Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1934
7 „Sósabbak itt a könnyek S a fájdalmak is mások. Ezerszer Messiások A magyar Messiások!“ A történelem azonban másként ítél. Rákóczi nem élt hiába. Az ő szabadságharca szüntette meg a korlátlan, németesítő kormányrendszert, a nép zsarolását, megmentette az alkotmányt, az ország jogait, a magyar állami életet. A nép pedig szívébe zárta őt, mint pártfogóját, atyját, megváltóját. A Felvidéken sokáig élt az a hiedelem, hogy Rákóczi visszatér, kiássa kardját s felszabadítja a szegény népet. Kossuth Lajosig Rákóczi képviselte az önálló, Ausztriától független Magyarország eszméjét! A szabadsághős Rákóczin kívül van még egy másik Rákóczi is, aki kevésbbé ismeretes. Általános, nemzettörténeti nagyságát kiegészítik, növelik egyéni, személyes érdemei. A külső, testi szépség egyesült benne a belső, szellemi és erkölcsi kiválósággal. Korának egyik legműveltebb embere volt. Beszélte a latin, német, francia, olasz, lengyel, részben a cseh és tót nyelvet. Érdeklődött a tudományágak iránt, kedvvel foglalkozott a matematikával, fizikával és filozófiával. Kitűnő, elragadó, szenvedélyes, emelkedett lelkű szónok volt. Pártolta a művészeteket, már gyermekkorában verselt, több kurucének szövegét neki tulajdonítják. Magyar, francia nyelven megírta hat kötetben a magyar szabadságharcok történetét, latin nyelven a saját életrajzát. A hadvezetést alvezéreinek tanácsával intézte, az ütközetekben bátor, vakmerő volt, többször kockára tette az életét, Az ő érdeme az első nemzeti hadsereg megalkotása. Néhány száz emberrel kezdte meg a harcot 1703-ban, seregének száma 1706-ban már 60 ezerre emelkedett. Fölszerelését a fejedelem végezte, az egyes ezredek számára magyar vezényszavakat tartalmazó szabályzatot irt. Különösen fontos társadalmi és politikai felfogása. A jobbágyságot tartotta a nemzet legértékesebb részének, mert ,,a parasztok munkája, adója és vére teszi hatalmassá az országokat.“ A hadi adó egyötöd részét a nemesekre rótta ki, tervbe vette a közteherviselést is, amit a tourak ellenkezése hiúsított meg. Megbecsülte a munkást és a munkát. Maga is fából, elefántcsontból különféle tárgyakat esztergályozott. Az államokban az ő idejében a királyok valóságos bálványimádásban részesültek. Bossúet, a legjelesebb francia egyház szónok szerint „a királyok istenek, kiknek hatalmát csak a vallás parancsai korlátozzák“. XIV. Lajos magát Isten helyettesének, látható istenségnek nevezte. Ezekkel szemben Rákóczi nézete: „a
