Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1934

8

* királyok Isten akaratából, a nép választása útján rangra, hatalomra nézve fölötte állanak minden embernek, de hatalmuknak korlátjai a koronázási eskü, a törvények, a közjó és a lelkiismeret. Azok a királyok, akik nem tartják meg a törvényeket, eskűszegők és ellenük az alattvalók jogosan foghatnak fegyvert“. Ilyen, az emberi méltóságnak megfelelő, modern fölfogás akkor csak Angliában volt. Külpolitikai tekintetben a szabadságharc érdekében összeköttetésben állott a francia, angol, porosz, lengyel, bajor, svéd, orosz, török uralkodókkal. Szövetségesei iránt egyeneslelkűen járt el, későn vette észre, hogy ezek őt csak eszköznek használják. „Olyan vagyok — irta — mint a narancs, amelynek levét kiszivják, azután eldobják.“

Magán érintkezésben nyílt, finom modorával, szellemességével, méltósággal párosult szerénységével mindenkit megnyert a komoly, öreg jezsuita házíőnöktöl kezdve a féktelen, vad Nagy Péter orosz cárig. Szomorú, önkéntes száműzetésébe követték őt mintegy hatvanan. Mindnyájan elmondhatták Mikessel: „nekem nem volt semmi okom a bujdosásra, csak az, hogy nagyon szerettem a fejedelmet.“ Jellemének egyik legszebb vonása a mély vallásosság. Családjának jelszava volt: „Si Deüs pro nobis, quis contra nos ?“ Ha Isten velünk, ki ellenünk? Buzgó katolikus volt, de minden vallást tiszteletben tartott. Önéletrajzában nyíltan elmondja bűneit, vétkeit, sőt kisebb mulasztásait is. Titokban sok alamizsnát adott a szegényeknek, hosszú időt töltött naponta az imádságban. Officium Rakoczyanum címen terjedelmes imakönyvet irt, amely Pázmány müvét leszámítva ma is a legjobb iraakönyvünk. A haldoklók könyörgése c. fejezetben elénk tárul alázatos és rendületlen hite: „Uram, mi az ember élete? Tovasuhanó felhő, kiszáradó patak, szétpattanó buborék, széltől imbolygó nád, a bajok tömkelegé, a szenvedések kelyhe. A halál után az ember, a rút féreg szép pillangóvá változik, a légen át hozzád repül, a te örökkévaló trónusodhoz .... Kegyelmezz nekem, bocsásd meg Uram nagy bűneimet, amelyeket annyiszor megsirattam .... Áldd meg családomat, barátaimat, ismerőseimet. Áldd meg ellenségeimet, akik engem üldöztek. Áldd meg hazámat.... Dicsőítessék a te szent neved mindörökké.“ Ez az igazi, evangéliúmi kereszténység. Utolsó órájában imádkozik ellenségeiért és hálátlan hazájáért.

Egész egyéniségét, erkölcsi nagyságát maga fejezte ki legjobban a király követe, Wratiszláv kancellár előtt. Ez a király nevében fölajánlott neki egy birodalmi fejedelemséget, ha Erdélyről lemond. Rákóczi önérzetes hangon válaszolt: „Lelkem Istené, mindenem hazámé, de a becsületem az enyém. Nem a magam érdekéért fogtam fegyvert, hanem a nemzet jogainak visszaállításá-