Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1939

11

ződéseket egyik napról a másikra összetépni látunk és biztosabb jogalapot szeretnénk találni; amikor a minden háborús győzelem nyomán fellépni szokott győzelmi mámornak ököljoggá való eldurvulásától félünk és igazságon alapuló békét sürgetünk; amikor az egyéni önzés helyébe lépő közösségi gondolatot örömmel üdvözöljük, de kollektiv önzéssé való elfajulását aggódva figyeljük és emberiességet sürgetünk, de az álhumanizmus kudarcain okulva mélyebb emberisséget követelünk: amikor hazafias kötelességeinek teljesítése mind több és több áldozatot követel és erőforrás után nézünk, — akkor mindig a vallásnál lyukadunk ki. Meggyőződésünk, hogy egyedül a krisztusi igazságok lehetnek minden emberi együttélés szilárd alapjai, egyedül a krisztusi parancsok megalkuvás nélküli teljesítése lehet minden nemzeti és társadalmi baj gyökeres és tartós orvossága, és egyedül a krisztusi kegyelmi eszközök lehetnek minden gyöngeségünk számára biztos erőforrás. Ezt a meggyőződést igyekeztünk tanítványaink leikébe átültetni nemcsak hittanórákon, hanem a többi tárgyak anyagának megbeszélése közben is, felhasználva minden kínálkozó alkalmat, hogy rámutassunk az öntudatosan vallásos, tettekben hazafi és a társadalom érdekében önzetlenül dolgozni tudó férfi eszményére és az eszmény megközelítésének útjaira-módjaira. Kár volna figyelmen kívül hagyni azt a nevelői ráhatást, amit ezen kívül maga az iskolai munka fejt ki tanítási anyagával, rendszeres munkáltatásával, fegyelmi szabályaival és szellemével. A mi iskolánkra fokozott mértékben áll ez, hiszen a genius loci szép harmóniában egyesíti a vallásos, hazafias és szociális szellemet: egész életében másokért fáradozó Kossuth Lajosokat nevelő intézetünk templom árnyékában és a volt trianoni határ közelében épült; I. Rákóczi Ferenc építette kápolnánkban Cseppelényi György pálos vértanú sírja mellett hallgattuk a szentmiséket; városunk idegenforgalmi nevezetessége pedig, a Magyar Kálvária, hazafiságtól lángoló boldogult paptestvérünknek a szegények filléreiből összehozott alkotása.

Örömmel mondhatjuk, hogy ezek az eszmék diákságunk körében termékeny talajra találtak. Sokat és szívesen foglalkoztak vallási kérdésekkel. A kötelező évi négy szentgyónáson kívül szép számban keresték föl a gyóntatószéket egyéb alkalmakkor is. Egyre többen lesznek az eucharisztikus Krisztus havonkinti, sőt hetenkinti vendégei. Példás buz- gósággal vettek részt a naponkinti diákmiséken, a téli időszakban pedig, amikor diákmisét nem tartottunk, néhány peicre minden reggel betértek a templomba, hogy köszöntsék az Urat és segítségét kérjék napi munkájukhoz. Húsvéti lelkigyakorlatainkat március 7—9. napjaiban tartottuk. A lelkigyakorlat vezetői a felsősöknél Előd István dr., az alsósoknál Fodor János gör. kát. hitoktató voltak. A nyolcadik osztály katolikus tanulóit jún. 9-én, a jubileumi szentmisén búcsúztattuk. A hálaadást már május 7-én elvégezték. Megható látvány volt, amint ballagásuk közben bekanyarodtak a templomajtón, és ott külön e célra készült imádságban köszönték meg Istennek azt a sok jót, amit nyolc év alatt kaptak.

Mária kongregációnk egyrészt a vallásos önképzést, másrészt a vallásosság és hazafiság szoros kapcsolatának gondolatát tűzte az idén napirendre. Átlag háromhetenkint tartott gyűléseinket az időszerű kérdések megbeszélése, a vallással szemben támasztani szokott ellenvetések megvitatása, s nemzeti nagyjainak vallásosságának ismertetése tették hasznossá és érdekessé. Emellett sor került vallásos színezetű elbeszé-