Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1938
6 vissza nem térnek az élet igazi forrásához — az Isten és a felebaráti szeretet parancsainak teljesítéséhez. A gyűlölködés és szeretetlenség fegyverkezési zűrzavarában lép XII. Pius Szent Péter trónjára. Reá vár a nagy küldetés, hogy a chao- tikus bizonytalanság helyett a rend és a béke biztos uralmának korszakát derítse a világ fölé. Neki kell az ellenségeskedés, a gyűlölködés, a bizalmatlan szeretetlenség s általános hitetlenség tengerében a hit, a béke és az igazság megingathatatlan hatalmát visszavarázsolnia a föld feldúlt világrészeire. Szenvedők, elnyomottak s igazságra szomjuhozók milliói bizakodó lélekkel néznek szavának ereje, imádságának foganatja s Istentől nyert hatalmának békés és boldog országlása elé. A világ sok baját és szenvedését, súlyos problémáinak nehéz terhét mind személyes tapasztalatból ismeri. A bajok határozott diagnózisa sikert biztosit a föltétien gyógyításban annak részéről, akivel mindig vele van az Úr, hogy a pokol hatalmasságai erőt ne vegyenek az emberiségen. Szeretettel köszöntjük, aki hozzánk, a siralomvölgy nyomorgó s tusakodó vándoraihoz az Úr nevében jön, mert reánk onnan csak áldás fakadhat! S XII. Pius az igazság és a béke áldásainak jelmondatával és ígéretével ült Szent Péter trónusára. A boldogulás sikerének biztossága alig maradhat el tanítása nyomán. Hiszen a világ is azt várja, kicsinye, nagyja, gyengéje és hatalmasa egyaránt, hogy béke derüljön a föld minden népe fölé. A népek sóvárgása s a pápa imádsága így találkozik össze — lehetetlen, hogy az Úr hű szolgájának, helytartójának s szenvedő embertömegek vágyó kívánságának imádságát meghallgatás nélkül hagyja! S a mikor XII. Pius pápasága elé az egész világ fájó reménykedéssel tekint, mi, magyarok különösen örvendhetünk annak, hogy a Gondviselés a választók révén Eugenio Pacelli bíborosban találta meg földi helytartóját. XII. Pius személye nekünk különösen kedves és reményteljes- Alig egy éve, hogy hazánkban üdvözölhettük az ország fővárosában megtartott Eucharisztikus Világkongresszus alkalmából. Egy hétnél tovább itt élt közöttünk, mint Kormányzó urunk vendége. Látta nemzetünk kultúráját — annyi sok ránk fogott rágalom igaz cáfolatát — virágzó fővárosunk szépségével, hitünk, vallásosságunk, ősi buzgóságunk s fegyelmezettségünk csodálatos megnyilatkozásával nem tudott betelni. Gazdag benyomásokkal telten búcsúzott tőlünk s leikébe zárva vitte nemzeti tulajdonságaink nagy értékeinek tiszteletét s megcsúfolt jelenünk minden jogtalan fájdalmának megismerését. E tények folytán biztató reménysugár hull fájó nemzeti életünk kálváriás útjára. Amely trónus mellöl indult el kulturális és erkölcsi átalakulásunk történelmi áldása, annak jelen birtokosa ajkáról és szívéből árad felénk a megértés jósága s az atyai szeretet melege elha- gyatottságunkban. Égi, derengő reményteljesülés ez a jóság szegény hazánk felé, hogy fájdalmaink jogos panaszai az ellenünk zúdult nemzetközi megaláztatás özönében nem fognak hiába hangzani Magyarország feltámadása érdekében. XII. Piust pápasága éveinek kezdetén a nemzetek hálateljes üd-
