Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)

1903-03-11 / 20. szám

20. szám (4) FELSOMAGYakukSZAGI H I K l ni Szerda, márcz. 11. plébánosaik engedőimével, gyerme­keiket csaknem kivétel nélkül, itt kereszteltették, itt is vannak beanya­könyvezve. Midőn 1874-ben ideke­rültem, néhai angyali lelkületű Pil­lér Antal terebesi plébános arra szólitott fel, hogy a régi uzust én is kövessem, kereszteljem a latin szert, kisdedeket, a nőket avassam ki, a nehéz betegeket providiáljam esetleg el is temessem, természete­sen az anyakönyvi bejegyzéseket az év végével küldjem át Terebesre; továbbá engedjem meg, hogy a latin szert.hivek vasárnaponkint első harangozás után saját szertartása al­kalmi énekeiket énekeljék templo­momban addig mig én miséhez fo­gok. Vasárnap vecsernya után fel­váltva az én híveimmel rózsafüzér ájtatosságot végezzenek. Úgy is tör­tént, ón mindezeket sokszor saját kényelmem feláldozásával, néha éj idején is pontosan teljesítettem, de nem azon 20—24 koronányi avatási díjért, melyről szólni sem érdemes, de mint helyben lakó lelkész kész­ségesen szolgáltam jó tanácsosai a hozzám forduló híveknek szertartás külömbsége nélkül peres és perenki- vüli ügyekben és mindenben, a mi a hívek javára szolgált, megbetegedé­sek esetén az első gyógyszer min­dig paróchiámból került ki; mivel hesszn lelkészi pályámon, teszem azt Czékén, azt tapasztaltam, hogy az önzetlen, tisztakeblü lelkipásztorok — legyenek bármely felekezetbeliek az Üdvözítő tanaihoz képest szere­tettel és kölcsönös bizalommal segí­tik egymást nehéz papi kötelmeik teljesítésében minden felekezeti fél­tékenység nélkül, nem egyebet óhajt­ván, mint az Istennek nagyobbmér- vü és mindenki által teljesítendő di­csőítését! — Erre adtak nekem jó példát az imregi minorita rendit atyák papságom kezdetén, ezt tanultamén néhai Hericz Ferencz és Majláth Mi­hály volt czékei plébánosok és más a vidéken lelkészkedő jeles példás papoktól . , , ezt követtem tehát én tiszta és minden mellékes érdek­től ment vécsei lelkészemben is, és most azon erős meggyőződésben va­gyok, hogy ezen készséggel teljes és senki érdekét nem sértő, de sokak javát előmozdító ingyenes szolgála­taimért senki sem fog elitélni, de sőt inkább megdicsérni, mivel csak­ugyan alig van valami dicséretesebb mint az hogy ha a különszertartásu és vallása papok barátságos egyet­értésben együtt élvén, a köznépnek követésre méltó például szolgálnak. — Hasonló egyetértésben töltöttünk együtt néhány évet nságos Perls- berg Ede volt tőketerebesi plébános most kassai kanonok úrral, kinek ugv hiszem nem volt ellenem pana­sza, de nekem se ellene. Nemcsak őnagysága, de a terebesi rk. keresz­teltek annyakönyve is kellően képes beigazolni, hogy az általam keresz­telt latin szert, gyermekek névsorát minden óv végén pontosan és hiány­talanul átkiildüttem ; ugyan azt tet­tem ftdő urnák Terebesre való át­költözése után mindaddig, mig ezen szolgálat alól fel nem mentett, a mi 1877, évben történt: azon ideig ta­lán 6 gyermeket kereszteltem, de hogy átküldtem-e hivatalához bejegy­zés végett, azt biztosan nem tudom és igy kész vagyok inkább elhinni hogy elfelejtettem: azt azonban ha­tározottan éz