Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)

1903-01-17 / 5. szám

5 szám. (2) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP dálom, hogy hogy követhette el a Szirmay éles elméje. Sok jogot feladtak igaz 67-ben, de annyira mégse mentek, hogy az állami nyelv jogait is olyan könnyelműen elalkudják, elpaza­rolják, mint most Széli Kálmán teszi Mit mond az a 68. évi XXX. törvénycikk ? Hogy útlevél ügyek­ben a törvényhozást a magyar (közök) országgyűlés gyakorolja, mig a végrehajtás Horvát-Szla- vonország autonom joga. Az a kérdés már most, hogy az utlev.lek nyelvének a mégha' tározása a törvényhozáshoz tartó zik-é, vagy a végrehajtáshoz i Akinek egy csepp közjogi fo­galma van az előtt kétségtelen, hogy a nyelv meghatározása a tör­vényhozáshoz tartozik. Például; az igazságszolgáltatásra nézve a törvényhozást az ország- gyűlés (persze a királylyal együtt), a végrehajtást pedig a kiráy a bíróságok útján gyakorolja. Ki határozza meg már most az igazságszolgáltatás nyelvéi ? A ki­rály-é vagy a törvényhozás ? Két ség sem fér hozzá, hogy a tör vényhozás Tehát a hivatalos nyelv­nek, az okiratok s ügykezelés nyelvének a meghatározása nem a végrehajtás, hanem feltétlenül a törvényhozás jogköréhez tartó zik. De világos is. Hiszen ha a vég­rehajtáshoz tartozna az útlevél nyelvének meghatározása, s a vég­rehajtás Horvátország autonom belügye, akkor a horvát útlevelek nyelvéről nem volna szabad a magyar országgyűlésnek határozni, a melyhez csak a törvényhozás, és nem a végrehajtás tartozik, ha nem ebben a kérdésben csak a horvát országgyűlés határozhatna! Hogy a nyelv kérdését a Kor­mány a magyar parlament elé vitte, evvel kétségtelenül kifejez­te, hogy ezt nem végrehajtási, hanem törvényhozási kérdésnek tekinti. Ha pedig törvényhozási kérdés akkor az 1868. XXX. tcikk 10 §-a szerint a magyar törvényho zás jogkörébe tartozik, s az tet­szése szerint határoz benne. Furcsa dolog is lenne máskép a magyar parlament elé állni, s azt mondani, te magyar or­S te hozzám simultál szépen. Szunnyadoztal, szenderegtél A szerelem édenében. Kiz pintyőke, gerle, rigó Dala vegyült szerelmünkbe. Olyan édes andalító Dalt zengett afülemile. Bárány felhők ott az égen Egytől-egyig mind megálltak, Nézték ezt a földi édent. Úgy bámultak, úgy csodáltak. Boldogságunk e nagyságát Még a nap is megcsodálta. Szemünk boldog mosolygását Beleszőtte sugarába. Ajkaidon virág nyílott, Rajta csókom volt a harmat, Hő szerelmünk mámor illat, Csók-tengerben úszott ajkad, Mi vagy nekem hir, dicsőség, Szivemnek te rabbilincse, Mi vagy nekem, rongy világnak Rozsda marta földi kincse. Te szép pünkösdi királyság, Te múlandó földi éden, Rajtad kívül nincs boldogság Még odafent sem az égben. szággyűlés, most határozz, hogy milyen legyen a horvátok I útlevelének a nyelve, — de kötelességed azt határozni, hogy ! horvát legyen, mást nincs jogoü határozni, mert a nyelv meghatá­rozása nem a te jogodj! Nőügye hogy ez már csak igazán komé­dia volna. Hát bizony joga lett volna most az országgyűlésnek feltétlenül Ki­mondani, hogy