Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1911
V. JELENTÉS A FŐGIMNÁZIUMI SEGÉLYZŐ-EGYESÜLET MEGALAKULÁSÁRÓL. „Jóttenni nemcsak szép, hanem úgy tetszik, kötelesség.“ E szavakkal kezdődik gimnáziumunk 1876/7. évi Értesítőjében azon mozgalom első ismertetése, melynek célja szegény és kevésbbé vagyonos származású tanulóknak segélyezése. B. e. Kovács János piarista, e gimnázium emberbaráti gondolkodású igazgatója, az intézeti ifjúság és a nagyközönség jó szivéhez intéz néhány lelkes szót a nemes áldozatkészségről és örvend, hogy buzdításai, „már is meghozták azon életképes magvakat, melyek egykor az idő és jóakarat által sokasitva, áldó gyümölcsökkel jutalmazó tőkévé válhatnak “ Az életképes mag volt azon 164 frt. 79 kr , melyet az 1877. évi junius hó 30-án rendezett gimn. ifjúsági „Dalestély“ eredményezett. Az összeget ezután Kovács János igazgató többek adományozásával 190 írtra kiegészítette, s a Sátoraljaújhelyi Takarékpénztárban 1877. évi július hó 7-én elhelyezte Az Értesítő közli az alap megteremtéséhez adományaikkal hozzájárulok neveit is, és nem különös, hogy most 35 év múlva, amikor a Segélyző-egyesület életre kel, megvalósul, a belépők között ott találunk többeket az első adományozók közül, nem különben az akkori tanulók közül is sokat, akik ma már iskolába járó fiaiknak beszélhetik el, mennyire lelkesedtek mint kis diákok azért a célért, melyet jószivű igazgatójuk oly szépen ecsetelt, nehéznek, de nem lehetetlennek tartott s az iskolai takarékpénztár fölé helyezett, mert az egyéni célt, a jótékonyság pedig közjót szolgál. Kovács János az alap gyarapodását remélve azon jámbor reményét fejezi ki, hogy az alap kamataival, ha előbb nem, hát akkor fognak egy jó törekvésű ifjút megjutalmazni, „midőn ezredéves nagy nemzeti ünnepünket üljük.“ Reménye nem teljesedett, mert az 1896. évi tanári testület nem tartotta elég nagynak az 1270 frt. 29 krra felszaporodott tőkét, hogy belőle jutalmat adjon, hanem a jutalmazás, segélyezés megkezdését arra az időre halasztotta, ha az alap 2000 írtra növekszik. E határozat meghozatala nem lehetett az alap kezdeményezője reményének szándékos figyelembe nem vevése, hanem az, hogy 20 év alatt a gimnáziumból már eltávozott Kovács János igazgató hazafias felbuzdu- lásu óhajtását a feledés fátyola borította be.
