Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1899

16

zetére, bármily gyakran tnegsajdul a seb, az emlékezet nemcsak a bánat forrása, hanem a lelkesedésé is. Drága halot- taink sírjánál nemcsak azt érezzük, hogy elvesztettük őket, hanem azt is, hogy a mieink voltak; nemcsak azt, hogy gyászolunk, hanem azt is, hogy nekik köszönhetjük jólétünket.

S ha elhunyt felséges királynénk emlékének áldozunk, a veszteség érzete visszaidézi emlékezetünkbe azon magasztos tulajdonságokat, melyektől ragyogott a királyi korona. Veszteségünk nagyságát megérthetjük azon szívhez szóló beszédből, melyet az ország főpapja intézett Erzsébet királynénkhoz a milléniumi bálaadó istentiszteleten: „Légy áldott, légy üdvöz, felséges királyném! Fogadd el e templomban, hol megkoronáztattál, legmélyebb hódolatunkat, legőszintébb szeretetünket irányunkban mindig tanúsított jóságodért, sze- retetedArt. Aldólag emlékezünk, hogy midőn nemzetünk anyja lettél, édes anyai nyelvünkön szólottái hozzánk ; áldólag emlékezünk, hogy azt az aranyfonalat is anyai gyöngéd kezed szőtte, mely hőn szeretett királyunkat a nemzettel elválaszthatatlanul összekötötte.

Az ország főpapja, ki maga is történetíró, Isten házában, a magyar nemzet legszebb ünnepén, ország-világ előtt jelenti ki, hogy a nemzet és uralkodóház kibékítése az ő műve; bár a történetíró másképen beszéli el a kiegyezés történetét, a köztudatból sohasem fogja kiirtani azt a meggyőződést, hogy csakugyan a királyné anyai gyöngéd keze szőtte a királyt a nemzettel összekötő fonalat.

Tisztelte, szerette a magyar Erzsébet királynét, hódolt neki, mikor urának még nem hódolhatott. Teljes mértékben felfogta az országba hivatásakor adott azt a szép feleletét, hogy a Gondviselés őt szeretett férje által épp oly gyengéd, mint feloldhatatlan kötelékkel csatolta Magyarországhoz.

Sokáig tartott a gyűlölet politikája, mely Magyarországot feláldozta az egységes Ausztria elvének. — Egy nőnek kelle tehát képviselnie a szeretet politikáját, mely Magyarországot visszaadja önmagának. 1848-ban széttört a Szt. Korona, azt csak a nép szívében ébresztett nagy érzelmek lángjai forraszthatják össze. A hittel, reménynyel tett kísérletek hajótörést szenvedtek; de egy még hátra volt. Az, hogy a nemzet az uralkodóház valamely tagját igazán, szíve mélyéből szeresse; minthogy ezt elértük, nem aggódhatunk a jövő iránt. (Eötvös.)