Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1936
10 oldalú intellektualizmusról, melyet újabban egyre sűrűbben támadnak, már a múlt század végétől nem egy nagy gondolkozó megállapította, hogy tévutakra vezet. Le Bon pl. így ír róla: „Nevelésünknek egyik hibája lélektani alaptévedésből származik, nevezetesen, hogy a könyvek betanulása fejleszti az értelmet. Azóta tanulnak, amennyit csak lehet. A fiatalember az elemi iskolától a doktorátusig vagy az államvizsgáig egyebet sem csinál, mint kívülről tanul könyveket, anélkül, hogy ítélő és kezdeményező képességét gyakorolta volna valaha . . . ítélőképesség, tapasztalat, kezdeményezés, jellem, ezek a siker feltételei az életben . . * A középiskolai rajzoktatás célja a pedagógia mai — s hozzátehetjük, hogy végre valahára helyes — álláspontja szerint a meglátásra és elképzelésre való nevelés, a meglátott s helyesen értelmezett vagy elképzelt sík- és térformáknak reprodukálásához szükséges formanyelv elsajátítása (ezt nevezhetjük a rajz mesterségbeli részének) és a művészeti-esztétikai nevelés. Azt kérdezhetné valaki, hogy miért kell s miben áll az ifjúság nevelése a meglátásra? Elvégre, akinek szeme van, az lát, és meglát. Nem ilyen egyszerű a dolog. A nézés lehet független az agy munkájától, a látás azonban mindig agymunkával párosult nézés. Nem elég csak nézni a világ ezernyi csodás jelenségét, meg is kell látni a tárgyak lényegét, formai változásait, összefüggését a környezettel stb. szóval helyesen kell látni. A helyes látás összehasonlítást, elemzést, vagyis értékelést, tehát szellemi munkát tételez fel. Utazás közben gyakran tapasztalja az ember, hogy milyen nagy a külömbség a dolgokat helyesen meglátó s a csupán szemlélődő, nézelődő ember között. Az egyik semmit, vagy alig valamit vesz észre egy vidék művészeti, néprajzi, gazdasági stb. sajátosságaiból, a másik a nevelő hatású élmények, megfigyelések tömegével tér haza csupán azért, mert meglátni is tud, nemcsak belecsodálkozni a világba. Ugyanilyen fontos az elképzelésre való nevelés is. Egyik leggyakrabban tapasztalható fogyatékossága tanuló ifjúságunk nagy többségének a fantázia hiánya, pedig főleg a gyakorlati tudományokban s az ipar számtalan ágában nélkülözhetetlen az élénk elképzelő tehetség. A meglátásra és elképzelésre való nevelés fontosságát mutatja, hogy a világháború utáni nemzetközi rajzoktatási kongresszusokon mindig megbeszélés tárgyát képezte. A Brüsszelben megtartott VII. nemzetközi kongresz- szus határozatilag mondotta ki, hogy „a látásban való képzés s az elképzelés nevelése éppen olyan sokoldalúan és eredményesen készít elő a gyakorlati életre, mint a beszéd vagy az írott, szóval való nevelésA meglátásra és elképzelésre való nevelés
