Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-03-11 / 20. szám
Hatodik ér 20. szám. Sátoraljaújhely, 1903 Szerda, márca. 11. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este Kéziratokat viasza nem adunk Szerkesztőség: Vekerle-tér 502. Felelős szerkesztő: Dr. Búza Barna Előfizetési ár : egész évre 10 korona, félévre 5 korona, negyedévre 2 korona 50 fillér. — Egyes szám ára 10 Allé Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál, Wekerle-tér 502. Hirdetéseket a legjutényosabb érban közlünk. Polgártársak! Félszázadja már, hogy mindig szent ünnepe a magyarnak már- caius tizenötödike, a szabadság napja. De soha nagyobb szükség nem volt arra, hogy ezt a napot a hitvallók magasztos lelkesedésével ünnepeljük, mint most, amikor a romlásunkra törő osztrák erőszaknak s az osztrák erőszak előtt hajlongó szóigalelküségnek kettős sötét felhője reménytelen borút von hazánk egére, s mikor egész jövendőnk egy kilátástalan vigasztalan nagy sötétség, mikor a lelkeket szörnyű küzdelmek elő- érzete nyomasztja, amikben egész nemzeti létünk lesz újra kockára dobva Ebben a fenyegető sötétségben csak egy fénysugár van: márczius 15-ikének útmutaíó-teaU ragyogása. Gyűljünk össze mind e körül a fénysugár körül, — mutassunk be közös áldozatot, fogadjunk közös nagy fogadást a magyarok istenének, hogy vészben, viharban magyarok maradunk, meg nem tántorodunk. Kossuth városában, Sátoralja-; ujhelyben fáklyásmenettel iinn ;- peljük a szabadság napját. Jertek velünk, vegyetek részt a menetben mindnyájan, pártkiilömbség nélkül! A menet vasárnap este 127-kor indui a Dianna kert mellől, és a Rákóczi-utczán, Wekerle-, Széché- nyi-téren és Kossuth-utczán át a honvédkaszárnyáig halad. Első megállás a függetlenségikor Korona szállodában lévő he lyisége előtt, ahol dr. Búza Barna tart beszédet. Második megállás ,a Kossuth- emléktábla előtt, ahol Afatolai Etele beszél és id. Bajusz József szavalja alkalmi költeményét. Este 8 óra után közös vacsora lesz a függetlenségi-kör helyiségében, amelyre szintén meghívunk mindenkit pártkiilömbség nélkül. Egy teríték ára 2 korona. Elő jegyezni lehet a kör helyiségében ifj. Horváth József háznagynál. Hazafias üdvözlettel: * fi sátoraljaújhelyi függetlenségi-kör. A saujhelyi népgyűlésnek a katonai javaslatok elleni feliratát, illetve az ennek támogátását kérő átiratot Sátoraljaújhely város képviselőtestülete március 9-iki közgyűlésében tárgyalta. A közgyűlés a felirathoz hozzájárult és Kincsesy indítványára azt a nemzeti katónai követelmények hangsúlyozásával kiegészíteni rendelte. A követelmények a következők: kétévi katonai szolgálat, magyar nemzeti jelvények használata, a magyar ezrediknek kizárólag honi területen való tartása és magyar tisztek alá helyezése, valamint a magyar vezényszó behozatala. — Az ekként kiegészített feliratnak a képviselőházban leendő benyújtására, Dókus Ernő országgyűlési képviselőnk kéretik föl. Az e felett a tárgy felett kifejlődött igen érdekes vitáról tér- szüke miatt jövő számunkban referálunk. Itt említjük meg, hogy mosta- nig már 25 község felirata érkezett be Zemplénmegyéből a katonai terhek ellen. A jövő számban majd közlünk erről is egy kis statisztikát, némi felvilágosításul dr. Szirmay István ur számára is, aki még mindig abban a naiv hitben él, hogy nem a magyar nép nagy tengere háhorog most az országban, hanem csak. egy kis pocsolya, s szuverén gőggel kiáltja oda ennek a »pocsolyának,« hogy »coki tenger« Kiváncsiak vagyunk, meddig fog