Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-04-22 / 32. szám
32. szám (2) FELSŐ MA GYARORSZAGI HÍRLAP tettek. Behitták úgy félreeső helyre hogy ott majd átadják nekik a pénzt. Ott aztán lekapták a tiz körméről s félholtra verték. Mire feleszmélt az atyafi, a szállítók az embereikkel vígan zónáztak Laborc-felé. Ezeket s egyéb ilyen dolgokat széltiben beszélik Homonnán. Azért irtain meg, hogy tán utána nézhetne egy kicsit a homonnai főszolgabiró is. A tokaji népgyülé8. Megtöitént tehát nálunk is . . . Rákóczi ősi városa, a kurucok régi fészke tudatára ébredt hazafiui kötelességének, és megtartotta vasárnap délután 3 órakor a katonai javaslatok ellen a tiltakozó gyűlést. A függetlenségi pártot a központból Pap Zoltán dr. or- szággy. képviselő, a jeles szónok, a Zemplénmegyei függetlenségi pártot Pekáry Gyula elnök, s dr. Fried Lajos alelnök képviselte; az emelvényen ott láttuk a tokaji függetl. érzelmű értelmiség szinét-javát: Vécsey-Oláh Miklóst, Benedek Pált, Székely Károlyt Horváth Jánost, Hónézy Gézát, stb. aztán Szerencsről Kovács Gábor drt, Tárcáiról Sebő Gyulát, Rakamazról Vereb Antalt, Tóth M. Györgyöt, Scherfleck Konrádot. Az emelvény körül jelenvolt óriási közönség Tokajból, Tárcáiról, Rakamazról, Tímárról. Pap Zoltán Rakamazról délután 3 órakor érkezett, fehérruhás leányok, bandérium és a kis-tokaji városrészben levő polgári kör testületileg, zászlók alatt vonultak ki fogadására. A rendet a tokaji fiatalság, a helybeli önkéntes tűzoltó testület tartotta fenn. A közgyűlést a tokaji polgári énekkar a Szózattal nyitotta meg, aztán Székely Károly, a rend. bizottság elnöke szólott, megokolva a közgyűlés egybehivását; végül felhívta a gyűlést, hogy elnököt és jegyzőt válasszon. A gyűlés elnökévé közfelkiáltással Székely Károly és jegyzőjévé Hónéczy Géza választatott meg. Ezután Pap Zoltán több mint egy óráig tartott beszédében remekül fejtegette az osztrák uralom magyarországi erőszakosságait, a prag- matica sanctió törvénybe iktatása körülményeit érdekesen világitva meg; aztán rámutatott országunk válságos anyagi korrumpált közállapotára, alárendelt közjogi helyzetére s ezek után azt a kérdést intézte a jelenvolt mintegy 3000 főnyi polgársághoz, hogy akarja-e, kivánja-e az ujoncjutalék s a tehertöbblet tör- ványbe iktatását, — mire általános, viharos „ nem akarjuk, — le Széli Kálmánnal“ volt a felelet. Ezután előterjesztett határozati javaslatát egyhangúlag elfogadva, elhatározták hogy a kópviselőházhoz küldöttség által fogják még e hó folyamán beterjeszteni, mely küldöttségben való részvételre a mádi választókerület többi községeit is felhívják. Végül az énekkar közkívánatra nehány szép kuruc-dalt énekelvén, elnök a gyűlést berekesztette. A gyűlésen részt- vett lelkes hangulatra mutat azon tény, hogy sem a metsző hideg szél sem a szállongó hó nem bírta a jelenlevők tömött sorait megbontani, a közelben settenkedő nehány bo- szus mamelukkal együtt kitartott mind az utolsó percig. — Este az Arany-sasban ősi szokás szerint mintegy száz teritékü bankett rekesztette be a nevezetes napotÉs most azzal végzem levelemet, hogy én rendületlenül bízom Tokaj polgárságának felébresztett hazafias érzületének változhatatlan elvhüségé- ben. Az a polgárság, mely jelenlegi képviselője Bernáth Béla személyes tulajdonságaitól meghódítva őt, a volt nemzeti párt jelöltjét Andrássy Gyula gróf ellen oly fényes diadalra jultatta, hogy egyetlen tokaji polgár nem akadt, ki a gróf zászlaját kitűzte volna, s ez által a grófot a jelöltségtől visszalépni kényszeritette : mondom, az a polgárság a független, a