Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1936

4

maga és embertársai hasznára és gyönyörűségére kamatoztassa. A modern kor művésze azért rajzol vagy lest, hogy az alkotás gyönyörét átélje s másokat is gyönyörködtessen, s a technikus, az iparos s az emberi tevékenység számtalan más területén működő nem művész ember — ha rajzol — legtöbbször azért rajzol, hogy közöljön, megérhessen valamit, amit az élőszó s az írás eszközével csak nagyon körülményesen vagy egyáltalában nem tudna kifejezni.

Túl messzire vezetne s nem is célja rövid tanulmányomnak annak a végigvizsgálása, hogy milyen fejlődésen ment át napjainkig az ember veleszületett művészkedési hajlandóságának leggyakrabban s legkorábban jelentkező formája, a rajzolás. A szellemi élet nem nélkülözhető és semmivel sem pótolható járulékát képezte minden időben. Ruskin szerint „a művészetet nem helyettesíthetjük semmivel, mert a művészet emberi szándékkal irányított munka s ez a szándék, vagyis a kiválasztásban és elrendezésben nyilvánuló emberi értelem, a munka lényeges része. Míg ezt meg nem értjük, semmiféle művészetet meg nem érthetünk, de ha egyszer megértjük, azt is megfogjuk érteni, hogy semmiféle mechanizmus nem tehető a helyébe.“ Örökkévalósága s koronkénti csodálatos kiteljesülése annak a meghatározhatatlan valaminek — nevezzük energiatöbbletnek vagy bármi másnak — az eredménye, mely energiatöbblet a létfentartás szükségszerű tevékenységein túlmenően egy magasabb cél, a lét szebbé és jobbá tételének szolgálatába állítja szellemi erőinket. Mindig volt és mindig lesz, az ember lelkében parázsló isteni szikra sohasem ío'g kialudni, hanem a nagy Alkotó intencióinak megfelelően mindig képessé fogja tenni az embert a szép — akárcsak a jó és az igaz — keresésére, megismerésére, szeretetére és létrehozására.

*

Kornis Gyula mondotta az alábbiakat: „Az emberi kultúra négy főága: a vallás, az erkölcs, a tudomány és a művészet. Ezekben bontakozik ki az emberi lélek sajátos szellemisége. Mindegyik a lélek egy-egy ösztönös és természetes alaptendenciájából fakad fel s egymást kiegészítik. Csak együttesen alkotják a lélek, de egyben a kultúra összhangját. Az iskolák olyan társadalmi intézmények, amelyek az emberiségnek ezeket a kultúrkincseit a következő nemzedékre vannak hivatva átszármaztatni, mégpedig nem egyoldalúan, hanem abban az összhangban, ahogyan ezek a lélekből maguktól kivirágoztak s ahogyan a történet tanúsága szerint fejlődtek. Amikor tehát iskoláinkat átszervezzük, a kultúrja- vaknak, a tanítási anyagnak kiszemelésében elsőrendű feladatunk gondosan vigyázni arra, hogy az ifjúság valamennyi képességét