Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1938

10

rülése végett tiltották ezt meg. Gratianus a múltból egyes eseteket hoz fel (Symmachus decretuma, Zachariás engedélye a mainzi érseknek) s ezekből azt a következtetést vonja le: — quod episcopi successores sibi instituere possunt. De felemliti az erre vonatkozó tilalmakat is. (cc.

3, 4, 5, 6, 7.) — his omnibus auctoritatibus prohibentur episcopi sibi successores instituere. Sed aliud est de sui successoris electione cum fratribus deliberare — (commendatio, ajánlás) — et aliud est ex testamento tamquam suae dignitatis haeredem — (designatio in sensu stricto, megjelölés) — sibi quaerere. Illud fieri permittitur, hoc autem penitus

prohibetur

........quia officium non vitae sed sanguini coepit deferri

atque ad episcopatum tales quisque successores sibi quaerere coepit, qui vel odiosi populis vel a plebe docendi invenirentur, sacris canonibus constitutum est, ne quisquam sibi sui officii quaerat successorem... A designatio tilalma tehát nem isteni törvényen, hanem positiv egyházi rendelkezésen alapszik. A glossator-ok (decreti Gratiani) és commen- tator-ok (Decretalium Greg. X.) a desígnatio-t határozottan elvetik. (Comm. ad. cap. Licet de vit. — cap. 5. X. I. 35) — Anconai Ágoston (XIV. századból, Summa de potestate ecclesiastica c. művében) a választást — multum conveniens —nek mondja. Szerinte is positiv egyházi törvény a designatio tilalma; ez azonban a pápát nem köti, mert — papa est supra ius. Hasonlóan vélekedik Petrus de Monte (XV. száz. Repertorium iuris c. müv.) bresciai érsek, Pfilippiis Decius (XV. száz.). Victoria (XVI. száz. Relectiones theologicae c. müv.) szerint a designatio lehetséges, mert — Papa habet eandem potestatem, quam Petrus S. habuit. Vasquez és Suarez (XVII. száz. Commentaria in III. partem D. Thomae, disp. 244, c. 3, n 26, — Summa de virtutibus theologicis, disp. IX. sect.

4. ) is foglalkoznak a designatio kérdésével. Suarez igy ir: Modus eligendi pontificem non fuit a Christo praescriptus, sed ecclesiae commissus (1. c.) Szerinte a — primatus — hatalomnak az átszármaztatási módja az utódra nézve — a választás. Ä választók csak a személyt jelölik meg; a megválasztott a hatalmat Krisztustól kapja. A választók számának és a választás módjának meghatározását nem Krisztus rendelte el, hanem azt az egyház rendelkezésére bizta. Pachmann, Kirchenrecht II. 15, Friedberg, Granderath, Heiner, Hollweck, Wernz, Laurentius, Sägmüller (Lehrbuch des Kirchenrechtes II. (1902) 317) mindannyian elfogadják a pápa designatio-jogát; a designatio hic et nunc, az egyházi és a politikai viszonyokra nézve üdvösebb lehet, s azért a pápa a kardinálisok választói jogát felfüggesztheti.

A designatio ellen foglaltak állást Caietanus (XVI. száz.), Gregorius Valentianus, Fagnani (XVII. század), Philips, Silbernagel, Holder.

Mindezeket egybevetve, azt mondhatjuk, hogy a pápáknak designatio — utódkijelölési — joguk a pápáknak Krisztustól nyert teljhatalmuk erejénél fogva kétségbe nem vonható. „Bármit megkötsz a földön, meg lesz kötve az égben is; bármit feloldasz a földön, feloldott lesz az égben is!“ (Mát. 16, 19.) Mondta az Úr Péternek. Már pedig Péter teljhatalma, az utódokra is átszállóit. A pápát csak a — ius divinum — köti, máskülönben — supra ius est! A Szentírás és a hagyomány nem szólnak a — designatio, az utódkijelölés ellen. Krisztus Urunk nem szabta meg a pápai teljhatalom átszármaztatásának módját (lásd Granderath, Die Papstwahl; Philips, Kirchenrecht, V. 5. s köv. Hettinger, Lehrbuch der fund. Theologie П. 156. s köv.)