Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1899
15 m. Erzsébet királyné emlékezete. A sátoralja-újhelyi róm. kath. fögymnasium által november hó 19-ón a vármegye székházának nagytermében tartott ünnepen elmondotta: Horváth Sándor, főgymn. igazgató. Mily gyors szárnyakon repül az idő ! Szemeinkről még fel sem száradtak egészen a könnyek és már évfordulóján is túl vagyunk ama szörnyű emlékű napnak, melyen rettenetes végzet ragadta el a magyar nép anyját, pártfogóját, szeretett hitvesétől és népeitől. Égy gyilkos kéz, azon őrjöngő szenvedély eszköze, mely a fennálló társadalmi rend megsemmisítését czélozva, tört emelt királynénkra s egy csapással örökre megakasztotta dobogásában azt a fejedelmi nemes szívet, melyben nem lakott más, mint áldásos szeretet családja és alattvalói iránt, mint jóság és nagylelkűség minden ember iránt, mint rajongás a természet és a mély vallá- sosságú hódolat és buzgóság Isten iránt! S most, egy év múlva, midőn rajongásig szeretett királynénk emlékét megújítjuk, újra fájdalomba merülve, azt sirassuk-e, amit halálával vesztettünk, vagy az enyhűlet nyugalmával emlékezve, arról elmélkedjünk, amit nyert ezen kiváló tulajdonokkal megáldott élettel hazánk, a magyar nép. Akit tiszteltünk, szerettünk, nem halhat meg reánk nézve egészen. Drága halottaink sírja csak földi maradványukat zárja magában, égi részök áldása velünk marad s lényünkbe olvadva, átkísér az élet utain. A halottak szellemei az élők felett lebegve, velők és érettük küzdenek az öröklét végtelenségében. Emlékűket nem a hideg márvány vagy érczszo- bor őrzi, hanem a szív és élet melege. Bármily nagy fájdalommal gondolnak népek, országok a borzasztó eseményre, Erzsébet királynénk rettenetes vég