erősen tagadom, hogy valaki szóval vagy Írásban követelte volna tőlem ezen kereszteltek kivo­natát, Ezt csakis válasziratából most tudtam meg, k ülőmben tessék mie­lőbb értésemre adni, hogy melyik évről vagyok hátralékban, azonnal megküldöm a mi hiányzik. Megjegyzem itt egyúttal azt is, hogy mióta segítségemet igénybe nem veszi ftdő. ur, ón azóta távol tartom magamat minden beavatko­zástól; hiába jön hozzám a latin szert, nő nagy téli hideg időben, vagy a nyári szorgos munka közben hogy könyörüljek rajta esne enged­jem egy órai útra távol-eső Terebes­re betegen gyalogolni, de avassam ki itten, mint egykoron . . . Nem teszem, nem tehetem . . . mire az­tán az illető szegény nő avval vá­laszol, hogy avatás nélkül hazamegy nagy boszusággal. — Tehát bocsás­son meg ftdő uram és ne fogja rám, hogy a némi haszonnal járó avatá­sokat most is én végzem, nem végzi azt senki, mert sok szegény nő nem képes, de nem is akar Terebesre menni, én pedig elutasítom. Ha a fentelősoroltak mellett még több hasonló hitelt érdemlő panasza I van ellenem a ftdő urnák, bátran kivele a közönség elé, mutassa ki minő békebontó vagyok én, ne te- | kintsen se koromra, sem állásomra, ' hiszen éppen az a czélja a nyílt le­velezésnek, hogy hibáink szembe ál- I littatván, önmagunkat lehetőleg meg- íismerrd és hibáinkat helyrehozni ta­nuljuk. Ez a főmosterség : Nosce te jpsum. Válaszában arra figyelmeztet a ft. ur, hogy meggondatlanságommal mi- ! nő botrányt okoztam, midőn a gyó­nást a piaczra vittem ! No valóban , ez gyönyörű dolog ! hát én voltam a botrány okozója ? én azonosítottam : az ön templomát a busznyával ? és nem Ön cselekedte azt velem? Sőt többet is tett; nemsokára következ­vén a húsvéti ünnepek, meghagyta ;egyházgondnokának, hogy a hívek pászkáikat ne a Cerkóhoz vigyék mint eddig, hanem a grófi major udvarára ; lett erre zajongás és épü­letes szóbeszéd . . . Am a hívek pászkáikat a majorba, nem vitték, hanem a templom terén kezdtek le­telepedni; innen azonban ftdőséged által kizavartatván az iskola udva­rára tereitettek, és azóta ez a pász- kaszentelés helye ! Ezen cselekedete mit egyebet bizonyít, mint azt, hogy megveti ftdő Uram szertartásomat j és templomomat valóban bussnyával tartja azonosnak, mert azt pászka- szentelési czélra sem tartja méltónak : mindezek daczára válasziratában hi­vatkozik 28 éves papi működésére és mondja, hogy azok a kik önt isme­rik. oly megvetésre méltó tettre, minőről én vádolom, nein tartják képesnek. Bizony nem, ha a tények ön ellen nem beszélnének !? Avagy minő val lásbecsülésre mutat az, hogy ftdő ur a gör. szert, hívőnek ezen köszönté­sére : Szlava Iszuszu Chrisztu ! (Di­csőség a Jézus Krisztusnak) legott dühbe jön és a sárga földig lepisz- kolja, hogy miért nem igy köszönti Pochvalyni J szis Krisztus ! (Dicsőí­tessék a Jézus Krisztus) Ezen és ha­sonló módon nyilatkozni szokott túl­buzgósága gyakran a zsarnokságig | fokozódik, mint hogy személy váló-j gatás nélkül nekiront akárki szemé-1 lyének, főleg ha észreveszi, hogy nem j saját szertartási! hive, minden ok nélkül korhely és más efféle címek­kel illeti! vájjon köteles-e ezt valaki minden szó nélkül zsebre dugni ? j avagy nem méltóbb