Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1938

9

kijelölés (designatio) az egyház történetében. Ez azonban nem kinevezés, mert utána még választás következett. Felix pápa szándéka tehát az volt utódki jelölésé vei, hogy a választás minden bűnös visszaéléstől mentesen történjék meg s méltó legyen az állás szentségéhez, a pápaság erkölcsi méltóságához. Ez a törekvés állandósul mindazon intézkedésekben, amelyeket a pápaválasztás szabadságának és tisztaságának biztosítására hoztak a különböző zsinatok s adtak ki a változó századok pápái. Ezek az intézkedések azonban az általános sikert s a visszaélések megszüntetését éppen olyan kevéssé érték el, mint a későbbi korok pápáinak idevágó intézkedései.

A designatio-t Felix pápa a pallium ünnepies átadásával jelezte. A pallium Sz. Ágnes napján megszentelt bárányok gyapjából készült szalag fekete keresztekkel, amely a vállat övezi. A pallium az apostoli successio és a Szent Péter székével való közösség szinboluma. Ezen utóbbi jelentősége folytán a metropolita iurisdictio-ját is jelenti, ezért a pápa patriarcháknak és érsekeknek adja. Nálunk a pécsi és a váci püspök is birtokosai különös kiváltság alapján. Emlékeztet Illés próféta köpenyére (pallium), aki azzal együtt prófétai tisztjét is átruházta tanítványára, Elizeusra. Sz. Linus is átvette Sz. Péter tisztjét s ezt jelképezi a pallium. A pallium gyapját Sz. Péter sírja fölé helyezik egy aranyozott bronzdobozban s ezért mondják — Pallium de corpore В. Petri sumptum.

VII. Gergely korától kezdve a designatio successoris-sal (utódmegjelölés) mindig gyakrabban találkozunk. Mig előbb, tiz század leforgása alatt, az utódmegjelölést illetőleg körülbelül tiz esetet tudunk kimutatni, addig a XI. század második fele és a XII. század valósággal a desígnatio-k, az utódmegjelölések kora. A pápák részéről jövő utódmegjelölést csak ajánlásnak tekinthetjük, mert az utód megjelölése után még a választás következett, amely nem mindig az elhalt pápa szándéka szerint ment végbe. (III. Felix esete.) Máskor meg többet is designált a pápa, mint VII. Gergely.

A designatio-t kétféle értelemben vehetjük. Az első értelemben annyit fejez ki a designatio, hogy a megjelölt személy —habet ius ad rém — a megjelölés alkalmával és — habet ius in re — a javadalom megüresedése alkalmával. A második értelem szerint a designatio inkább csak ajánlás, amelynek jogi jelentőség helyett csakis erkölcsi, moralis hatást tulajdoníthatunk. Mig tehát első értelemben a designatio jogi hatással jár, addig a második értelemben a nélkül teljesen szűkölködik s az üresedésben levő javadalomnak, vagy hivatalnak betöltésére jogosultakat annak betöltésénél szabad elhatározásukban és cselekvésükben nem akadályozza. Arra a kérdésre, hogy van-e joga a pápának az első értelemben vett designatiora — vagy, ami ezzel egy lényegü — egyes esetre a kardinálisok pápaválasztó jogát felfüggesztheti-e?— nehéz a jogtudósok között határozott válaszra találnunk. Amint láttuk, Sz. Péter Linust és Anacletust jelölte meg utódjául. Apokrif, hamis adat-e Róni. Sz. Kelemen jelöléséhez a Lib. Pont. adata, mint Holder mondja — Die Designation der Nachfolger durch die Päpste c. művében (14. old.), — nehéz eldönteni. Sz. Pál Titust és Timotheust nevezte ki püspökké.

Gratianus (Dicta) szerint a designatio joga a pápai és a püspöki székre tulajdonképpen nincs kizárva. Csak később, a visszaélések elke-