Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1938

22 megválasztottnak a pápai nevét megkérdezze. A dékánt ezen tisztségé­ben a források 1523-ban említik először. Az új pápa névválasztásánál különféle körülmények hatnak közre. A megválasztott bíborosok legtöbbször annak a pápának nevét vették fel, aki őket bíborossá kreálta. Máskor pedig a tisztelet, a ragaszkodás valamely pápa iránt, vagy a személyi és helyi vonatkozások voltak az irányadók az új pápának a névválasztásánál, amint ezt a pápaválasztás története mutatja. IX. Pius VII. Piusra — aki szintén Imola püspöke volt — való emlékezésből vette fel a Pius nevet. Ennek elődjét, XVI. Gergelyt — aki a Nagy Sz. Gergelyről nevezett kolostorban volt szer­zetes és a XV. Gergely által alapított Propaganda-praefectus-a volt — a névválasztásnál ezek a szempontok vezették. XIII. Leó azon tisztelet és hála kifejezéséül vette fel a Leó nevet, amelyet XII. Leó iránt ér­zett mindig, s azon vallásos áhitatosság miatt, amellyel kora ifjúságától N. Sz. Leó iránt viseltetett. X. Pius pápai nevét VII. Piusra való emlé­kezésből kölcsönözte, akit Velencében választottak meg pápának. X. Pius pedig velencei patriarcha volt pápasága előtt. XV. Benedek azért vette fel ezt a nevet, mert XIV. Benedek Bolognában született és szin­tén bolognai érsek volt. XI. Pius X. Pius iránt való tiszteletből vette fel nevét, mig ural­kodó pápánk, XII. Pius, elődjével szemben akarta ragaszkodását kife­jezni, hogy nevét választotta a pápai trónon. II. János volt az első (533.), aki nevét a pápai trónra való jutása alkalmával megváltoztatta. Azután XII. János (956.) és XIV. János (983). voltak azok, akik nevüket megváltoztatták. Ennek az utóbbinak két közvetlen utódja, V. Gergely és II. Szilveszter is megváltoztatta nevét IV. Sergius (1009.) kora óta — akinek neve előbb szintén Péter volt s aki nevét Baronius szavai szerint — ob reverentiam Apostoliéi culmi­nis — változtatta meg — a névváltoztatás a pápai trónra való jutás alkalmával állandó szokás napjainkig, amely alól kivételt csak VI. Ador­ján és II. Marcellus tett. (Knöpfler, Die Namensänderung der Päpste. Compte rendu du quatriéme congres scientifique international des cat- holiques tenu á Fribourg, V. 158—167.) IV. Orbán (1261.) volt az első, aki az ő nevéhez egy rendszámot írt, amely szám őt azon pápák sorához csatolta, akik ugyanazt az el­nevezést viselték: Urbanus papa quartus. A nyilvános pápai akták a pápának mindig a hivatalos nevével vannak aláírva: Pius Papa deci­mus; de a rescriptum-ок egyszerűen a pápa keresztnevének kezdő­betűjét viselik: J. (Joachim) ezen szavak alatt: Fiat, ut petitur; tényleg, XIII. Leónak ez volt a keresztneve. (L. Lector, L’ élection papale 267. * III. Bonifác rendelkezése szerint, amely törvénybe már csak a régebbi szokást iktatta, a választásnak a pápa depositio-ja után a har­madik napon meg kellett történnie. A XII. századig ezt az előírást, amely több joggyüjteménybe is átment, elméletileg pontosan betartották, bár az kétséges volt, hogy a — depositio — alatt a pápának halálát, vagy pedig eltemetését kell-e érteni. Erre nézve ugyanis a vélemények már a XI. században megoszlottak. (Zöppfel, Die Papstwahlen und die mit ihnen im nächsten Zusammenhänge stehenden Zeremonien in ihrer Entwickelung vom 11—14. Jahrhundert. 1872. 15. s köv. old.) (Mirbt,

Next

/
Thumbnails
Contents