dolog-e egy ke- j íesztényhez, sőt hozzá még paphoz,! ha a felekkel nyájasan, atyai szolid J séggel érintkezik?! holott lármázni, gorombáskodni a cigány is tud. Kölcsönös vallási becsülésének kéz­zel fogható bizonyítványát adta ft. uram akkor, midőn egy vasárnapi alkalommal ön éppen prédikált, a lielyb. gk. templomban pedig a nagy harang félmisére szólalt meg .... jámbor hívei bizonyára közöttük sok gk. nő —a harangszavára keresztet j vetvén magukra istenes szokás sze-, rint sóhajtoztak . . . No lett erre ne I mulass !! Hát két Isten van, moudá j ftdő Uram, mit sóhajtoztok idegen harang hallatára, mi közötök hozzá? stb. No már én nem tudnék az ilye­nért megharagudni, de talán ezer pap közül egy sem, sőt ilyen körül­mények között a hívekkel összesó­hajtanék, jő példát adván az Isten dicsőítésére és kölcsönös vallási sze­retet s türelemre. S ezzel végeztem egyszer s min­denkorra, jobb jövőt reményivé. Is­teni béke velünk ! . . Vécse 1903. márczius 1. Fesztory József véesei gk. lelkész, szentszéki tanácsos, ^ NYILT-TÉR* *) I •* Válasz Gál Lajos úrnak. Ön a „Zemplén“ legutolsó számá­nak vezércikkében »Tetemre hívása­ként felhívja Ujhely város közönsé­gét, hogy tanúskodjék a hús rossza­sága és drágasága mellett. Nagyon is elvetette a sulykot, midőn a hús drágaságát és rosszaságát állítja, mert tagadom én és tagadja sok más száz polgár, kik pedig neip pár hónapja laknak itt, mint Ön, mélyen tisztelt uram. A statisztikai adatok egész légió­jával bizonyíthatom, hogy egész nagy Magyarországon nem található még egy rendezett tanácsú város, hol a mészárosok oly nagy adóval volnának megterhelve, és mégis 44 —48 kr.-já al árulnák a húst Kassán 60 kr.-ért mérik a húst, pedig a fogyasztási és vágási adó sokkal olcsóbb, Munkácson, Ungvá- ron, Nagy-Károlyban, Debreczenben, j Szatmárott szintén drágább, 52—56 j kr.-jával mérik a húst. Nem értem tehát, hogy hol itt a drágaság? Na­gyon csodálkozom egyébként is az | igen tisztelt cikk-iró ur ezen meg­jegyzésén, mert ha jól tudom, ön Miskolczról lett ide áthelyezve, hol j pedig szintén drágábban mérik a húst. > Nem tételezek fel Önről rossz aka­ratot, csak azt a tényt constatálha-. tóm, hogy vagy előbbi tartózkodási helyén nem igen vett tudomást a hús áráról, vagy most nem tudja, hogy mibe kerül 1 kg. hús hely­ben. Ami végül a hús rosszaságát illeti, erre vonatkozólag csak az a meg­jegyzésem, hogy Ön a rövid itt tar­tózkodása alatt nem győződhetett meg teljesen. Distingválni kell a hús és hús között. Ne tessék a piaci bó­dékban árult falusi húsról következ­tetni a mézsárszékekben árultakra, mert biztos informátió szerint, Ön ott vásárolja a szükségleteit. Ennyit az igazság érdekében. Polgár Sámuel. Nyilatkozat. Hurka Ferencz a F. II. legutóbbi számában közzéteszi az ellenem emelt vádak sorozatát. Hurka már ösmerős a rágalmazás jogi következményeivel, miután egy egy ízben ily elkövetett vétség mi­att szabadságvesztés büntetésre már el volt ítélve. A fegyelmi eljárás ellenem tény­leg folyamatban van, sőt hozzáte­szem, hogy ennek is Hurka java részben a mozgatója. — Ez teszi reám nézve lehetetlenséggé, hogy a megtorló lépésekért ellene már most folyamodjam. Be kell