Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1898
16 Ar. A gót nyelvben a magánhangzó többnyire eltűnik (kivéve azon szókat, amelyeknél a sing. nominativusban az -s hiányzik: broth-ar Brúder. A fn. nyelvekben az »a« többnyire e-vé gyengül (kfn. és úfn.; az ófn. többnyire megtartja). Itt is főnevekkel, igékkel és melléknevekkel találkozunk. a) Főnevek: Ack-er (g. ak-rs, ófn. ahh-ar, kfn. ack-er), Ad-er (ófn. ád-ara, kfn. ád-er), Silb-er (g, silub-r, ófn. silup-ar, kfn. silb-er), Lehr-er (g. lais-areis, ófn. lér-ari, kfn. ler-aere), Mörd-er (g. maurth-rja, ófn. murd arja, kfn. mord-aere), Natt-er (ófn. nat-ara, kfn. nat-ere). b) Melléknevek: and-er (g. anth-ar, ófn. and-ar, kfn. and-er) stb. c) Igék : hung-er-n (g. hugg-r-jan, ófn. hunk-ar-jan, kfn. huug-er-n, tulajdonképen hüng-er-n), zimm-er-n (ófn. zimp-ar-őn, kfn. zimb-er-n). ír. E képző vajmi ritkán fordul elő. Evvel képezték valószínűleg a következő szóalakokat: Käf er (ófn. chev-iro, kfn. kev-ere), Reich-er (ófn. hreig-iro, kfn. reig-er), förd-er-n (ófn. vurd-r-jan, kfn. vürd-er-n). Az utóbbit jól meg kell különböztetni »ford-er-n« (ófn. vor-dar-őn, kfn. vord-er-n) úfn. alaktól. Ur. Az ur némely germán nyelvben ar-ral váltakozik. E képző szerepel pl. a következő szókban: Kais-er (g. kais-ar, ófn. cheis-ur és keis-ar), Eb-er (ófn. eb-ur, eb-ar helyett), sich-er (ófn. sihh-ur). »Schlüpf-er-ig« melléknévnél (ófn. slef-ur) két képzővel is találkozunk. Ier. A régi német nyelvek e suffixumot nem ismerték; csak a 13. század óta fordul elő idegen szóknál. Az úfn. nyelvben
