Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1938
29 kedett szólásra. Szavaiban kifejezte, hogy személyét illetőleg az exclu- siva-ért csak hálával adózik, mert ő mindenkinél jobban ismeri a pápa méltóságának súlyát és felelősségteljességét; de, ha neki nem is fáj Ausztria exclusiva-ja, mindazonáltal fájdalmasan érinti, mert Ausztria beavatkozásában a pápaválassztás szabadságának megsértését látja. Rampolla szavai hatás nélkül nem maradtak. A conclave-ban összegyűlt biborosi testület is ki akarta fejezni tiltakozó magatartását az exclusiva-val szemben, mert azt jogtalannak tartotta s a következő scrutinium alkalmával a bíborosoknak csaknem fele ismét Rampolla személye köré csoportosult. De ugyanezen scrutinium alkalmával a második komoly jelöltnek, Gotti bíborosnak már letűnt a csillaga. Gotti bíboros elejtésének íooka az a hir volt, hogy a francia kormány kívánságára Lecot bíboros, Bordeaux érseke Gotti megválasztása ellen exclusiva-val fog élni, ha a scrutinium alkalmával Gotti kilátásai emelkednének. A nevezett francia bibornoknak állítólag Vannutelli Szerafin megválasztása ellen szintén volt hasonló megbízatása, ha Gotti helyett a bíborosok ennek személye körül csoportosultak volna [Adriano Píerconti, Da Leone XIII. a Pio X. Diario del giorno 3 Luglio al 9. Agosto, 1903. con documenti inediti. (Roma 1904.)]. Szükségesnek tartottam eme hihetőleg utolsó veto gyakorlásának igazi alakját leírni, mert a jelen év conciave-jával kapcsolatosan erről naiv tudósítások jelentek meg, amelyek alkalmasak arra, hogy a történeti igazságot teljesen elferdítsék s ezek közlésével még a jóhiszemű lelkek ezreiben is tévhitet keltsenek. így esett el a tiarától Rampolla bíboros e veto következtében, akinek nevét és egyéniségét az egész világ érdeklődése kisérte e conclave-ban. Beteljesült ezúttal is a régi történelmi mondás: Bíborosként jön ki az a conclave-ból, aki oda pápaként ment be. Rampolla bíboros pedig érdekes egyéniség volt. Természetes, hogy a személye, illetőleg megválasztása ellen elhangzott veto egyéniségének varázsát még erősebben kiszínezte a rendkívüli események iránt csaknem patologikusán viselkedő tömegek előtt. * * Rengeteget Írtak össze róla. Regények, emlékiratok, tudományos cikkek és riportok egész erdeje foglalkozott személyével, életével s történelmi szereplésével. Örök feledés rétege alá magam sem rejthetem, amit tudok róla s lelkemben édes emlékként őrzök. Anakronizmussá sohasem válik bennem személye, mert egy eset — éppen arról irok — mélyen lelkembe véste alakját. Neve, köznyelven, fogalommá lett az egész világon. Sokat Írtak s beszéltek róla igazat, valótlant, de mindent érdekesen, csaknem költői szárnyalással. Mintha mindenki érezte volna, ha alakjához, személyéhez s történetéhez nyúlt, hogy igazi szellemi nagyságot csodál, nagy lélek, nagy szív és nagy szellem kisugárzásának tanúja — igy törekedett megírni mindazt, ami mondanivalója volt Rampolláról. Eposzok, regények hősei közül kevésnek jutott ki oly nagy mértékben a csodás elem, mint Rampolla bíborosnak.
