Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1911
14 Annak kimutatására, hogy „az idő és jóakarat“ miképpen sokasitja az alapot, álljon itt csak néhány adat a tőke növekedésének történetéből. 1877-ben volt 190 írt., 1882-ben 470 írt. 1887-ben 701 frt. 26 kr., 1893-ban 1015 frt. 93 kr., 1896-ban 1270 frt. 29 kr., 1901-ben pedig 5064 korona 22 fillér, 1912-ben 10,355 kor. 42 fillér. Az 1894. évben, amikor a tőke 1162 frt. volt már, készültek a Segélyző-egyesületet szervezni, de nem alkották meg, aminek valószínűleg az az oka. hogy az alapot csekélynek találták a nagy célhoz képest. Az 1905, évben fölterjesztett alapszabályok pedig nem nyertek felsőbb jóváhagyást, Az „idő és jóakarat“ következtében szaporodó tőkétől az 1901. évben adnak először segélyt 1 tanulónak 20 koronát, majd 1902-ben 7-nek 250 K., 1903-ban 4-nek 160 K. 50 f., 1904-ben 5-nek 120 K-t., 1905 ben 7-nek 220 К-t, 1906-ban 5-nek 220 К-t, 1907-ben 5-nek 220, úgyszintén 1908 és 1909-ben is, az 1910. évben egy tanulónak ruhát adnak, 1911-ben 5 tanulónak 250 К t és 1912-ben egy tanuló kapott ruházatot. Az alap kamataiból tehát segélyezett a tanári kar 46 tanulót 1909 K-val és 2 tanú lót ruhával. Az alap kezdeményezőin kívül nagy fokú jóakaratot látunk abban, hogy a Segélyző-alap javára rendezett gimnáziumi hangversenyek alkalmával a közönség jószive ismételten bebizonyította, hogy az ifjúság javára szolgáló törekvéseket, mindig kész nem csak szépszóval, hanem pengő érccel is támogatni. Az 1900. évben a hangverseny 908 K. 2) fillérrel és 1901-ben 700 koronával gyarapította az alapot. Külön ki kell emelnem, hogy az intézetből távozó érettségizett ifjak búcsulakomájukon is gondoltak többször e segélyző alapra, ameny nyiben ezen a címen több évről adományok szerepelnek. A nagy „élet“ ez első és sokszor utolsó boldog órájában a kétes jövő bizonytalan utjain képzeletük szárnyain járva arra is gondolhattak, mily jól esik majd fiaiknak, barátaik gyermekeinek némi segély, amikor az élet drágasága, csapásai, a megélhetés és boldog megelégedettség útjába el nem hárítható akadályt, a szegénységet gördítik. Legmaradandóbb volna, ha a jövőben az intézetből távozó ifjak a már megalakult Segélyző egyesületbe lépnének mint alapitó tagok. A legalább száz koronás alapítvány úgy szerepelne, mint „Az X. évben érettségit tett ifjak alapítványa“, s a melyhez a szükséges pénzt már az előző években kezdenék gyűjteni. Ez mindenesetre nemesebben összetartó emlékkapocs volna az egykori osztálytársak közt, mint bármely más dolog, kirándulás, mulatozás. E kitérés után áttérek a Segélyző-egyesület megalakulására. A jelen tanévben 1911. december hó 15-én tanártestületi ülésen
