Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1938
7 vözlése között mi magyarok köszöntjük legigazabb gyermeki tisztelettel, mert nekünk legtöbb kérni és várni valónk van atyai igazságosságától. * * A közel kétezeréves pápaság történetéhez s ennek a hatalomnak a közléséhez, azaz, a pápaválasztáshoz több történeti és jogi jelenség fűződik, és ezek mind történeti fejlődésnek eredményei. A történeti fejlődés ugyanis mindenben kitermel bizonyos szokásokat és intézkedéseket, amelyek a kor szellemének megfelelnek s azután annak megfelelően változnak korok szerint. így volt ez a pápaválasztás történetében is. Maga a pápa szó etimologice sokféleképpen magyarázható. Századok múlása különböző személyeket ruházott fel e névvel, amíg végezetül egyedül és kizárólag a római püspök elnevezése lett. Lehet, hogy ennek a két szónak első szótagjából ered : Pater Patria e vagy Patrum; Pastor Pastorum; vagy pedig ennek a négy szónak : Petri Apostoli Potestatem Accipiens első betűiből származik. Talán a görög, vagy latin — pater szónak adták ezt a kiejtést. A kereszténység első századaiban minden papnak közös neve volt ez. (Mint nálunk a lelkiatya kifejezés.) Siricius pápánál (384.) már találkozunk ezzel a névvel. A suffraganeus püspökök metropolitájukat szólították igy — abba. Ebből eredt metatézissel baba, majd pápa 1. Sz. Anastáz pápa alatt (390—401.) ez a név már csakis a római püspököt illeti meg. N. Sz. Leó (440.) egyik levelét így címezte Leo papa, s ez a szokás ezentúl állandósul. VÍI. Gergely egy római zsinaton (1076.) törvényerőre emeli: „ut papae nomen unicum esset in universo Christiano orbe, nec liceret alicui seipsum vel alium eo nomine appellare — s a pápa név használatát kizárólag a római püspöknek tartja fenn. Érdekes, hogy a szaka- dár alexandriai patriarchák bitorolták a pápa nevet. — Ceccaroni, II conclave 181. о. L. Lector, L’ élection papale 270. L. Lector (Monseigneur Guthieu) után a pápákat nemzetiség szerint a következőképen lehet felsorolnunk a tizedik század végétől: francia, volt tizenöt: II. Szilveszter, II. Miklós, II. Orbán, II. Callixtus, IV. Orbán, IV. Kelemen, IV. Márton, V. Ince, V. Kelemen, XXII. János, XII. Benedek VI. Kelemen, VI. Ince, V. Orbán, XI. Gergely; — német volt hat: — V. Gergely, II. Kelemen, II. Damasus, IX. Leó, II. Viktor, IX. (X). István; — angol volt: IV. Adorján-Breakspeare (dárdatörő), Miklós; — spanyol három: XXI. János, Ili. Callixtus VI. Sándnr; hollandi volt: VI. Adorján. — Azonkívül Sz. Péter trónján ült huszonhét pápa a Sz. Benedek rendjéből, egy karmelita, négy dömés, öt ferencrendi, egy Ágoston rendi (remete), egy kamalduli, s a szentéletü remete, V. Coelestinus. Érdekes jelenség a pápaválasztás történetében, mint fejlődik ki a kereszténység első századában az archidiákonus intézmény s mint kapcsolódik ahoz az intézményhez ama jogszokás, hogy pápának rendszerint a római egyház archidiákonusát választották meg. Az archidiákonusnak ezt a különös helyzetét az ó keresztény egyházban abból magyarázhatjuk meg, hogy annak minden egyházmegyében jelentékeny szerepe volt a püspök mellett. Episcopus gubernationem viduarum et pupillorum et peregrinorum per archipresbyterum