boldog, a boldogító Magyarország eszméjétől lebilincselve,' hiszem Istent, újra meg fogja mutatni, hogy nem azokat fogja követni, kik a hatalom zsarnoki vesszője alatt csuszni-mászni, érdeket hajszolni oktatják — hanem azokat a lánglelkeket, kik őt a szabadság, függetlenség felé vezérlik. — Kuruc. . * Érdekes, hogy Bernáth Bó'a, Tokajnak nemzetipártiból kormánypártivá lett képviselője, szombaton Tokajban járt és könyörögve kérte a tokajiakat, hogy ne tartsanak nép- gyülést, mert ő biztosította Széli Kálmánt, hogy Tokajban nincs ellenzéke még a katonai terheknek se és ott nem lesz népgyülés, tehát ha mégis gyűlést tartanak, őt teszik lehetetlenné a kormány előtt s akkor aztán ő se adhat és nem eszközölhet ki a tokajiaknak semmit. Ezt a sajátságos eljárást kellőleg méltatta aztán a banketten Pap Zoltán. Levél a szerkesztőhöz. Tisztelt szerkesztő ur! Mint a f. zempléni ev. ref. egyházmegye papi főjegyzője, előbb aljegyzője, már évek óta kötelességszerüen értesítem a különféle egyházi lapokat, az egyházmegyének évenkint tartatni szokott közgyűléseiről, mely tudósításokban az egyetemesen elfogadott szokás szerint le szoktam írni a közgyűlés menetét és tárgyalásait. Azt hiszem, minden józanul gondolkozó ember szerint a közügynek teszek szolgálatot, midőn a nyilvánosan ülésező közgyűlések lefolyásáról a nyilvánosságot értesítem. E kötelességem teljesítettem akkor, midőn a „Sárospataki Lapok“ ez. egyházi lap f. évi 14. számában leírtam egyházmegyénknek f. évi márcz. 26- án Sátoraljaújhelyben tartott közgyűlését. E tudósításban többek között a következőket mondottam : „Délután legelőbb a bírósági ügyek jöttek elő. Volt ilyen nyolez. Kinos visszatetszést szült Berecz Ottó mig- lészi tanító pere lelkésze és egyháza ellen. Az ügy előzménye ez. A mig- lészi egyház óriási költséggel egy díszes paplakot épített. De mivel nem volt már annyi pénze, hogy ezzel kapcsolatban ólat és csűrt építsen, abban állapodott meg, hogy az uj épület mellett lévő régi lelkészlak egyik istállóját, mig újat épit, a lelkész használatára bocsájtja oly formán, hogy az uj lelkészlak udvaráról vágat egy ajtót, mert az istállót ideiglenesen is áthozni bajjal járt volna, összefüggésben lóvén a másikkal. Ugyanúgy, vagyis a lelkész- lak kertjéből való bejárással használtatja a csűrt is. Ily feltétellel a lelkészlakot a tanítónak, a ki nem is erre a lakásra hivatott meg, hanem egy sokkal hátrányosabbra, az egyház átadta. 0 azt elfogadta, de hát, hogy is ne? Van a lelkészlakon 3 szoba, meg egy istálló 16—20 drb. marha számára és minden melléképület. Később azonban mást gondolt a tanító, .a tanítónak sem neje, sem tücske nincs. De azért sem adja az istállót s a csűrt. Már majdnem egy éve folyik ez az ügy, mig most végre a bíróság elé került. Mikor már minden elfogulatlan ember szivében az egyháznak és lelkésznek adott igazat s a tanitó is ingadozni érezte lábai alatt a talajt, kérdezték hát tőle a közgyűlésen, miért kezdte ezt a pert ? Azt felelte: aesthetikai szempontból, mert igy roszszul nézne ki az épületje. A bíróság úgy határozott, hogy Miglész adja be azon iratot, hogy a papiak építésekor úgy határozott, miként fentebb érintém. A többi bírósági ügy nem ily érdekű.