majd tartani Szirmay ur vitéz megvető huszárkodása a nép »pocsolyájával« szemben,amely po csolyának első részlete Zemplénben a vármegye törvényhatósági bizottsága volt. fii ipartestületi betegsegélyző pénztár ügye. A „Zemplén“ egyik közelebbi számában kedveskedik az iparosoknak azzal a hírrel, hogy az ipartestületnek — a betegsegélyző pénztár visszaállítása iránti kérelmét, a kereskedelmi miniszter elutasította. Nagy hiba, hogy a „Zemplén“ a helybeli iparosok közóhaját képező eme kérdés felett, most ilyen egyszerűen napirendre tér s nem kutatja az okokat, hogy tulajdonképen az iparosoknak, illetőleg az ipartestületnek ezt a jogos, a király által szentesített törvényben gyökeredző kívánságát, miért is nem teljesiti a jog-, törvény- és igazság jelszavai alatt működő miniszter? . . Pedig ezt nem volna érdektelen tudni, különösen akkor, a mikor vármegyénk főispánja maga is elösmerte az iparosok nagy küldöttsége előtt, az ipartestületnek ezt a jogos kívánságát és annak teljesülésére megígérte hathatós közbenjárását. Hát mi utánna jártunk ennek a dolognak és meg is tudtuk az elutasítás valódi indokait, melyek különös fényt vetnek az itteni viszo nyokra. Nem akarunk vissza nyúlni abba az időbe, a mikor a polgármester ur jónak látta „hajszát“ indítani az ipartestület, s majd hogy itt nem boldogult, annak betegsegélyző pénztára ellen, csak megemlítjük azt, hogy a a miniszter ezt a betegsegélyző pénztárt feloszlatta anélkül, hogy az emelt vádakra a pénztár tisztviselőit meghallgatta volna. — Tehát Ítélt a jog, törvény és igazság jelszavával —■ kihallgatás nélkül és constatálfc olyan cselekményeket, a melyeket ugyanő előzőleg jóváhagyott. Con- statálta pedig az ő általa jóváhagyott cselekményeket, vétkes cselekményekül. Hiába kérte a pénztár tisztikara maga ellen a vizsgálatot, hiába kérte, hogy ha hibát követett el. hát bűnhődjön ő, ha visszaélés van, indítsák meg a bünfenyitő eljárást, de ne bántsák a törvényes intézményt, a mely kötelezettségének eleget tud tenni, — hiába hivatkoztak arra, hogy nincs joga a miniszternek feloszlatni a pénztárt, csak a törvényben, alapszabályban foglalt esetekben, a mik fenn ném állanak, a talaj jól elő volt készítve s daczára hogy a miniszteri kiküldöttnek azt a kívánságát is teljesítette az ipartestület, hogy az összes kezelési költségeket magára vállalta, csakhogy a gyűlölt kerületi betegs. pénztártól szabaduljon, mégis feloszlatták azt. Az emberiség, a humanizmus nevében történtek mindezek a dolgok, hogy legyen alap rá : a miért emelhessék a kerületi pénztár tisztviselőinek fizetését, Mert úgy történt. Mig az ipartes tületi betegs. pénztárnál a kezelési költségeket kifogásolta a minister, addig magasabb összegben emelték azt a kerületi pénztárnál. De ez nem hiba. Hogy az iparosok itt zaklatásnak, végrehajtásoknak vannak kitéve, hogy a belépés, kilépés, befizetés megvan nehezítve, hogy a betegnek Pontiustól—Pilátushoz kell szaladgálni, hogy az iparos ügyei egy helyen nem végezhetők és nem éppen ott. a hova az az iparos tartozik, s a hol ösmerik helyzetét, viszonyait, az nem jön számításba, sőt meg az sem jön számításba, hogy a kezelés a kér. pénztárnál felemészti á jövedelmet. Hát itt, a helyi illetékes kórók nagyon jól tudták azt, hogy az iparosok sohasem fognak megnyugodni abban, hogy a kerületi betegsegélyző pénztárhoz tartozzanak. És jött a taktika. Az ipartestületnek gondolatában sem volt még az, hogy a. pénztár vissza állítása iránt lépéseket tegyen. De a képviselő