Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1938
и Ilyenképpen a személyéhez fűződő képzelődés titkai játékukban bármily csodálatosak, mégis megérthetők. Ilyen alkalmakkor én is nem egyszer törtem magam a kardinális után s magam után húztam a hozzámtartozó magyar zarándokok hosz- szú sorát. Közelről néztük. Csaknem mellette álltunk. Megbámultuk monumentális alakját, főpapi ornatusát, ércbe merevedett, szellemet sugárzó arcát, tekintélyt parancsoló szemeit s azt a kissé unalmat, fáradságot, talán megvetést kifejező, bágyadt ajkát, mert az olyan jellegzetes és szokatlan vonást kölcsönzött arcának. Volt benne valami szoborszerű merevség, valami tétovázó határozatlanság, mintha a földről átakarna lépni az örökkévalóságba, mert a földi élet küzdelmének örökös harcát megunta. Különös volt, mint tapadt hozzá ezrek szeme. Nem tudja azt senki sem megmondani, hogy ki, mit látott benne. S ezek a csodálkozó szemek mindaddig kisérték, amig el nem tűnt a San Pietro sekrestyéjében. Ebben a grandiózus miliőben szinte jól esett a léleknek a világ legnagyobb hatalmának egykori kormánytársát látni, akit a lángelmék tüze hevített s diplomata harcok ütközeteinek keménységében éleződött ki értéke. Mi minden lehetett ennek az embernek a lelkében, aki közvetlenül látta a világ hatalmasainak romlott erkölcsét, a törvény, jog nevével takart rőszak minden gonoszságának és íurfangjának hadállásait? Nem csoda, ha mindezek ismeretében otthonos es tájékozódott lévén, a kereszt igaz tanításának izzásában világosodott és tisztult szelleme addig a magasságig, ahonnan olyan vonzóan és csodálatkeltően ragyogott le a hit üdvözítő örömével, hogy nemzetközi hírnévre tett szert. Nagyon nehéz nagy szellemének és erejének dús tartalmát össze- süriteni egy tárcaszerű megemlékezés keretébe, mert Rampolla életének minden megnyilvánulásában a nagy emberek erdejéből is magasan kinőtt. Talán ez volt az oka, hogy némi féltékenység követte élete utján egyes hatalmak részéről. S amikor közelállóit az 1903. conclávéban ahhoz, hogy Rampolla del Tindaro herceg és bíboros a választó kardinálisok Ítéletéből Szent Péter trónusára lépjen, ezek a halalmak a veto régi és törvénytelen fegyveréhez nyúltak, hogy a pápaválasztók bizalmát és Ítéletét hatalmunk fenyegetésével összetörjék. S Rampolla soha sem volt nagyobb, mint a látszólagos megaláztatás eme perceiben. A veto törvénytelensége ellen tiltakozva alázatos szívvel mondott le arról a hatalomról, amelynek súlyát a konklávéban legközvetlenebb tapasztalatból ő ismerte igazán. Nem lehet azon csodálkozni, hogy szavai után a bíborosok nagy többsége még mindig mellette állott bizalmával s csak megismételt kérésére tekintett el megválasztásától. S személyével szemben ez a csodálat sohasem apadt ki a lelkek mélyéről. Nyomon kisérte egész életében, még akkor is, amikor az állam- titkári hivataltól megválva, magánéletbe vonult, már amennyiben ezt mondani lehet a világegyházat kormányzó biborosi testület bármely tagjáról. a nagy nemzetközi tömeget, amelynek tetemes részét nem az áhitat, hanem inkább a kíváncsiság hozta el hazájából e csodálatos helyre.
