Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-03-25 / 24. szám
Hatodik ér 24. szám. Sátoraljaújhely, 1903. Szerda, márcz. 25. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este Kéziratokat vissza nem adunk Szerkesztőség: Vekerle-tér 502. Felelős szerkesztő: Dr. Búza Barna Előfizetési ár : egész évre 10 korona, félévre 5 koroaa, negyedévre 2 korona 50 fillér. — Egyes szám ára 10 Allé Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál, Weksrle-tér 502. Hirdetéseket a legjntÉmyosaiib érban közlünk. Meghívó. Az o.-liszkai képviselőválasztó kerület függetlenségi és 48-as pártelveket valló polgárait ezennel meghívjuk a Sárospatakon a Nagyvendéglő helyiségeiben /goj. már- czius 2g-én délután 2 arakor pont ban megnyitandó pártszervező nagygyűlésre. Hazánk borult egére újabb vészterhes felhők tornyosulnak! A nemzet ébred és küzdelméből nekünk is ki kell venni részünket! Sorakoznunk kell, hogy a közel jövő alkotmányos harczában szervezett erővel vonuljunk fel. Ne maradjon el senki, aki elveink diadalra jutását szivén hordja. Sárospatakon 1908. inárc. 24. ír. Barna- íáczay £ászló, jegyző. párt-elnök. fiz alkotmánysértő ellenzék. Irta : Dr. Révész Bódog. Sátoraljaújhely, 1903. márcz. 24. A katonai javaslatok hullámvetései megtermik az ellenzéknek a rózsákat, de meg a töviseket is. A leghangzatosabb vádak abban concludálnak, hogy az ellenzék nem engedi a parlamenti többség akaratát érvényesülni, s ezzel a magyar parlainentarismust, a magyar alkotmányt veszélyezteti Sose kongassák a magyar Parlamentarismus és — alkotmány vészharangját, s hagyjanak fel a vádaskodók farizeusi szemforgatásaikkal, mert vádjaikra megadja feleletét a legfelsőbb fórum, a legmagasabb biró: a nemzet. Már igen rég merült fel kérdés, mely a közvéleményt oly mozgásba, oly izgalomba hozta volna, mint a most napirenden levő katonai javaslatok. A nemzet felébredt letargiájából, első phasisában vagyunk annak a fenséges, csodákat szülő folyamatnak, a midőn egy nemzet megmozdul, és kimondja ez eget-földet megrázó szót: akarom. Mert tisztázzuk ezt a téveszmét, hogy a nemzeti akarat, a souve- renitás a parlament többségénél van. Kolosszális közjogi botlás azt állítani, hogy a parlamenti többség akarata feltétlenül, megmásit- hatlanul a nemzet akarata. Igenis a nemzeté e többség akarata addig, mig a nemzet azt ilyenül elfogadja, de mihelyt a nemzet megmozdul és felszólal az ellen, hogy oly intézkedéseket, melyek érzelmeivel, követeléseivel homlokegyenest ellenkeznek, a nemzet akarata gyanánt declarálja- nak, ekkor a parlament többségének akarata már nem a nem zet akarata, ekkor ez a többség már a nemzeti akaratnak csupán álarcában tündöklik, a mely álarcot le kell rántani. S mi történik napjainkban? A katonai javaslatok ellen síkra száll az ellenzék és heteken, hónapokon át folyó harcban a szívre, az észre ható, magas szárnyalásu beszédekben, a történelem, a közjog, a logika, a psychológia fegyvereivel kimutatja, hogy e katonai javaslatok a magyar alkot mányt, a magyar államot támadják. Az ellenzék egy fenséges, magasztos viadalban felrázza a nemzetet tespedéséből; a magyar állameszmét, a nemzet érdekét oltalmazva a kormány javaslatával szemben a nemzethez apellál, és jutalmul a szemébe vágják, hogy obstruál, hogy a Parlamentarismus, az alkotmányt veszélyeztet-’. De a vádak visszahullanak a vádaskodókra. — Az ellenzék veszélyezteti-e az alkotmányt, vagy azok, kik a katonai javaslatokból törvényt csinálnának? Döntsön a nemzet! Az ellenzék bátran elébe áll a nemzet ítéletének, az ellenzék a nemzethez apellál. Nem hinnők hogy valaki komolyan gondolná s állítaná, hogy az állampolgárok összessége, vagyis a nemzet csak a választások pillanatában él és leadva a maga voksát, szertehullik, jognélküli dologgá sülyed és a megválasztatásból minden jog, minden hatalom a képviselőnél, illetve a képviselők többségénél, az uralkodó pártnál van. E felfogás szerint a többség enunciációja folytán a nemzet önállóságát, fenső- ségét, nemzeti öntudatát megölő intézkedések nemzeti akarattá válhatnának. S ha az ellenzék felszólal s ha a haza létét féltő honfi szív ékesszólóvá, bölcscsé, hatalmassá teszi, erőt ad neki, hogy egy egész nemzetet felrázzon álmából, igy kiáltva: »A többség akarata nem lehet a nemzet akarata, mert a nemzet nem lehet önmagának gyilkosa, ez obstruc- tió, ez a parlamentarisimisnak, az alkotmányosságnak alkonya P És a nemzet az ellenzék vészkiáltásait összetett kezekkel nézze, a nemzetnek nincs joga, nincs akarata, mert a választáskor azt a kormánypártra ruházta és most a kormány akarata a nemzet akarata, a kormány a nemzet és ha az ellenzék ez ellen megindítja kétségbeesés szülte csodás energiájával