a Gotterhalte. S aztán büszke reménynyel adja be az apa honvédnek a fiát. Honvédnek, abba a mi magyar hadseregünkbe, a melyre a szabadság- harc félisteneinek, a honvédeknek nevét olyan hivő, remélő szeretettel bizta a magyar. S ott, a magyar honvéd ruhában arra kényszerítik a magyar fiút, hogy azt a nótát énekelje, amelytől nemzete irtózik és borzad. S ha nem énekli, kicsapják, megrontják egész életére. Egy hitvány nóta miatt egy becsületes magyar íiut! Akárjátok, helyeslitek ezt, választó polgárok ? Mert lássátok, az akit felküldtetek az ország gyűlésébe, hogy ott a ti akaratotokat képviselje, az helyesli, az megszavazza. S ez annyit jelent, mintha ti szavaztátok volna meg. Egy százhuszonnegyed részben most már ti is részesei vagytok a három ártatlan, hazaszerető magyar fiú tönkretételének, élete megrontásának. Három magyar család igazságtalanul összetört reményének a bűne ilyen részben a ti leketeket terheli: mert ilyen részben járult hozzá a ti szavazatotok. így akarjátok, igy kívánjátok, ez a ti meggyőződésetek ? Ezért, erre választottátok a képviselőtöket? Nem hisszük, nem tudjuk elhinni! Nem! Hazugság már ez a szó: népképviselet. Nem a népet, nem a választói akaratát képviseli az a képviselő, aki igy szavaz! Emlékezzetek erre a szavazásra, választópolgárok. Emlékezzetek rá majd ha újra eljön a választás napja, s bizalmatokat fogja kérni újra a képviselőtök ! h A kivándorlásról. Jámbor örömmel veszi tudomásul a közigazgatási bizottság mindeuik ülésében, hogy milyen örvendetesen csökken az Amerikába kivándorlók száma a megyében. íme, március hóban is mindössze 313 ember ment ki és visszajött 177. Hisz ez jóformán semmi. Es még sincs már ember a falukban, s munkáskéz hiánya miatt parlagon maradnak a földek ! Hogy lehet ez? Hát csak úgy, hogy az egész hivatalos kimutatás értéktelen, meg se közelíti a valót. Hiszen már az útlevél statisztika is rendesen még eg, szer annyi útlevél kiadását mutatja ki egy-egy hónapra, mint amennyi kivándorlóról ad számot az alispáni jelentés. Es bizonyos, hogy kétszer-háromszor annyian mennek ki a vármegyéből havonkint, mint ahány útlevelet kiadnak. Mert a kótharmadrósze a kivándorlóknak útlevél nélkül megy ! ki. Botrányos dolgokat hallottam e felől Homonnán. Vannak egyének többen, akik köztudomás szerint útlevél nélküli kivándorlók szállításából élnek. Pénzt keresnek, vagyont szereznek belőle. Egy-egy nagy hajószállitási vállalattal vannak összekötetésben, annak részére szállítják az embereket. — Szörnyen ügyesek az ellenőrzés kijátszásában. A jelentkező tótot először felöltöztetik rendes európai ruhába, úgy ültetik vonatra. 5—6—10 emberrel indulnak egyszerre. Nem ülnek sohase egy kupéba az embereikkel, hogy ha baj van elillanhassanak. Homonnáról indulnak, hol Mezőlaborc, hol Budapest felé. Ha felfelé mennek, a vidrányi állomáson rendesen kiszállanak, s gyalog mennek át a határon, hogy a határállomáson a csendőrök meg ne csípjék őket. Az első osztrák állomáson aztán újra jegyet váltanak, s nyugodtan mennek tovább. Ep úgy tesznek Ujhelynól is. A csörgői állomáson leszállnak, s gyalog mennek Sárospatakig, ott felülnek újra. A német határon aztán átadják az embereiket a társaság ügynökeinek, és jönnek vissza uj szállítmányért. Jól jövedelmez ez a mesterség. 160 forintot fizet minden utazó. Ebből 80 frtot átadnak a hajótársaságnak ; azért viszik Amerikába. 20 forintbakerül a jegy a német határig és egyéb 60 forint marad a szállító urnák. Két hét alatt gyönyörűen megjárja az utat oda-vissza. Ha 5 embert szállít is csak, már 300 forintot keres. — Mégis gazdagodnak hamar. Mindezt úgy beszélték nekem Homonnán, mint közismeretü dolgokat. A neveiket is említették a szállító uraknak, azt is, hogy melyik milyen vagyont szerzett már ebből a szép mesterségből. Beszéltek egyről, aki tavaly ép szállítás közben meghalt Budapesten, s igen szép vagyon maradt utána. Egy pár ügyes stiklit is halottam felőlük. így pl. vannak, akik szállítás alkalmával megzsarolják őket: pénzt követelnek tőlük, mert különben feljelentik őket a csendőröknek. A megszorult szállítók fizetnek. Hanem egy ilyen emberrel csúnyán kiLapunk A- oldal.