magyar legyen az' útlevelek nyelve, mert ezt a jogát' fenntartotta a 68-iki országgyűlés, üs ha ma kimondta, hogy az út­levelek nyelve horvát legyen, I ez nem ö«-as bűnök keserű gyü­mölcse, hanem tisztán a inai Kor- j niány es kormánypárt szegycleies j bűne es jogteiadasa. És CaaK jel- | lemzi az ő álnokságukat, hogy ezt a bűnt is ra akarjak login Deák r erencékre. Pedig hat csak úgy van, hogy i amint elpaktaita Széli Kálmán Becsben a magyar érdekeket, úgy I elpaktalia Zágrábban a magyar nyelvet, Búza barna. Félreértések. Ugyan nehéz dolga van a vidéken a szegény újságíró- j iials. A legnagyobb óvatosság és jóakarat mellett se tudja elkerülni, hogy egyik-másik cikke miatt egye­sek sértve ne érezzék magukat. Így jártunk a múlt számban a Ka- zinczy-kör vasárnapi estélyéről meg-1 jelent cikkekkel is. Megdöbbenve hallottuk, hogy amit mi mint jogos kritikát s egy tévedésnek, egy hibá­nak jóakaratu kárhoztatását irtunk meg abban a cikkben, azt az estély szereplői, s a Kazinczy-kör vezetői a személyükre nézve sértőnek talál­ták. Bámulattal fogadtuk ezt a hirt, s nem tudtuk, s ina se tudjuk meg­érteni, hogy hol és mit találhattak sértőnek azokban a cikkekben, s különösen abban a tréfás apróság ban, amelyet dr. Földi Károly mun- j katársunk irt meg szellemesen, sj amelyben a szelid gúny hangján fi­gyelmezteti a Kazinczy-kört, hogy- I ne orfeu i i műsort kultiváljon. Ha százszor elolvassuk is ezt a cikket, mégse tudunk benne semmi személyes sértést vagy vonatkozást találni, s meg nein foghatjuk, hogy mikópen találhattak benne ilyet a szereplők, vagy a kör vezetői. Legyenek meggyőződve, hogy a j személyek sértegetését komiszság- i nak találjuk, s nem közölnénk soha olyan cikket, amiben ilyet látnánk, J de viszont jogunk, van tárgyilago­san megbírálni, kritizálni mindent, ami a nyilvánosság elé tartozik, s| ezt a jogunkat, mint eddig gyako- , roltuk ezután is gyakorolni fogjuk mindig becsületes meggyőződésünk szerint, nem törődve avval, hogy j kinek esik ez jól, kinek rosszul. Ebből az ügyből kifolyólag dr. Földi Károly felkért a következő sorok közlésére: „Tudomásomra jutott, hogy a ; „F elsőmagyarországi Hirlap“ műit ! számában „Szenzációs per“ czim alatt megjelent karcolatomat egyesek fél­reértve úgy magyarázzák, mintha | abban a Kazinczy kör vezetősége | vagy vasárnapi estélyének szereplői ellen sértő szándék lett volna. Ki- j | jelentem, hogy a'cikkel senkit sem j akartam sérteni, s nem volt más cé- j lom, mint általános és jogos kritika gyakorlása.“ Hisszük, hogy evvel a nyilatko­zattal be lesz fejezve az ügy, s el­feledik kölcsönösen úgy az elköve­tett hibát, mint a hiba kritizálásá- I ból származott fólreértésekeket. — ! Nem torzsalkodásra, hanem békés fejlődésre van szükségünk. Szombat jan. 18, HÍREK A toillette Adáni: Éva! hva\ Férjecském? A.: Ma oly ábrándozó vagy. F.\ Én? Biztositlak, hogy nem. A. : De igen. Hisz’ ismerlek. Ép' olyan vagy, mint egy olyan aszszony, kinek valami óhaja volna. E.: Ugyan hova gondolsz?! A.