Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1937

Minden jó fa jó gyümölcsöt terem . . .

Előd. István dr. szentbeszéde a nyolcadikosok templomi búcsúztatása alkalmávalKrisztusban kedves Testvérek!

Egy évszakban sem olyan szépek a kertek, mint ilyenkor, májusban. Lépten-nyoinon megállítja az embert egy-egy virágzó gyümölcsfa: nézd, mennyi színt, mennyi üdeséget, finomságot, illatot pazarolt rám az Úristen. És mi nézzük ámuló szemekkel és minél tovább nézzük, annál többet látunk rajta, nem tudunk betelni a nézésével. Azt mondta valaki, hogy egész más embernek érzi magát, ha tavasszal kiszabadul a természetbe, sőt akkor érzi magát igazán embernek. Aki megpróbálta, ezt feleli rá: igazad van.

S amíg nézzük a gyümölcsfát és emelkedik a lelkünk, eszünkbe jut a múlt és a jövő, a fa múltja és jövője

Múltja: amikor még igénytelen kis palánta volt csak. Olyan, amilyen számtalan nő ki elhajított magokból vagy lehullott gyümölcs mag- vából. A legtöbbet észre sem veszik, eltapossák, vagy felkapálják, vagy lelegelik az állatok. Ezt megkímélték, talán külön is ültették, talán csemetekertbe került, mindenesetre észrevették és gondozni kezdték. Öntözték . . . mikor nagyobb lett, nyesegették, hernyózták, permetezték. S a fa fejlődni kezdett. Fejlődését jórészben a kerti gondozásnak köszönhette, de nem kizárólag. Mert nagy szerepe volt abban a talajnak is, amelyből az éltető táplálékot szívta; még nagyobb szerepet vitt az a benne rejlő titokzatos valami, amit életnek, életerőnek, vitalitásnak mondunk; sokat tett végül a felülről jövő istenáldás, az eső és napsugár. Ez a négy tényező összefogott és dolgozni kezdett rajta: alul a talaj, felül a napsugár és eső, belül az életerő, kívül a kertészi munka, és fáradságos összmunkájuk, hosszas fáradozásuk eredménye- képen íme, itt áll előttem a műremek, a sokat ígérő virágos gyümölcsfa.

Sokat ígér. Ha jövőjére gondolok, ezzel a két szóval jellemezhetném talán a legtalálóbban. ígérget és mesél: mosolygó almáról, a másik zamatos körtéről, finom barackról a harmadik, szilváról a negyedik . . . s a kertész szeme már most látja minden egyes virág mögött a gyümölcsöt is: az asztalra kerülő ízletes gyümölcsöt és a piacra kerülő értékes gyümölcsöt, és lát tele betottes üvegeket, aszalt gyümölcsöt, lekvárt . . . táplálékot és bevételi forrást; mert nem azért dolgozik az előbb említett négy tényező fáradságot nem kímélve, hogy a gyümölcsfa szemet gyönyörködtető virágokat hozzon, hanem hogy gyümölcsöt teremjen, táplálékot és bevételi forrást adjon, az életet s a jobb, emberibb életet szolgálja. Nem a virág a cél, hanem az életszolgálatba beállítható gyümölcs.