várnom a folya ratban levő eljárás eredményét, amelynek elibe vágni, az ildommal és tisz­tességgel meg nem egyeztethető el­járás volna. Ártatlanságom tudatában azonban teljes önérzettel Ígérem, hogy az el lenem folyamatba tett eljárás ered- [ menyét annak idején közzé fogom | tenni. Mint közhivatalnok, 'aki állásom­nál fogva az egyéni tisztesség dol­gában nyilvános számadással tartó-1 zom, arra kérem a t. nagyközönsé­get, méltóztassék azon ideig az ítél­kezést felfüggeszteni, mert a Hurka­féle pálinkabűzös forrás nem alkal­mas arra, hogy abból az egyéni tisz­tesség rovására véleményt ment­sünk. Tisztelettel Mezei Jenő ___ -körjegyző. *) E rovat alatt közlőitekért a szerkesztő nem felelős, A szerkesztőség üzenetei: — Lapunk tudósítóit kérjük, hogy a márc 15-lki ünnepről részletes tu­dósításaikat késedelem nélkül bekül­deni szíveskedjenek, L. L. T.-Terobes. Szívesen vesszük, Üdv. G. B. Budapest. Átadtuk, Bakonyi. Köszönjük és elfogadjuk, K. M. Mártonyfalva. Lapunknak előfizetési ára 2 K. 50 f. negyedenkint, — szívesked­jék a hiányt beküldeni. Kiadótulajdonos : LANDESMANN MIKSA, 167—1903. vhtó szám. Árverési hirdetmény. Alulirt bírósági végrehajtó az 1881 évi LX. t.-cz. 102 §-a értelmében, ezennel közhírré teszi, hogy a sauj- helyi kir. törvényszék 1902 6856 sz. végzése következtében Dr. Búza Bar­na ügyvéd által képviselt Gireth Mi­hály javára Sztankay Béla és neje ellen 600 K és jár. erejéig 1902 évi május hó 28-án foganatosított kielé­gítés végrehajtás utján felülfoglalt és 1560 koronára becsült következő ingóságok, u. m. 2 ló, 2 tehén, 1 tinó 5 sertés, 1 szekér és 1 kocsi nyil­vános árverésen eladatnak. Mely árverésnek 41 tokaji kir. já­rásbíróság 1902 évi V 86|3 számú végzése folytán 600 kor. fillér tőke- követelés ennek 1902 évi febr. hó 1 napjától járó 6 százalék kamatai és eddig összesen 120 K 55 fillérben biróilag már megállapított költségek erejéig B.-Olasziban Sztankay Béla és neje lakásán leendő eszközlésére 1903 évi márcz. hó 17-ik napjának d. u. 3 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881 évi LX. t.-cz. 107 és 108 §-ai értelmében készpénzfizetés mellett, a legtöbbet ígérőnek szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Amennyiben az árverezendő ingó­ságokat mások is le és felül foglal­tatták és azokra kielégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881 évi LX. t -ez, 120 §. értelmében ezek javára is elrendeltetik. Kelt Tokaj, 1903. éti március hó 2-én. Faragó József kir. bir. végrehajtó Uj szabó-üzlet Budapestről. Van szerencsém a n. é. közön­ség b. tudomására hozni, hogy a Kákóczy-utczán lévő Gyarmathv- féle házban egy—a mai kor min­den kívánalmainak megfelelő ári férfi divat-ruha szabó-üzletet nyitottam, hol is mindennemű angol és modern szabású férfi ru­hákat a raktáron lévő legfinomabb angol, franczia és honi kelmékből a legújabb divat szerint gyorsan és izlésteljesen készítek. A‘ fővárosban számos éven át gyakorlatilag szerzett tapasztala­taimnál fogva azon kellemes hely­zetben vagyok, hogy a legkénye­sebb ízlésnek is megfelelhetek, miért is számos látogatást es párt­fogást kérve maradtam teljes tisztelettel Sutit Mór

Next

/
Thumbnails
Contents