Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1900

11

az ő trónralépését, azért éjjel titokban szökik meg Toledóból. Miután nővérét Zamorában meglátogatta, Burgosba siet, a hol az ország nagyjai összegyűltek. Ezek felszólítják Alfonzot, hogy trónralépése előtt esküdjék meg ünnepélyesen, miszerint nincs része Sancho megöletésében se közvetve, se közvetlenül. Alfonz erre hajlandónak nyilatkozik és kérdi, hogy ki fogja tőle az esküt átvenni. Cid önként vállalkozik a szerepre; ez Alfonznak nem tetszik.

38. r. Alfonz Gadeában az oltár előtt hajadon fővel leteszi a kívánt esküt. Az egész szertartás alatt haragtól lángoló arczczal nézi Cidet.

39. r. A szertartás végeztével a király rögtön Cidhez fordul és keményen szemére hányja annak szerénytelenségét, végül egy évre száműzi, Cid négy évi számkivetésre vállalkozik és csatlósaival azonnal távozik, a királynak a szokásos kézcsókot sem adja meg.

40. r. Uraca kifejezi azon vágyát, hogy Cidnek a két kis leányát szeretné látni. Ximene ízlésesen felöltöztetve elküldi gyermekeit az infánsnőhöz. Ximene örömében sir, midőn meglátja a kisdedeket. Közben Alfonz is látogatóba jő és meglátja a kedves kis teremtéseket. Uraca bátyja előtt áradozva kezd beszélni Cidről. A király megkérdi a gyermekektől, hogy mit óhajtanak; erre ők így válaszolnak: „Felséged jólétét óhajtjuk.“ Ezen nyilatkozatot Ximene úgy magyarázza ki, hogy a kis leányok apjuk visszahívatását kérik. Alfonz mindezekből észreveszi, hogy Ximene még mindig forrón szereti Cidet; iparkodik tehát nővérét érzelmének helytelenségéről meggyőzni.

41. r. Cid ismét visszahivatik. A királynak hódítási tervei vannak és ezt közli a hőssel. Cid azt tanácsolja, hogy a király hódítások helyett jelenlegi birtokainak megszilárdítására törekedjék. Az épen jelenlevő Bermuda apát veszi erre a szót át és azt kérdi a hőstől, hogy talán már belefáradt a sok csatázásba, vagy talán felesége kérésére akar otthon maradni. Cid az apát kérdésére goromba választ ad.

42. r. A királyt rossz emberek felingerlik a hős ellen. Szemére hányja távolmaradását az udvartól, szokatlan ruházkodását, előbbi viselt dolgait stb. Végül ismét kimondja reá a száműzetést és elkobozza javait.

43. r. Cid, a király tilalma daczára, védelmezi magát. Megjegyzi többek között, hogy ő annak idején azért sürgette