\ Úgy kellene lenni, mert min­dened megvan, a mit csak akarsz. E. \ No látod: A.: Legelőször is tied vagyok én. : Tudom. A. : Azután tifed ez a nagy kert, melyben teljes biztonságban sétál­hatsz a. mennyit akarsz, s nem kell tartanod az aszfaltbetyárok szemte­len in egszólitásaitól. F. : Ez i; igaz! A.: Az egész természet érted vi rúl, ne ked süt a nap. n ekei 1 villog nak a c.-ál! aguk i ii illái ■djai. /•'. : Igaz . igaz. A. : Ha a mad arak éuekc ének, el zengik hál almáik at, 1 inek i szól ez! csak neked. F.: Ugv van . . . A.: Ki számára teremnek az Ízle­tes gyümölcsök s tenyészik buján a bársonyos pázsit? F. : Igen. igen ez mind az enyém A.: Nos hát ki vele, miért vagy olyan lehangolt? E. : Ne fatrgas, úgy sem találod ki. A.: Tehát mégis hiányát érzed valaminek ? E.: Úgy van ! A.: Es mi az, ha kérdenem sza­bad ? E.: Nézz rám ! A.r. ? ? Nem veszek észre rajtad semmit,! E. : Ép ez a baj! A.: De hát mi bánt? E.: Meztelenségem ! A.: (megbotránkozva) Mi ez? Al- szerteskedés? E.: Nem, sőt! De nem gondo­lod-e, hogy egy asszonynak borzasztó mindig egy és ugyanazon toilette- ben járni, annál is inkább, ha még ez az egy sem az ? A.: Egyáltalában nem E.\ Hagyjuk ezt, sohsem értenénk egyet! De ha nagyon, nagyon édes akarnál lenni,, hát . . . A.: Akkor? E.: Akkor kívánnék valamit a szü­letésem napjára! A.: Es ugyan mit? E.: Egy toilettet! A. : ? ? ? Minek? E,: Hogy kivágott ruhában sétál­hassak. Otto Neumann Hofei'után Sic. i Szerdahelyi Vince. | Megyei köz. életünk egyik általánosan tisztelt kiváló és rokonszenves alakja dőlt ki a múlt héten. Jan. 14-én délután meghalt Radon Szerdahelyi Vince. Váratlanul, hirtelen ölte meg egy gyors lefolyású gyilkos betegség, a 1 tüdőgyuladás. A megboldogult élénk részt vett a megyei ügyekben s minden közérdekű mozgalomban, s mindenütt önzetlen, tiszta, neme-; intenciók vezették. Temetése az egész vármegye úri közönségének nagy részvéte mellett ment végbe Radon, jan. 16-án. — A megdöbentő halálesetről a család a következő gyászjelentést adta ki: Ozv. ágcseniyői szerdahelyi Vin- ezéné, szül burkai Wiczmándi Zsó­fia, László és Adrienne, gyermekei­vel, szent-ivány Szent-Ivány László és családja, özv. butkai Wiczmándy ViKtorné szül. revisnyei Reviczky Zsuzsanna, butkai Wiczmándy Ta­más, íügedi Bodnár Ernő és leánya és a számos rokons.ág nevében is, mély fájdalommal jelentik, hogy forrón szeretett férje, feledhetetlen édes atyjuk, testvére, veje és sógo­ra ágcsernyői Szerdahelyi Vincze Zemplénvármegye törvhat. biz. tagja, életének 58-ik évében f. évi január hó 14-én d. u. 4 órakor a halotti szentségek ájtatos Eelvétele után jobb létre szenderült. A drága ha lőtt földi maradványai f. évi január J hó 16-án d. u. 3 órakor fognak a j róm. katli. szertartás szerint a radi 1 róm. kath. sírkertbe örök nyuga­lomra tétetni. — Az engesztelő szent mise áldozat pedig január 17-én d. j e 9 órakor lesz a radi róni. kath. | templomban az Egek urának bemu­tatva. — Rád, 1903. évi január hó 15-én. — Béke és áldás lengjen a | legjobb férj és forrón szeretett apa drága porai felett í — Anyakönyvi kinevezések. A bel­ügyminisztérium