küzdelmét, akkor az ellenzék alkotmány sértő ?! Oh nem ! A magyar állam minden egyes polgára a nemzetnek egy tagja, a hazának egy fia, s mindenik oly mértékben járul hozzá a nemzet akaratának létesítéséhez, a mennyi állameszme, a mennyi nemzeti öntudat, a mennyi honszerelem tölti el kebelét. A nemzeti gondolatnak, a nemzeti akaratnak az állampolgárok lelkében nem csupán a választás pillanatában kell kifejlődnie, de minden időben az állampolgárok akarata a nemzet akarata, s a parlamenti többség csupán addig az időpontig képviselője ennek, míg tényleg a nemzet akaratát fejezi ki. Ha eliogadjuk, hogy a parlamenti többség akarata előtt mindennek meg kell hajolnia, ezzel a theoriával meggyilkoljuk az állameszmét, meggyilkoljuk a nemzetet. Mert a mely nemzet akarata saját területén, saját polgáraira nézve nem a legjobb akarat, nem a legmagasabb hatalom, mely fölött e földön semmi sem áll, az már nem állam, nem nemzet többé, az halott. Az ellenzéknek sikerült a közvéleményt megnyilatkozásra birni. Az állampolgárok akaratának azokat az impozáns megnyilvánulásait, melyek napról-napra fokozódva érvényesülnek, talán csak nem le bet semmibe venni ? Az a tény, hogy oly városok, mint pl. Ujhely, melyek kormánypárti képviselőt j küldöttek, most felírnak a katonai javaslatok ellen, hogy a katonai javaslatok miatt és mellett egyetlen törvényhatóság, város, vagy község sem szavazott bizalmat a kormánynak, a mely bizalomnyil- vánitások máskor oly tüntelőg ismétlődnek, ha a kormány veszélyben van: talán elég élénk bizonyságai annak, hogy a kormány akarata nem az egységes, egyetemes nemzeti - akarat. Ily körülmények között az ellenzéknek hazánkért rajongó szeretettel vívott, a magyar állameszmét óvó, ez ország souvereni- tásáért aggódó, a parlamenti illem s rhetorika magaslatán álló küzdelmét alkotmánysértésnek minősíteni : keserű honorarium. Ha Magyarország az a boldog ország lenne, a melynek polgárai nemzeti missiójuk rendkívüli fontosságának teljes tudatában lép» nek a szavazó urna elé, ha a választási terembe minden önérdeket, emberi gyarlóságot, földi salakot levetve tennék lábukat, úgy bátran kívánhatná a katonai javaslatok minden ellenzője, hogy oszlassák fel az országgyűlést, küldjenek más képviselőket, mert a mostani többség nem a nemzetet képviseli, akarata nem a nemzet akarata. Ha ez az óhaj utópia is, ha nem is vagyunk oly ideálisták, hogy egy ily választásról álmodni merészeljünk, szolgáljon vigaszul, hogy nemzeti öntudatunk végkép el nem halványult, hogy még pislog bennünk az élet szikrája, s rakjuk az ellenzék elé, mely bennünk a nemzeti öntudat pislogó szikráját éleszti, a hódolat s nemzeti hála koszorúját Ezé az obstruáló, alkotmánysértő ellenzéké az érdem, hogy a a katonai javaslatok magyarellenes tendcnciójával szemben nemzeti öntudatunk még végkép el nem halványult, ennek az imparlamen- taris ellenzéknek köszönhetjük, hogy még e nemzet nemzet, mi- jvel ha már nemzeti öntudatunk is lehanyatlik, nem vagyunk állam, nem vagyunk nemzet többé ! Az iparpártoló szövetkezetekről. Most, hogy a helyi ipar érdekében tervezett árucsarnok létesítése kezd aktuálissá válni, alkalomszerűnek találtuk a y>Bereg<í ez. laptársunk utolsó számából átvenni az itt következő Horváth Árpád főmérnök tollából került jeles közleményt, hogy a hély- j beli kereskedők és iparosok vezető körei megfontolhassák, nem volna-e helyes az árucsarnok építését közös erővel, közös érdekeltséggel létesi- j teni ? * A „Budapesti Hírlap“ közgazdasági rovatában a magyar ipar válságának némely okáról múlt óv végén megjelent czikkeimben iparpártoló szövetkezetek szervezésére utaltam. Azóta Ausztriával megkötöttük a kiegyezést, melynek közgazdasági viszonyainkra leendő kihatását még nem tudhatjuk ; de az osztrákok magatartásából következtetve, több mint bizonyos, hogy jövőben sem fogják egykönnyen tűrni, hogy mi a gyar- matszerü függő viszonyból kivergődhessünk. Helyzetünk egy neme a fegyver- szünetnek kellene, hogy legyen. Mégis azt tapasztaljuk, hogy habár az osztrákok, mint fejlett iparállam honosai, aa’gy előnyben vannak velünk szemben, naponta fújják a harci riadót, talán azért, hogy eltereljék figyelmünket, miként hóditnak iparcikkeik a mi gyártmányaink rovására. Közgazdasági függetlenségünk ki- vivhatása tehát erélyes küzdelem nélkül el sem képzelhető. Ki kell, hogy használjuk e kiegyezés időtartamát szervezkedésünkre. Győzelmünk annál valószínűbb, mentül nagyobb tért hódíthatunk belfogyasz- tásunkban saját ipari termékeinknek. Minden egyes ipari és gyári cik<- künk kelendőségének biztosításával alárendeltségünk rabláncának egy- egy szemét törjük szét. Hazánk iránt tartozó kötelesséLajiunk 4- oldal.
