Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1937
vai a hasadékon át a dobozba ejtik. Ha azonban valamely beteg bíboros gyengesége miatt írni nem tadna, úgy — vagy a három iníirma- rius egyike, vagy pedig egy, azok véleménye alapján választandó klerikus végzi el mindezt, aki ezen cselekedet előtt azonban a titoktartásra az iníirmarius-ok kezébe esküt tesz. Ez azután megszívlelni tartozik azt, hogy őt a titoktartásra nemcsak esküje köti, hanem a rája kirótt kiközösítés büntetése is, amelynek tüstént aláesik, ha a titoktartást megtöri. Miután mindez megtörtént, az infirmarius-ok a dobozzal a kápolnába visszatérnek. Itt a dobozt a scrutator-ok kinyitják s az abban foglalt szavazólapokat nyíltan megszámlálják: a betegek számának megfelelő szavazólapokat azután egyenként a patenára helyezik, a patená- ról pedig valamennyit egyszerre a kehelybe ejtik. A constitutio arról is intézkedik, hogy a scrutinium az infirmárius- ok ténykedése miatt soká ne tartson. Ennek elkerülése végett az iníir- márius-ok saját szavazólapjaikat a dékán után tehetik a kehelybe, azután pedig, amíg a többi bíboros scrutinium-ját végzi, a beteghez mennek, hogy azok szavazatait az előbb említett módon összeszedjék. A scrutinium negyedik ténye a szavazólapok összezavarása (permixtio schedularum). Az összezavarást az első scrutator végzi el. Ez a patenát a szavazólapokat magában foglaló kehelyre teszi és többször megrázza azt. Ez azért történik, hogy a szavazók sorrendjéből kifolyólag a szavazás titkossága semmi hiányt se szenvedjen. Erre következik a scrutinium ötödik ténye, a szavazólapok megszámlálása (numeratio schedularum), amelyet a harmadik scrutator nyíltan végez, egyenként szedvén elő a kehelyből a szavazólapokat s helyezvén el azt egy másik kehelybe, amelyet erre a célra üresen már előre előkészítettek. Már most, ha a szavazólapok száma a bíborosok számával nem egyeznék meg, úgy azokat együttvéve elégetik, amire ismét, azaz másodszor tüstént a szavazásba kell kezdeniük a bíborosoknak. Ha azonban a szavazólapok száma a bíborosok számával ösz- szevág, akkor a scrutinium többi tényei következnek. A scrutinium hatodik ténye a scrutinium eredményének közzététele (publicatio scrutinii), amelyet a scrutator-ok, akik az oltár elé helyezett asztalnál ülnek, a következőképen végeznek el. Az első scrutator egy szavazólapot a kehelyből kivesz, azt a pecsétek érintése nélkül kihajtja, az arra irt választott nevét magában elolvassa s átadja azt a második scrutator-nak, aki hasonlóképen olvassa azt el, mire a harmadik scrutator-nak nyújtja oda. A harmadik scrutator a választottnak nevét hangosan és érthetően olvassa el, hogy a jelenlevő bíborosok a szavazatot az eléjük terített nyomtatott ivén az illető bíboros neve mellé jegyezhessék. Hasonlóképen történik a kehelyben levő többi szavazólappal is, az elsőtől az utolsóig. Ha a scrutator-ok a scrutinium közzétételénél két szavazólapot úgy egymásba hajtva találnának, hogy nyilvánvaló volna, miszerint azokat egy bíboros adta be, mert mind a kettőn egy és ugyanaz a választott neve, akkor a két szavazólap egy szavazatnak számít; ha azonban rajtuk két különböző név volna felírva, úgy egyik szavazat sem. számít. Magát a scrutinium-ot azonban egyik eset sem teszi érvénytelenné. A scrutinium közzététele után a scrutator-ok a választásban