vezetésével meg- | bízott m. kir. miniszterelnök Zem- : plénvárinegyébe a tiszaluezi anya- ! könyvi kerületbe Dr. Székely Miklós \ körorvost, a málezaiba pedig Farkas József segédjegyzőt anyakönyvve- ! /.ető hely elessekké nevezte ki és őket a házassági anyakönyv veze­tésével és a házasságkötésnél való közreműködéssel is megbízta, továb­bá Kovács Af/józseffalvi anyakönv v- vezető hatásköré t a házassági anya- j könyv- vezetésére és a. házasságkö- I lésnél való k özrernűkfedésre is kie- ! gészitette. Előléptetés A m. kir. pénz \ ügy miniszter f, évi január l-étől j Moldováayi Géza kir. adópénztárno- kot a VIII ik fizetési osztály I. fo­kozatúba (3600 kor.) és dr Kiss Géza p. ii. segédtitkárt a lX-ik fizetési | osztály 11. fokozatába (2400 kor.) ! előléptette. j — Hitközségi tisztujitás. A helybeli statusquo izr. anyahitközségnek fo­lyó hó 14-ikén volt a tisztújító köz­gyűlési“ a kép'űselőtest. tagok élénk érdeklődése mellett, melyen első sorban Zinner Henrik lelépő elnök évi jelentését olvasták fel. A jelen­tés, mely az elmúlt év fontosabb eseményeit és az előljáióság pénz­ügyi működését behatóan ismertette, általános tetszéssel találkozott és örvendetes tudomásul vétele mellett Zinner Henrik elnök irányában a népes közgyűlés teljes elismerése a legmelegebben nyilvánult. A tisztujitást Friedlieber Albert korelnök vezette, A hitközség elnöki székébe ismét Zinner Henriket (most már 8-ad Íz­ben) ültette a közbizalom és az elöljáróság többi tagjai is nevezete­sen dr. Rosenberg Bernát iskolaszéki elnök, dr. Reíchard Salamon, Lövy Adolf és Schön Sándor elölj, taná­csosok, Widder Gyula pénztárnok, Reichard Lajos ellenőr, dr. Rosenthal Sándor gazd. biz. elnök és Haas Lipót templomgondnok, szintén vál tozatlan bizalommal találkoztak. A templomi gondnok helyetteséül Fel- berbaum Beraat is újból megválasz- t a tolt. — Ünnepély a zárdában Katinszky Geyza főesperes plébános, a zárda igazgatójának névnapja alkalmából szép ünnepélyt rendeztek a zárda növendékei az apácák vezetése alatt folyó hó 16-án, pénteken délelőtt, Reggel fél 9 órakor a zárdái kápol­nában Katinszky Géza csöndes mi­sét mondott, ezután a nagy terem­ben az ünnepély kezdetét vette; a műsor a következő volt: _ 1. Meghozá szivünknek ünnepét. ; Éneklik a polg, osztályok nörendé- i kei. — 2. Üdvözlő beszéd.. Mondja j Barkó E. — 3. Fantasie brillante, Bizzarotól, zongorázza Füzesséry Ilonka. - 4. »Az erdő tündére.« — Személyek: Kis leány: Katinszky Miczi. — Tündér: Palásthy Thekla. — Virágok. Ligeti Magda : jáczint. iBehyna Elza; ibolya. — Kováts Er­zsi : gyöngyvirág. — Ligeti Magda: I nefelejts. — Csoltkó Sári: szegfű. — | Dánok Magda : liliom. Krempinszky Olga: árvácska. — Szabó 1. : viola. [ Krasznapolszky Sári rezeda. — Vass Józsa : rózsa. — 5. A bakfis. Mono­log. Előadja : Somogyi Ilonka. — 6. Magyar darabok, zongorázza: Per­laki Mariska. 7. Drei magde und ; doch nur eine. Előadja : Sirokovszky Emma és Heib Ilonka, 8. Magyar ! rhapsodia. Játsza : Répászky Margit ' k. a. 9. Alkalmi párbeszéd. Mond-

Next

/
Thumbnails
Contents