“ Hivatkozom a bírósági ülésen je- volt összes tagokra, mondják, írják meg, nem hü, nem a tényállásnak megfelelő leírást adtam e közre a fenti sorokban? Ha nem a való tényállást irtain volna le: az érdekelt félnek módjában állhatott vén soraimat rektifikálni és az a Sárospataki Lapok, mely a közleményt hozta: van olyan emelkedett szellemű, hogy a helyreigazításnak helyt ad. De ily rektifikáció nem jött nem jöhetett, mert a sorokban foglalt tényállást, annak igazságát megdönteni nem lehet és a »Sárospataki Lap« ismét van oly okos, hogy csak a tárgyhoz tartozó dolgozatot adják ki, személyeskedésnek ellenben teret nem nyit. Mi történt tehát? Kapja magát, nem is a közleményben érintett Berecz Ottó, hanem az apja id. Berecz JKároly bereczki néptanító és bekopogtat a Zemplénnél s czik- ket ajánl fel az én Sárospataki Lapokban közölt tudósításom ellen. Az az id. Berecz K., az az apa, a ki, midőn a fia ügyét tárgyaló bírósági ülésről kijöttem s vele azon nap a tárgyalási terem folyosóján először találkoztam s vele kezet fogtam, többek jelenlétében nekem ezeket mondta : No mégis örülök, hogy Nt. ur a fiúban el nem ítéli az apát is, mert a fiú meggondolatlan, szeles, jövőjét koczkáztató. De megyek vissza a terembe visszavonom a panaszát (Be is ment, de nála csak természetes, hogy következetes ne legyen, hogy amit itt kint mondott, bent meg ne tegye, — a panaszt vissza nem vonta, holott förmedvé- nyében azt állítja,., hogy ezt megtette.) Tehát ő támad ellenem. De mivel a Zemplén is van olyan okos, hogy egy tárgyhoz nem szóló cikket nem közöl a lap tisztes rovataiban, id. Berecz Károly szaporítani akarván Nyilttérben szerzett irodalmi habárait : kiad ellenem egy sértő személyeskedő förmedvényt a nyílttéri rovatban, csekély néptanítói fizetését megrövidítvén nehány koronával. ! Nem szoktam ugyan nyiltterezők- kel szóba állani, mert hiszen a sajtó ; utján elkövetett vétségeknek meg, van a rendes megtorlási módja, de addig is, mig ez megtörténhetik, e sajátságos hangú, sértegető, gyanu- sitgató czikkre, kivételesen csupán a közönségre való tekintetből megjegyzem a következőket: Furcsának tartom, hogy id. Berecz Károly egész förmedvényében engem következetesen per „Nt. "barátomnak“ ! szólít. Én tetőtől talpig demokrata vagyok ugyan, de ki kell jelentenem a félreértések eloszlatása végett, hogy én Berecz Károlylyal életemben talán csak 3—4-szer találkoztam és sohase voltam vele oly viszonyban, mely őt a „barátom“ szó használatára jogosítaná. A mi azon próbálkozását illeti, hogy a közleményem tartalmát meg gyengítse: vesse össze a közönség az én közölt tudósításomat az ő för- medvénye második kikezdésével és döntse el, meggyengitette-e állításaimat ? Azt mondja továbbá id. Berecz Károly : »a tudósítás hangja, modora a te egyéniségednek tüköré.« A közönség előtt itt áll a közleményem : nyugodtan várom annak hangjából és modorából a következtetést egyéniségemre. Más-e ez, mint a minőt mintegy 13 éves szerény, de sokszor a közönség elismerésétől kisért irodalmi működésem alatt használtam ? Viszont a közönség következtessen id. Berecz Károly egyéniségére azon nyílttéri közlemény hangjából és modorából. Azt hiszem, az összehasonlítás nem az én hátrányomra fog kiütni. De id. Berecz Károly tovább is megy. S egyenesen lelkészi működésemet teszi bírálat tárgyává s azt mondja: „Természetes, te derék ember vagy, hibátlan. De kérdezzük meg a kis azari ref. egyházat, a fő és algondnokot, mily rajongó szeretettel emlékeznek ott vissza a te 10 éves lelkipásztorkodásodra. Örömkönnyüt hullattak ott, a te máshová történt megválasztatásod felett való könnyüt“ Nem tudom, feljogosította e idb. Berecz Károlyt a mostani fő és al- gondnok, a kik az én időmben azok nem voltak, e nyilatkozat tételére, de ha fel: akkor kijelentem, hogy nagyon elfogult tanukra hivatkozik, mert az elsőnek bátyján elveszés előtt álló 903 frtot 18 éves kamatával az egyházmegye utasítására behajtottam, a másiknak pedig, — jól tudja