választás után nyugtalanok voltak még a kedélyek, jött a peticzió tárgyalása, a városi képviselők választása és különösen ez az utóbbi — úgy látszik — fejtörést okozott az »intéző« köröknek. Érintkezésbe léptek hát az „intéző körök“ fórfiai az ipartestület vezetőivel és igen szorgalmasan buzdították arra, hogy itt az/idő, most kérjétek a betegsegélyző pénztárt, menjetek küldöttségileg a főispán- hoz^és biztosítunk, hogy hat hét alatt megvan az engedély. Az ipartestület vezetői kétkedve fogadták ezt a nagy jó akaratot, már csak azért is, mert a kerületi betegsegélyző pénztár egyik ügyvédi diplomát igénylő állását tölti be *) Staut József főispáni titkár ur, a ki ott magasabb fizetést húz és igy érdeke ellen van az ipartest, pénztár megalakulása. Hogy e kétkedése az ipartestületnek alapos volt, mutatják a következmények, melyek minden nagyhangú ígéretek daczára is beváltak: de hát csakugyan vétkes mulasztást követett volna a testület vezetősége, ha meg nem ragadja az alkalmat, még ha fel is ülnek, a minthogy igaz is. — a kísérletre. Megindult hát a küldöttség főispánhoz, polgármesterhez, iparkamarához, s csak úgy dagadtak a keblek a biztos siker kilátásaitól. Szebbnél—szebb, jobbnál—jobb hatósági vélemények mentek a miniszterhez és csak az volt a csodálatos, hogy múlt év februártól, az egész óv folyamán nem tudta a miniszter ezt a kérdést eldönteni. Olyat} sokáig húzódott az a városi képviselő választás ! Az ipartestület azonban nem aludt. Voltak bizalmi emberei Budapesten, a kik figyelemmel kisérték ez ügy menetét, bár az csak úgy ment las san, lassan, lassan. Egy nagy befolyású vezér politikus, orsz. képviselő' is közbenjárt az ügyben és határozott ígéretet nyert az államtitkártól, hogy az ipartestűlet kérelme kedvező elintézést nyer. De még mindig nem jött az a városi képviselő ‘választás, a mikor meg lehetett volna tudni, hogy az iparosok jól viselik-e magukat? Végre aztán a városi képviselő választás is megtörtént, s mindjárt utánna el is dőlt a kérvény sorsa: nem adta meg a miniszter a betegs pénztárt. Es itt helyre kell igazítanunk a „Zemplén“ t. laptársunk említett hírét, a melyet ő csak most közöl, holott az elutasítás már másfél hónapja a polgármesternél van. Hát a ki érdeklődik áz ipartestületi betegs. pénztár ügye iránt, annak az itt előadottakról is tudomásai kell bírnia és tudnia kell inég azt is, a miről az ipartestület bizalmas utón értesült, hogy a hatósági nyílt véleményekkel szemben, “titkos informátiók adattak be a minisztériumhoz“ s “bizonyöá tényezők, illetve hatóságok, súlyos ,és terhelő in- forrnátiókaÉ sz'olgálfat'tak át“ és ez ügyben »számos Önérdeket védő“' kér. hivatalnok feszkelodött annyira, mig aknamunkájuk sikerült.“ Ez a tényállás. Hogy ezekután az iparosoknak az intéző körök iránti bizalmuk minimumra száll, az az egy bizonyos. — á—■ *) Mert hiszen a zemplénmegyei tisztviselők a kínai császártól a bankdirektorsá- gig s betegpénztári ügyészségig [mindenféle állást — akár húszat is — betölthet- nek, mint összeférő foglalkozást. A főispáni titkár ur is ráér bokros teendői mellett ezt a csekély 1000 (egyezer) koronács- kát jövedelmező ügyvédi állást is betölteni. Ezért pem győzik a?tán a tisztviselők a hivatalos munkáikat végezni! Ezért nem volt a titkár ürHak ideje azoknak a bizonyos pénztárvizsgálatoknak a jegyzőkönyveit — amiket Wicstmándy felolvasott — aláírás előtt egy kicsit át' is nézni. No de jól van ez igy, — hiszen igy akarja a vármegye! Lapunk 4- oldívl,