ön, — meggondatlansága folytán sokkal nagyobb baja támadt; ezek hát nem lehetnek elfogult tanuk és örülhettek eljövetelemnek; de ne hivatkozzék ön a többi egyháztagokra egyre sem; mert lecáfolják; ne saját fiára, a ki ott tanitó volt az én időmben, mert őt az ő igazságérzetével a papja fogja desavuálni; ne az egyházmegyére, ne a kerületre, mely előtt a kis azari működésem nyitott könyvként áll, tiszta lapokkal egy makulányi szeny nélkül; sőt valahogy eszébe ne jusson Önnek az, hogy többször előttem oly nyilatkozatokat tett: «Örök hálával fogok visszagondolni arra, a mit Nt. értem, illetőleg fiamért tett;« ne jusson eszébe a bodzásujlaki gyűlésen értem emelt pohárköszöntője, ne a kis azari iskola (melyet én építettem ujonta, a hívek krajezárnyi megter- heltetése nélkül) felszentelése után, 1899. szeptember havában, a Zemplén és Sárospataki Lapok nem tudom ■ melyik számában a felszentelésről köz- j zótett tudósítása, — a hol engem, ! buzgónak, apostoli lelkűnek, az egyház felvirágoztatására törekvőnek ir le (nézzen utána), mert mindezek Önt szégyenletesen fogják desavuálni. íme id. Berecz Károly, milyen kegyes néha, hogy elfelejti kegyességét ismét. De van ennél furcsább állítása is. Azt mondja: „furcsa az is, a kis- azari tanitó 20 hold szántóföldjét, hogy kebeleztetted át.“ Ezért babért fon a fejedre a népoktatás géniusza, mondja tovább. Ez nálam olyan gyanúsítás féle mintha én valaha csaltam volna atanitó megrövidítésére. De ha engem gyanu- sit akkor ugyancsak meggyanúsítja a kisazari presbytériumot, melynek véletlenül épen akkor az volt a főgondnoka, a kire Ön most hivatkozik; sőt ugyanezt mondja Ön az egyházmegyére, a bíróságra, mert azt Ön jól tudja, hogy egy áttáblázást egy lelkész maga meg nem tehet, ahhoz presbyteri, egyházmegyei határozat és bírósági Ítélet kell. Nézzen utána a kisazari presbyteri, a felsőzempléni egyházmegyei j. könyvekben látni fogja, hogy az áttáblázásra azok hozták a határozatot s bebizonyult az is, hogy ez a tanügy előnyére történt, mert mig az előtt 20 hold sovány földben a tanügy kárával garázdálkodott a tanitó, most kap 400 frt. készpénzt és 5 éves korpótlékot s azt is csak tudja tán, hogy az egyház földjeivel szabadon rendelkezik. Nem csinált itt hát suscust senki, csak ön meggyanúsította magát állításával, melynek nagy horderőt vélt tulajdonítani. S mivel állításával az összes faktorokat megsértette, hiszem, hogy mindezek tudni is fogják velem együtt kötelességüket, inegtanitandók önt arra, hogy jövőre meggondoltan beszéljen. Es hogy nem az én eljárásom furcsa a tanítói fizetése rendezésénél, hanem a Berecz K. állítása, hivatkozom arra, hogy a 20 hold sovány földre évtizedekignem kapott az egyház tanítót mig mióta a fizetés rendezve van ekkép, az állomás mindig be van töltve sőt, hogy állítását annál furcsábbnak tüntessem fel: kijelentem, hogy az igy szervezett .tanitói állást id. Berecz Károly könyörgésére legelőször az ő fiával töltöttük be. midőn onnan eltávozott és egy más helyről hol gazdálkodnia kellett volna ismét visszakivánkozott e meggyalázott helyre: persze ismét apjának a közbenjárására. Rá olvastak önre id. Berecz K. ? Mond még id. Berecz Károly valamit a vékony deszkakerítésről, mely nálunk az ember és ember között van . Konstatálom, hogy id. Berecz Károly előtt ily deszkakerítés néha nincs, mert kis emberekkel szemben ő azt eldönti; de viszont maga Aliit nagy deszkakerítést, mikor nagyobb ember előtt gazsulirozni akar, Ki ne emlékeznék a lakodalommal összefüggő ügyeire. Nincs deszkakerítés előtte továbbá az elvek tekintetében Szerda, ápr. 22.
